Mindenről is

Nyugodt hetünk volt. Már csak dolgozni kellett és a szokásos feladattenger árasztott el, de még ez is áldás volt a szeptember óta tartó megpróbáltatások után. Annak szerencsére a végére értünk, jól elfáradtunk benne mind. Ez volt az első hét, ami a tanévkezdés óta tényleg mindenféle egyéb nélkül telt, de mondjuk elég fura hét volt. Mondanám, hogy örültem ennek a szokatlan melegnek, de nem így volt. Kifejezetten idegesített, hogy este 20 fok van. Arról nem is beszélve micsoda pók invázió van. Én még életemben ennyi és ilyen nagy pókkal nem találkoztam. 

Egyébként folyamatosan takarítok és rendet rakok, mert nem akarok pókokat (sem). Most nem a szokásos módon, hanem elkezdtem nagyon alaposan élére állítani a házat, mert már újra kell rakni szó szerint. Ez hónapokig el fog tartani, mert azonkívül, hogy selejtezni kell, varrogatok ide-oda új textileket, például függönyöket, székpárnákat, stb. Abban állapodtam meg magammal, hogy minden nap haladni kell. Ha 10 percet, akkor annyit, de csinálni kell. Egy hét alatt már látványos a változás. Nagyon nagy segítség volt, hogy míg nem figyelt például a friss kisbabás unokahúgom, addig 6 zsák gyerekruhát betuszkoltam a kocsijába.  

Közben meg megy az IR program és ez is rendesen lefoglal. Holnap lesz vége az első hétnek, már most sok újat tanultam és máris alakítottam az étkezésemet. Még nem tankönyvi, próbálok ráérezni az arányokra, de ebben nagyon kedvesen, minden nap segítenek nekem. Ami számomra fura, hogy szerintem maximum 10 ember aktív, a többiek némán figyelnek vagy nem figyelnek (a programban elvileg 50-en vagyunk, de a csoportlétszámból az látszik van ez 70 is). Ez azért érdekes, mert külön kérés volt, hogy mindennap, minden étkezésről készüljön fotó és egy kis leírás, hogy tudni lehessen a makrókat nagyjából. Ezeket véleményezik, megmondják mi jó, mi nem jó, mit kell még hozzátenni, elvenni és így tényleg lehet tanulni. Volt egy nő, aki beírt, hogy ő nem is tudta, hogy ez ilyen lesz, meg ő nem így étkezik közel sem és különben sem "időmilliomos". Na, ha valamit nem szeretek az az effajta degradálás. Mert, aki meg csinálja időmilliomos? Meg amúgy mire számított? Tényleg bele kell invesztálni napi x időt, de ezt lehetett is tudni. Meg úgy azt is lehet tudni, hogy aki átáll egy ilyen életmódra az jó, ha összebarátkozik a napi szintű főzéssel. 

Én most úgy trükközöm, hogy ma délután álltam két órát a konyhában csak azért, hogy megfőzzem és megsüssem a keményítőket / szénhidrátot és bedobozolva eltegyem a hűtőbe. Így legalább a köretről le van a gond és amúgy is kell egy tonna rezisztens keményítő. Elindítottam egy sorozatot és nekiláttam. Aztán a nagyobbik lányom kedvet kapott és beállt segíteni. Azt mondta, hogy mostantól szeretne velem főzni. Remélem, ha nem is minden nap, de néha tényleg beáll mellém, mert így sokkal izgibb volt, hogy közben őt is taníthattam és volt társaságom. Neki már így el is kezdtem mesélni a makrókról, meg a tápanyagokról, rögzüljenek benne, nem árt szerintem. Ma főztünk egy tonna basmati rizst, rengeteg sok sütőtököt és csináltunk egy vödör krumplisalátát is. Aztán felkockáztam mindenféle húst, bepácoltuk őket közösen és elraktuk őket porciózva a mélyhűtőbe. Amikor nem tudott valami folyamatban segíteni, akkor takarított! Lemosta a konyhaszekrényt, a konyhapultot, felsöpört! Mondom wáow! Végül segített a vacsit is összeállítani. Szerintem el is ért abba a korba, hogy alap dolgokat elkezdjen megcsinálni. Én is ennyi idősen kezdtem, kicsit kényszerből is, mert anyukám sokáig dolgozott hétközben én meg szerettem a főtt vacsorát és elkezdtem főzni. Hát égettem oda ezt-azt, de 9 évesen már egy komplett ebédet összeraktam és szerintem nem baj, ha a lányom is megtanul annyira főzni, hogyha nem vagyok itthon egy kis levest vagy egy rántottát össze tudjon dobni. 

Visszatérve a IR program már történtek változások. Elég nagyot fogytam és mellett annyit eszem, mint soha. Ilyen kajákból mondjuk 140-160 gramm szénhidrátot bevinni nem könnyű, de a zsír mennyiségét is jelentősen emelnem kellett és szoktam küzdeni az adagokkal. Még így is aláeszem, de már közelítek, szoktatom magam hozzá és olyan, hogy éhségérzet vagy falásroham nem fordult elő.

Itt hagyok pár kajafotót mutatóba, hogy lássátok éhezésről szó sincs. Az adagok és az arányok még nem tökéletesek, de kábé így kell étkeznem. 

Sütőtök, két főtt tojás belekockázva, egy egész tonhalkonzerv, aminek a leve is benne van, illetve póré- és lilahagyma. Ez mondjuk pont jó arány már nekem. 

Két tojásból póréhagymás lepény, jelentős mennyiségű resztelt májjal töltve. Hűtött quinoa és fermentált lilakáposzta. 

Vörösborban párolt édesburgonya, hűtött quinoa, egy kis jégsaláta és lazac bőrével, amit vajban sóval és chilivel, fokhagymával és gyömbérrel meg citromlével is pároltam. 

Ez egy, csak tojásból és kakaóból készült muffin hozzá egy kis sült gyümölcs amit vajon futtattam és szórtam rá fahéjat.

Alaplé amit feldobtam szójaszósszal, chilivel és fokhagymával.  Két lágy tojás van benne, egy fél nori lap, basmati rizs és egy kis csemeg hagyma. Ez egy olyan kaja, amit a csoporttagok eléggé kedveltek. 

Bácskai rizseshús helyett bácskai édesburgonyás hús lila és sima édesburgonyából. 

Tojáslepény 3 tojásból póré- és fokhagymával illetve spenóttal. Szójaszószos, chilis, fokhagymás, gyömbéres alaplében főtt basmati rizzsel és egy tonna friss spenóttal töltve. 

Chilis, fokhagymás, gyömbéres vajban, lila hagymával sütött ponty és hekk. Hűtött quinoa. A salátában pedig van: sali, zeller, alma, gránátalma, reszelt cékla és erre rálocsoltam fél lime levét.

Alaplé szójaszósszal, fokhagymával, chilivel és szezám olajjal. Van benne párolt répa, két lágy tojás, nori lap és csemegehagyma.