Tanulni

Még tavaly, mikor befizettem a Táplálkozás-Beállításnál az IR programba, akkor rátaláltam egy másik programra, aminek a középpontjában a PCOS áll. Akkor úgy éreztem bőven elég lesz az IR programba beleállni és szerintem jól is döntöttem, mert kitöltötte az életem minden szabad percét. Nekem sajnos a PCOS is egy aktuális dolog, bár az IR program emberesen helyrevágott és folyamatosan csak ámulok, hogy javul bennem minden, de mivel már tavaly is csorgattam a nyálam erre a PCOS tematikára így most, hogy újra megnyitották a jelentkezési lehetőséget gyorsan be is fizettem magam. Még tavaly kis is derült számomra, hogy ez a két csapat ismeri egymást, sőt össze is szokott dolgozni és ha a Táplálkozás-Beállítás ajánlja ezt a programot, akkor az biztos, hogy jó. Ezért nagy várakozásokkal teli vágok neki ennek is. 

Arról írtam már sokat, hogy mi változott nálam, hogy egyre jobb minden és most egy új dolgot is felvehetek a listára. A napallergiám idén nem jött elő. Erre aztán nem számítottam, sőt, nem is gondoltam bele, hogy összefüggés lehet a táplálkozás és a napallergia között. Nem tudom minek és hol kellett elromlania, hogy évekig szenvedjek a napallergiától és nem tudom mi jöhetett helyre. Azért tippelek egyet, szerintem a bélmikrobiomom javult. Most ez egy sláger téma és erősen kutatják is. Engem ez is nagyon érdekel, meg minden ilyen. 

Pont ezért nemsokára úgy néz ki, veszem a bátorságot és elkezdek egy képzést, ami hosszú lesz és rögös és hát nem fogjátok kitalálni, de az egészségügyhöz van köze. Évek óta rágódom rajta, épp itt lenne az ideje nekiugrani. 

Szeretni

Ott áll mellette számtalan új vagy hibátlannak tűnő, jól funkcionáló és modern, neked mégis az a régi  tetszik, aki egykoron új volt. Hibátlannak tűnt, jól funkcionálónak és modernnek. Te is így gondoltál akkoriban magadra és azt hitted ez örökké fog tartani. Persze talán semmi sem tart örökké. 

 

Azóta kiderült számodra, hiába múlik felette az idő, kopik le a vakolat, repedeznek meg a falak, te minden évszakban újra és újra beleszeretsz. Mert az idő múlásával mindig egy kicsit más arcát mutatja, de valahol őrzi azt a régi fényt, amit már csak ti ismertek. A hibátlanság helyett már a hibákat kezded el igazán szeretni, mert magatokat látod benne. Mert feletted is múlik az idő, elkopsz, lehullik rólad a vakolat és megrepedeznek a falaid és ennek így kell lennie.  

A tökéletesnek tűnő újba beleszeretni alapvető emberi tulajdonság. A régit ugyanúgy, ha nem jobban szeretni, egyrészről szerencse - mert megadatott neked, hogy az újból egyszer csak, észrevétlenül az évek alatt régi lett és még mindig ugyanott áll és még mindig szeretheted - másrészről áldás, mert kaptál egy olyan ajándékot az életben, amit talán nem mindenki. 

Szeretni az idő múlását, szeretni akkor is, amikor olyan távolinak és lehetetlennek tűnik. Csak szeretni...

Nő

Működik a diéta és a sport, mert egy pasas rám mozdult úgy, hogy a két gyerekem velem volt. A benzinkúton történt és én igazából fel sem fogtam egy ideig, hogy én tetszem neki. Azt hittem azért mosolyog és néz rám többször, mert a Kicsi hangosan felolvasott a kezében lévő gyerekújságból és hát milyen cuki. Aztán a pasi egyértelművé tette a szándékait. Persze felhomályosítottam, hogy neki ez nem lesz pálya, ő meg mondta, hogy "sejtette, de egy próbát azért megért". Vicces, mert nekem amúgy meg sem fordul már ilyen a fejemben, hogy egy pasi esetleg nőnek lát és nem anyucinak. Nem tudom, nem fókuszálok erre. 

No, de mit látott ő? Ott volt amúgy két cuki kislány, akik csicseregtek meg az anyuci. Így elsőre még lehet vonzó is. A valóság ennél sokkal keményebb tud lenni. Például ma elmentem a Kicsivel és laza fél óra alatt háromszor is szituációba hozott. Az első volt a legkeményebb, mert egy körbekerített parkban voltunk, mellettem állt amikor egyszer csak kilőtt a kijárat felé. Persze azonnal futottam utána és ő csak rohant a kapu irányába és láttam, hogyha nem kapom el, a balról érkező kocsi alá ugrik. Egyszerűen neki nincs néha meg, hogy körülötte egy egész világ van. A saját fejében él sokszor és az ilyen veszélyeket fel sem fogja. Ha most mondjuk anyukám lett volna vele utol sem éri, mert a Kicsi gyors és bár tényleg kicsi, mégis hozzá jó reflexek és gyorsaság kell. Most ez nagy tanulság, hogy anyuval kettesben nem is lehet például elengedni sétálni, mert anyukám még nincs olyan erőben. Olyat, hogy a Kicsi mellette telefont nyomkodni vagy telefonálni nem lehet, mert résen kell lenni. És ez csak egy történet az autizmus világából, van itt még rengeteg. Mennyire más dinamikák vannak az életemben és ezt igazából csak az látja, aki benne van. 

Még nem csináltam róla közvéleménykutatást, de azért kíváncsi lennék, hogy atipikus gyereket nevelő, egyedülálló szülő vagyis egyedülálló anya vajon mennyire talál magának pasit? Mert a fickókról el tudom képzelni, hogy 5 perc után találnak valami nőt, aki még anyáskodik is a mostoha atipikus gyerek felett, meg eleve szűkebb részidőben látja az apa a gyereket, mint mondjuk az anya és így könnyebb egy új kapcsolatot kezdeni. Na, de az anyák? Van olyan pasas, aki bevállalja a nőt és nem csak a szexre? Manapság lenne ilyen? Ahhoz nagyon szerelmesnek kell lenni minimum. 

Gondolom az engem leszólító csávó sem gyereket akart volna nevelni. Az a számlájára írható, hogy volt benne annyi kurázsi, hogy leszólított. Mert mondjuk manapság a csávók úgy hallom már erre sem képesek. Az is a számlájára írható, hogy látta, hogy két gyerekkel vagyok mégis odajött. Pedig úgy látom a 40-es pasik simán rámennek a még gondtalan, korai huszasokra, mert a gyerekes anyuka ugye csak gond meg már öreg, van személyisége, satöbbi. Nyilván nem ismerem a pasast és nem is fogom, lehet minden második nőhöz odamegy, bár nem úgy tűnt, hogy őrült, de hát ugye Ted B@andy-ra is azt mondták többen, hogy milyen kedves, jóképű, ezért sosem lehet elég óvatos az ember lánya. Mindenesetre úgy hallom, hogy 40 felett, még atipikus gyerek nélkül, sőt még gyerek nélkül is nehéz ismerkedni, pasit vagy csajt fogni. 

Ez nem az én napom volt

Anyukámnak jött csomag. Egy nagy dobozba rakták, amiben volt egy közepes doboz, amiben volt egy kisebb doboz. Én vettem át ezt a matrjoska küldeményt és vittem fel neki, majd estem be vele az ajtón úgy, hogy anyukám éppen folyó online megbeszélésén mindenki jól láthatta, ahogy a háttérben berepülök egy óriási dobozzal. A földön fekve nevetgéltem is és káromkodtam is, amikor leesett, hogy élőben nézik páran a mutatványomat. Akkor négykézláb kimentem a képből, amit szintén mindenki látott. Remek performansz volt. 

Később egy beszélgetésben kaptam képeket, amit nem tudom milyen billentyűkombinációval visszaküldtem úgy, mintha eredetileg is én küldtem volna. Aztán pedig ettem egy kocka étcsokit, de éreztem, hogy valami nem oké a számba és mint valami bűvész kihúztam egy darab csillogó papírt, mert ez valahogy belekerült az étcsokiba. Még jó, hogy nem hajszál, attól el is hányom magam. Ha hajszál van a kajában - még ha az enyém is - akkor megfordul a gyomrom. Nem bírom. 

Na, de jobb folytatást remélve kimentem a kertben, ott egyszer elestem a kutyában, egyszer pedig elestem a locsolócsőben, de előtte még megcsavartam és jól lezuhanyoztattam magam. Nem ez a legerősebb napom azt hiszem. 

Azért csináltam hasznos dolgokat is az elmúlt időben, nem vagyok mindig félkegyelmű. Nemrég fejeztem be ezt a nyuszit, ami azt vonta maga után, hogy csinálhatom a következő állatkát. A Kicsi több mindent megrendelt, gyakorlatilag egy levegővel 3 hónapra el tudna látni horgolós munkával. 

Végre egyre több mindenféle jó zöldség van. Elsőre számomra is lehetetlennek tűnt ezt az adagot megenni, de egy koplalás és egy combos edzés előzte meg így végül lecsúszott. 

Az alsó fekete nadrágba úgy két hete fogytam bele, írtam is róla. Akkor elővettem a felső fekete nadrágot és felpróbáltam. Nagy nehézségek árán felküzdöttem a seggemre, de összecipzározni esélytelen volt. Nem tudtam még összehúzni sem a cipzár két oldalát, hogy esetleg megpróbáljak valamennyit felhúzni belőle. Ma elővettem ezt a nacit és feljött rám simán, be is tudtam cipzárazni teljesen, be is tudtam gombolni. Kicsit még feszes, de mennyire durva! 

Autizmus kontra intézményesített anyák napja

Már megint egy álmatlan éjszaka... Nem tudom még mit csináljak...

Az óvónő tavaly is és idén is háromszor megkérdezte, hogy biztos akarom-e vinni a Kicsit az anyák napjára. Mert hát ugye az óvónőnek teher és "zavarja a többieket". Mégis mivel, hogy áll csendben a sarokban? A tavalyi anyák napján is csak némán az ölembe ült, azt sem tudta mi van, nem készítette fel ezt tisztán látszott. Nagyon megalázva jöttünk el, anyukám is teljesen ki volt és ahogy idén elnézem az óvónő ebből nem tanult. 

Tudnék egy combos listát írni az óvónőről, hogy hogyan próbálta a gyerekem minél inkább kihagyni mindenből, elérni, hogy minél kevesebbet legyen oviban, stb. A szellemi képességeiről is tudnék írni vagyis annak a teljes hiányáról meg még ezer rossz dolgáról, de igazából nincs is kedvem vele foglalkozni. Az viszont aggasztó, hogy minden évre jut egy combos harc, kellemetlenség. Most megint álljak bele ebbe vagy hagyjam annyiban és szokjak hozzá, hogy ilyenek mindig és mindenhol lesznek? Hogy ez lesz az életünk, az állandó harc? Miért? Kinek hiányzik ez? 

Szünet. 

Eltelt 30-40 perc és gondolkoztam a megoldáson. Számos kimenetele lehetne ennek az ügynek a hangos asztalra csapástól egészen a csendes gyilkosságig, de egyik sem biztos, hogy jó lenne a Kicsinek. Ezért arra jutottam, hogy úrinő leszek és diplomatikus megoldást kínálok. Nem viszem be az anyák napjára a Kicsit, akkor úgy is fejlesztésen kellene lennünk, viszont megkérem az óvónőt, hogy az egyik délelőtt engedjen be, hogy a Kicsi át tudja adni az ajándékot nekem és anyukámnak. Ha bármit énekel vagy szaval mellé, akkor az szuper, de enélkül is büszke anyukája vagyok ennek a fantasztikus kislánynak, aki nap, mint nap helytáll.  

Azt hiszem, ha itt ki kell küzdenem valamit, akkor az az, hogy a gyerekem, aki készült erre az anyák napjára, át tudja adni méltó módon, minden megaláztatás nélkül az ajándékot nekem. Mert a Kicsi hiába autista, ő is örömet akar szerezni. Ez tavaly úgy jött le, hogy miután hazaértünk az anyák napi ünnepségről egész nap a nappali közepén állva énekelt és táncolt nekem, mert tudta, hogy "ez lett volna a dolga".  A szívem szakadt meg érte, hogy már ilyen korán felmérte, hogy ő "alul maradt" és ki lett hagyva. Idén ezt nem fogom engedni. Azt gondolom ennek az opciónak az óvónő is örülni fog, mint majom a farkának és biztos belemegy. 

Örülök, hogy végül eljutottam egy értelmes megoldásig. Talán még aludni is fogok valamennyit.