6 héttel később

Nagy bánatomra vége lett az IR programnak, letelt a 6 hét. Viszont jól fel volt építve, a kemény alapokat megkaptunk, ezzel lehet fordítani az életen. Olyan fogalmakat tanultunk, amiből már össze lehet tenni mit ehetünk meg, mit nem. Magunktól rá tudunk jönni. Mélyen nem akarok belemenni, erre be kell fizetni már csak azért is, mert egyénre van szabva. Vannak persze fő irányelvek, de az meg az emberek 99%-nak nem tetszik, ezért soha nem fogja ezt csinálni. Ilyen például a glutén elhagyása, amit már egészen jól megtudok magyarázni, de hát minek, úgyis jön valaki, aki szerint hülye vagyok. Azért sem akarok belemenni, mert 6 hét alatt megtanultam azt is, hogy mekkora dühöt vált ki, ha én nem eszem bizonyos dolgokat. 

Annyit tudok mondani helyette, hogy sokat tanultam arról, hogy mennyit számít elhagyni dolgokat vagy, hogy mennyit számítanak az arányok, a jó zsír, a jó és kellő szénhidrát, az alvás, a stresszkezelés (!) és a megfelelő sport. Például ezért is álltam le a futással, közel haszontalan, de ezt sem szeretném elmagyarázni, mert valaki biztos lehülyéz érte. Nyilván vannak jótékony hatásai, de nem célravezető, hiába fogyaszt egy ideig. Később visszafordulhat, ráadásul sokat segít az IR előidézéséhez. Azt is tudom, hogy sokan abban mérik a sikert, hogy hány kilótól szabadulnak meg. Ez részeredményként talán jó  valamire, de amúgy semmi sem mutat, semmit. Aki már volt testösszetétel mérésen az tudja miről beszélek. Helló zsigeri zsír! Ha nagyon számokat akarok mondani, akkor 4,5 centi ment le a hastérfogatomból, a vázizom nőtt, a zsír csökkent. 1 számmal kisebb ruhákat hordok. Aki teheti szerintem menjen el egy testösszetétel mérésre, de lehet már kapni ilyen házi mérlegeket is 40 ezer körül. Az nem olyan részletes adatokat ad, de már tud fejben változást okozni a hozzáálláson. Akkora döbbenetet tud okozni és rögtön kijön, hogy mit sem ér, ha megszámolom a kalóriákat. Nem is életszerű hosszútávon, nem az a "titok".

Amit még sikernek tudok mondani, a vércukrom nem megy étkezések után 7,5 fölé, a hormonpaneljaim meg nagyon szépen állnak helyre. 

Ami jó volt és nem csak sablon szöveg, hogy soha nem éheztem, mindig egy csomót kajáltam. Nagyon sokat! Néha küzdök az adagokkal és nekem inkább azzal van gondom, hogy nem tudtam annyit enni.  Nem csak én fogytam a csoportban, hanem mindenki. Nagyon sokan 6-8 kilótól és sok centitől is megszabadultak ez ugye függött a túlsúly mértékétől is. Van, akinek olyan eü baja oldódott meg ez alatt a 6 hét alatt, amivel már körbejárta az összes csúcs dokit az elmúlt években. Szóval én nagyon hiszek ebben a csapatban, helyretettek és hosszú évek után látom az alagút végét. Továbbra is így fogok étkezni. Annyi könnyítés már van benne, hogy pár dolog engedélyezett lett és idővel egyre több mindent lehet kis mértékben, ritkán és ésszel. Glutént továbbra sem és mivel ez egy alapelv, szerintem tényleg nagyon kis százaléka van az embereknek, aki ebbe beleáll. Mert akkor, hogy lesz almáspite, meg cukormentes lúdláb? Hát igen, sehogy. Tudom szomorú, de amikor ennyi javulást hoz 6 hét, már senkit nem érdekel az almás pite meg a lúdláb és a karácsony is el fog menni bejgli nélkül. 

Ajándék

A munkáról csak érintőlegesen annyit mondok, hogy akkorát változott a passzát szél, hűűű... Nagyon-nagyon-nagyon nagy megbízóról beszélek, biztos, hogy itt minden olvasó ismeri, szóval nem egy kis projekt ez. Most már figyelemmel kísérik többen is az ügyet, hogy ezt így hogyan oldottam meg. Mintha teljesen más hajóban ülnénk. Volt egy játékos - hívjuk így - aki nagyon elküldött melegebb helyekre, lehülyézett és a többi. Most boldog, minden csudálatos, szeret. A másik is, aki rám akart kenni mindent most már inkább rám hallgat. Ahogy az egyik főember mondta, szépen magam alá gyűröm itt a társaságot és ezt most jó értelembe mondta. Nem tudom mi van, hogy csináltam, hogy kikeveredtem ebből és már a véleményem is mérvadó, de azt hiszem bevált az a taktika, hogy megint nem jópofiztam, hanem dolgoztam és, hogy senkivel nem üvöltöttem, senkit nem degradáltam, mindig nagyon angolos higgadtságban beszéltem és jól meggondoltam kétszer is mit és, hogyan mondok. Az a tapasztalatom, hogy célravezető ilyenkor félre kell rakni az érzelmeket és csak a tényeket sorolni csak. Persze az anyázás közben én is hegyeztem a Viking baltát a fejemben és olyat tudtam volna üvölteni mindenkivel, hogy csak na, de mit értem volna vele? Semmit. Itt nem csak magamért vállalom a felelősséget, hanem többekért és hát megmondom őszintén ebbe tényleg bele kell jönni, nem mondom, hogy ezt annyira csinálnám hosszútávon. 

Most pedig más. Végre nálunk is esett hó! Nem mondanám, hogy sok, de ki tudtam szaladni a lányokkal a kertbe és mire kiértünk már nagy pelyhekben, nagyon sűrűn ellepte a tájat. Annyira szép volt, annyira nyugtató és ahogy megcsapta a hó illata az orrom olyan volt, mintha hazaérnék egy hosszú útról. Az új télikabátom rögtön fel is tudtam avatni. Még nem volt rajtam úgy igazán, de most rögtön behavazódott. Nagyon szép, lila télikabát. Évek óta vadásztam lila télikabátot és végre találtam egyet. 

Aztán már nagyon gondolkozom az ajándékokon karácsonyra. A december nálunk az anyagi csőd hónapja, mert van benne névnap, két szülinap, Mikulás, karácsony, szilveszter. Ha már szóba hoztam az ajándékokat a lányoknak vettünk egy kis asztronauta lámpát. Nekem annyira megtetszett és annyira láttam magam előtt, hogy milyen jó lesz este a szobájukban a fény, hogy muszáj volt megvenni. Tényleg siker lett, este külön program a lámázás. 

Mondjátok miket vesztek ajándékba gyereknek, felnőttnek? 

Nagyon elegem van

Nagyon fáradt vagyok és teljesen kiüresedett pedig kellene a lendület a további munkáimhoz. Amit leműveltek velem az elmúlt 2 napban az kritikán aluli. Anélkül, hogy belemennék a részletekbe a lényeg annyi, hogy nagyon undorító módon leszóltak engem, hogy micsoda szart csináltunk és, hogy az egész elfogadhatatlan és borzalmas és különben is. A hangnem, a stílus... szóval nagyon-nagyon kemény volt, annyira, hogy még engem is rendesen megviselt, pedig én azért ebben szerintem a közepesnél jobban állom a sarat. Először nem értettem, hogy most tényleg ekkora hülye vagyok, ennyit és ekkora hibát csináltunk, de hát mi nem így látjuk az egészet. Aztán miután kitisztult a fejem a folyamatos lecseszések közepette rájöttem, hogy nem nálam van a hiba, hanem ügyfél oldalon és egy teljesen alapvető beállítást nem csináltak meg, amiről amúgy tudtak, hogy kellene, sőt nekik kellett volna tudniuk, nem az én technikám, hanem az övék és ezért esett szét az egész. Nem szóltak volna, két napig a hátunk mögött anyáztak, gusztustalan leveleket írtak és körberohanták vele az egész világot, hogy elmondják mindenkinek. Miután rájöttem a hibára és jeleztem akkora kuss lett... Az 5 percenként anyázó fővezető hirtelen eltűnt, nem írogatott és hordott el mindennek... 

Ebből a kussból éreztem, hogy szerintem rájöttem mi a hiba és mindent jól csináltunk míg ők nem. Ahelyett, hogy az elején jelezték volna a problémát össze-vissza utasítgattak meg kritikán aluli hangnemben beszéltek velem. Pedig szerintem evidens, hogy egy nagy projektben ha minden rossz, vizuálisan szétesik, akkor ott lehet technikai malőr van. Azt hitték keresztbe áll a szemem? Persze három kattintással (!) beállították azt, amit kellett, minden a helyére került és érdekeset fordult a hangnem. Nagyon hivatalos lett, bocsánatot senki sem kért. 

Azóta ilyen hivatalos nyelvezetben folyik a társalgás, nem mondanám, hogy oldott lett a hangulat, mert olyan jó lett volna rám kenni az egészet, hogy majd én elviszem a balhét. Mi megcsináltuk időre amit kellett úgy, hogy félidőnél újra kellett kezdeni, mert más lett kitalálva (...) és még így is teljesítettük amit vállaltunk. Nagyon utolsó pillanatos meló ez, sok átgondolatlansággal, ami nem a mi hibánk, mert nekünk alig volt időnk és megugrottuk, nekik sok idejük volt és ráértek, ebből lett a kapkodás. 

Jöttem én és rám lehetett volna kenni és hát ők mossák kezüket. A teljes döbbenet és a megdicsőülés között teljesen lezsibbadtam. Még így is azt mondom, hogyha jó hangulatban telik a probléma rendezése nem lett volna semmi, de így... annyira undorító az egész, hogy tényleg felfordul a nyomrom. A legundorítóbb, hogy bocsánatot sem tudnak kérni. Azért mikor így beletaposnak egy emberbe jogtalanul nem érzik, hogy legalább ez lenne a minimum? Épp, hogy le nem köptek. 

Nem is tudok örülni annak, hogy rájöttem és igazam lett. Nem örülök én semminek ezzel kapcsolatban és ezt be is fejeztem. Leadtuk amit kellett, tőlem soha többé ne kérjenek semmit. Ezt a munkát ki kell hevernem. A gyomrom folyamatosan fáj tőle napok óta, ma már a fejem is megfájdult és nagyon nyúzott vagyok. 

Itt vagyok, de nem mondanám, hogy ragyogok

Nem tűntem el csak egyszerűen annyi munkám van, hogy őrület. Megkerestek egy sos munkával. Tényleg nagyon szűk a határidő és sok-sok helyre el fog kerülni. Egy napom volt, hogy gondolkodjak rajta és végül elvállaltam. Ez most nem vágás, teljesen más, mondjuk, hogy félig már csináltam ilyet és tanultam is ilyet, de ennyire élesben sosem. Szerencsére bíztak az esztétikai és technikai érzékemben meg, hogy képes leszek tartani a határidőt. Így lettem a projekt dizájnere és a projektvezető egyszerre.  

Az elmúlt hetem úgy nézett ki, hogy reggel 7-kor keltem és hajnali 3-ig biztos dolgoztam. Dolgoztam a projekten is, az elvállalt vágnivalókon is és szinte folyamatosan terelgettem a csapatot. Ez teljesen új volt, mert én ugye magányosan dolgozom, esetleg én kapok instrukciókat most meg tőlem várta mindenki a megoldást. Azért ebben is rutint kell szerezni, mert hirtelen nem tudtam mi legyen, aztán valahogy letisztult a kép, felállítottam a tervet és mindenkit hadrendbe hívtam. Irányítottam egész nap, ami nagyon fárasztó. Tényleg 5 percenként csörgött a telefonom, vagy jött egy email, egy kérdés, oldjam meg, válaszoljak, mit tudom én. Hát tényleg lógott a nyelvem.   

A kis csapatom nem tudta, hogy az én tervem az volt, hogy úgy megpörgetem a dolgot, hogy jó pár nappal a határidő előtt készen leszünk. Ma mondtam, hogy lehet megnyugodni, mert jól állunk. Persze, biztos lesznek utolsó simítások, de az már mennyivel jobb, hogy nem kapkodva, teljesen idegesen kell csinálni. Azt láttam, hogy az emberek örülnek neki, hogy az elején kivertem belőlük, amit lehet és most majd kényelmesen lehet dolgozgatni az utolsó napokban.

Tegnap már én is leeresztettem, tudtam aludni, ami nagyon kellett. A szemeim még így is brutál karikásak és táskásak, fogytam is, mert nem volt időm enni, aggódni viszont annál több. Azt gondoltam ki, hogy így majd decemberben már nem dolgozom, de közben ránéztem a naptárra és rájöttem, hogy elvállaltam pár dolgot és közben megint bekerültem egy másik nagy projektbe, de ezek már nem lesznek ennyire durva határidővel és talán december 15-től azt tudom mondani, hogy szabadságon vagyok. Most tényleg kidolgozom a belem, de idén mindenki azt kér karácsonyra, amit csak akar. Én azt kérem, hogy legyen egészség, béke, nyugalom és legyen hó!