Nézett rám...

...a nagy szemeivel, amiben megcsillant a tűz és az izgatottság. Vigyorogva mondta, hogy bekerültem egy nagy produkcióba. Persze a pillanatnyi öröm után máris jött a rendezői intelem, hogy nagyon nehéz lesz, sok lesz és oda kell tennem magam, szóval örüljek persze, de érezzem is a helyzet súlyát. Érzem én, főleg a súlyt, mert még a hír előtt, reggeli helyett voltam futni egy hatost és ma kivételesen úgy döntöttem, hogy akkor próbáljuk meg hegynek fel a táv felét, ami elég keménynek bizonyult, mert nem elég, hogy felfelé kellett futni még kicsit morogtam is a saját súlyomra. Bár már vagy 4 kiló zsírtól szabadultam meg mióta futok még így is érzeni - főleg hegynek felfelé - hogy annyira nem jó cipelni a saját seggem.

A munkamegbeszélés után visszatértem a valóságba, ami azt mondja, hogy holnap kezdődik a tanév. Biztos nagyon nehéz lett volna megadni ezt a plusz egy napot a gyerekeknek, de mondjuk, hogy jó lesz bemelegítésnek az első nap. Hétvégén meg csomagolhatok könyveket, de nem fogok, tavaly is becsomagoltam és pár hét után lejött róla minden, ezért hagyjuk is. Amúgy idén már hoztam a formámat az első online szülőit elfelejtettem, de senkinek nem mondtam meg, hogy amúgy fel volt írva a naptáramban, de én vígan vásárolgattam helyette utána meg kávéztam és megnéztem egy filmet. Mondjuk mennyivel jobb ez, mint egy szülői. Főleg nálunk ilyen ügybuzgó szülők vannak, akik az amúgy 20 percig tartó szeánszot felnyomják 2 órára. Mert mindent tudni akarunk, szeptember első hetében véresen fontos, hogy decemberben a karácsonyi vásár meg a februári farsang mikor lesz. 

Ugyanitt jelzem, hogy idén a terveim között szerepel a szocializáció is, de mint a mellékelt példa mutatja,várható, hogy nem a szülőin fogom kiélni ezen vágyaimat. Bár hozzá kell tennem, hogy csináljuk a házi mozit és mikor majd választani kell egy hűvös, esős, napon, hogy menjek-e jópofáskodni vagy nézzek-e meg egy filmet a házimoziban takaró alatt, forró kávéval.... na akkor kell választani a jópofáskodást.  Kezdésnek beléptem egy könyvklubba. Gondoltam, hogy eljárnék jógázni is, de a mai hír után lehet átgondolom, mert több munkával zsonglőrködöm, egy jó pár már le van szervezve és még nem derült ki, hogy megkapok-e egy olyat, amit viszont október végééig meg kell csinálnom és az egy nagyon sziszifuszi meló. Ha megkapom, akkor az nagyon jó lesz, mert tudok majd venni belőle új cuccokat (kéne még legalább egy monitor vagy kettő és kinéztem egy új gépet is). Illetve van egy majdnem állandó munkaadóm, aki így a nyárra eltűnt, de ha ő is feltűnik, akkor aztán tényleg jobb lesz, ha nem járok jógázni is. A futás marad az biztos, mert ezt a sok ülést kompenzálnom kell. 

A mai nagy tervem, hogy este 9-re ágyba kerülök és ez lesz minden nap. Hát ilyen sem volt legalább 3 hónapja, de majd elmesélem sikerült-e.

Barackos álom

 Nem lesz főzős blog eskü és már be is fejeztem, de ez volt az ebédem. 

Olíván lepirított kenyér. A kenyérre mehet egy réteg mozzarella, egy réteg rukkola, zsiradék nélkül lepirított barack, kevés friss paradicsom egy kis sonka, friss bazsalikom. Ezt nagyon (!) vékonyan megcsorgatod mézzel. Alternatív desszert vagy teljes főétel. Előétel is lehet ,hogyha rá tud valaki erre tenni egy lapáttal a főétel tekintetébe bár nehéz lesz.

Nyilvános és a répás-áfonyás

Azért annyira nem rémültem meg, mert már be vagyok edződve kreténség témában, de kedvesek vagytok, hogy aggódtok meg velem éreztek. A zárt blognak ugye oka volt, de tudok én úgy írni, hogy azt bárki elolvashatja és ez lesz. A blog jelenleg nyilvános, nem lehet innen kivinni posztokat, mert már mindenki látja. Amúgy mondják, hogy ez a blogolás egy elavult dolog, hát nem is tudom... Olyan tempóban tiltogat, felfüggeszt, töröl le az AI mindenféle hülyeség miatt, hogy én azt mondom, hogy a blogolás egy tök jó dolog. Különben meg az insta meg az összes többi egy torz világ. A blogolásban még vannak őszinte megnyilvánulások. 

Akkor témát váltok. A konyhámban továbbra is őrület van. Hozok majd még recepteket, de ahhoz le kell fotózni őket és nem mindig jut eszembe vagy van hozzá türelmem. A mai reggelit sikerült lefotóznom.  

Serpenyőbe mehet az olíva olaj, fokhagyma majd mehet rá a reszelt répa, só, bazsalikom. Mikor kellően összesült rádobálhatjuk a friss áfonyát. Pár perc alatt összesütjük és kész. Nem tudom szavakkal leírni, extázis. Aki még növelné a hedonizmust nyugodtan csorgasson rá mézet vagy tegyen rá feta sajtot. Ehhez a répás történethez én most egy fél avokádót meg két főtt tojást ettem, de igazából szabad a gazda. Magában is megállja a helyét, hús mellé is mehet. 

Tegnap meg voltam végre futni megint, mert a 38 fokban nem bírtam. Le is nyomtam 6 kilométert, de igazából ment volna  a 8 is, de mivel kimaradt két hét, gondoltam csak óvatosan. Aztán hazajöttem és a házi kondiban még felsőtestre kicsit edzettem,  mert a férjember mondta, hogy akkor próbáljam ezt meg és igaza van. (Itt a férfiak írják fel maguknak a naptárjukba, hogy elismertem, hogy egy férfinak igaza is lehet!) Persze csak óvatosan fogom próbálni, mert írtam, hogy nálam a sok gyúrás visszafelé tud elsülni így most az a tervem, hogy a heti 4 futásom mellé még két kis kondis edzést beiktatok közvetlen a futás után. 

Írok az érzéseimről is kicsit. Most gondolom minden pasas rögtön kinyomta az oldalt. Haha. Szóval visszahallottam, hogy nem vagyok boldog juhéj. Igazából nem akarok elkeseríteni senkit ennek az ellenkezőjével csak annyit mondok nem a boldogság szót használnám a jelenlegi életemre most, hanem a rákendrollt. Engem sem kell félteni....

Nos

Valaki vagy valakik kiviszik innen a posztokat. Én nem fogok senkit sem gyanúsítgatni, nekem ahhoz nincs kedvem és ennél én többre is tartom magam. Viszont a zárt blognak lényegében lényege veszett. Igazából nem írok olyat amit nem mernék mondjuk bárkinek elmondani. Az más kérdés, hogy akinek kiviszik a posztokat pont annyira érdekel, mint a horonyvésés téglafalba.

Gyakorlatilag majdnem az összes posztot leszedtem azóta, hogy bezártam. Sok mindenre nem ugrok csak ha mondjuk a gyerekes posztok kikerülnek, főleg azután, hogy leírtam és megosztottam azokat, amiket. Ezért több konkretizált gyerekes poszt nem fog kikerülni csak olyan kábé, hogy ja iskolába ment, meg befizettem a menzát. Aki szeretne többet tudni annak itt vagyok, személyesen megkérdezheti mi újság, szívesen elmesélem.

Mondjuk nem csak velem csesztél ki, hanem az összes többi emberrel, aki mondjuk szívesen olvasott engem. Még nem tudom mi lesz a tervem, utánam az özönvíz.

Szilvás szerető

1 személyre: A serpenyőt felforrósítjuk zsiradék nélkül. A kenyérre vékonyan locsolunk mézet, de tényleg csak vékonyan. Ez mehet a mézes felével bele a már kellően felforrósított serpenyőbe. Szép karamell színűre sütjük. Ez kb. 2 perc lesz. Utána a serpenyőbe beledobjuk az előre felvágott szilvákat (kb. 5 db) és mehet rá 1 kanál méz és egy kevés kakukkfű. A szilvát karamellizáljuk pár percig és utána mehet rá a kenyérre. A végén egy kevés fetasajtot szórunk rá és itt még lehet csorgatni rá mézet, én már nem csinálom nekem  már enélkül is elég a méz. Készüljetek fel rá, hogy ezt csendben kell megenni, mert olyan íze van...édes, sós, fanyar, keserű...minden. Az ízlelőbimbók nem térnek magukhoz. El is neveztem szilvás szeretőnek. Talán áfonyával, almával és őszi barackkal is el tudom képzelni ugyanezt a metódust.

1 hét, sok gyerek és a világbajnok saláta

Ez volt az a hét, hogy gyerektábort tartottam saját, rokon illetve barát gyerekeknek. Szombaton pedig vendégséget tartottunk. Nem mondom, hogy egyszerű volt, de a gyerekek nagyon élvezték. Viszont én ma délelőtt kiterülve feküdtem és meg sem mozdultam annyira elfáradtam ebben. A rengeteg főzés nagyon megterhelő volt.

Messziről fogok indulni, de lesz lényeg ígérem. 1,5 hónapja gondoltam egyet és elővettem egy nagy füzetet majd elkezdtem összeírni, hogy az én bajaimra milyen ételek jók. Illetve összeírtam felmenőim ismert krónikus betegségeit és ebből a két tényezőből próbálok nap, mint nap összerakni egy gyógyító és prevenciós diétát. A füzetet tartalmát folyamatosan bővítem. Azt hiszem soha ilyen tudatosan még nem ettem, ittam, vitaminoztam és azt hiszem soha ennyi tápanyagot nem vittem be a szervezetembe, mint most. Több téren érezhető a javulás. Kevésbé vagyok stresszes és javul az alvásom, alakulok, satöbbi.

Tehát építettem a kis tápanyag listám és írtam, hogy minek, milyen hatása van. Aztán továbbmentem és a fűszernövények és gyógynövényeket is elkezdtem jobban tanulmányozni majd napi szinten fogyasztani. Hol tea formában, hol simán rádobálom a salátámra vagy beleteszem a reggeli szendvicsembe. Ugyanígy összeraktam egy vitamin csomagot, amiben vannak drágább és olcsóbb cuccok. Például én kilósan veszem az aszkorbinsavat és nem tablettás c vitamint nyomok be, mert az drágább. Ugyanígy tolom be a magnéziumot is és nemrég találtam rá az új szerelmemre (ez például drágább) a GAL Q10 Lazac olajra, amiben Omega 3 és E vitamin is bőven akad, illetve citrommal és rozmaringgal van felütve. Salátára szoktam ráönteni olívaolaj helyett és gyakorlatilag függője lettem annyira finom.

Gyerektábor ide vagy oda elhatároztam, hogy a kajálásom nem borítom meg még ha 3 felé is kell főzni.  Legnagyobb meglepetésemre a gyerekek sorban jöttek és nézték miket főzök, sőt már külön várták is mit találok ki. Mivel nagyon jók voltak az illatok, színek már első nap kértek a kajámból és mindent meg is ettek. Nem kellett külön főznöm és nem kellett mindenféle kompromisszumos ételt csinálnom. A szülők ámulva nézték a képeket, hogy a gyerekük salátákat eszik, nem gond neki a fűszernövény meg a gyógynövény, a tükörtojásra sem mondtak nemet, de még a lazac olajba is belekóstoltak. Teljes döbbenet volt részemről is a dolog, de nagyon örültem, hogy micsoda gourmet csapatot csináltam belőlük. Sokat beszélgettünk a fenntartható konyháról, arról, hogy miért fontos idény szerint étkezni, miben van tápanyag és miben nincs, mi az a vitamin, hogyan tudjuk bevinni, miért nem kell töménytelenül cukros dolgokat enni és inni. Beszéltem nekik arról, hogy a léleknek fontos az étkezés és ehhez meg kell tisztelni az evést és egymást azzal, hogy szépen terített asztalhoz ülünk együtt és megvárjuk míg mindenki megette a saját adagját. A hét végére már minden úgy ment, mint a karikacsapás, együtt ültünk mind az asztalnál és ettünk napi 4-szer. Komolyan mondom döbbenet volt. Még a fényevő, finnyás Vivienem is beállt enni. 

Na és akkor jöjjenek a kajafotók és leírások a teljesség igénye nélkül. 

Saját termesztésű paradicsomokat, egy fej fokhagymával és egy kis rozmaringgal sütőben megsütöttem. Természetesen sóztam (csakis Parajdi vagy Himalája), olíváztam. Amikor megsült összeturmixoltam és az al dente-ra főzött tészta levéből kimerve egy serpenyőben a tésztával együtt összeforgattam. A végén még dobtam rá pár friss parit és van benne friss bazsalikom. A tetejére pedig ment a parmezán. 

Tepsiben megsütöttem a lilahagymát, édesburgonyát és csicseriborsót. Amikor kész lett ment tálakba, hozzá vágtam egy kevés szárított paradicsomot, raktam rá feta sajtot és friss petrezselymet az egész meg van öntve olíva olajjal illetve bodzás-sárgabarackos balzsamecettel. 

A tojásrántotta gombával, bazsalikommal, lenmaggal és egy kis fodormentával. Hozzá avokádó és szénhidrátcsökkentett magos kenyér.

 

A kép szerintem magáért beszél. 

Cukkinis-paradicsomos sütőben sült lepény, zöldfűszeres cottage cheese-el. 

Ez a világbajnok salátám, mert eddig mindenki imádta. A hétvégi vendégségben is annyira ráment a nép, hogy el kellett menni venni még dinnyét. Tehát kell bele dinnye, lehetőleg a kevésbé édes része, még egy kevés zöld rész is mehet belőle, lilahagyma (nem elírás), feta sajt, olíva olaj és friss petrezselyem. Ez így akkorát üt, hogy függőséget okoz. Ehhez lehet még tenni grillezett csirkemellett, avokádót vagy uborkát. 

Olíván megforgatott zöldségek, tükörtojás, ch csökkentett kenyér. 

Bruschetta, olíván pirított kenyérrel.