Eh...

Voltak olyan reményeim még erre az évre, hogy legalább meggyógyulunk szilveszterre és csapunk egy diszkó partit. Erre tegnap a Kicsi elkezdett hányni, aztán lázas lett. Vé -nek,(a nagyobbik lányom) is úgy kezdődött ez a lepkehimlő, hogy fájt a feje és a hasa, aztán pedig kijöttek rajta a kiütések, de nem hányt. Bezzeg a Kicsi... Még nincsenek kiütései, de szerintem csak idő kérdése. Vé közben majdnem meggyógyult. Az arcáról már egész jól eltűnt a kiütés, cserébe megjelent a karján és a combján. Azonkívül, hogy hol az agyamra megy, mert teli van energiával, hol pedig elhull az ágyba, mert elfogy hamar az energiája nincs már nagyobb baja. Közben én sem gyógyultam meg, feszt köhögök. Szeretek számolni, ezért utána számoltam, hogy 12 napja biztos nem aludtam 2-3 óránál többet egyben. Ezért sem gyógyulok, de a köhögés miatt nem alszom, ezt hívják ördögi körnek. Persze minden bevetettem, gyógynövényes teák, gyógyszerek, ráolvasás és csak nagyon lassan gyógyulok. Kénytelen voltam elgondolkozni azon, hogy így év végére jól kicsináltam magam meg a  két nyomi ügyfelem. Bár azt mondom, állom a sarat, viszont a tudatalattim meg röhögve mondja, hogy nem ez nincs így és lebetegít. Én is mindig, mindenkinek mondom, hogy a betegség mögött ott a psziché, kivéve ha magamról van szó. 

Az volt a titkos tervem, hogy majd az ünnepek alatt és között mennyit fogok sportolni. Még a step aerobic deszkám is előkukáztam és letakarítottam, hogy akkor adok a karácsonyi popsinak. A deszka kincstári darab. Még 1997-ben nyertem vele step aerobic versenyt. Lényeg a lényeg, hogy eddig semmit sem tudtam sportolni a betegség miatt de, minden nap lemegyek a táncterembe áldozni a diszkó istenének hátha meggyógyulok végre már. Ilyenkor bekapcsolom a diszkógömböt, befekszem alá és mindenféle zenét nyomatok neki. Ennyit bírok. Mára lett végleg elegem magamból és gondoltam akkor is összeszedem magam. Ha a megkopott step aerobic tudásom nem is fogom most csiszolgatni, azért egy sétára már elmentem, hogy mizu az állóképességemmel. 2,5 kilométer után akartam összeesni, de pont 2,5 kilométert kellett hazafelé gyalogolni, így 5 satnya kilométert tudtam megtenni. Hogy mikor lesz ebből popsi edzés azt nem tudom, de legalább várt itthon a sült kacsacomb. Remekül teljesítettem, mert a felét már meg tudtam enni (100 gramm) és le tudtam hozzá nyomni egy kis krumplit is (50 gramm). Majd azóta úgy érzem soha többé nem eszem. 

Még van egy napunk meggyógyulni, de diszkóparti akkor sem lesz, amit nagyon sajnálok. 

Ezek voltak és lesznek

A karácsony alakulása:

• 23-án  nálunk is volt csodálatos havazás. Ki is vittük a lányokat a mesevilágba szánkózni. Én már
  kellően beteg voltam, de gyógyszerrel lehoztam. 
  
  
  
  
• 24-én továbbra is beteg voltam, de nem aggódtam, mert minden elő volt készítve. Viszont estére lett egy lepkehimlős, lázas, hasfájós gyerekünk. 
  
• 25-én csak szüntyögtünk, feküdtünk, gyógyultunk. A Nagyobbik ki is olvasta a 80 oldalas könyvét szinte egy szuszra. 8 évesen ez elég jó teljesítmény. Aztán estére lett egy gyomorrontásosunk. Karácsonykor már-már kötelező legalább egy valakinek rosszul lenni a sok kajától. Így legalább kompenzálva lett, hogy én megint csak alig ettem és gyakorlatilag ez a karácsonyi nagy zabálás nálam kimarad úgy tűnik, mert a betegség miatt nem kívánok semmit. Amúgy sem kívánok több hete semmit, nem tudom mi van velem, már csak funkcionális eszem, mert tudom, hogy muszáj enni. 
• 26-án, azaz ma már jobb mindenki egészségi állapota, nekem vannak olyan köhögő rohamaim, hogy emberek közé nem mehetek. 
  
  
  Viszont ma már pakolgattam, ami a javulás jelét mutatja: 
  
  
•  Kitakarítottam a konyhát. Mikró, mosogatógép, főzőlap, hűtő, tehát mindent.
• A Kicsi szobáját alakítgattam. Nagyon, de nagyon bejött neki az univerzumos, bolygós, űrlényes karácsonyi enteriőr ajándék áradat. Holnap már csak a függönyét kell méretre vágnom, felvarrnom és kész leszek. A szobája teljesen új dizájnt kapott, kicsit át is rendeztem és selejteztem is. 
•  A Nagy szobája is alakulgat, mert most kivételesen ő kapta meg a tesója után a "megunt" szőnyeget és nem fordítva volt az öröklés. Mert ugye a Kicsi új szőnyeget is kapott, a nagy meg lecsapott a Kicsi szőnyegére, mert már nem annyira szereti a rózsaszínt. Ennek én örülök a legjobban, mert a világos, rózsaszín szőnyeg porszívózás után 3 perccel már koszosnak látszott. Tehát a nagynál is kvázi új szőnyeg van, és már nála is elkezdtem a selejtezést és picit át is rendeztem a szobát, aminek nagyon örült. 
  
  
  Jövő évi tervek: 
  
  
• Elkezdtem tervezni a jövő évet, hogy miket akarok csinálni. Nem nagy dolgokra gondolok, mert azt minek tervezzem úgysem úgy lesz, ahogy elterveztem (micsoda mondat lett ebből...).
• Ez a selejtezés nagyon rám jött. Túl sok lett a cucc, a gyerekek is változnak, ki lehet tenni egy csomó mindent. Szellősebb tereket, kevesebb holmit és föld színeket szeretnék. Leszámítva a gyerekszobákat, mert azok külön világot képviselnek, de mindenhol máshol, ami még nem föld színeiben pompázik azt le szeretném cserélni. Nem akarok műanyag dolgokat sem. Fonott, szövött vagy üvegből készült dolgokat akarok csak. 
• Nem akarok rövid hajat. Jó, levágtam a henna lenövesztése miatt, de nem nekem való. Hiába nem áll rosszul, nem szeretem. Most a vállam alá ér pár centivel, mert még nyár végén vágtam belőle egy jó adagot, de elég is volt. Egy cetlire fel is írtam emlékeztetőül, hogy "Ne vágd le a hajad, nem fogod szeretni!". 
• Sokkal többet szeretnék pihenni offline, a gyerekekkel lenni és velük foglalkozni. Játszani, tanulni, bandázni ilyenekre gondolok. 
• Gondolkodtam ezen az étvágy dolgon, és rájöttem, hogy én azelőtt, hogy megváltoztatott volna a a szülés nem igazán szerettem enni. Legalábbis sokat nem. Volt ilyen, hogy megkívántam a palacsintát, megettem egyet és azzal le is tudtam. "Madárétkű voltam." Lehet ezért örülnöm kellene, hogy most olyan, mint régen és tényleg rendeződnek vissza a hormonjaim csak hát annyi éve vagyok már egy másik állapotban, hogy most ez fura. Mindenesetre szeretném fenntartani a jó hormonháztartást és ha ez azzal jár, hogy nem eszem olyan nagyok, hát nem dőlök kardomba. 
• Nyugodtabb életet akarok. Ennyi stresszre, keménykedésre, sértésre, bántásra nincs szükségem. Nem alakítgatni akarom a dolgokat, hanem innentől kezdve más szelek fognak fújni. 

Én már nem tudom, hogyan tovább

Ki gondolta volna, hogy az év legrosszabb ügyfelén még nem vagyok túl, pedig azt hittem egy hónappal ezelőtt, hogy ennél rosszabb nem lehet. Lehet. Most éppen zajlik. Van az ügyfelünk Jóska. Jóska akar videoklipet. Nem magának, de ő leszervezi a stábot. Eddig oké. Kimegy operatőr, rendező, egész stáb és már ott kezdődnek a bajok, hogy Jóska parolázik, hogy a szakember mit szól bele mit, hogyan kellene felvenni. 

Lement a forgatás és megkaptam a nyersanyagot. Jóska átküldi megvágva a nyersanyagot (???) hogy ő mire gondol és, hogy én ezt tegyem rendbe. Oké. Mondtam is neki, a rendezővel együtt - akire ugye szükség nem volt, mert Jóska mindent jobban tudott - hogy hát tele van filmtechnikai, dramaturgiai hibával, amit Jóska összevágott és én akkor rendbe rakom. Oké? Mondja oké. Megcsinálok belőle egy közel nézhető verziót. Jóska leokézza, tetszik neki. Aztán kéri, hogy többféle fényelést csináljak rá. Megcsinálom. Már éppen küldöm a végleges verziókat, amikor üvöltve felhív... és üvölt velem nettó 30 percet, hogy én miért nyúltam bele a vágásba... Mivan??? Nem, én sem értem. Mondtam neki olyanokat, hogy ezt beszéltük meg, mert az egész egy nagy hiba volt. 

Nem mesélem el az egész szakmát, de tényleg fél órán át üvöltött és teljesen feleslegesen mondtam dolgokat, mivel nem ért hozzá és hülye, nem akarta felfogni. Végül azzal zártam megvágom neki szarul, ahogy szeretné, de az én nevem nem kerül ki rá, mert ezért soha, sehol nem vállalom a felelősséget és örökké letagadom, mert ez a szakma megszégyenítése. Nyilván őt nem érdekli, de bárki ezt megnézi, akár még egy laikus is, fogja majd a fejét. 

Az egészben nekem az a legdurvább, hogy komolyan nem értem, hogy honnan veszi bárki is a bátorságot, hogy felhívjon és így üvöltsön velem. Itt vagyok felnőtt emberként betegen, két kisgyerekkel egyedül itthon és dolgozom. Jó szándékú vagyok, segíteni akarok, soha nem üvöltök, soha nem degradálok, terelgetek, elmagyarázok, satöbbi és Jóska gondol egyet és úgy üvölt, hogy a telefont el kellett tartanom a fülemtől a két gyerekem meg kétségbeesetten fogja a lábam, mert hallják, ahogy az anyjukat szidják. Mit tudok én csinálni? Visszaüvöltök? Minek? Tegyem magam tönkre ilyen Jóskák miatt? Nagyon elegem van, elfogyok ebben az egészben...

Felkészültem

Ma gondoltam egyet és a konyhát is átvarázsoltam karácsonyi köntösbe. Két - szerencsére ugyanolyan színű - asztalunk van. Ez teljesen véletlenül alakult így, mármint, hogy költözéskor kaptunk egy asztalt ajándékba és az pont színben passzolt a mi asztalunkhoz. Nagyon szép, nagyon szeretem, azon szoktam varrni és általában az étkező rész egyik sarkában áll. Ilyenkor karácsonykor egymás mellé teszem a két asztalt, így akár nyolcan is kényelmesen elférünk. Vágytam egy igazi nagy, 8 személyes asztalra, de így meg is van és most már belátom nem kell arra vágynom, mert ez a két asztal már nagyon a szívemhez nőtt, nem is tudnék megválni tőlük, akkor meg hová tenném őket? A jövőévi tervem, amit már el is kezdtem idén októberben, hogy szellősebbé tegyem a házat és ebben nem segít, ha még több bútort vásárolok. 

Ez egy régebbi kép, de most is így néz ki és most is a kék futó van fent, mert még nem vettem karácsonyi anyagot. Talán idén sikerül találnom valami szépet és még meg is varrom, de ha nem, akkor így marad, ezen nem tudok aggódni. 

Ma megejtettem egy komolyabb bevásárlást. A karácsonyfánk már múlthét óta feldíszítve áll és azért is ugrottam ma neki a konyhának is, mert ez is egy elég nagy munka - mindent átpakolni, szobanövényeknek helyet találni, kitakarítani, satöbbi - és kering nálunk egy betegség. Én még nem kaptam el, de ha levesz a lábamról, akkor se maradjon el az ünnepi pompa. Mert én azt vallom, hogy amíg van gyerek a háznál, addig komolyan kell venni a karácsonyt. Az előkészületeket, a varázst és persze számít az ajándék is, de hosszútávon mégsem az ajándékok fognak megmaradni az emlékezetben, hanem a hangulat. Ezért is szeretek előre készülni és ezért sem szeretem, ha lemarad bármi. Két évvel ezelőtt nem jól osztottam be az időm, kicsit nehézkesen is indult a karácsony, de tanultam abból a hibából és ha lehet inkább előbb legyen minden kész, mint túl későn vagy ne is legyen. Idén az adventet is komolyabban veszem, azonkívül, hogy minden nap töltöm fel az adventi naptárakat kis apróságokkal, a hétvégékén eljárunk vásárba, koncertre, kézműveskedvünk. 

Azt hiszem már senki sem marad ajándék nélkül sem. Vettem hasznos és haszontalan dolgokat is, de a haszontalan néha izgibb, mert ugyan ki hagyna ott egy akciós, 890 Ft-os, teleszkópos, műkéz hátvakarót? A Papi ennek úgy fog örülni, mint semminek! Halloweenkor is jó kis dekoráció lesz. A lányoknak is sok szép ajándéka van és nem költöttünk el egy vagyont. Nem is értem, hogyan történt. Nem akarom felsorolni az összes ajándékot csak egy szösszenetet megmutatok. 

Láttátok a Wonder című filmet? Nagyon szeretem, kedves film. Amikor először megláttam a kisfiú szobáját a filmben, rögtön az ugrott be, hogy de jó lenne, ha valamelyik gyerekem egyszer ilyesmit akarna, úgy megcsinálnám neki. 

A Kicsi most nagyon odavan az űrlényekért és égitestekért. Főleg a holdat és a csillagokat szereti, ezért pár könyvet beszereztem ebben a témában és az Ikeában is most ilyen témájú cuccokat lehetett venni. Már az űrlényes plüssök megvannak, ezért mindenféle lakástextilt kap hozzá, hogy a szobája teljesen fel legyen dobva. 

Persze rendes játékot is fog kapni, de ezeket nem lehetett otthagyni. Olyan szép kis szobája van már most is, igazi kis elvonulós kuckó. Ő az a gyerek, aki egészen pici baba kora óta nagyon szereti a szobáját, ezért biztos vagyok benne, hogy örülni fog még az ágyneműnek is. Viszont játékból is megvettem a vágyott társast. A Nagyobbik lányom is fog mindenféle könyvet kapni, főleg rövidebb meséket és egyet a művészetekről, mert ő továbbra is nagy művész. Ez már így is marad. Az a gyerek, aki évi 365 napból 365 napot alkot az művész. Nem is akármilyen, mindig kapom az iskolában a dicséreteket és már minden tanárja is azt vallja, amit én, hogy ezzel foglalkozni kell. Ezért például megvettem neki ezt a könyvet.  

Továbbá Jamon ötlete után beszereztem egy okos órát, szerintem ez lesz az egyik csúcs ajándék neki és nekem is, mert azért innentől majd tudok vele kommunikálni ha suliban van . Végül anyukám "lenyúlta" ezt az ajándékot, átadtam neki, mert a másik nagyobb ajándék bonyolultabb. Mégpedig kért egy karácsonyi babaházat. Nos, ilyen nem létezik vagy legalábbis én nem találtam, ezért nem kis vér és verejték árán megküzdöttünk az egyik utolsó eladó ikeás babaházért, amiből én varázsolok egy karácsonyi kiadást. Viszont gyűjtöttem képeket a netről és a művésznőnek lesz lehetősége még dekorálni a babaházat, varrhatunk hozzá textileket, festhetünk bútort, én csak egy nagyon alap dolgot rakok össze és a Jézuska majd megírja levélben, hogy az ő kezében van a ház sorsa, ő alakítja. Szerintem ez külön tetszeni fog neki. 

Ezen a héten időről időre ajándékokat fogok csomagolni. Őrületes árban vannak a csomagolópapírok, ezért vettem olcsón sütőpapírt és majd abba csomagolok mindent. Van egy csomó natúr színű madzagom és lehet ráteszek egy-egy fűszernövényt, hogy feldobjam. A sütőpapír lehet picit átlátszik bizonyos fényben, de este, a karácsonyfa fénye alatt pont tök jó lesz arra az 5 percre míg letépkedik. Nekem nagyon tetszik. Sajnos a kép forrását nem találtam.   

A karácsonyi menü szentestére pedig már meg van rendelve mindenki szájíze szerint, illetve a férjem csinál töltött paprikát. Ő azt szereti, neki az ünnepi menü része, ezért nálunk karácsonykor mindig van töltött paprika. A többi napon főzni fogunk valamit attól függően ki, mit fog kívánni. A Kicsi és én képesek vagyunk heti 3-5 alkalommal is halat enni, de a Nagy és a férjem nem szeretik a halat, ezért majd mindig improvizálunk. Sütivel pedig úgy állunk, hogy anyukám mézeskalácsot akar sütni a lányokkal, én valami linzerest fogok és lehet valami torta szerűt is összedobok, de az biztos, hogy lesz mandulakrémes croissant. Ez egy nagyon jó dolog, a Náray francia sütis könyvéből tanultam és bizony tovább lehet gondolni. Nem fogom leírni az egész receptet, de a lényege az, hogy el kell menni venni vajas croissant és hagyni állni 1-2 napig. Tehát ne legyen friss, ez a lényeg. Ehhez pedig lehet csinálni mandulakrémet, de akár pisztácia krém is lehet vagy csoki, vanília és kell csinálni egy cukor szirupot. Ami tényleg nagyon jót tesz neki, hogy megszórjuk a krémhez illő maggal. Tehát a vajas croissant ketté kell óvatosan vágni, pont annyira, hogy ne váljon tényleg ketté és meg kell kenni a sziruppal, meg kell tölteni a fent említett krémek egyikével, megszórni a maggal és 7-8 percre a sütőbe sütni. Álom, komolyan ez egy álom. A Náray könyvében mandulakrémes van, az az eredeti. Ha van sütis könyv, ami megéri, akkor az a Nárayé. Mielőtt megkérdeznétek igen, karácsonykor még én is fogok nagyon mértékkel sütit enni bár rendesen el vagyok szokva a cukortól. A linzert nem hiszem, hogy megeszem, de a mandulakrémes croissant naná, hogy megkóstolom. Aki evett már olyat, az tudja miről beszélek. A francia sütik azért tudnak valamit. Már megtanultam, hogy nagyon nagy ünnepeken nem kell külön problémát okozni senkinek, mert érzékeny nem vagyok semmire és a lányoknak is fontos, hogy legyenek ilyen általános programok velem mint a süti sütés. Nem ezen az egy sütin fog múlni az életem és így mindenki boldog lesz.

Azt hiszem kellően felkészültem a karácsonyra már csak annak drukkolok, hogy mind egészségesek legyünk. 

Már elegem lett

Nem akarom hosszú lére ereszteni, mert regényt tudnék írni az egész élethelyzetről, de a lényeg, hogy vállalkozónak lenni, azon belül is kreatív munkásnak nem olyan csillogó. Vannak nagy és kis megrendelők, akik különböznek sok mindenben, de lassan egyben csak hasonlítani tudnak és ez a fizetési hajlandóság. Mert miután szétdolgoztam az agyam éjjel-nappal, hétvégén, ünnepnap és leadtam a munkát, elfogadták, öröm és boldogság van, akkor mindenki, de szó szerint mindenki eltűnik. Lassan a mindennapjaim része a pénzbehajtást. A pénzről már nyilván a munka elején megállapodunk, tehát nem azért tűnnek el, mert bemondok valami elrugaszkodott árat. 

Olyan mélységesen ciki, mikor másodszor, harmadszor, negyedszer levelet írsz és telefonálsz és kéred a pénzed. Baromi kellemetlen és az a tapasztalatom ez évről évre rosszabb. Már eljutottam oda, hogy akkor kenje a hajára, nem kérem el a pénzem, mert csak magamat alázom meg. Mondok példát. Megvágtam valamit, kis tétel, ügyfél megkeres másik munkával és megkérdezem, hogy az előzőt is mikor akarja kifizetni? Erre az a válasz, hogy Jaaa, azt nem fizettem ki? Nem is emlékszem. Biztos nem fizettem ki? Tehát itt még, hónapokkal később nekem kell bizonygatnom, hogy nem, nem jött meg a láthatatlan pénze a bankszámlámra úgy, hogy még számlát sem állítottam ki, mert nem tudtam milyen névre kell... és akkor idetolja az új munkát, ami írd és mondd nagyon sürgős, mi más lenne, de azóta se vagyok kifizetve. És ez már mindennapos. Az emberek ezt már nem érzik kellemetlennek. Amíg nincs kész az állandóan sürgős munka, addig naponta hívnak, írnak, chatben zaklatnak, de amint fizetni kell, nem veszik fel, nem írnak vissza, nem olvassák az üzeneteim. Könyörögni kell, meg még nekem kell szarul éreznem magam és tök mindegy, hogy szólok, hogy írok már így is megcsinálják, hogy még hetekig vagy akár hónapokig elhúzódik a kifizetés. Milliárdos forgalmú cég is megcsinálja ezt velem, meg a kis megrendelő is. Akkor utalnak, amikor kedvük szottyan... Szerződés? Az mi? Azt csak megszegni szabad, ez a módi most. 

Nem csak én vagyok ezzel így, hanem az egész szakma, meg gondolom más kreatív szakma is. Ezek a mai viszonyok ebben az országban. Persze lehet ügyeskedni előleg számlákkal meg mit tudom én, de nekem akkor is elegem van nagyon. Szóval ma annyira elegem lett, hogy mindjárt elköltözünk Finnországba vagy mit tudom én. Belefáradtam ebben a minden napos South Parkba, ami ebben az országban megy. 

Szívem szerint visszamennék valami irodába, amit nem szerettem, de legalább havonta megkaptam a pénzem és nem kellett heti háromszor könyörögnöm, hogy fizessenek ki. Akik olvasták a zárt blogot azok tudják, akik nem olvasták azoknak csak annyit mondok nem vagyok abban az élethelyzetben, hogy visszamenjek egy irodába akár csak 4 órára. Nem csak most, hanem lehet soha. Kaptam egy jó kis batyút, amiről nemrég derült ki, hogy mégsem az egyszerűbbik vége a dolognak. Ez van, beszívtam és most ezt értsétek jól, mert sosem bánom meg (!), hogy lett egy ilyen következménye az életemnek, de innen kikerülni...egyedül hagynak engem mindezzel. 

Átrágtam ezerszer már, minden oldalról oda-vissza és arra jutottam akkora csapdában vagyok, amiből nem fogok teljesen kiszabadulni. Egyszerűen magamra maradtam a helyzettel és nekem nem segítség kellene, hanem, hogy legyenek erre a helyzetre lehetőségek. Ebben az országban nincs lehetőség, nem is lesz, pokoli métely itt minden és be lehet zárkózni, kis buborékban élni, de ez a tény, ez volt itt mindig, ez is lesz és nem a elmúltnyólcév és nem a köpcös meg a mit tudom én melyik miatt hanem, mert itt ilyenek az emberek. Ha totál jólét lenne az itteni mentalitás akkor is ez lenne. 

Nem tudom mi a megoldás, ez a legrosszabb, nem tudom és én tudni szoktam. Talán a sok pénz, ebben látnék némi reményt, de honnan legyen sok pénzem, ha ki sem fizetnek és ha korlátozottak a lehetőségeim? Amúgy nem vágyok továbbra sem a munkára már, felőlem lehet csak simán sok pénzem úgy, hogy nem kell érte dolgoznom soha többé. Elfogadom a lottó ötös fődíját és nem fogok beleőrülni abba, hogy nem tudok magammal mit kezdeni. 

Persze tudom nézzem az élet pozitív oldalát, de már nehéz és én nem akarok ebbe belefásulni, sem megkeseredni, sem belebetegedni. Valahogy, valamit ki kell találnom. 

Ui: De legalább kaptam egy emailt, hogy kisoroltak és nyertem egy madáretetőt. A lottó ötösre gyúrok, mondom én. 

Felnőnek

Vannak régi motoros bloggerek, akik talán már nem is blogolnak, de sok évig végigkövethettük, ahogy a pici gyerekeik felnőnek. Kicsit hozzánk is nőttek. Van közöttük olyan, akinek azóta már fél szemmel követem a sportolói karrierjét, mert egyszer feltűnt a neve és én felismertem őt. Emlékszem mikor az anyukája blogolt róla és most egy kész felnőtt ember. Milyen jó és milyen nagyszerű, de egyben kicsit riasztó is, hogy már nem 4 éves, hogy milyen gyorsan elmúlik a gyerekkor és, hogy az én gyerekeim is olyan gyorsan nőnek. Nem akarok lemaradni egy percéről sem. 

Szoktam mondani, hogy nekem már mindenem megvan azt kívánom, hogy a kicsi lányim boldogok és egészségesek legyenek és én már rájuk fókuszálok, hogy nekik mi kell. A munka, az anyaság és a háztartás között lavírozva egyre többször azt érzem, hogy jó-jó, ha néha, véletlenül, netalántán, örülnek és elismerik, amit csinálok, de igazából nagyon sokszor inkább gyerekeznék. Persze a férjem ezzel nem teljesen értene egyet, szerinte nekem mindenképpen jót tesz, ha dolgozom és keresek pénzt, de ettől függetlenül már nincs rajtam az, hogy nekem meg kellene váltanom a világot. Vagy éppen most nincs rajtam. Lehet pont ezért van egyre több munkám, mert nem görcsölök rajta. Sőt, jelenleg minden másnap abba akarom hagyni az ügyfelek szivárványos tudatállapotai miatt... ma is jött egy olyan email, hogy azt hittem felmondok saját magamnál. 

Közben a Kicsi egy nap ovi után beteg lett megint. Nagyon beteg. Két éjszakát virrasztottam át vele és napközben figyeltem minden rezdülését. Lázas volt és egész nap aludt. Enni nem akart, de legalább ivott. Azt szerette volna, hogy egész nap mellette feküdjek és tényleg ilyenkor nem a munkával kellene foglalkoznom. Engem nem érdekel a munka, meg semmi, ha betegek. Sokkal-sokkal többet szeretnék velük foglalkozni. Van ez a mondás, hogy minőségi időt tölteni és ehhez tudatosnak kell már lenni, mert el tudnak úgy menni a napok, hogy nem is voltunk szinte együtt. 

Volt a Friderikusznál most egy generációkutató és elég érdekes dolgokat mondott. Például, hogy egy szülő 7 percet beszélget napi szinten a gyerekével. Itt olyan beszélgetésekről van szó, ahol egymás felé fordulva történik a beszélgetés és van szemkontaktus. Azt mondja drasztikusan csökkent a szemkontaktus és, hogy egy mai fiatal átlagos figyelmi ideje 8 másodperc míg az aranyhalé 9. Nem tudom ezeket, hogyan mérik, mindent azért nem akarok elhinni, meg ezek a felmérések is olyanok, hogy hát oké, de aztán lehet hamar fordul a kocka. Na, de a lényeg, hogy szerintem érdemes meghallgatni, ez a beszélgetés nekem benne van a top háromban, jó sok mindenen lehet utána gondolkozni.  

Végül is elhatároztam, hogy szeretném jóval túlszárnyalni a napi 7 percet. Szerintem ennél én sokkal több időt töltök velük és beszélek velük, de ahogy nőnek úgy látom, hogy tényleg csökkenni tud az együtt töltött idő, mert azt hiszem én is, hogy jól elvannak egyedül pedig még nem. Ahhoz még kicsi, hogy ne legyen szükségük rám, viszont nem tart ez sokáig. 

Hívők és hitetlenek

Imádtam a múlthetet, mert igazi tél volt. Jó kis fagy, jó kis hó. Sikerült is átszellemülni a karácsonyi varázslatba. 

 

Például a suliba és az oviba is jött a Mikulás. A nagyobbik lányomtól megtudtam, hogy náluk volt az igazi (!) Mikulás míg az oviban csak egy beöltözött imposztor. Annak azért örülök, hogy még hisz. Nekem ez már ennyi idősen nem ment. 5 éves voltam, amikor sokáig nézegettem, méregettem a kéményünket és nem tudtam elképzelni, hogy az a nagy pocakú Mikulás, hogyan fér bele. Megállapítottam, hogy sehogy és ha mégis, akkor tuti belehalna és még nem találtam halott Mikulást a kéményben, ezért nem ott jön. Közöltem otthon, hogy az egész egy ámítás és erre azt a választ kaptam, hogy mert az ablakon át jön. Ezt a tézist is megdöntöttem azzal, hogy én sem tudok átmenni az ablakon, akkor ő sem. Ha meg betöri az ablakot azt látnom kellene, ha meg anyu engedné be azt tuti észrevenném olyan meg nem létezik, hogy mindenkihez van kulcsa. Az oviban senkinek nem mondtam el mire jöttem rá. Azt gondoltam, oh gyerekek, higgyenek csak, én meg beléptem a nagyok világába.  

A Jézuska már nem is volt kérdés, mert az teljes képzavar volt, de  azért a mélyen vallásos nagyanyámat azzal fárasztottam, hogy most akkor melyik hoz nekünk ajándékot? A kereszten lógó pasi vagy a kisbaba a jászolból? Erre az volt a válasz, hogy a kisbaba. Lárifárfi. Mondtam a nagymuternek, hogy egy kisbaba még egy kanalat is alig tud felemelni, nem tud egyedül még enni sem és pont ő fog majd játékokat a fa alá tenni? Aztán azzal fárasztottam, hogy miért is tenné amúgy? Elvileg az a kisbaba már halott és jó, tudom feltámadt, de állítólag miattunk halt meg, most meg még ajándékot is hoz? És most akkor ez, hogyan is van, visszamentünk az időben és a még meg nem halt, fel nem támadott, magatehetetlen csecsemő hoz nekem ajándékot? DE MIÉRT? Miért akartok engem ezzel átvágni? (Azért tudtam ennyire a keresztény dolgokat, mert a nagymuter fektetett abba energiát, hogy vallásos nevelést is kapjak és hát szegény komoly teológiai vitákba keveredett velem az élete során. Talán ez a Jézuska volt az első nagy ütközési pontunk. ) Végül feladta az egész család a küzdelmet és elmondták az igazat. Arra is emlékszem, hogy egyrészt nagyon büszke voltam 5 évesen magamra, másrészt kiderült, nem volt akkora poén rájönni. Évekig nézhettem, hogy a barátaim még ámulattal várják a mitikus lényeket én meg ebből már túl korán kinőttem. Anyukám még most is szokta mondogatni, hogy de kár, hogy nem tudtam tovább hinni. 

Ezért is örülök, hogy a nagyobbik lányom is még azt mondja, hogy náluk volt az igazi Mikulás. Mert ők aztán tényleg sok infót kapnak innen-onnan, még nehezebben sikerül sokáig hinni a varázslatban. Lehet ez alkat kérdése is. Azt látom a nagyobbik lányomon, hogy ő jobban tud hinni, mint én ebben a korban, és ez jó dolog. Persze már volt olyan, hogy elmesélte, hogy valamelyik osztálytársa elmondta, hogy nem is létezik se a Mikulás, se a Jézuska. Ezután persze megkérdez engem, hogy tényleg nem léteznek? Én meg mindig kérdéssel válaszolok: Szerinted léteznek? Erre mindig azt mondja még, hogy igen! Ezután még hozzá szoktam tenni, hogy ha te hiszed, akkor létezik. Remélem ennyi bölcsesség még elég, hogy kihúzzuk egy kis ideig. 

Hószünet

Tegnap nem volt áram a suliban, ezért az első három óra volt csak megtartva. Nem volt áram az oviban sem, ezért oviba nem is kellett menni. Így kihirdetődött a hószünet! 

Persze a lányok nagyon örültek és mi is, mert a hó már luxusszámba megy, így legalább ki tudták használni. Fel is mentünk mind a hegyre szánkózni. Olyan volt, mintha elmentünk volna valami síparadicsomba. Folyamatosan esett a hó, a hegyen már volt 20 centi is. Mindenhol szánkózó, snowboardozó gyerekek voltak szülőkkel és ránézésre senkinek nem fájt ez a váratlanul jött szünnap. 

Miután kiszánkóztuk magunkat, itthon még készült egy hócica. Kellően lefáradtunk és jól esett hazajönni. Mivel kimaradt a rendes ebéd, ezért uzsonnára csináltam egy gyors halas ételt. Francia vajban tettem fokhagymát, hagymát, gyömbért és ebben sütöttem meg a besózott halat. Ez nálunk egy gyors klasszikus. A körettel pedig általában jól állunk, mert én többfélét és sokat szoktam lefőzni egyszerre, amit eldobozolva berakok a hűtőbe. Így most könnyű volt előkapni a majonézes krumplit hozzá. 

A késői ebéd után együtt ejtőztünk, játszottunk, meséztünk.  Este pedig megint kimentünk egy kicsit szánkózni és készültek még kisebb, nagyobb hóemberek. Ma már van suli és van ovi, de majd délután kimegyünk újból szánkózni a hegyre.  

Kommentelési útmutató hozott a Mikulás

Elérkezett az idő, hogy egy ilyen posztot is írjak, pedig nagy kedvem nem volt hozzá... Először szóltam, aztán beállítottam, hogy moderálom a hozzászólásokat és még ezt sem volt elég ráutaló magatartás, ezért most le is írom. Egy jó darabig olyan értelmes, nyugodt, önreflexióra képes kommentelés zajlott, hogy nem kellett mindenféle óvintézkedést meghoznom. Most kell, nem tetszik az, ami felütötte a fejét. A legtöbbeknek semmi gondot nem fog okozni és nem lesz újdonság, amit most leírok. Emlékszem mikor a legártatlanabb blogger is beszüntette a kommentelést, mert ott is felütötte a fejét az métely... szóval ez tendencia. Viszont nincs kedvem ahhoz, hogy majd mikor nem nézek rá 3 napig a blogra önálló életet kezd élni. Amíg nekem van beszólva az egy dolog, de amikor másik, normális, idekommentelőt kezdené valaki osztani, hát azt nem.

Tehát:

• Lehet is meg nem is  név nélkül kommentelni. Most még hagyom, hogy ne kelljen feltétlen ID-t használni és ezt azért hagyom, mert tudom, sokkal könnyebb így kommentelni mondjuk útközben, telefonról. Viszont kérlek titeket, hogy írjátok alá. A legtöbben ezt is teszitek, néha van olyan, hogy valaki elfelejti, ezzel nincs is baj, előfordul, de egyre többször van, hogy valaki direkt nem írja alá vagy csodálatos álneveket használ. (Tanulok profilozni, amiről majd lehet később mesélek és éppen ezért engedtem ki ezeket a kommenteket még...)
  
  
• Ésszel! Ez a többségnek megint nem fog gondot okozni még akkor SEM, ha éppen nem ért velem egyet és ezt megírja. Mert a többség még mindig tudja ennek a normális formáját. Ha jönnek a feleslegesen beszólogatós kommentek és már nem csak nekem, hanem más kommentelőnek, akkor legalább annyira legyél kemény, hogy ezt névvel és elérhetőséggel teszed. Nyilván nem fogod, nem illik bele a profilodba az egyenesség... 
  
  
• Nem muszáj ide jönni!Ezt talán nem kell túl magyarázni. Hogy egy klasszikust idézzek: el lehet innen menni!  

Még egyszer mondom ez nem a nagy többségnek szólt és elég baj az, hogy ezt le kellett írnom. 

MILF és DILF

Öreg vagyok! - Ez futott végig az agyamon mikor huszonévesek főnöke is lettem és egy ponton el kellett magyaráznom mi az a Take That. Nem tudták... Sőt! Közölték, hogy ők "kétezerben születtek". Ebből azt kellett megértenem, hogy én őskövület vagyok. Mikor meg az Ozzy Osbournet említettem már azonnal meg is bántam. - Mit nyomkodnak egész nap a telefonon, ha még ezt sem tudják? 

Később, jobban átgondolva a szituációkat rájöttem, hogy hozzájuk képes tényleg öreg lehetek, mert én úgy néztem rájuk, hogy inkább voltak nekem gyerekek, mint felnőttek. Sokszor úgy is viselkedtek, mint a kamaszgyerekek és nagyjából annyi felelősséget is lehet rájuk bízni. Mindegyikük enyhe vagy súlyos figyelemzavarral küzdött és először azt hittem csak véletlenül hibáznak, aztán rájöttem ők ilyenek. Hiába írtam le, pontokba szedve mit kell csinálni simán kihagytak jó párat belőle és mikor rákérdeztem az volt a válasz, "Jaaaa bocsi!". Gondoltam is, hogy rá fogom nyomatni nekik ezt egy bögrére, annyiszor hallottam. Rögtön nem is értettem a pasikat, akik 40 évesen 23 éves csajokkal kezdnek, hogy mit csinálnak velük? Vagyis vannak sejtéseim, de azontúl mégis mit? Meg azt is? Nem tudom, szerintem a tapasztalatnak és az elmélyülésnek nem azon a szintjén állnak, hogy igazán lehetne velük olyan jól mit kezdeni. Ha én ránézek egy 23 éves srácra gyereknek látom legyen akár milyen jó "pasi" (haha). Főleg mikor megszólal. A huszonéves fiúk között meg most az a trend, hogy 40 év körüli nőket hajtják. Onnan tudom, hogy mondták. Mert a mai huszonéves csajok már nem annyira ápolják a női princípiumokat viszont egy 40 év körüli nő még tud fiatalos és szép lenni, azt is tudja melyik végén kell megfogni... a serpenyőt, amiben megsüti a palacsintát. Most nem akarok belemenni a gender témában, mert engem nem annyira érdekel, felőlem mindenki azt csinál és annak érzi magát, aminek akarja, de úgy látszik ennek is van negatív hozadéka, hogy távolodunk el a női és férfi léttől. 

Szóval van egy kis képzavar. Azonkívül, hogy a huszonéveseknek mi öregek vagyunk mégis minket akarnak hajtani. Nem új keletű dolog, hogy a huszonéves csajok imádják az idősebb pasasokat, de ez nekem új, hogy a huszonéves fiúk is teljesen komolyan gondolják, hogy negyvenes nőket keresnek maguknak. Hát részemről tök egyértelmű, hogy nem a Timothée Chalamet választanám, hanem a Henry Cavillt. Még jó hogy, hah...Az meg, hogy vannak, akik fiatalabbakkal futnak... A nőket biztos, hogy fiatalabb csávók teste és az ágyban nyújtott teljesítménye fogja meg, ez imponáló lehet, forever young érzés, még nem öregedtünk ki, felvesszük a verseny a fiatal csajokkal, satöbbi. Főként ego kérdés. Én illúziónak tartom, de ez a személyes véleményem.  A pasikat is a huszonéves csajok teste, de azon is túl inkább a rajongásuk foghatja meg. Egy huszonpár éves csaj úgy fel tud még nézni egy pasira, hajjaj, a pasik ezt meg imádják, férfinak érzik magukat. Szintén ego dolog. Egy idősebb nőnek azért ez nehezebben megy, ennek számtalan oka van, amit most nem fogok tárgyalni, de így van. Ez is egy illúzió a férfiak részéről. Az is egész más mikor egy 45 és egy 55 éves kezd kapcsolatot és az is, amikor egy 35 és egy 20.

Végül nem volt mit tennem, megtanítottam nekik, mi az a Take That, még most is bombázom őket számokkal és Ozzy is bekerült a látókörükbe, de hiába tanulják meg ezeket, ők nagyon más generáció, nem lehet velük cinkosan összekacsintani és hát itt el is veszik egyfajta varázs faktor. 

Post post post covid

Feküdtem náthásan a takaró alatt és néztem valami sorozatot, ami nem teljesen tudott lekötni. Már nem tudtam aludni sem, ezért arra gondoltam kicsit horgolok, mert már elszokott tőle a kezem, a szemem és az agyam is és jó alkalom volt, hogy elkezdjem visszaszoktatni magam. Így született ez a pici cica, fejből, csak úgy, minta nélkül. Még fekete fonalam sem volt, ezért zöld bajszú lett.

. 

Most csak náthás voltam, de már többször voltam covidos is. Mikor legelőször elkaptam, akkor elment a szaglásom. Az egy nagyon fura megélés volt, hogy semminek sem érzem az illatát. Egy év kellett mire teljesen visszajött a szaglásom. A második vagy a harmadik vagy a ki tudja hanyadik covid óta bizonyos dolgok íze is megváltozott. A májat csak jó fokhagymásan, durván beízesítve tudom meg enni. Pedig azelőtt májat ettem májjal. A húsnak túlságosan hús íze lett, ezért erősebben kell fűszereznem. Ha levesben fő a hús, akkor alig tudom megenni, esetleg egy jó adag tormával. 

A kígyóuborkát, a céklát és a tv paprikát már nem nagyon tudom sehogy sem megenni, pedig azelőtt ezekkel semmi gondom nem volt. Eleinte még a dinnyével is küzdöttem, de aztán ez csodás módon megoldódott. Viszont sosem szerettem a zellerszárat, amióta voltam covidos nagyon megszerettem és egyre jobban szeretem a fanyar ízeket. Pár hónapja pedig azt vettem észre, hogy olyan szaglásom lett, mint soha. Kiérzek összetevőket. Kólát nem iszom, de mikor megcsap az illata mindig sorolom mit érzek benne, még a végén rájövök a titkos receptre. Ha megyünk az utcán, akkor is mindenféle illatokat és szagokat érzek, többször fel is fordul a gyomrom. Nem tudom még hányszor fog átállítani, de fura egy nyavalya ez a covid.

Annyi minden

Tegnap végre nem dolgoztam csak kedvtelésből filmeztem és fotóztam a hóesést. Kicsit bánom, hogy nem húztam fel a téli túrabakancsom és indultam jobban neki. Viszont annyira fáradt vagyok még most is, hogy nincs bennem akkora lendület, mint szokott. Nem mindig tudom, hogyan kell jól csinálni az életet. Sokszor érzem ezt húzd meg erezd meg dolgot. Egyszer azt érzem, hogy még mennyi mindent akarok csinálni, kipróbálni aztán azt érzem, hogy bőven elég az, ami most is van. Van listám, amit folyamatosan bővítek, ezen például olyan szerepel, hogy jelmeztervezés. Tök jól jönne, ha egy kisebb produkcióhoz le tudnám gyártani a jelmezt. 

Van a listámon szövés és textiltervezés is, illetve szívesen megtanulnék kisebb bútorokat kárpitozni. Mondjuk egy széket vagy egy fotelt áthúzni. Aztán játéktervezés és a játékkészítés is érdekel. Ez már nagyon régóta téma nálam, mert nehezen találok olyan játékokat, amiket szépnek találok. Aztán a nemezelés is tetszik, mint technika és ott vannak a sújtásos ékszerek is. Meg még egy csomó minden, amiről nem is tudok, de majd idővel rákerül a listámra. 

Elsőnek viszont textiljátékokat szeretnék csinálni már. Végre eljutni ide, hogy van idő ezzel is foglalkozni, mert ötletem az van bőven. Minimum két év műhelymunkára bekészített ötletem van. Most semmit nem tudok belőle mutatni, mert ugye nem találok időt rá. Csak én küzdök folyamatos időhiánnyal vagy ti is? Miért van ez? Miért van így, miért nincs idő semmire? Ha már nem a kútról kell felhúzni a vizet és petróleummal világítani este, hanem van nagyon sok kényelmi funkció vajon miért nincs idő semmire? 

Itt van pár fotó, amit magamnak csináltam, ez is valami. 

6 héttel később

Nagy bánatomra vége lett az IR programnak, letelt a 6 hét. Viszont jól fel volt építve, a kemény alapokat megkaptunk, ezzel lehet fordítani az életen. Olyan fogalmakat tanultunk, amiből már össze lehet tenni mit ehetünk meg, mit nem. Magunktól rá tudunk jönni. Mélyen nem akarok belemenni, erre be kell fizetni már csak azért is, mert egyénre van szabva. Vannak persze fő irányelvek, de az meg az emberek 99%-nak nem tetszik, ezért soha nem fogja ezt csinálni. Ilyen például a glutén elhagyása, amit már egészen jól megtudok magyarázni, de hát minek, úgyis jön valaki, aki szerint hülye vagyok. Azért sem akarok belemenni, mert 6 hét alatt megtanultam azt is, hogy mekkora dühöt vált ki, ha én nem eszem bizonyos dolgokat. 

Annyit tudok mondani helyette, hogy sokat tanultam arról, hogy mennyit számít elhagyni dolgokat vagy, hogy mennyit számítanak az arányok, a jó zsír, a jó és kellő szénhidrát, az alvás, a stresszkezelés (!) és a megfelelő sport. Például ezért is álltam le a futással, közel haszontalan, de ezt sem szeretném elmagyarázni, mert valaki biztos lehülyéz érte. Nyilván vannak jótékony hatásai, de nem célravezető, hiába fogyaszt egy ideig. Később visszafordulhat, ráadásul sokat segít az IR előidézéséhez. Azt is tudom, hogy sokan abban mérik a sikert, hogy hány kilótól szabadulnak meg. Ez részeredményként talán jó  valamire, de amúgy semmi sem mutat, semmit. Aki már volt testösszetétel mérésen az tudja miről beszélek. Helló zsigeri zsír! Ha nagyon számokat akarok mondani, akkor 4,5 centi ment le a hastérfogatomból, a vázizom nőtt, a zsír csökkent. 1 számmal kisebb ruhákat hordok. Aki teheti szerintem menjen el egy testösszetétel mérésre, de lehet már kapni ilyen házi mérlegeket is 40 ezer körül. Az nem olyan részletes adatokat ad, de már tud fejben változást okozni a hozzáálláson. Akkora döbbenetet tud okozni és rögtön kijön, hogy mit sem ér, ha megszámolom a kalóriákat. Nem is életszerű hosszútávon, nem az a "titok".

Amit még sikernek tudok mondani, a vércukrom nem megy étkezések után 7,5 fölé, a hormonpaneljaim meg nagyon szépen állnak helyre. 

Ami jó volt és nem csak sablon szöveg, hogy soha nem éheztem, mindig egy csomót kajáltam. Nagyon sokat! Néha küzdök az adagokkal és nekem inkább azzal van gondom, hogy nem tudtam annyit enni.  Nem csak én fogytam a csoportban, hanem mindenki. Nagyon sokan 6-8 kilótól és sok centitől is megszabadultak ez ugye függött a túlsúly mértékétől is. Van, akinek olyan eü baja oldódott meg ez alatt a 6 hét alatt, amivel már körbejárta az összes csúcs dokit az elmúlt években. Szóval én nagyon hiszek ebben a csapatban, helyretettek és hosszú évek után látom az alagút végét. Továbbra is így fogok étkezni. Annyi könnyítés már van benne, hogy pár dolog engedélyezett lett és idővel egyre több mindent lehet kis mértékben, ritkán és ésszel. Glutént továbbra sem és mivel ez egy alapelv, szerintem tényleg nagyon kis százaléka van az embereknek, aki ebbe beleáll. Mert akkor, hogy lesz almáspite, meg cukormentes lúdláb? Hát igen, sehogy. Tudom szomorú, de amikor ennyi javulást hoz 6 hét, már senkit nem érdekel az almás pite meg a lúdláb és a karácsony is el fog menni bejgli nélkül. 

Ajándék

A munkáról csak érintőlegesen annyit mondok, hogy akkorát változott a passzát szél, hűűű... Nagyon-nagyon-nagyon nagy megbízóról beszélek, biztos, hogy itt minden olvasó ismeri, szóval nem egy kis projekt ez. Most már figyelemmel kísérik többen is az ügyet, hogy ezt így hogyan oldottam meg. Mintha teljesen más hajóban ülnénk. Volt egy játékos - hívjuk így - aki nagyon elküldött melegebb helyekre, lehülyézett és a többi. Most boldog, minden csudálatos, szeret. A másik is, aki rám akart kenni mindent most már inkább rám hallgat. Ahogy az egyik főember mondta, szépen magam alá gyűröm itt a társaságot és ezt most jó értelembe mondta. Nem tudom mi van, hogy csináltam, hogy kikeveredtem ebből és már a véleményem is mérvadó, de azt hiszem bevált az a taktika, hogy megint nem jópofiztam, hanem dolgoztam és, hogy senkivel nem üvöltöttem, senkit nem degradáltam, mindig nagyon angolos higgadtságban beszéltem és jól meggondoltam kétszer is mit és, hogyan mondok. Az a tapasztalatom, hogy célravezető ilyenkor félre kell rakni az érzelmeket és csak a tényeket sorolni csak. Persze az anyázás közben én is hegyeztem a Viking baltát a fejemben és olyat tudtam volna üvölteni mindenkivel, hogy csak na, de mit értem volna vele? Semmit. Itt nem csak magamért vállalom a felelősséget, hanem többekért és hát megmondom őszintén ebbe tényleg bele kell jönni, nem mondom, hogy ezt annyira csinálnám hosszútávon. 

Most pedig más. Végre nálunk is esett hó! Nem mondanám, hogy sok, de ki tudtam szaladni a lányokkal a kertbe és mire kiértünk már nagy pelyhekben, nagyon sűrűn ellepte a tájat. Annyira szép volt, annyira nyugtató és ahogy megcsapta a hó illata az orrom olyan volt, mintha hazaérnék egy hosszú útról. Az új télikabátom rögtön fel is tudtam avatni. Még nem volt rajtam úgy igazán, de most rögtön behavazódott. Nagyon szép, lila télikabát. Évek óta vadásztam lila télikabátot és végre találtam egyet. 

Aztán már nagyon gondolkozom az ajándékokon karácsonyra. A december nálunk az anyagi csőd hónapja, mert van benne névnap, két szülinap, Mikulás, karácsony, szilveszter. Ha már szóba hoztam az ajándékokat a lányoknak vettünk egy kis asztronauta lámpát. Nekem annyira megtetszett és annyira láttam magam előtt, hogy milyen jó lesz este a szobájukban a fény, hogy muszáj volt megvenni. Tényleg siker lett, este külön program a lámázás. 

Mondjátok miket vesztek ajándékba gyereknek, felnőttnek? 

Nagyon elegem van

Nagyon fáradt vagyok és teljesen kiüresedett pedig kellene a lendület a további munkáimhoz. Amit leműveltek velem az elmúlt 2 napban az kritikán aluli. Anélkül, hogy belemennék a részletekbe a lényeg annyi, hogy nagyon undorító módon leszóltak engem, hogy micsoda szart csináltunk és, hogy az egész elfogadhatatlan és borzalmas és különben is. A hangnem, a stílus... szóval nagyon-nagyon kemény volt, annyira, hogy még engem is rendesen megviselt, pedig én azért ebben szerintem a közepesnél jobban állom a sarat. Először nem értettem, hogy most tényleg ekkora hülye vagyok, ennyit és ekkora hibát csináltunk, de hát mi nem így látjuk az egészet. Aztán miután kitisztult a fejem a folyamatos lecseszések közepette rájöttem, hogy nem nálam van a hiba, hanem ügyfél oldalon és egy teljesen alapvető beállítást nem csináltak meg, amiről amúgy tudtak, hogy kellene, sőt nekik kellett volna tudniuk, nem az én technikám, hanem az övék és ezért esett szét az egész. Nem szóltak volna, két napig a hátunk mögött anyáztak, gusztustalan leveleket írtak és körberohanták vele az egész világot, hogy elmondják mindenkinek. Miután rájöttem a hibára és jeleztem akkora kuss lett... Az 5 percenként anyázó fővezető hirtelen eltűnt, nem írogatott és hordott el mindennek... 

Ebből a kussból éreztem, hogy szerintem rájöttem mi a hiba és mindent jól csináltunk míg ők nem. Ahelyett, hogy az elején jelezték volna a problémát össze-vissza utasítgattak meg kritikán aluli hangnemben beszéltek velem. Pedig szerintem evidens, hogy egy nagy projektben ha minden rossz, vizuálisan szétesik, akkor ott lehet technikai malőr van. Azt hitték keresztbe áll a szemem? Persze három kattintással (!) beállították azt, amit kellett, minden a helyére került és érdekeset fordult a hangnem. Nagyon hivatalos lett, bocsánatot senki sem kért. 

Azóta ilyen hivatalos nyelvezetben folyik a társalgás, nem mondanám, hogy oldott lett a hangulat, mert olyan jó lett volna rám kenni az egészet, hogy majd én elviszem a balhét. Mi megcsináltuk időre amit kellett úgy, hogy félidőnél újra kellett kezdeni, mert más lett kitalálva (...) és még így is teljesítettük amit vállaltunk. Nagyon utolsó pillanatos meló ez, sok átgondolatlansággal, ami nem a mi hibánk, mert nekünk alig volt időnk és megugrottuk, nekik sok idejük volt és ráértek, ebből lett a kapkodás. 

Jöttem én és rám lehetett volna kenni és hát ők mossák kezüket. A teljes döbbenet és a megdicsőülés között teljesen lezsibbadtam. Még így is azt mondom, hogyha jó hangulatban telik a probléma rendezése nem lett volna semmi, de így... annyira undorító az egész, hogy tényleg felfordul a nyomrom. A legundorítóbb, hogy bocsánatot sem tudnak kérni. Azért mikor így beletaposnak egy emberbe jogtalanul nem érzik, hogy legalább ez lenne a minimum? Épp, hogy le nem köptek. 

Nem is tudok örülni annak, hogy rájöttem és igazam lett. Nem örülök én semminek ezzel kapcsolatban és ezt be is fejeztem. Leadtuk amit kellett, tőlem soha többé ne kérjenek semmit. Ezt a munkát ki kell hevernem. A gyomrom folyamatosan fáj tőle napok óta, ma már a fejem is megfájdult és nagyon nyúzott vagyok. 

Itt vagyok, de nem mondanám, hogy ragyogok

Nem tűntem el csak egyszerűen annyi munkám van, hogy őrület. Megkerestek egy sos munkával. Tényleg nagyon szűk a határidő és sok-sok helyre el fog kerülni. Egy napom volt, hogy gondolkodjak rajta és végül elvállaltam. Ez most nem vágás, teljesen más, mondjuk, hogy félig már csináltam ilyet és tanultam is ilyet, de ennyire élesben sosem. Szerencsére bíztak az esztétikai és technikai érzékemben meg, hogy képes leszek tartani a határidőt. Így lettem a projekt dizájnere és a projektvezető egyszerre.  

Az elmúlt hetem úgy nézett ki, hogy reggel 7-kor keltem és hajnali 3-ig biztos dolgoztam. Dolgoztam a projekten is, az elvállalt vágnivalókon is és szinte folyamatosan terelgettem a csapatot. Ez teljesen új volt, mert én ugye magányosan dolgozom, esetleg én kapok instrukciókat most meg tőlem várta mindenki a megoldást. Azért ebben is rutint kell szerezni, mert hirtelen nem tudtam mi legyen, aztán valahogy letisztult a kép, felállítottam a tervet és mindenkit hadrendbe hívtam. Irányítottam egész nap, ami nagyon fárasztó. Tényleg 5 percenként csörgött a telefonom, vagy jött egy email, egy kérdés, oldjam meg, válaszoljak, mit tudom én. Hát tényleg lógott a nyelvem.   

A kis csapatom nem tudta, hogy az én tervem az volt, hogy úgy megpörgetem a dolgot, hogy jó pár nappal a határidő előtt készen leszünk. Ma mondtam, hogy lehet megnyugodni, mert jól állunk. Persze, biztos lesznek utolsó simítások, de az már mennyivel jobb, hogy nem kapkodva, teljesen idegesen kell csinálni. Azt láttam, hogy az emberek örülnek neki, hogy az elején kivertem belőlük, amit lehet és most majd kényelmesen lehet dolgozgatni az utolsó napokban.

Tegnap már én is leeresztettem, tudtam aludni, ami nagyon kellett. A szemeim még így is brutál karikásak és táskásak, fogytam is, mert nem volt időm enni, aggódni viszont annál több. Azt gondoltam ki, hogy így majd decemberben már nem dolgozom, de közben ránéztem a naptárra és rájöttem, hogy elvállaltam pár dolgot és közben megint bekerültem egy másik nagy projektbe, de ezek már nem lesznek ennyire durva határidővel és talán december 15-től azt tudom mondani, hogy szabadságon vagyok. Most tényleg kidolgozom a belem, de idén mindenki azt kér karácsonyra, amit csak akar. Én azt kérem, hogy legyen egészség, béke, nyugalom és legyen hó!

Matthew

Nem különösebben vagyok rajongó típus, de a Jóbarátok szorosan hozzátartozott az életemhez mindig is és értük rajongok most is. Jó csapat, velük és "rajtuk nőttem" fel. Nagyon nehéz elhinni, ami történt. Szomorú vagyok nagyon. 

Ez az egyik kedvenc képem róla, mert itt boldognak látom és mert szerintem Julia volt az igazi. 

Tánc és mozi

Tegnap volt egy kisebb özönvíz, de nekem persze tetszett pedig ki kellett mennem többször is. Viszont van szép gumicsizmám, jó esőkabátom és sok-sok esernyőm így fel tudtam szerelkezni az eső ellen.

Délutánra nálunk is kisütött a nap egy kis időre. Éppen amikor a konditerembe beléptem rám sütött a nap. Ezt vehetném egy jelnek csak még nem tudom mit jelent. Mit mondjak, nem volt túl sok kedvem bármit is csinálni, mert a táncolásból estem át, de aztán átszellemültem, mert Arnold képe figyelt a falról és lenyomtam a kötelező kört, majd elköszöntem Arnoldtól visszaestem a táncterembe, ahol Travolta és Swayze figyelte a falról, hogy 30 percet nyújtok. 

Nem tudom meséltem-e, de elkészült a táncterem pár hete. Az egyik fal végig lett tükörrel téve, vannak hangszigetelő függönyök, vannak sötétítők, diszkógömb és egyéb hangulat világítás. A kedvenc táncos filmjeimről vászonképek a falon és mikor nem táncteremként funkcionál, akkor a függönyök segítségével 2 perc alatt átalakul mozivá, amihez kényelmes székek is bekerülnek. Óriás kivetítő és mozi hangzású hangfalak vannak. Brutális! Még mindig el sem hiszem. Még mindig úgy lépek be minden nap, hogy wáááow. A szuterénből teremmé átalakulását anyukám és én vezényeltük le, a belső dizájnt és a műszaki részét a férjem találta ki. Most nem én, hanem a férjem valósította meg az én elképzeléseimet, sőt még hozzá is tett és olyan lett, amire nem is számítottam. Innentől kezdve már moziba sem kell menni, barátok jönnek át mozizni ja és van igazi popcorn gép is, így tényleg teljes az idill. Pár napja gondoltam rá, hogy egyedül megnéznem a Pápa Ördögűzőjét, de aztán jobbnak láttam, ha mégsem, az ilyen filmekhez kell a társaság. 

A gyerekek is nagyon szeretik, a nagyobbik lányom jár táncolni és szoktam vele lent gyakorolni, javítgatom a mozdulatokat, a kicsivel lent gyakoroljuk a tornát és filmezni is szeretnek lent, de például videojátékozni is tudnak vagy a Just Dancet nyomni és mozi nagyságban látni hozzá a képet. Nem tudom ismertek-e ezt, kábé a tánc karaoke változata, szuper cucc. Nintendo Switchre lehet megvenni és mindenféle táncos koreográfia van hozzá. Kicsik is tudják használni, de vannak felnőtteknek valóak és kifejezetten olyan, amit workouthoz ajánlanak. Rendesen le lehet izzadni tőle. Társaságban óriási röhögések vannak belőle. Ez egy régebbi reklám róla, de itt jól látszik, hogyan működik. Ki lehet tenni tévére is a képet, de projektorra is, szóval nem muszáj ilyen kis képernyőn nézni. 

Rengeteget dolgoztunk ezért is. Van ebben jó pár száz éjszakázás, amikor már annyit dolgoztál, hogy émelyegsz és szédülsz. Nem is tudom meddig készült, szerintem 2 év biztos volt a nulláról való teljes átalakulás. Aki bent volt a zárt blogban az tudja, hogy nekünk nem olyan egyszerű elmenni mondjuk nyaralni, sokat utazni, kicsit meg van kötve a kezünk, bár ebben is talán lesz változás, de ezért is találtuk ki, hogy a ha Mohamed nem megy a hegyhez, akkor a hegy megy Mohamedhez. 

Nagyon több tervem nincs is. Talán egyszer jó lenne egy kis vendégház és egy dézsa a kertbe. 

HP

Megalakítom a Hó Pártot! Bárki beléphet, aki ellentmondást nem tűrően havat akar!

Olyan egyszerű vágyaim vannak mostanában, hogy nagyon-nagyon-nagyon szeretnék már havat év végére. Hogy havazódjon be az egész táj, hogy ne csak 1-2 centi essen egyszer, hanem 20-30 centik rendszeresen és, hogy maradjon tartós. Tudom, hogy sokatoknak a normális mennyiségű eső is az ellensége, hát még 30 centi  hó, de most engedjétek el magatokat és képzeljétek el, hogy ilyen látványra ébredtek reggel. 

Szinte érezni, a dermesztően friss levegőt és hallani a csendet és nyugalmat, amit a kép áraszt. Nekem tényleg fizikailag fáj, hogy nem látok havat évek óta. Ugyanígy fájt, hogy itt az ősz és 28 fok van nem pedig nyirkos eső. Hát mit mondjak, szerintem már tudjátok, fordítva vagyok bekötve, nekem 2 hét nyár bőven elég lenne, ehhez képest borzasztó hosszú és meleg nyarakat kell túlélnem és mindig abban reménykedem, hogy egyszer csak vége lesz és csak lesz hó és az idő nem csak a NYP-nak kedvez (Nyár Pártiak). A gyakorlatias oldaláról is meg tudom fogni. Kellene a földnek mind a hó, mind a jó hideg tartósan, mert ha idén is enyhe tél lesz, akkor olyan rovar és bogár invázió lesz. Meg a gyerekek sem nőhetnek fel hó nélkül! Ha igen, akkor legalább hívják úgy a helyet, hogy Los Angeles. 

Visszatérve a hóra, gondolkodtam már rajta, hogy mit kellene csinálni hó nélkül? Elmenni valami havas helyre? Az nem jó, mert igazából azt akarom, hogyha kinézek az ablakon, akkor itthon legyen hó és nem valami sípályán akarok bosszankodni, mert amúgy nem érdekel a síelés. Viszont korizni imádok. A Városligeti koripálya nyilván a kedvencem és még jobb, ha előtte a Széchenyi fürdőben kezdünk, a szabadtéri medencében ázunk miközben esik a hó és után megyünk át a koripályára. Állítólag az agy nem tudja, hogy amire gondol az megtörtént-e vagy sem. Szóval fejben havas tájakon mászkálok, de az agyam még nem érte el a tudatlanság azon állapotába, hogy ne tudja, hogy erre csak gondolok és nem történt meg. 

November közepén van a szülinapom és mi mindig ajándékoztuk egymást a középsuliban. Kérdezték az egyik évben, hogy mit szeretnék. Azt mondtam havat, jó sok havat. Csodák csodájára november közepén térdig érő hó esett a születésnapomon és egész nap csak esett és esett. Úgy mentem be suliba, hogy egyrészt késtem a hó miatt (de ennek nyilván örültem, hogy lehet késni) másrészt nagyon boldog voltam. A hó örömére minden áldott szünetben megfürdettek a hóban (fiú osztályba jártam...) és milyen jó volt! Most is ebben reménykedem, hogy hátha lesz hó és akkor fürödhetek benne. Nem is, nem reménykedem, már-már szuggerálom az időjárást a tudatommal. Így lett hó helyett 28 fok. Még gyakorolnom kell...de várjátok ki a végét! 

Mindenről is

Nyugodt hetünk volt. Már csak dolgozni kellett és a szokásos feladattenger árasztott el, de még ez is áldás volt a szeptember óta tartó megpróbáltatások után. Annak szerencsére a végére értünk, jól elfáradtunk benne mind. Ez volt az első hét, ami a tanévkezdés óta tényleg mindenféle egyéb nélkül telt, de mondjuk elég fura hét volt. Mondanám, hogy örültem ennek a szokatlan melegnek, de nem így volt. Kifejezetten idegesített, hogy este 20 fok van. Arról nem is beszélve micsoda pók invázió van. Én még életemben ennyi és ilyen nagy pókkal nem találkoztam. 

Egyébként folyamatosan takarítok és rendet rakok, mert nem akarok pókokat (sem). Most nem a szokásos módon, hanem elkezdtem nagyon alaposan élére állítani a házat, mert már újra kell rakni szó szerint. Ez hónapokig el fog tartani, mert azonkívül, hogy selejtezni kell, varrogatok ide-oda új textileket, például függönyöket, székpárnákat, stb. Abban állapodtam meg magammal, hogy minden nap haladni kell. Ha 10 percet, akkor annyit, de csinálni kell. Egy hét alatt már látványos a változás. Nagyon nagy segítség volt, hogy míg nem figyelt például a friss kisbabás unokahúgom, addig 6 zsák gyerekruhát betuszkoltam a kocsijába.  

Közben meg megy az IR program és ez is rendesen lefoglal. Holnap lesz vége az első hétnek, már most sok újat tanultam és máris alakítottam az étkezésemet. Még nem tankönyvi, próbálok ráérezni az arányokra, de ebben nagyon kedvesen, minden nap segítenek nekem. Ami számomra fura, hogy szerintem maximum 10 ember aktív, a többiek némán figyelnek vagy nem figyelnek (a programban elvileg 50-en vagyunk, de a csoportlétszámból az látszik van ez 70 is). Ez azért érdekes, mert külön kérés volt, hogy mindennap, minden étkezésről készüljön fotó és egy kis leírás, hogy tudni lehessen a makrókat nagyjából. Ezeket véleményezik, megmondják mi jó, mi nem jó, mit kell még hozzátenni, elvenni és így tényleg lehet tanulni. Volt egy nő, aki beírt, hogy ő nem is tudta, hogy ez ilyen lesz, meg ő nem így étkezik közel sem és különben sem "időmilliomos". Na, ha valamit nem szeretek az az effajta degradálás. Mert, aki meg csinálja időmilliomos? Meg amúgy mire számított? Tényleg bele kell invesztálni napi x időt, de ezt lehetett is tudni. Meg úgy azt is lehet tudni, hogy aki átáll egy ilyen életmódra az jó, ha összebarátkozik a napi szintű főzéssel. 

Én most úgy trükközöm, hogy ma délután álltam két órát a konyhában csak azért, hogy megfőzzem és megsüssem a keményítőket / szénhidrátot és bedobozolva eltegyem a hűtőbe. Így legalább a köretről le van a gond és amúgy is kell egy tonna rezisztens keményítő. Elindítottam egy sorozatot és nekiláttam. Aztán a nagyobbik lányom kedvet kapott és beállt segíteni. Azt mondta, hogy mostantól szeretne velem főzni. Remélem, ha nem is minden nap, de néha tényleg beáll mellém, mert így sokkal izgibb volt, hogy közben őt is taníthattam és volt társaságom. Neki már így el is kezdtem mesélni a makrókról, meg a tápanyagokról, rögzüljenek benne, nem árt szerintem. Ma főztünk egy tonna basmati rizst, rengeteg sok sütőtököt és csináltunk egy vödör krumplisalátát is. Aztán felkockáztam mindenféle húst, bepácoltuk őket közösen és elraktuk őket porciózva a mélyhűtőbe. Amikor nem tudott valami folyamatban segíteni, akkor takarított! Lemosta a konyhaszekrényt, a konyhapultot, felsöpört! Mondom wáow! Végül segített a vacsit is összeállítani. Szerintem el is ért abba a korba, hogy alap dolgokat elkezdjen megcsinálni. Én is ennyi idősen kezdtem, kicsit kényszerből is, mert anyukám sokáig dolgozott hétközben én meg szerettem a főtt vacsorát és elkezdtem főzni. Hát égettem oda ezt-azt, de 9 évesen már egy komplett ebédet összeraktam és szerintem nem baj, ha a lányom is megtanul annyira főzni, hogyha nem vagyok itthon egy kis levest vagy egy rántottát össze tudjon dobni. 

Visszatérve a IR program már történtek változások. Elég nagyot fogytam és mellett annyit eszem, mint soha. Ilyen kajákból mondjuk 140-160 gramm szénhidrátot bevinni nem könnyű, de a zsír mennyiségét is jelentősen emelnem kellett és szoktam küzdeni az adagokkal. Még így is aláeszem, de már közelítek, szoktatom magam hozzá és olyan, hogy éhségérzet vagy falásroham nem fordult elő.

Itt hagyok pár kajafotót mutatóba, hogy lássátok éhezésről szó sincs. Az adagok és az arányok még nem tökéletesek, de kábé így kell étkeznem. 

Sütőtök, két főtt tojás belekockázva, egy egész tonhalkonzerv, aminek a leve is benne van, illetve póré- és lilahagyma. Ez mondjuk pont jó arány már nekem. 

Két tojásból póréhagymás lepény, jelentős mennyiségű resztelt májjal töltve. Hűtött quinoa és fermentált lilakáposzta. 

Vörösborban párolt édesburgonya, hűtött quinoa, egy kis jégsaláta és lazac bőrével, amit vajban sóval és chilivel, fokhagymával és gyömbérrel meg citromlével is pároltam. 

Ez egy, csak tojásból és kakaóból készült muffin hozzá egy kis sült gyümölcs amit vajon futtattam és szórtam rá fahéjat.

Alaplé amit feldobtam szójaszósszal, chilivel és fokhagymával.  Két lágy tojás van benne, egy fél nori lap, basmati rizs és egy kis csemeg hagyma. Ez egy olyan kaja, amit a csoporttagok eléggé kedveltek. 

Bácskai rizseshús helyett bácskai édesburgonyás hús lila és sima édesburgonyából. 

Tojáslepény 3 tojásból póré- és fokhagymával illetve spenóttal. Szójaszószos, chilis, fokhagymás, gyömbéres alaplében főtt basmati rizzsel és egy tonna friss spenóttal töltve. 

Chilis, fokhagymás, gyömbéres vajban, lila hagymával sütött ponty és hekk. Hűtött quinoa. A salátában pedig van: sali, zeller, alma, gránátalma, reszelt cékla és erre rálocsoltam fél lime levét.

Alaplé szójaszósszal, fokhagymával, chilivel és szezám olajjal. Van benne párolt répa, két lágy tojás, nori lap és csemegehagyma.  

IR program - 1. hét, 1. nap

Még nem tudom, hogy melyik anyagcsere típusba tartozom, azt már tudom ugye, hogy napi 120 gramm szénhidrát alá biztos, hogy nem szabad mennie egyik csoportba tartozónak sem. Glutén ugye kivan lőve. Már hetek óta nem is ettem kenyérfélét, átálltam a rizstisztás dolgokra, de most azt sem megengedett, ezért ma már a megengedett ételekből kellett összeraknom a fehérje és a zsír mellett minimum 120 gramm szénhidrátot. Hát nem volt egyszerű, ezért még a vacsora előtt be kellett tolnom egy fehérjeturmixot zöld banánnal és így épphogy elértem a 120 grammot. Pedig rendesen ettem, de úgy tűnik még többet kell főleg, hogyha magasabb szénhidrát lesz előírva nekem. 

Ez volt a mai menüsor. 

Reggeli: Tükörtojás, házi tonhalkrém, sütőtök, fermentált lila káposzta. 

Quinoa (hűtött). Saláta: jégsali, zellerszál, petrezselyem, alma, gránátalma, cékla és erre locsoltam fél lime levét. Halak (ponty és hekk): besóztam és olíva olajon, gyömbérrel, lila hagymával, fokhagymával, chilivel és egy kis vízzel puhára pároltam. Tálaláskor kis dióval megszórtam. 

Ez pedig a vacsorám. Húsleves alapléhez tettem egy kis gluténmentes szójaszószt és maradék főtt húst. Rizstészta helyett dupla adag párolt répát tettem bele, nori lapot felvágva, a lágy tojást és a hagymát. 

Éhezni vagy tápanyaghiányban szenvedni biztos nem fogok, de meg kell dolgozni az ételekért. Ma már előre összeírtam holnap miket fogok csinálni, hogy ne kelljen gondolkoznom rajta csak összeütni. Egyszerűbb nap lesz, mert feltöltöttem a hűtőt mindenféle rezisztens keményítőnek valóval, a halból is maradt és a héten biztos csinálok egy nagy adag húslevest, abból napokig össze tudok hozni mindenféle jó kaját. 

Az edzéstervet már megkaptuk és most ehhez fogom is magam tartani, nem akarok túl nagy stresszt okozni azzal a szervezetemnek, hogy még futni is eljárok így is elég, hogy a táncteremben kicsit ugrálok az előírt edzés mellé. Illetve továbbra is gyalogolok napi 8000 lépés körül.

IR Program O. hét

Nagyon izgatott vagyok, mert hétfőn kezdődik a 6 hetes inzulinrezisztencia program, amit a Táplálkozás-Beállításnál csinálok. Már kaptunk hozzá pár anyagot és ma volt egy webinárium is, hogy nagyjából mire számíthatunk. Gondoltam majd néha írok a programról, de főleg arról, hogyha hat rám. Azt a nagy tudásanyagot nem akarom kihozni, mert ebben a programban rengeteg ember munkája van és amúgy sincs két egyforma szervezet meg én szakember sem vagyok ugye. Itt is az lesz a lényeg, hogy a programban résztvevőknek minél inkább személyre szabott legyen az étkezése. 

Viszont rögtön két tévedésemet máris szeretném itt javítani!

Rezisztens keményítő - Nem emészthető, tehát emésztésnek ellenálló így nem emeli a vércukorszintet. Rezisztens keményítőt úgy tudunk készíteni, hogy megfőzzük a keményítőt és visszahűtjük hűtőben legalább 24 órára. Onnantól már jó.  Rezisztens keményítő pl: a basmati rizs, burgonya, édesburgonya, köles, hajdina. Én azt hittem, ha már egyszer megcsináltuk rezisztens keményítővé, akkor gond nélkül vissza lehet melegíteni. Ez nem igaz. Nem szabad visszamelegíteni! Ezt rosszul tudtam, az esetek felében nem melegítettem, de másik felében igen...eh... szóval ezt szeretném jelezni azoknak, akik itt olvasták nálam és esetleg alkalmazzák, hogy ne melegítsétek vissza. 

Szénhidrát bevitel - Már nem tudom, hogy itt írtam vagy valakinél kommentben az alacsony szénhidrát tartalmat. Nos, ma világosítottak fel, hogy egy nőnek naponta 120 gramm szénhidrát alá menni nem szabad. Tehát mikor én 50 körül ettem nem volt jó. Az, hogy kinek mennyi szénhidrát kell attól is függ milyen típus. Ebben a programban típusokba fognak sorolni minket és mindenki annyi szénhidrátot ehet, amilyen típusba tartozik. Még én sem tudom csak sejtésem van melyik leszek, de most már le se írom, mert lehet megint tévedek. 

Azzal nagy titkokat nem árulok el annak, aki követi őket, hogy a Táplálkozás-Beállításnál a tej és a glutén szóba sem jöhet. Nem csak inzulinrezisztenseknek, hanem úgy senkinek nem ajánlják. Ez alól kivétel a vaj és a kemény sajt. A 6 hetes program egy szigorított verziója lesz az életmódnak. A 6 hét után lehet majd lazítani a gyeplőn, de csak picit. Mondjuk, hogy én már 65%-ban  közelítettem ahhoz, ami a programban van, de azért voltak fájó pontok és vannak már most nehezebben megugorható tényezők számomra.

Annyi tanácsot talán mégis adnék, hogy az ilyen-olyan IR-es, cukros csoportokat ne is nézzétek, mert nagyon el vannak tévedve és elviszik az embert borzalmas állapotokba. Rengeteg rossz tanács és metódus van ott és a legrosszabb az, hogy kábé mindenki ügyeskedik, hogyan tudna úgy enni, mint mielőtt cukros lett és hogyan tudná azt a sütikét, tésztát mentesen, édesítőszeresen megcsinálni. Minden újításnak ellenállnak ezek a csoportok, főleg egy, ahol egy "Csilla" nevű nő az admin. Nagyon nem ajánlanám. Ismerkedjetek meg a Táplálkozás-Beállítással, vannak szakácskönyveik és rengeteg elérhető, olvasható tartalom tőlük. Hívószó legyen még Bartha Ákos és Szabó Gál Bence neve. Tőlük lehet sokat tanulni. 

20 perc

Mozsár! Kaptam egyet, ezért gondoltam fel is avatom. 

Az előre jól besózott és chilivel megszórt (bármilyen) halat megpároljuk gyömbéres, citromos, zöld tea levében. Közben megfőzzük a rizstésztát. Mozsárban készítünk a tésztához egy szószt, amiben 2 gerezd fokhagyma, 5-6 szem dió, 3 marék spenót, olíva olaj és ízlés szerint parmezán van. Az összeaprított szószt a tésztához keverjük, ha kell még teszünk hozzá olíva olajat és öntünk rá egy kis zöld teás levet. Kész is. 20 perc és szerintem Nutri-Funkciós. Két emberes. A nem halevő férjem is megette én imádom. Fel is vettem az állandó ételek listájára. 

A Tea Útja

Sosem voltam egy nagy teás, de rászoktam, mert megláttam benne egy óriási lehetőséget. Többek között azt, hogy élettanilag nagyon hasznos és ezt ki kell használni, illetve mert a teázásban szerintem az egyik legjobb rész az a szertartás amivel elkészítem őket. Mielőtt újfajta teának valót veszek, mindig utána nézek mit tud, mire jó, mikor és miért érdemes használni és hogyan lehet elkészíteni. Ehhez nyitottam egy teázás receptfüzetet, abba írom bele az információkat. Tudom, hogy a neten minden fent van, de van annak egy bája, hogy lett teás receptfüzetem. Mindig szálas teákat veszek. A filteres is praktikus bizonyos helyzetekben, de én jobban szeretem a boszorkánykonyhámban a magam ízlése és víziója szerint összeállítani az aznapi teákat. A szálas teáimat a konyhaszekrény tetején, üvegekbe tárolom és már egészen szép gyűjteményem van, ráadásul jól is néz ki. 

Itt van az egyik nagy kedvencem a hibiszkusz tea, amit nagyon szeretek, de olyan savas, hogy óvatosan adagoltam mindig is, viszont rájöttem, hogy hogyan lehet máshogy is belecsempészni a napjaimba. Úgy szoktam csinálni, hogy leforrázok egy adagot és kiáztatom a kis teakészítő csészémben. Így "tisztán" nem iszom meg, hanem mint a málnaszörpöt úgy alkalmazom. A pohár aljába mehet egy kis hibiszkusztea és azt felhúzom vízzel. Mikor ráunok a vízre, akkor ez egy nagyon jó alternatíva. 

Ezt a lefőzött teavizet előszeretettel használom párolásra is. Például mikor csinálok lila hagymás-fokhagymás-édesburgonyát serpenyőben, olíván, akkor alá szoktam önteni pár kanállal a hibiszkusz teából és fedő alatt párolom pár percig az édesburgonyát. Pont jó íze lesz, enyhe, nem tolakodó gyümölcsös ízt ad és mivel télen drága az áfonya, amit szoktam tenni sokszor az édesburgonya mellé, ezért jó lesz hozzá a hibiszkusztea is. El is kezdtem kísérletezni ezzel a teában való párolással és van ehhez egy klasszikus fém pároló edényem meg egy pároló gépem is, de úgy gondolom lassan be kellene szerezni egy bambusz párolót. El tudom képzelni, hogy az sokkal másabb ízhatásra képes. 

Eddig főleg halat pároltam és különféle ízeket kevertem ki hozzá. Hol gyömbéres zöld teában, hol roobios teában, hol erdei gyümölcsöt teában pároltam a halakat. Kicsit talán rá kell kell érezni, melyik halhoz mi jó, de nagyon is megéri a kísérletezést. 

Szerintem még nagyon kezdő vagyok a teázás világában, de majd ebbe is belejövök. Szeretnék venni magamnak majd egy japán/kínai teaszertartáshoz való készletet és belemélyedni a teázásba, mert ahogy mondtam nem csak az íze és a hatás miatt érzem jónak, hanem erősen érzem a jótékony lélektani hatását. Nekem jó ideje az a véleményem, hogy el vagyunk távolodva az igazi élettől, nem érezzük, nem élvezzük kellően vagy inkább nem jól élvezzük. Teljesen felesleges dolgokkal vagyunk elfoglalva és nem látjuk az egyszerű, természet adta lehetőségeket. Egy teaszertartás szerintem nagyon menő dolog főleg, hogyha más engedi, hogy bevond ebbe és lesz egy közös élményetek. Azt nem mondom, hogy mostanában el tudok menni megtanulni a teaszertartás fortélyait, de itt van nekem jó barátom az internet és onnan ellesek dolgokat. Talán nem is a precizitás a fontos, hiszen nem vagyok japán, de már maga az a tény, hogy szertartást csinálsz belőle úgy látom érdekes, mert a barátnőim mind feliratkoztak teázni hozzám. Aztán még az is lehet, hogy angol öregasszony leszek a végére és minden délutánra jut egy kis pletyka a teák mellé. Mind a kettőnek látom értelmét. 

Meséljetek nekem, hogyha nagy teások vagytok, minden információnak örülök.