Nagyon elegem van

Nagyon fáradt vagyok és teljesen kiüresedett pedig kellene a lendület a további munkáimhoz. Amit leműveltek velem az elmúlt 2 napban az kritikán aluli. Anélkül, hogy belemennék a részletekbe a lényeg annyi, hogy nagyon undorító módon leszóltak engem, hogy micsoda szart csináltunk és, hogy az egész elfogadhatatlan és borzalmas és különben is. A hangnem, a stílus... szóval nagyon-nagyon kemény volt, annyira, hogy még engem is rendesen megviselt, pedig én azért ebben szerintem a közepesnél jobban állom a sarat. Először nem értettem, hogy most tényleg ekkora hülye vagyok, ennyit és ekkora hibát csináltunk, de hát mi nem így látjuk az egészet. Aztán miután kitisztult a fejem a folyamatos lecseszések közepette rájöttem, hogy nem nálam van a hiba, hanem ügyfél oldalon és egy teljesen alapvető beállítást nem csináltak meg, amiről amúgy tudtak, hogy kellene, sőt nekik kellett volna tudniuk, nem az én technikám, hanem az övék és ezért esett szét az egész. Nem szóltak volna, két napig a hátunk mögött anyáztak, gusztustalan leveleket írtak és körberohanták vele az egész világot, hogy elmondják mindenkinek. Miután rájöttem a hibára és jeleztem akkora kuss lett... Az 5 percenként anyázó fővezető hirtelen eltűnt, nem írogatott és hordott el mindennek... 

Ebből a kussból éreztem, hogy szerintem rájöttem mi a hiba és mindent jól csináltunk míg ők nem. Ahelyett, hogy az elején jelezték volna a problémát össze-vissza utasítgattak meg kritikán aluli hangnemben beszéltek velem. Pedig szerintem evidens, hogy egy nagy projektben ha minden rossz, vizuálisan szétesik, akkor ott lehet technikai malőr van. Azt hitték keresztbe áll a szemem? Persze három kattintással (!) beállították azt, amit kellett, minden a helyére került és érdekeset fordult a hangnem. Nagyon hivatalos lett, bocsánatot senki sem kért. 

Azóta ilyen hivatalos nyelvezetben folyik a társalgás, nem mondanám, hogy oldott lett a hangulat, mert olyan jó lett volna rám kenni az egészet, hogy majd én elviszem a balhét. Mi megcsináltuk időre amit kellett úgy, hogy félidőnél újra kellett kezdeni, mert más lett kitalálva (...) és még így is teljesítettük amit vállaltunk. Nagyon utolsó pillanatos meló ez, sok átgondolatlansággal, ami nem a mi hibánk, mert nekünk alig volt időnk és megugrottuk, nekik sok idejük volt és ráértek, ebből lett a kapkodás. 

Jöttem én és rám lehetett volna kenni és hát ők mossák kezüket. A teljes döbbenet és a megdicsőülés között teljesen lezsibbadtam. Még így is azt mondom, hogyha jó hangulatban telik a probléma rendezése nem lett volna semmi, de így... annyira undorító az egész, hogy tényleg felfordul a nyomrom. A legundorítóbb, hogy bocsánatot sem tudnak kérni. Azért mikor így beletaposnak egy emberbe jogtalanul nem érzik, hogy legalább ez lenne a minimum? Épp, hogy le nem köptek. 

Nem is tudok örülni annak, hogy rájöttem és igazam lett. Nem örülök én semminek ezzel kapcsolatban és ezt be is fejeztem. Leadtuk amit kellett, tőlem soha többé ne kérjenek semmit. Ezt a munkát ki kell hevernem. A gyomrom folyamatosan fáj tőle napok óta, ma már a fejem is megfájdult és nagyon nyúzott vagyok.