Azt a Micimackóját! Avagy a káromkodásról.

Van ilyen száraz november vagy mi fene, akkor legyen most majd káromkodás mentes november is. 

Nem akarok álszent lenni, én is tudok káromkodni. Értem ez alatt azt, hogy mikor beverem magam, akkor csak úgy kijön a basszus. Na, ezt megtanulták tőlem a gyerekek, hogy "basszus". Még jó, hogy csak ezt. Ez a zsigeri káromkodás, és még nem olyan vészes, de ugye van sokféle. A kötőszóként használt, meg a felindulásból és a megszokásból használt. Túl sokat nem szoktam káromkodni, de néha azért velem is előfordul. Proli dolog és én sem érzem magam túl nagy arisztokratának mikor így beszélek. Persze, ha a gyerekek ott vannak, azért próbálok figyelni erre, de máskor sem kellene káromkodni. 

Hol tanultam ezt?  Egy ideje figyelem magam, a környezetem és azt hallom, hogy mindent átvett már a káromkodás. Nem emlékszem rá, hogy akár csak 10 évvel ezelőtt ennyire durván káromkodtunk volna. Ráadásul az összes filmben már nagyon alap a kifejezetten csúnya beszéd. Rengeteg a gyenge forgatókönyv, ezzel próbálják életszagúvá, keménnyé, szókimondóvá tenni. Néztem ezt a tingli-tanglit és van egy jelenet, ahol az amúgy bántalmazó férjétől menekülő, szegény csaj olyan alpári módon beszél, hogy majdnem kinyomtam. Egy romkomba minek kell ilyen káromkodás? Meg amúgy is minek? Azért ez sem volt mindig így. 

Le kell nullázni a káromkodást, mert borzasztó hallani, ahogy jönnek haza az iskolások és egymás után mondják, kötőszóként ezeket. Persze mi jobb gyerekek voltunk. Lárifárfi! Mi nem hallottuk otthon, a tévében, meg mindenhol is káromkodásokat, ha káromkodtunk büntetést kaptunk és így akkor nem szoktunk rá. Aztán nem figyeltünk és a mostani világ rászoktatott arra minket, hogy már egyre csúnyábban lehet beszélni akár gyerekek előtt is. Ezért, ha mi elkezdenénk leszokni a káromkodásról, akkor ők se szoknának rá. Jó, nyilván én is hallottam a suliban káromkodásokat, de eszembe nem jutott volna használni és már az is jó, ha ezt elérem a lányaimnál. Úgyis tudják, hogy vannak ilyen szavak, de ne használják őket. 

A leszokást azzal a módszerrel próbálom, hogy helyettesítő szót használok, mint a Micimackóját. Aztán továbblépek és már majd ezt sem mondom, hanem figyelek, hogy semmit nem mondjak. Aki hozzánk jön és káromkodik az majd dob pénzt a perselybe és megcsinál 10 négyütemű fekvőt. Szerintem az utóbbi lesz a rosszabb cserébe hatásosabb eredményt lehet majd vele elérni. 

A cél tehát, hogy nullát káromkodjak én is, hogyha mégis kijönne, akkor meg arisztokraták módjára tudjak véleményt kifejetni. Tudjátok ilyen angol sorozatokban lehet hallani, hogy senki nem káromkodik, mégis olyan gyönyörű és választékos módon tudja a másikat elküldeni, vagy a helyzetet méltatni, hogy az már inkább művészet. Szokjunk le!