3/26/2024

Felnőtt okosító torna

Az auti kislányom miatt sokat tanultam és tanulok a fejleszthetőségről. Addig amíg ki nem koptatunk egy oda nem illő idegpályát, nem jöhet a helyére új. Ezért mindenféle lemaradásba kerül a gyerek. Mozgásbeli elmaradás, beszéd, tanulási nehézség, fegyelem, figyelem, stb.  Ez van, amikor beakadnak a csecsemőkori reflexek. Nem csak autiknak, sok neurotipikus gyereknek van ilyen nehézsége, amit ki lehet tornáztatni. A TSMT torna erre pont jó. Sok gyerek nem bírja, nem szereti, de ez azért van szerintem, mert éppen azokat az idegpályákat stimulálja, amik beakadtak. Tehát, ami kellemetlen azt kell nyomatni, mert okkal kellemetlen. 

Sok felnőttnek is vannak beakadt csecsemőkori reflexei, sőt vissza is tudunk fejlődni. Az öregkort szokták második gyerekkornak is hívni, mert ahogy az ember hanyatlik, úgy lesz fizikálisan és ezért mentálisan is egyre gyerekesebb. Mikor kb. 2 éve a Kicsi miatt megvettem Stephens-Sarlós Erzsébet könyvét, akkor ott találkoztam ezzel a gyakorlatban is bemutatva, hogy bizony nem csak a gyerekeket kell és lehet fejleszteni, hanem a felnőtteket és időseket is. 



Nincs ez úgy elterjedve a köztudatban, hogy nekünk is kellene fejlesztő tornázni, hogy megelőzzük a hanyatlást vagy legalább jól kitoljuk. A Végigélni című könyvben most erről külön fejezetet találtam és nagyon megörültem, hogy na végre. 

Én is beépítettem az edzésprogramomba az okosító tornát és keresgetem azokat az egyszerű gyakorlatokat, amik fejlesztenek. A jóga ilyen szempontból egy csoda dolog, mert az egyensúlyt, a légzés és a testtudatosságot is fejleszti és ezért is, meg az összes többi jótékony hatása miatt nyomatom. Viszont szoktam csak fejlesztőzni is, ami igazán jó móka, a gyerekek is szeretik velem csinálni, de még a szüleim is rá tudom venni. Erre a fejlesztésre azért van szükség, hogy stabilak maradjunk és korral se essünk el vagy épüljünk le mentálisan. Ugye az idősek a rossz mozgáskoordináció és a stabilitás hiánya miatt sokszor elesnek, ebből lesznek a combnyaktörések és abba sokan bele is halnak, mert a test teljesen lenulláza magát. Leépül a maradék, kevés izom, vele együtt gyors a mentális hanyatlás. Ezt viszont meg lehet előzni. 

A stabilitáshoz  a következő gyakorlatokat szoktam csinálni: 

  • Fél lábon állás csukott szemmel. Nagyon könnyűnek tűnhet, de nem az. Próbáljátok ki és meg fogtok lepődni, hogy mennyire nem könnyű. Ha megvan a 10 másodperc az már jó. A könnyített verzió, hogy az egyik lábat a másik elé helyezzük és úgy állunk csukott szemmel. Ha az megy, jöhet a fél lábon állás csukott szemmel. Amire fókuszálni kell az a talp. A talpat úgy képzeljük el, mint egy asztalt, négy lába van és annak mind a földön kell állnia. Aki már nagyon haladó az megpróbálhat csukott szemmel lépcsőzni. 
  • Kéz használata nélkül felállni és leülni a földre. Ez is egy olyan gyakorlat, ami lehet ma még nagyon könnyen megy, aztán 10 év múlva már elképzelhetetlennek tűnik.  
  • Lógás. A lógással a szorítóerőt lehet edzeni. Egy 40 éves nőnek 90 másodpercig kell tudnia tartania magát. Ha ez megy, akkor megfelelő a szorítóerő. Férfiaknak ennél kicsit több ideig kell bírni, de azt nem tudom már pontosan meddig. A szorítóerő szintén jó előrejelzője a test állapotának és összefügg a várható leépüléssel. Akinek nem megy a lógás, annak akkora kézisúlyzót kell cipelnie amekkorát csak elbír. 
  • Létra. Biztos láttatok már NFL játékosokat, hogy földre letett létrák között vagy gumiabroncsok között ugrálnak. Ez is olyan könnyűnek tűnik, de akkorát lehet taknyolni, ezért rendesen rá kell gyakorolni, hogy biztosan menjen. 
  • Ugrás-guggolás. Valamiről (jóga blokk, lépcső) páros lábbal le kell ugrani és szépen guggolásba megérkezni úgy, hogy stabilan érkezünk, nem dőlünk el, nem lépünk el. 

  • Lábujjedzés. A lábujjaknak szét kell tartaniuk a cipő pont ez ellen dolgozik. A stabilitáshoz nagyon kell a talp és a lábujjak munkája. Ezt nem fejteném ki részletesen, a neten balettosok remek talp és lábujjedzéses videót töltenek fel, ezeket még ülve is lehet nyomatni a munkahelyen. Illetve lehet venni ilyen cuccot, ami széttartja a lábujjakat, a nők a körömfestéshez veszik, de amúgy is fel lehet venni kicsit üldögélni benne vagy abban jönni-menni.
Ezek a fő dolgaim, de mindig valamiket még ki szoktam találnia gyerek tornájának mintájára. Például forogni is szoktam mindkét lábamon, kifelé és befelé is. Meg szoktam ugye ugrálni a trambulinon is az is egy jó fejlesztő eszköz. Próbáljátok ki és írjátok meg, hogy ment, tényleg érdekel. Idősödő rokonoknak, barátoknak pedig lehet mondani, hogy ezeket csinálják és maguknak tesznek jót. 

3/23/2024

Öt egész nyolc és a huszonegy

Múltkor a fogorvosom elültette a bogarat a fülembe azzal, hogy azt mesélte, hogyha ő bármilyen édeset eszik, akkor felugrik a cukra 16-ra. Aki nem jártas a cukros dolgokban annak mondom, hogy a 16 már őrülten sok, igazából rémisztő. A tankönyvi úgy néz ki, hogy evés után 1 órával már 7 mmol/l alatt kell lennie a vércukornak és, hogy az adott étkezés ne vigye fel 8 fölé a cukrot. Anyukám szülinapja kapóra is jött, mert fogtam magam és betortáztam. Benyomtam egy szelet csokis-rumos-meggyes tortát és 10 perccel később már néztem is a vércukrom. Nagyon meglepődtem, mert azt mondta 5,8. El sem akartam hinni, de hát ennyi volt, azért rögtön megmértem úgy is, hogy a másik kezemből is vettem vért és akkor is ugyanennyit mutatott. 20 perccel később már 5,6 volt és így ment szépen lefelé. Arányaiban mondom, hogy a reggel éhomi vércukor akkor jó, ha 5,5 alatt van. Ehhez mérten a 5,8 egy torta után tényleg álom. 
Ebből természetesen nem az következik, hogy innentől kezdve csokitortán fogok élni, hanem az, hogy most végre a legrosszabb eshetőség mellett is működik a szervezetem. És nem szedek gyógyszert! Hát komolyan, majdnem nyomtattam magamnak egy gratulálok oklevelet. :D

Persze továbbra is folytatom a szokásos őrületeimet, mert a következő cél a 21-es BMI, ami húh... nem olyan egyszerű a dolog. Hiába sokkal jobb a helyzet, meg kell a bűvös 21-ért dolgozni és főleg úgy, ahogy elképzeltem a testkompozícióm. Olyan egészségesre képzeltem magam, semmi óriási bicepsz, vagy fenék vagy irreálisan kockás has. Ezért is fáj most mindenem, mert 24 óra alatt kétszer jógáztam egy-egy órát és elmentem egy 12 perces Coopert és egy öt kilométerest futni. Meg akartam mérni hol áll a VO2 max értékem (maximális oxigénfelvétel, minél magasabb az érték annál jobb. VO2max = (a távolságod méterben – 504,9) / 44.73). Rosszabbra számítottam. Meg is lepődtem, hogy a tavalyi utolsó futásomhoz képest mennyivel vagyok gyorsabb és robbanékonyabb. Gondolom az izom és, hogy könnyebb vagyok segített a jobb eredmény elérésben. Azért a futással úgy vagyok, hogy csak érzéssel. Mondjuk figyeltem és az 5 kilométeresbe már belevittem intervallumot. Tehát feltoltam 140-re a pulzusom, majd visszaengedtem és ezt játszottam el négyszer. Elvileg így jó vagyok és ezzel  fejlesztem az oxigénfelvételt. Az edzés terén a jóga továbbra is marad minden napra és majd ezt az intervallumos edzést próbálom hozzáigazítani. Most úgy is jön a jó idő. 

3/19/2024

A szenzoros csini kertész

5 szobás a szuterénünk. Ebből 2 szoba tipptopra meg van csinálva. Az egyik a kondi, a másik a diszkó-mozi. Ezek rögtön a bejáratnál vannak, ahol a folyosó is meg lett csinálva, burkolva van, szép, tiszta, mint egy igazi lakrész. Ablakok, ajtók mindenhol újak, nagyon kis pofás, ahogy szeretem. Aztán jön egy boltív és belépünk a szuterén pincésebb részébe. Hogy te jó ég mi van ott! Mindig elhatározom, hogy kiselejtezek, de nem sikerül, pedig évente lomtalanítás keretein belül elvisznek 2 köbméter szemetet és még így is borzalom mi van ott lent. 
Még a beköltözéskor - mikor még kis naiv voltam - arra gondoltam, hogy majd a legkisebb ilyen szobácska lesz az én kertészkedős szentélyem, mert van elég fény. Elképzeltem, hogy milyen jó lesz a kerti szerszámoknak, gépeknek és, hogy külön palántázó asztalom is lesz meg, hogy ott teleltetek növényeket. Na, hát ehelyett egy igazi őskáosz van. De olyan, hogy eddig inkább kifordultam onnan. Ha nem találtam a metszőollót vettem inkább  ujjat, minthogy megkeressem a kuplerájban. Még a végén koszos leszek...

Idén viszont valami rám jött és őrületes palántázásba fogtam, mert kitaláltam, hogy virágokat is palántázok a zöldségek mellé és kellene a hely. Külön posztot tudnék írni arról, hogy beleszerelmesedtem a vágott virágokba is és elképzeltem, hogy ezzel is foglalkozom sokat, de csak úgy, ha én is csini kertész leszek. Elve szerintem illik hozzám a vágott virág, egész jó csokrokat is szoktam kötni, legalábbis eddig meg lettem dicsérve, nem is értem miért nem pörögtem rá eddig jobban. 




Ezért nagyon elkezdett foglalkoztatni, hogy mégis kellene az a kertészeti szoba, hát mennyire menő lenne. Egy szép, rendszerezett szoba, ahol rendet és tisztaságot tartva építhetem a csini kertészkedős álmaim. Ráadásul, ha levonulok oda senki nem jön utánam, milyen jó kis nyugis hely lehetne. Napokig bejártam a célszobába, hogy akkor nekilátok, rendet rakok, de inkább kijöttem, mert az agyammal küzdöttem. Végül győzött a vágy és nekiláttam. 

Őszintén szólva én azt hiszem szeretek rendszerezni és pakolni, jól is megy nekem, egyedül a koszt utálom, de nagyon! Irtózom tőle és azért sem csináltam lent semmit. Muszáj vagyok kesztyűt felvenni, mert ha koszos lesz a tenyerem vagy bárhol a bőröm, nem bírom sokáig és meg kell mosnom magam. Azt hiszem erre mondják, hogy szenzoros vagyok. Gyerekkoromban homokozni sem szerettem, a bársonytól is sokáig kirázott a hideg és a lisztbe is utáltam mindig is belenyúlni. Mikor a tojásos liszt rászárad a kezeimre uh, grrr... hát azt sem bírom elviselni. Vagy amikor a gipsz vagy festék rászárad a kezemre, ááááááá, sikítok. A kertészkedés ezért is jó, mert kicsit szoktat a koszhoz, bár nekem azt is inkább úgy sikerült jól lehozni, hogy van benne szépség, rendszer és a lehető legtisztább. Ilyen koszos- puritán udvarokra ránézni sem bírok. Bántja az idegeimet. Ez igaz arra is, ha a házban vagy bárhol vagyok. Anyám szerint azért lennék rossz sorozatgyilkos, mert a bűntett helyszínét rendbe raknám és lebuktatnám magam. Itt a szuterén hátsó fertályába inkább be sem mentem. Próbáltam nem gondolni arra, hogy a háznak van egy ilyen része, de mostanáig bírtam. 

Amit biztosan megtanultam magamról az életben, hogy szeretem a szépet vagy szeretek dolgokat széppé tenni. Így érzem jól magam, ha minden olyan kis csini. A kert is legyen csini, a tyúkól is legyen csini, a veteményes is, minden is. Most megküzdök az agyammal meg a kosszal és kipattintom a kertészkedős szobám meg a többit is. Nem azt mondom, hogy olyan tiszta szoba lesz, mint mondjuk a diszkóm, de jó lesz benne hobbizni. Már látom, hogy jó lesz csak éljem túl a koszt. 

3/17/2024

És a te agyad milyen?

Neurodiverzitás: A neurotipikustól eltérő agyi működés, az emberi génállomány természetes variációja. Ide tartozik: autizmus spektrumzavar, ADHD, diszlexia, diszkalkulia, Tourette-szindróma. 

Elkezdtem olvasni Máté Gábortól a Szétszórt elmék című könyvet. Saját tapasztalatait írja le az ADHD-ról (attention deficit hyperactivity disorderfigyelemhiányos hiperaktivitás - zavar). Máté Gábor, mint szakember és mint érintett ember ír róla. Ez utóbbi külön érdekes, mert ő sem tudta sokáig magáról, hogy ADHD-s. Talán nehezebben  is fogható meg, mint az autizmus. Bár családtagom nincs, akiről azt mondanám, hogy ebben van, de ismerek olyat, aki jó eséllyel ezzel küzd és őt szeretném megérteni. 




Még nagyon gyerekcipőben jár az a gondolat, hogy létezik ilyen, hogy neurodiverzitás. Szerintem leginkább azok tudják és érzékelik ezt, akik közvetlen vagy közvetve érintettek a témában. Pedig nagyon sok emberi kapcsolatot tudna kisimítani ennek ismerte. Egy ADHD-s jobban tud maszkolni, mint egy autista, én legalábbis így látom. Az ADHD esetében nem is gondolunk valami eltérésre, hanem, hogy impulzív, túl aktív, hiperaktív, gátlástalan, nagyszájú, ki ha én nem, egyenes bunkó. Ami talán feltűnő lehet az itt is a kommunikáció mássága. Ebben kicsit hasonlítanak az autikra, mármint abban, hogy máshogy kommunikálnak, mint mi. Mivel nekik sokkal gyorsabban jár az agyuk és egyszerre vagy 20 dolog foglalkoztatja őket, egyrészt kihagynak a sztorikból lényeges részeket és a neurotipikus nem érti mit akart neki az ADHD-s mondani. Visszakérdez a neurotipikus, ez felhúzza az ADHD-st és azt hiszi a neurotipikus hülye is és idegesítő. Rossz hír, hogy a neurotipikus is ezt hiszi az ADHD-s  emberről. 

Amit még megfigyeltem, hogy az ADHD-s, ha leír bárhol bármit nem szeret így, mint én összefüggően írni, nyilván tud, ha akar, de nem szeret valamiért,

hanem azt szereti ha 

soronként Írhat 

jól széttagolva a szöveget

írásjeleket is Ritkán használ mert kinek van arra ideje

meg nem is lényeges az ő szempontjából ráadásul szeret fura helyekre NAGYbetűket pontokat és 

vesszőket 

Tenni 

mert ő siet feltételezi alapból te is így tagolod az agyadban a szöveget és 

össze tudod rakni mit akar

közben a másik 19 gondolata is vakargatja az idegrendszerét és 

ülni húzni az időt mondjuk írással kicsit idegesítő is 

sőt

ők szeretnek így olvasni is ezért érdemes nekik 

ilyen formában 

válaszolni. 

(Ugye nekünk mennyivel nehezebb értelmezni így egy szöveget, hogy szinte össze-vissza írtam? Nekik meg ez talán az alap. Így működi az agyuk.)

A másik, hogy egészen rosszul érzékelik az időt, még ez lehet feltűnő, meg nyilván, hogy izeg-mozog, fontosnak kell lennie, mennie kell, mindig elfoglaltnak kell lennie, mert ha megáll, a saját agya meg tudja őrjíteni. Milyen érdekes nem? Mi meg ülünk a jóga órán és nem gondolunk semmire, míg nekik 20 gondolat pörög az agyukban állandóan. 

Mi, neurotipikusak sokkal többen vagyunk, ezt szeretem hangoztatni, azért mert nekünk kell megértőnek lenni. Szegények egész nap, de tényleg egész nap dekódolják a világot, ami nekik sokszor egy rideg, idegen, elutasító, kirekesztő, megszégyenítő közeg és erre így-úgy reagálnak. Azt hisszük bunkók, közben meg védekeznek. Ezzel küzdenek nap, mint nap, ez formálja tovább a személyiségüket és ezért is sokan közülük mondjuk depressziósak lesznek. Pedig "csak" meg kellene érteni őket. 

Szerintem azzal meg lehet könnyíteni nekik az életüket, hogy teret adunk a személyiségüknek, ahol önmaguk lehetnek bántás és megfelelési kényszer nélkül. Én is tudom, hogy az auti lányomnak van az a pont, amikor jól esik bent lenni a házban, a biztonságos közegben, ahol nem kell megfelelnie. Bizony van, hogy a kertbe se akar kimenni napokig, mert ő éppen lecseng és még a kert is komfortzónán kívül esik. Időről-időre megtelik az idegrendszere és akkor többet szeret otthon lenni. Amikor kiürült, akkor meg kitalálja, hogy éppen hova szeretne menni. Ugyanezt gondolom egy ADHD-s emberről, hogy neki is kellenek ilyen visszavonulós helyek, ahol a maga módján le tudnak csengeni, plusz nekik menni is kell, engedni kell őket menni. Pórázon tartani egy ADHD-s embert a lehető legrosszabb, amit tehetünk. 

Szerintem nagyon kellene az atipikus emberekről tanulni. Ha elkezdtek olvasni ilyen könyveket, lesznek nagy aha élmények. Rá fogtok jönni, hogy jó eséllyel a suliban, munkahelyen vagy akár baráti és párkapcsolatban találkoztatok a spektrumon lévő autistával vagy ADHD-s emberrel.  

Ennek a könyvnek is még csak az elején tartok, de már most úgy érzem tök jó, hogy elolvasom, mert sokat tanulok belőle. Szerintem nagyon kellene tanulni egymást, de ezt már írtam. Sokkal több időt kellene egymás felé fordulva élnünk úgy, hogy közben nem zavar be semmi. Beszélgetni, együtt lenni, internet, filmek és minden egyéb nélkül. Egymásra fókuszálni. A kisgyereked akkor tudod a legjobban megismerni mikor leülsz vele játszani vagy csak figyeled, de nincs zavaró tényező. Akkor látszik meg az igazi személyisége. A felnőttekkel is ugyanez a helyzet, így lehet egymást meglátni. Ha közben szól a tévé, pittyeg a telefon, csöngetnek, akkor elvész a fókusz. 

A legjobb érezni és érteni a másikat és valahol ebben a világban ez mind elveszik. Tudom, mindenkinek rohannia kell, de mit ér az élet, ha nem érted azt, akit igazán, mindennél jobban és örökké szeretni fogsz például? Persze saját példa, de ugyanez igaz a neurotipikuskra is. Őket is érteni kell csak lehet velük kicsit egyszerűbb nekünk szót érteni, bár én még odavagyok az auti és az ADHD-s elméért is. 

3/14/2024

Cukrom, cukrom

Már több, mint 1 hónapja benne vagyok a minden napos jógában és nem is áll szándékomba leállni. Most kaptam is a férjembertől egy új, nagy jógaszőnyeget, hogyha már így belendültem. Persze, látszik ez is, meg úgy ez az egész új pálya amire ráálltam. Úgy érzem, hogy a kajálás plusz a jóga meg a többi jövés-menés, kertezés egy optimális egyensúly lehet nekem. Legalábbis most. Eddig úgy gondoltam év végére lehetek legkorábban top formában, most már el tudom képzelni, hogy a nyár végére. 

Most először nem izgulok, mert érzem, hogy talán megfogtam a dolgot. Volt valaki, aki idekommentelte név nélkül természetesen, hogy jaj annyi mindent kipróbáltál és fogytál és mit tudom én, blablabla és miért nem vagy már 12 kiló? Hát például, mert van ez a kellemes IR-em, amit nagyon kellett finomhangolni és sajnos úgy néz ki egész életemben ezzel törődnöm kell. Most például folyamatosan mérek újra vércukrot, reggel és étkezések után 0,30,60,90,120 percnél, hogy lássam milyen görbét produkálok. Szét vagyok szurkálva, de múltkor a fogorvosom mesélte - aki szintén IR-es - hogy 16-ra felugrik a cukra bármiféle édesség után, aztán le is megy neki. A csajszi 50 kiló vasággyal, ki nem néztem volna belőle, de ő is elég szigurúan veszi ezt és ő volt 95 kiló is. El sem hinnétek, ha látnátok. Na ez elültette a fülembe a bogarat, hogy mi van, ha nálam is vannak ilyen kiugró értékek, ezért most egy hetet végig mérek, eszem a szokásos ételeim és nézem a végeredményt. Máris kiderültek érdekes dolgok, lekopogom, de eddig minden étkezés után 1 órával már 7 alatt volt a cukrom és ez tankönyvi. Azt is megfigyeltem, hogyha este nem eszem elég szénhidrátot reggel magasabb a cukrom, ha több szénhidrátot eszem este, reggel alacsonyabb a cukrom. Hm.... 

A kajálásomba továbbra is sok zöldség. Amúgy is nagyon nagy zöldséges vagyok, a gyümölcsöket kevésbé szeretem, abból jóval kevesebbet eszem, de a zöldség jöhet nagy dózisban, én bírom. Most úgy csinálom, hogy turmixba teszek répát, fokhagymát, brokkolit, spenótot, karfiolt, tehát ami itthon van és leturmixolom, de nem pépesre, hanem csak annyira, hogy könnyebb legyen rágni. A másik nagy kedvencem, hogy a répát a hámozóval vékonyra szeletelem, teszek rá chilis-fokhagymás szójaszószt, szezámmagot és nagyon autentikusan pálcikával megeszem. Ebből napi 2-3 adag simán lecsúszik csak úgy.  Ha bármilyen főétkezés van már szinte muszáj mellé nyers zöldséget ennem, mert hozzászokott a szervezetem. 


A böjtöt is nyomom, de nem feszülök rá. Van, hogy 12 órát bírok van, hogy 16-17 órát. Most már csak az alvásomat kellene helyrerázni, bár jelentősen javult az utóbbi időben és ezt a jóga számlájára írom, mert a mindennapi jóga a viszonylag új szokásom, a többit már régebb óta csinálom. Most már simán beájulok este és jó mélyen alszom, nagyon jó érzés, hogy sikerül. Sokkal fittebben ébredek és egyre kevesebb alvással is jól vagyok. Próbálom elérni az optimálisnak mondott 7 órát, hogy azzal kipihentnek érezzem magam.

Az egészségen és a tudáson mindig van mit csiszolni, ezért most ezt a könyvet olvasom. 

000


Még az elején tartok, de állítólag nagyon jó és vannak benne hasznos tanácsok. Engem minden érdekel a témában amúgy, szívesen olvasok ilyeneket. 12 kilós nem leszek, de a 21-es BMI-t céloztam meg és most már nem látom lehetetlennek. Sajnos közeli családtagjaimon látom mire képes a cukorbetegség, ha leszarjuk és én nem akarok eljutni idáig. Amúgy is fogékony vagyok ilyen dolgokra, hogy olvassak utánuk, hogy tanuljak róluk, ezért akit idegesít, hogy állandóan kísérletezem hát az az ő baja. 

3/13/2024

A V nyakkivágás rejtélye

Emma Stone bőréért felelős emberekkel szeretném felvenni a kapcsolatot, mert én is ilyen bőrképet szeretnék. Sajnos újabb őrület borította el az agyam, amitől nehezen szabadulok. 


Hogyan lehet ilyen homogén Emma bőre? Persze értem én, hogy mindenféle kezeléseket kap. Azt is, hogy tuti le van sminkelve, le van fújva egyszínűre, de ő a kriptában lakik? Nagyon érdekel, hogy amúgy a sztárok, akik sokszor tengerparton élik az életüket, hogyan csinálják, hogy nincsenek legalább a póló nyomában eltérő színűre lebarnulva? Tudjátok, azon a részen, ami kilátszik a pólóból. Nekem ez  a vonal meglepően erős szokott lenni, ahhoz képest, hogy nem nagyon barnulok. Nagyon utálom is. Már egy naposabb, tavaszi napon összeszedem a V nyakkivágásban a színt és azért várom a következő éve februárját, mert addigra tűnik el teljesen. Az idei szezonnak azzal megyek neki, hogy szeretném én is egy színben tartani magam, de hogy sikerül-e? Csak egyszer nem figyelek és már megvan a baj. Ezért is érdekelne, hogy ők hogyan csinálják? 

Ez egy régi kép róla, itt még nem jöttek rá milyen színek is állnak jól neki, de a bőr és haj barnaság neki sem annyira előnyös, mint a fehér bőr és hozzá a vörös vagy akár a szőke haj. Viszont itt is egyszínű! 


A barátnő azt mondja engedjem el, mert ebben fogok beleőrülni a nyáron a kertészkedés és az építkezés kellős közepén, hogy hogyan ne legyen egy kis színem. Szerinte elkerülhetetlen, de én arra gondoltam valami új ruhatárral és naptejjel felkészülök a csatára. Az a jó, hogy bár vannak problémáim még gyártok hozzájuk csak, hogy legyen min pörögnöm. 

3/09/2024

6 éves

A Kicsi 6 éves lett! Nagyon boldogan töltötte a szülinapját. Volt az ovival színházban, az oviban is megünnepelték, aztán mi itthon. Mindent nagy örömmel és lelkesedéssel csinált végig. Gondolhatnánk, hogy melyik gyerek nem, de például ő 2-3 évesen még félt az ünnepektől. Mert az ünnep nem egy tipikus nap és ettől az autik nagyon tudnak félni, mert kiesnek a rutinból. Ünnepkor jövés-menés van, mindenki rá kíváncsi. Régebben elmenekült a szobájába, bezárta magát és bebújt az ágyába. Azóta megtanulta az ünnepeket nagyon is szeretni. Ez egy hosszabb tanulási folyamat volt. Mint ahogy az is, hogy az ovival színházba megy. 2 éve még biztos nem tette volna, ma meg már teljesen úgy vesz egy nem tipikus napot, mint egy neurotipikus gyerek. Neki sok ilyen feladat jut az életben, hogy ami a neurotipikusoknak olyan egyértelműen jön, nála egy tanulási folyamat. 

Az utóbbi időben a beszéde és a kommunikációja is rengeteget fejlődött. Imád dumálni, de sokszor csak magának. Amikor kérdezzük még nem mindig válaszol. Bezzeg, ha para helyzet van. Mondjuk bezárom magam a fürdőszobába. Olyan mondatokat nyom le... szóval neki már minden ott van csak elő kell hívni. Az autiknak - még a kiválóan beszélőknek is - alapvetően nem a beszéd az elsődleges kommunikációs nyelvük. Vizuálisak nagyon, de a beszélő autik megtanulják, hogy ebben a világban a beszéd a fontos és azzal tudnak ők is érvényesülni. 

Fizikailag is változott. Nőtt is és picit erősödött. Még mindig nagyon vékony, de most sikerült magához képest felszednie. Ez azért is jó, mert tudjuk, hogy a testalkat is jelzi a fejlődés lemaradását és most az, hogy erősebb lett azt jelenti, hogy lépett megint egy szintet. Jövőre még nem megy iskolába, neki helyzetéből adódóan jár plusz egy év. Az oviban viszont szoktak készülni az iskolára, abban részt is szokott venni, egyre jobban csinálja a feladatokat, de még válogat és azt csinálja, ami tetszik neki. Külön fejlesztéseket is kap, de részt vesz a neurotipikusokkal közös fejlesztéseken is vagy hívjuk tehetséggondozásnak. Ebben az évben nagyot felfejlődött az óvoda, minden napra jut 1 óra fejlesztés a Kicsinek. Ez nagyon nagy dolog, tudom, hogy máshol nincs így és itt sem volt így, de az idei tanévben remekül beindultak a dolgok. Amúgy a Kicsi az egész óvoda sztárja. Mindenki tudja, hogy auti. Óvónők, dadusok, szülők. Ezért kiemelten kezelik és ezt meg is érdemli. Még a legnagyobb gyerekgyűlölő dadus is odáig van érte. Ő a kezdetektől mellette van és még ő is elérzékenyülve meséli a napi fejlődéseket. Az óvónők annyira szeretik, hogy privátban küldi nekem a képeket és videókat, hogy a Kicsi már megint mit tanult meg és sírva mesélnek róla, ha találkozom velük. A szülők is mindig nagyon drukkolnak neki és boldogan mesélnek nekem dolgokat, hogy a saját gyerekük mit mesélt a Kicsiről. Múltkor megtudtam, hogy pár gyereknek tanított angolt. Azt mesélte az egyik kislány anyukája, hogy a  kislánya mondta otthon, hogy ez a ceruza "red" és az anyuka kérdezte, hogy honnan tudja. Ekkor mesélte el, hogy a Kicsi tanította neki és, hogy a Kicsi tud angolul, lehet tőle kérdezni, mert mindent tud. Tényleg így van, már régóta különbséget tud tenni angol és magyar nyelv között. Kb. 4,5 éves koráig volt az agyában a bábeli zűrzavar, azóta el tudja választani a két nyelvet egymástól. Mind a két nyelven beszél és olvas is. Ha valamit magyarul nem ért meg elsőre angolul is mondjuk neki. Valahogy az angol jobban fekszik az autisták agyának.

Imádom a Kicsit, nagy tanítómesterem. Ő tanított meg igazán arra, hogy a világot mennyire másképpen is le lehet képzeni és az sokszor mennyivel szebb, mint ahogy én csinálom. Arra is, hogy ami nekem evidens, az a másiknak lehet teljesen életidegen. Idén először vett fel jelmezt farsangra. Sokat beszéltünk róla, de nem akarta. Azért csak bevittem három jelmezt magammal az oviba. Amikor meglátta a társait talpig jelmezben, akkor a Kicsi magától mondta, hogy kéri a cica jelmezt. Olyan boldog voltam, majdnem elsírtam magam, de vissza tudtam tartani. Ő érti az érzelmeket, de a sírást még csak a szomorúsággal párosítja, az örömkönnyeket nem érti. Ilyen korban talán a többi gyerek sem érti annyira és vigyázni szoktam, hogy még véletlenül se sírjak előtte akkor amikor boldognak kellene lenni. Tudom, hogy más szülőknek ez tök alap, hogy a gyereke beöltözik farsangkor, de nálunk ez sem alap és igazából miért is kellene, ha ő nem akarja? De végül magától akarta és ez megint egy óriási szociális fejlődés. Másnak lenni, mint ami vagyok, jelmezt felvenni és belehelyezni magam egy cica szerepébe. Óriási fejlődés ez! 

Nagy ajándéka ő az életemnek. Engem például még soha, senki így és ilyen formában nem szeretett, mint ő. Neki különleges eszköztára van a szeretet kinyilvánítására olyan, amit egy neurotipikus, ha akarna sem tudna. Ehhez autinak kell lenni. Az, hogy az autik nem éreznek egy nagyon nagy tévedés, én nem is értem miért terjedt ez el. Kicsinek nagyon mély érzései vannak, ráadásul átlagon felül működik a 6. érzéke. Ő életem legkülönlegesebb része.