Telnek a napok

Mikor a magaságyásokat pakoltuk át Papival, akkor arra gondoltam, hogy soha, de soha és azontúl soha többé, mert nehéz és én meg egy vénasszony vagyok már ehhez. Mert ugye a vezérhangya a fejemben - vagy valami lehasadt második személyiségem, Patrica vagy Dennis - azt mondta nekem nyár közepén, hogy a ház melletti veteményest fel kell számolni. Minden jó, ha a vége jó alapon, néhány nyögéssel és párszor elmantrázott, "basszus, de nehéz ez" és a "de hülye vagyok, hogy ilyeneket találok ki" után az új helyükre kerültek. Nagyokat gondolok magamról mert mostantól permakultúrásan, erdőkert szerűen fogok termeszteni. Ez annyit tesz röviden, hogy nem egy koncentrált helyen lesz a vetemény, hanem a kertben barangolva mindenhol fel lehet majd fedezni ezt-azt. A vezérhangya azt is mondta nekem nyáron a fejemben, hogy amúgy hagyjuk már ezt a veteményest, 300 liter vízből lesz egy cukkinim, amit végül felzabálnak a csigák. Most is ez a gondolatom, de majd mikor februárban, a kiéhezett hobbikertész énem, az ablakban áll és néz kifelé, természetesen akar majd cukkinit is meg minden mást. Ráadásul most a vezérhangya úgy gondolta, akkor ültessünk retket, salátát és spenótot meg fodros kelt, mert ezek bírják a hideget és a csigák meg nem. A veteményes helyén meg egy kisebb pihenő, oázis lesz, amihez már leraboltam a kertészetet...

Azért nem csak bennem dolgozik egy vezérhangya, mert a férjember sem bír néha magával, akkor sem, ha előtte 48 órát volt talpon munka címszó alatt. Mert, hogy tök jók a tükröt a Studio 54-ben - ilyen szerényen neveztem el a tánctermet - de ha fekszem a földön nem látom magam, mert magasabban lettek elhelyezve ezek a tükrök azon gondolat alapján, hogy táncolni fogok elsősorban nem a földön fetrengeni. Na, de azóta jóga-pilates szerelem van és kellenek alulra a tükrök. Nagy elmémmel kitaláltam, hogy oda alulra támasztok egy félretett, kissé viseletes tükröt és akkor de jó lesz. Félmegoldás volt, de a gyerekek apja azt mondta erre, hogy na ezt így nem, ezért azonnal (!) elment tükröket venni és felrakta őket. Nem mondom, hogy ez nem egy minőségi ugrás. Persze képet nem csináltam róla, de itt egy másik, amin már látszik, hogy csak-csak kezd hajlani az a hajlíthatatlannak gondolt derekam. 

És, ha már megint, teljesen véletlenül szóba jött a jóga-pilates (haha), akkor legalább el tudom mesélni, hogy vettem két könyvet a témában. Most még csak bele nézegettem, de már most látom nagyon jó. Ez annak való szerintem, aki már jógázik /pilatesezik vagy elhatározta, hogy rendszeresen fogja csinálni és szeretne elmélyedni. Látom is magam előtt, hogy rengeteg órát fogok eltölteni ezekkel a könyvekkel és le-le fogom kapni a polcról rendszeresen. Ugyanitt megjegyezném, hogy az oktatásba nagyon is célszerű lenne bevezetni az anatómia oktatást is. Most, hogy jobban tanulmányozom meg figyelem a testem meglepő mennyire nem tudtam milyen izmom, csontom, ízületem, szervem hol is van, mit is csinál. 

A jógán meg a kerten kívül még a tanulásról tudnék írni, de hát mit is? Talán annyit, hogy tanulok. Most van egy kis időm, mert még Cinus a suliban, a Kicsi meg elment az apukájával vonatozni-metrózni. Jah, meg persze amiről nem nagyon szoktam írni az az építkezés, mert közben az is zajlik. Már lassan felkerül a tető a házra és akkor idén tetőig eljutottunk, de a folytatás majd csak tavasszal lesz, akkor kerülnek be a válaszfalak és majd remélhetőleg a nyílás zárók. Utána meg majd szép lassan haladunk. Először az alsó szint lesz megcsinálva lakhatóra és majd egyszer csak a felső is. Ha pedig majd már csak bent kell dolgozni, akkor nekiállok a kertnek.

Nyújtás-mobilizáció-erősítés

Már több, mint 8 hónapja benne vagyok a testtartás javításban és foglalkozom a nyújtással, ettől még nem lettem a téma felkent szakértője, de sokat tanultam és fejlődtem. Valaki vagy valakik (most nem emlékszem bocs) kérték, hogy majd írjak még erről és most írok, hátha tudok hasznosat mondani. 

Most már  úgy gondolom, a címben említett szentháromságban kell gondolkozni. 

1. Nyújtás. Kezdetben szigorúan kezdő jógával és / vagy gyógytornával kell kezdeni. Aztán lehet váltani a középhaladóra, és itt már be lehet hozni a balettosok trükkjeit. A balettosok nyújtásai, erősítő gyakorlatait szenzációsak, de ésszel szabad csinálni. 

2. Mobilizáció. A nyújtás mellett fontos a mobilizációt is fejleszteni. Ezt is a nagyon kezdő szinten kell kezdeni. Alacsony ismétlésszámmal és haladni előre ahogy a test enged. 

3. Erősítés. Lehet kondizni, súlyzózni, saját testsúllyal edzeni. Én, mint tudjátok főleg piltest csinálok. Ezt is alacsony ismétlésszámmal kell kezdeni és lehet haladni a több ismétlésszám és a nagyobb terhelés felé. 

A felsorolt három dolgot kellene tökéletes egyensúlyba hozni úgy gondolom. Önmagában a jóga, ha váltogatjuk a dinamikus és a nem dinamikus edzéseket már kiváltja a nyújtást és mobilizálást, viszont erősítésnek én kevésnek érzem, ezért is pilatesezek. 

A tapasztalataim az elmúlt 8 hónapból: 

• Több hónapos munka után már nem tolom ki úgy a fenekem és már nem esik előre úgy vállam. Centiket javult a tartásom. Megfigyeltem, hogy ezért máshova helyeződik a talpamon a súlyom, jobban szétoszlik rajta. Ebből arra következtetek, hogy bár a talpbetét hasznos, de csak kiegészítés, nem fogja megoldani a problémákat, mert amíg el van deformálódva a test, addig nem lesz minden jó. Tehát az okot kell megszüntetni, az ok legtöbbször pedig a test középpontjának eltolódása.  
• A test komplex, ezért kell komplexen kezelni. Ha van egy sérülésünk, mozgásszervi panaszunk nem elég lokálisan kezelni. Ezért sem hoznak örök és csodás megoldást a lokális terápiák. Kezdeti segítségnek jók, de ha nincs megszüntetve az ok, akkor vissza fog jönni a fájdalom. Az ok megszüntetése pedig attól függ miből adódik a sérülés vagy fájdalom. Ha deformitásból, akkor az hosszú hónapok vagy évek munkája lesz, mert a test sem 2 hét alatt vett fel egy rossz pozíciót.
• A sérülés azért sem jó, mert az ember akkor kíméli azt a testrészét, ami lesérült, míg a többit intenzívebben használja és ez további sérülésekhez, deformitásokhoz vezet. Ezért ezekkel foglalkozni kell és nem tűrni a fájdalmat. 
• Nekem van most egy kis talp, boka sérülésem a túlerőltetés miatt (khm). Így volt alkalmam kipróbálni, hogy milyen az, hogy csak a talpam, bokám és vádlim nyújtom, masszírozom át, és milyen az, ha az egész testem átmozgatom, csinálok mobilizációs gyakorlatok és erősítek is. Ég és föld a különbség. Ebből arra jöttem rá megint, hogy sérülések, mozgásszervi panaszok lokális kezelése tényleg nem elégséges. Sérülések, fájdalmak és sportolás esetén is mindig a teljes testet kell mozgatni, hosszútávon az fog jó eredményt hozni. 
• Pihenni kell és pihentetni. Nem szabad túlfeszíteni a húrt, engedni kell a regenerációnak, viszont a teljes leállás a legrosszabb. Muszáj mozgatni magunkat, a sérült, fájó terültet is, ettől fog épülni, gyógyulni. 
• A nyújtás, erősítés, mobilizáció nem mindig lesz kellemes. Vagyis lehet a feladat elvégzése közben igen, de másnap majd lehet fájni fog, kellemetlen lesz. Ez a gyógyulási folyamat része, hozzá kell szokni. 
• Ha az edzés utáni nap beszűkül a mozgástartomány, befeszül az izomzat, nagyon fáj, akkor túlnyújtottuk magunkat. Ilyenkor izmot érdemes lazítani, nyújtó hengert, meleg fürdőt, masszázst alkalmazni és meditálni, hogy az idegrendszer csituljon és vele együtt az izmok is pihenjenek.
• Fel kell építeni egy 15-20 perces alap jóga vagy gyógytorna sort, amit a pihenő napokon végigcsinálunk, hogy ne hagyjuk teljesen visszamerevedni a testet. 
• Nem szabad egy helyben ülni sokáig. Lemeredve ülni egy számítógép vagy egy tévé előtt az egy gyilkos folyamat. Ha jóga közben 30 percig egy pózban lennék az is gyilkos lenne. Akkor 8 órát egy pózban, egy helyben ülni egy laptop előtt.... nem véletlenül fáj mindenkinek minden. Sűrűn fel kell állni, pozíciót váltani és aki számítógép előtt dolgozik annak óránként át kellene picit mozgatnia magát. Aki egész nap gép előtt ül annak ergonomikus ülőpárna, vagy szék vagy fittball legyen a feneke alatt. A kemény, statikus székek, meg ezek a forgószékek, amiben szinte úgy ül az ember, mintha vezetne - hogy képtelenség jól ülni benne - egyenesen vezetnek a mozgásszervi panaszok felé. 

Kicsi a művész

Kérdeztétek, hogy a Kicsi milyen programmal csinálta a kisfilmeket, ezért megnéztem. Többet is használ: Stickman, FlipaClip, Draw Animation. Ezeket nem figyeltem meg, hogyan használja pontosan, de azóta használ egy újabb módszert is, amit szuper okosan oldott meg. Letöltött (!) egy rajzolós programot, ahol layerekre gyártja a sztorit. Ezeket a layereket váltogatja a kis kezével. Na de hogy? Elindítja a képernyőfelvételt és ahogy váltogatja a képeket úgy mondja alá a szöveget angolul. A filmek meg fejlődnek. Először egyszerű kis rajzokkal indult, később már hátteret is rakott alájuk, aztán zene is be lett téve. Most már nem is tudom mennyi ilyen kisfilm van, mert rengeteget gyártott, gyakorlatilag most ez lett a hobbija. Nem mindig kapja meg a telefont, de ha megkapja, akkor kezdődik a filmgyártás. 

A másik programmal készült táncolós figurás videót - amiről egy előző posztban írtam - nem tudom megmutatni, mert annak úgy lenne értelme, hogy az egész videót feltöltöm, de a ma készült remekművekből egy - egy képkockát meg tudok mutatni: 

A táncolós videó az egy remekmű, abban annyi munka, átgondolás, előre tervezés van, hogy döbbenet. Mondtam is itthon, hogy itt altat minket közben lassan kijön az első animációs nagyjátékfilmjével. 

Rengeteget fejlődött az utóbbi időben. Azt vettem észre, hogy a nyár önmagában egy jó fejlesztő évszak, mert a sok pancsolás, rohangálás, játszóterezés, stresszmentesség és vele együtt a szabadság óriásit tud fejleszteni minden gyereken. Saját tempójukban, szabadon, elvárások nélkül esküszöm jobban fejlődnek, mint az állandó, frontális tanítás hatására. 

És ha már fejlesztés. Az utóbbi időben a jógás eszközöket felhordom a teremből jóga után, amit a lányok egész nap tudnak használni. A Kicsi a fittballon olyan kunsztokat nyom már le, mint egy artista. Hajmeresztő. Képes egész délután azon egyensúlyozni és ez biztos, hogy kiválóan fejleszti az idegrendszerét. Ahogy minden más eszköz is, ezért hagyom, hogy használják és nem is bánom, hogy szanaszét van a házban. 

A Kicsinek úgy látom jót tesz az új ovis csoportja is. Az elmúlt két évben inkább megőrizték őt az előző csoportjában a többi gyerekkel együtt. Most egy olyan csoportba került a Kicsi, ami szintén nagycsoport és itt az óvónő nem annyira nyájaskodó, ütyürüm-pütyürüm, hanem inkább következetes, kellően tud rendet tartani és mellette ahol kell kedves. Itt olyan óvodapedagógia van, amire minden szülő vágyik. Nem  tudom, hogy csinálja, de ezek a gyerekek nem hangoskodnak. Én azt szoktam meg, hogy mikor megyek a Kicsiért, akkor őrület van. Most ez a csoport teljesen nyugodt, boldog, kiegyensúlyozott és senki nem üvölt vagy püföli a másikat. Minden napra pontos, következetes napirend van. Készülnek a gyerekrajzok, tanulják a verseket, a dalokat, feladat lapoznak és minden héten mennek valahova. 

Az a szokás, hogy amikor megérkeznek, akkor egy mágnes táblára felrakják a jelüket, ezzel jelezve, hogy ki érkezett meg. Több gyerek ezt elfelejti, de a Kicsi mikor belép egy pillantás után pakolja fel a többi gyerek jelét is, akit lát a teremben, ha az a gyerek éppen elfelejtette felrakni a saját mágnesét. Az óvónő már mondta többször nekem, hogy ez valami külön kunszt, hogy csak egy pillantást vett a csoportszobára és felméri ki van ott. Azt sem tudtam, hogy egyáltalán tudja melyik gyerekhez melyik jel tartozik. Ebből látszik, hogy mennyire erős nála a vizualitás. A másik, hogy erős nála a napirend szeretete is és úgy gondolom az óvónő személye mellette a következetesség miatt is sokkal nyugodtabb. A Kicsinek ez a szigorú napirend nagyon jó, ő szeret így élni, de én tartom, hogy minden gyereknek és felnőttnek a napirend egy hasznos dolog. 

Ma meg színházban voltak, erről előre szóltam neki, de igazából már azt is megszokta, hogy vannak napok, amikor valami programra mennek és már nem éri váratlanul. Ráadásul ma el is akarta mondani nekünk, hogy jó volt a színházban és tetszett neki, vicces volt. Ő ritkán szokott élményeket megosztani, de most nagyon örült neki, hogy elmondhatta. Ez is mekkora fejlődés! A héten még fotózás is volt és azt is olyan ügyesen csinálta, hogy az óvónéni külön kijött velünk beszélni erről és megdicsérni a Kicsit. Azt is megtudtuk, hogy a fotós csak az ő képeit mutatta meg az óvónőknek, hogy nézzék meg milyen cuki lett. Már alig várom, hogy megkapjuk a képeket. 

Az óvónéni biztos, hogy tartott először a Kicsitől, mert éreztem rajta egy kis bizonytalanságot, pedig ő egy nagyon rutinos pedagógus. Az előző óvónő állítólag mesélt neki a Kicsiről hát nem tudom mit, de talán jobb is. Most már úgy látom megnyugodott az óvónénink, mert többször elmondta nekünk, hogy milyen ügyes a Kicsi, hogy van, amiben ő a legjobb és, hogy látja, hogy azért bevonható, hogy kezelhető és "nem lesz itt semmi baj". Én ennek nagyon örülök, minden a Kicsi érdeme, ő egy szuper gyerek és örülök, hogyha más is túl lát az autizmuson és meglátja ennek a más világnak a szépségeit és előnyeit. 

A Kicsi most nagyokat tud mutatni. Néha bekapcsolja a tévét és látom már írja be, hogy mit akar nézni. Néha, szórakozásból beírja az egész angol abc-t. Már nagyon rég meg tudja különböztetni írottan is az angol és a magyar szöveget. Szavakat ki tud olvasni angolul és magyarul, rövid mondatot még "csak" angolul. 

Szerencsére kézzel is többet rajzol már, abban is rengeteget fejlődött, de újabban szeret festeni is. Néha annyira elkapja az alkotási vágy, hogy a házban a falon itt-ott találok egy-egy műalkotást tőle. Múltkor gondolt egyet és rajzolt egy egész méret skálát, hogy lássam mennyit nőtt. Ezt onnan vehette, hogy a Cinusnak ezt a ház egy pontján a falon rajzoljuk be időről időre. A Kicsinek is akartuk csak nem engedte, teljesen ellenállt. Aztán  úgy tűnik kedvet kapott hozzá és ő megrajzolta magának. 

Azt kell mondjam van két művész lányunk és mind a két művész nagyon intenzíven érdeklődik a nyelvek iránt is. A Kicsi múltkor hallgatott valami koreai mesét. Aztán megállította, visszatekerte, elismételte. Hát mondom mi lesz itt? Cinust sem kell félteni, ő ugye kiváló angolos. A nyáron bemutatta a tudományát. Mikor a nagyszülőkkel kirándult találkozott egy cseh kislánnyal és úgy kommunikáltak, hogy a Cinus beszélt a kislány anyukájával angolul és amit a kislány anyukája mondott azt Cinus lefordította a nagyszülőknek magyarra. A suliban minden napos, hogy az osztálytársai kérik, hogy fordítson az anyanyelvi tanároknak. Sűrűn hallom azt a mondatot, hogy "Jó, hogy jöttél Cinus lefordítanád nekem azt, hogy...." és ő fordítja, mondja. Nemrég letöltötte a Duolingot magának és most nyomja rajta az olaszt. A két lányunk sok mindenben különönözik, de a művészet és a nyelvtanulás elég hasonlóan működik nálunk. Ámulatba ejtő kislányok tele kreatív energiával. 

A Kicsi ezt az oviban alkotta. Ilyet se láttam tőle az elmúlt két évben, mert az előző óvónővel nem rajzoltak, meg semmi kreativitáskodás nem volt. 

Ez pedig az egyik kedvenc rajzom tőle az utóbbi időben. Vannak ennél összetettebb rajzai is, de én imádom ezeket a cicákat. A három kiscica mese szereplői láthatóak a képen. 

Sírós nap

Reggel egy egészen kis csip-csup ügy miatt végül ott találtam magam sírva a jógaszőnyegen. Fél órát sírdogáltam, aztán egy órát jógáztam. Kényelmetlen volt kisírt szemekkel és teli orra mélyeket lélegezni, koncentrálni, de a végén egészen kisimulva tudtam elhagyni a termet. Mi történt? Egy kis bosszúság, de úgy látszik ez volt az utolsó csepp a pohárban amitől ez a pohár túlcsordult. Most, hogy kisírtam magam talán egy ideig nem fog megint betelni a pohár. 

Tudom nagyon borúsan látni a dolgokat. Ha életem összes nagyobb sérelmét, kudarcát, traumáját elkezdem listázni, akkor végül teljesen a kilátástalanság szélére tudom sodorni magam. Nem tudom mit lehet tenni ellene, talán semmit. Talán mindenkinek vannak ilyen napjai, amikor elege lesz. A sírás segített és utána a jóga is, bár az elején eléggé cinikus voltam azzal kapcsolatban, hogy mit gondolok, hogy egy pár gyakorlat meg légzés min fog változtatni? Aztán tényleg lenyugtatott, a nap is szépen kisütött.

Délután úgy éreztem, hogy boldoggá tenne egy francia hagymaleves. Nekiláttam és újból sírtam, de most már a hagymától. Annyira átjárta a hagyma az egész testem, hogy a teraszon kapaszkodtam a korlátba, hogy kiszellőzzek és újra lássak végre. Már nagyon elfáradtak a szemeim a sok sírástól, de a hagymaleves nagyon krémes, fenséges lett. Zsötem. 

Már nagyon elfáradtak a szemeim a sok sírástól, de a hagymaleves nagyon krémes, fenséges lett. Zsötem. 

Történtek

...nagyon szuper dolgok. 

• Az egyik, hogy a Kicsi két videót megrajzolt és meganimált. Talált valami programot Cinus a telefonra, amiben lehet képkockáról képkockára rajzolni és így mesét lehet vele csinálni. A Kicsi ezt a programot elkezdte használni és tökélyre fejlesztette. Az első alkotása egy olyan mese volt, amit végül alá is narrált, ráadásul angolul. Az, hogy az egészet úgy időzítette, hogy mindig a megfelelő képkocka alatt mesélte hozzá a megfelelő szöveget, mondhatom zseni húzás egy 6 évestől. A történetnek volt eleje, közepe és vége. A történetben volt egy kis dráma is, a végén azonban minden jóra fordult. A Kicsi megértette, megtanulta, hogyan kell felépíteni és érzelmekkel megtölteni egy sztorit. Ezt sok Netflix produkció még nem tudja megugrani.
  Aztán a Kicsi csinált egy újabb videót. Ez már sokkal hosszabb és zene  is megy alatta. Illetve különböző zenék váltakoznak és az általa megrajzolt kis dolgok erre a zenére, tökéletesen ütemre mozognak. Például a kis figura, kinyújtja és behúzza a kezét, vagy leguggol és feláll. Olyan, mintha táncolnának. Ezen még a Cinus is el volt csodálkozva, mert neki sincs, és nekünk sincs fogalmunk, hogy hogyan lehet ebben a programban a képkockák alá zenét tenni, ráadásul nem valami gépi zenét, hanem különböző trendi zeneszámokat. Én már ezeket a videókat sokszor megnéztem és anyai szívem teljesen el van ájulva, hogy micsoda kis csoda gyerekem van. 
  
  
• A másik jó dolog, hogy volt a suliban családi nap, amin Cinus a táncos kis csapatával fel is lépett. Valahogy úgy alakult, hogy a családból végül én tudtam elmenni egyedül. Vagyis az utolsó 10 percre anyukámék is befutottak, de az egész délutánt "kettesben" töltöttem vele. Nem is tudom mikor volt utoljára olyan, hogy csak mi ketten vagyunk és én az összes energiámmal csak rá tudok koncentrálni. Nagyon élvezte, hogy most csak ő van a középpontban. Én is nagyon örültem neki és rájöttem, hogy rendszeresen kell valamilyen kettesben lévő programot szerveznem vele. Egyébként fantasztikusan táncolt, ő volt a legjobb és nem azért mondom, mert az én lányom hanem, mert így volt. Azért valamit tőlem is örökölt. Nagyon jó kis táncos lehetne belőle, de ő most arra készül, hogy képzőművész lesz. Nemrég írta körbe, hogy mi szeretne lenni és valahol a látványtervező, formatervező, díszlettervező vonal lenne az elképzelése. Cinus nagyon tud a semmiből valamit csinálni. A tanárokról is hallom, hogy olyan kreatív, hogy őrület és, hogy erre mindenképpen figyeljünk. A múlthéten valamit festett a suliban és olyan jó lett, hogy ki is állították. Sajnos ez a családi nap után történt, ezért nem tudtam megnézni, mert ugye nem lehet csak úgy bemenni az iskolába, de majd valamikor haza fogják adni. Nagyon szeretnék neki találni egy tanárt, akihez lehetne járatni őt, egy képzőművészt, ezért most nagyon rajta vagyok, hogy felkutassam a lehetőségeket. Persze még messze a pályaválasztás, még annyi minden lehet, de neki az alkotás a vérében van. 
  
  
• A múlthéten volt névnapom is, arra kaptam a jógás cuccokat meg könyveket is. Általában mindig vagy egy soha ki nem fogyó könyvlistám amiről lehet válogatni a családnak és nem kell azon gondolkozni mit is ajándékozzanak. Mondjuk lassan kellene egy új könyvespolc, de ezt itthon már nem merem senkinek sem mondani. Bár nem csak én vagyok a ludas, mert a Kicsi minden vásárlásnál legalább egy könyvet választ magának, Cinus meg múltkor elment a férjemmel vásárolni és rögtön két könyvet vett magának. Ez egy ilyen család. 

Őszi Penny ragu

Ez egy olyan ragum, ami kicsit játékos és rá kell szánni az időt, de én mondom megéri. Több receptből és eljárásból született, az alapja természetesen a francia konyha. Már főzés közben olyan illatok lengik be a házat, amitől teljesen mámorba lehet esni. Nagyon selymes, szexi és fullos randi étel, mert egyszerűen annyira sok érzékre hat egyszerre. Ez az az étel, aminek az első falatjánál lecsukod a szemed a gyönyörűségtől és elveszel az ízekben. Az olasz konyha is remek, imádom, mert sokszor egyszerű és mégis nagyszerű, ezzel szemben a francia konyha maga a pompa, a hedonizmus, a túlzás az érzékek játéka. Ezért ezt a ragut nem szabad elkapkodni. Nem szabad türelmetlenül állni hozzá, élvezni kell a főzés folyamatát, ezért érdemes akkor belevágni, mikor érezzük hozzá a hangulatot. 

Hozzávalók: 

• 1 üveg jóféle vörösbor 
• 80 dkg zsírosabb marhahús
• 1 liter marha alaplé (már a tescoban is lehet venni alapleveleket dobozolva)
• 2 nagyobb vagy 3 közepes répa
• 1 egész fej fokhagyma
• kakukkfű
• borókabogyó
• 2 babérlevél
• 8-10 salottahagyma, ha nincs megfelel a vöröshagyma is
• 1 doboz gomba (bármilyen típus jó)
• 20 dkg császár szalonna
• 2 evőkanál liszt (gluténmentes esetén akár 3-4 kanál is)
• 50 gramm vaj

1. Egy külön edényben a bort körülbelül a felére redukáljuk. (A redukció során a folyadékot, mint például a bort, lassan forraljuk, hogy az elpárolgó nedvességgel együtt az ízek intenzívebbé váljanak.)
2. A felkockázott marhahúst olívaolajon aranybarnára pirítjuk.
3. A marhahúst kivesszük az edényből és félretesszük. Ugyan ebbe az edénybe tesszük a felaprított répát és egy egész fej fokhagymát, majd megszórjuk kakukkfűvel és borókabogyóval. Az egészet lepirítjuk, szükség esetén további olívaolajat adunk hozzá, hogy ne égjen le.
4. A pirított zöldségekre visszatesszük a marhahúst, felöntjük a redukált borral, majd hozzáadunk még 0,5-1 liter marha alaplevet (én általában 1 litert használok, mert nálunk mindenki szereti ha jó  sok a szaftos). Beledobunk 2 babérlevelet. 
5. A marhahúst lassan főzzük 3 órán keresztül. Fontos, hogy csak enyhén gyöngyözzön, ne forrjon erőteljesen.
6. A főzés vége felé egy serpenyőben megpirítjuk a császárszalonnát, majd hozzáadjuk a gombát és a salottahagymát /vöröshagymát egészben. Ezért is jobb a salottahagyma, mert az pici, de vannak kis vöröshagymák is azt is lehet használni. (Én fedő alatt szoktam csinálni amikor már a gomba és a hagyma rá kerül, hogy gyorsabban puhuljon. A végén leveszem a fedőt és nagy lángon rápirítok.) Ha nem elég zsíros a császárszalonna, ennél a folyamatnál nyugodtan alá lehet dobni egy kis vajat is nehogy megégjen a gomba. 
7. A vajat és a lisztet simára keverjük, hogy homogén állagú legyen.
8. Miután a marhahús megfőtt a szaftot összekeverjük a vaj-liszt keverékkel. Ezt úgy érdemes csinálni, hogy először a lisztes keverékhez adunk egy kis szaftot, és simára keverjük, majd ezt öntjük vissza az edénybe. 
9. Elkeverjük és picit nagyobb lángon belefőzzük a vajas-liszt keverékét és itt adjuk hozzá a császárszalonnás, hagymás gombát. Még néhány percig összefőzzük, hogy besűrűsödjön.Krumplipürével tálaljuk.
   
   Bon appétit! 

További nyújtó ketyerék

Még augusztus közepén sikerült összeszednem egy sérülést. Hosszú és unalmas lenne leírni az egész fájdalom menetét, de a talpam és a bokám erősen érintett. Először pihentettem, aztán enyhén terheltem, egy ideje pedig intenzíven terhelem. Javult, de ez egy hosszú gyógyulás lesz. Még az sem mondom, hogy ész nélkül csináltam, egyszerűen az ilyen előfordul. Persze azt sem mondom, hogy nem stresszelte le a szervezetem a sok sport és nálam nagyon kell(ene) figyelni erre a stresszre. Nemsokára meglesz az okos órám, ott majd tudom mérni ezt is, mert akinek bármilyen fokú PCOS áll fent, annak általában nem szokták ajánlani a túl kemény edzéseket, ugyanis rosszabbodhat tőle az állapot. Hát ugye milyen szépen tudom ezt és mégsem tartom be. Persze az ember saját maga nem mindig érzi azt, hogy stressz alatt van a szervezete. Egy rossz éjszaka, egy kihagyott mély alvás és a sport máris stresszként tud hatni másnap, de akár egy estére elfogyasztott csípős étel is stressz alá teszi a szervezetet és bezavar az alvásba. Erre is jó lesz az okosra, hogy fel tudom mérni mi a helyzet. PCOS esetében sokkal jobban preferált futás helyett a séta, illetve további alacsony intenzitású sportok, mint a jóga.  

Ma is jógáztam egyet és mostanában már nem csak általánosan szétnyúzom magam, hanem célzottan edzek arra, hogy pár dolgot meg tudjak csinálni. Most az egyik ilyen a spárga, a másik a híd. A spárgától még messzebb vagyok viszont a hídról már írtam, hogy a teljes kilátástalanságból indultam. Ma meg sikerült felnyomnom magam. Még messze van ez is attól, hogy azt mondjam; na ez már valami, de sokat fejlődtem hiszen moccanni sem bírtam, a kezem nem hajlott vissza eléggé, most meg szépen kiemeltem magam. Ha ezeket megugrom, akkor majd folytatnom más kunsztokkal most ez a terv. Ezért egy ideje néha felveszem az jógák egy részét. A tükör is segít abban, hogy javítsak a mozdulaton, de amikor felveszem magam, akkor látom igazán, hogy mit kellene még javítani. Azt például nagyon látom, hogy még "gyúrós" hátam van és jó sok munka lesz kimozogni ezt. 

Most kaptam ajándékba újabb két ketyerét a jógához, lazításhoz. Egy kis parafa labdát, talán fascia masszázs labda a neve, ezt Cinus nézte ki nekem, hogy "Anya biztos örülne neki", és a férjem meg is vette. Teniszlabda nagyságú, sportban és terápiában is alkalmazzák. Nekem most nagyon bejött, mert a talpat például nagyon jól át lehet vele nyújtani, de ezt is lehet használni szinte minden testrészre. A másik pedig egy fa, görgős masszírozó, amit bármikor lehet használni, akár csak úgy tévénézés közben. 

Most aztán már nem sok minden hiányzik a jóga ketyere válogatásomból. Még egy akupresszúrás szőnyeg és néhány jóga párna kell és azt hiszem teljes lesz a készlet.