Feküdtem náthásan a takaró alatt és néztem valami sorozatot, ami nem teljesen tudott lekötni. Már nem tudtam aludni sem, ezért arra gondoltam kicsit horgolok, mert már elszokott tőle a kezem, a szemem és az agyam is és jó alkalom volt, hogy elkezdjem visszaszoktatni magam. Így született ez a pici cica, fejből, csak úgy, minta nélkül. Még fekete fonalam sem volt, ezért zöld bajszú lett.
.
Most csak náthás voltam, de már többször voltam covidos is. Mikor legelőször elkaptam, akkor elment a szaglásom. Az egy nagyon fura megélés volt, hogy semminek sem érzem az illatát. Egy év kellett mire teljesen visszajött a szaglásom. A második vagy a harmadik vagy a ki tudja hanyadik covid óta bizonyos dolgok íze is megváltozott. A májat csak jó fokhagymásan, durván beízesítve tudom meg enni. Pedig azelőtt májat ettem májjal. A húsnak túlságosan hús íze lett, ezért erősebben kell fűszereznem. Ha levesben fő a hús, akkor alig tudom megenni, esetleg egy jó adag tormával.
A kígyóuborkát, a céklát és a tv paprikát már nem nagyon tudom sehogy sem megenni, pedig azelőtt ezekkel semmi gondom nem volt. Eleinte még a dinnyével is küzdöttem, de aztán ez csodás módon megoldódott. Viszont sosem szerettem a zellerszárat, amióta voltam covidos nagyon megszerettem és egyre jobban szeretem a fanyar ízeket. Pár hónapja pedig azt vettem észre, hogy olyan szaglásom lett, mint soha. Kiérzek összetevőket. Kólát nem iszom, de mikor megcsap az illata mindig sorolom mit érzek benne, még a végén rájövök a titkos receptre. Ha megyünk az utcán, akkor is mindenféle illatokat és szagokat érzek, többször fel is fordul a gyomrom. Nem tudom még hányszor fog átállítani, de fura egy nyavalya ez a covid.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése