Fény

Délután végre meghozta a futár a kerti lámpákat. Már jó rég rendeltem őket, kicsit alább is hagyott a lelkesedésem mindaddig amíg ki nem bontottam a csomagot. Nagyon szépek, a lányok is meg voltak elégedve vele. Arra kellett ügyelnem, hogy míg összeszerelem őket ne hordozzák szét az alkatrészeket. Most "tölt" a lámpa, szerintem ma még nem fognak világítani, túl későn raktam össze őket. 

Rendeltem a kerti kis babaházukra is égősort, de azt addig nem szerelem fel ameddig Pé és a srácok (mint valami zenekar név) meg nem szerelik. Kábé 120 centis lábakon áll a babaház és kezd megsüllyedni az egyik oldala, meg a hangyák szétzabálták már a lábak egy részt, ezért azt találta ki a statikai csapat, hogy alágerendázzák és próbálják kiegyenesíteni is. Ilyenkor amúgy jó, hogy Pé egy focicsapatban játszik, mert ehhez azért kell nettó 8-10 férfi szerintem. Mivel a ház raklapokból áll, ezért van súlya. Én mondjuk jobban örülnék neki, ha nem lennének lábai és le lenne téve a földre, de arra azt a választ kaptam, hogy akkor teljesen szét kellene szerelni és megint össze. Mondjuk engem ez nem zavarna, de le lettem szavazva, hogy az túl sok munka. Ha esetleg a nagy alágerendázás közben nem esik darabokra a kis ház, akkor le fogom festeni, hogy kibírjon még legalább 5 évet. 

Idén több tervem már nincs a kerttel már csak a vadcitrom fának kellene megérkeznie. 

Legalább ne lenne ilyen durva meleg

Három gyerekem lett, ebből az egyik minden mozdulatnál üvöltött. Pé tegnap az egyik gyakorlatnál úgy maradt. Nem is tudtam róla, ott hevert a konditerem padlóján. Pedig le-le szoktam azért nézegetni, hogy minden rendben van-e vele, erre pont tegnap nem néztem le, mert még az edzés elején sikerült lesérülnie. Aztán valahogy felmászott a kondiból. Szóval kemény volt a tegnapi nap. Pé ki kellett szolgálni, de ez nem is esett nehezemre, inkább az volt nagyon rossz, hogy a nagy és életerős férjem mozdulni sem bírt. Ma reggel 6-7-ig az volt a program, hogy lábra állítsam. Mindketten rendesen leizzadtunk. Én amúgy emeltem volna, de minden mozdulat fájt neki. 

Azóta volt kezelésen. Volt ott minden, szuri, valami elektromos terápia, masszázs, denevérpad. A terapeuta próbálta visszarántani a becsípődést, de még nem sikerült neki, de Pé azért már kisimultabb arccal jött haza. 

Én meg állandóan rohangálok. Gyerekeket ellátni, Pé segíteni, háztartást is próbálom fél kézzel vezetni, kertet életben tartani, közben ez a meleg sokat kivesz belőlem. Nem az én évszakom a nyár továbbra sem. A diétát is szigorúan tartom, számolom az összes falatot, 3 óránként eszem, mint a kisbabák, heti háromszor edzem és csodálatosan tünetmentes ir-es lettem megint csak ez nagyon sok melóval jár. Kellene már pihennem is kicsit. Hiába lakunk együtt a szüleimmel, nekem annyi dolgom van és sosincs az, hogy elviszi valaki a gyerekeket 1 napra akár. Mindent úgy csinálok, hogy itt a két gyerek. Tegnap esti fürdetés például úgy zajlott, hogy a lányok pancsoltak a kádban én meg ott pucoltam a krumplit a fürdőszoba padlóján ülve.

Viszont úgy néz ki legalább lesz még mit enni a kertből, nő a cukkini az uborka és a paradicsomok is. Paprika is van. Továbbra is rohadjon meg az összes szúnyog, mert most pont ki tudnék menni kertezni és ki is fogok, de be kell öltöznöm védőruhába, mert megesznek ezek a dögök.