Telnek a napok

Mikor a magaságyásokat pakoltuk át Papival, akkor arra gondoltam, hogy soha, de soha és azontúl soha többé, mert nehéz és én meg egy vénasszony vagyok már ehhez. Mert ugye a vezérhangya a fejemben - vagy valami lehasadt második személyiségem, Patrica vagy Dennis - azt mondta nekem nyár közepén, hogy a ház melletti veteményest fel kell számolni. Minden jó, ha a vége jó alapon, néhány nyögéssel és párszor elmantrázott, "basszus, de nehéz ez" és a "de hülye vagyok, hogy ilyeneket találok ki" után az új helyükre kerültek. Nagyokat gondolok magamról mert mostantól permakultúrásan, erdőkert szerűen fogok termeszteni. Ez annyit tesz röviden, hogy nem egy koncentrált helyen lesz a vetemény, hanem a kertben barangolva mindenhol fel lehet majd fedezni ezt-azt. A vezérhangya azt is mondta nekem nyáron a fejemben, hogy amúgy hagyjuk már ezt a veteményest, 300 liter vízből lesz egy cukkinim, amit végül felzabálnak a csigák. Most is ez a gondolatom, de majd mikor februárban, a kiéhezett hobbikertész énem, az ablakban áll és néz kifelé, természetesen akar majd cukkinit is meg minden mást. Ráadásul most a vezérhangya úgy gondolta, akkor ültessünk retket, salátát és spenótot meg fodros kelt, mert ezek bírják a hideget és a csigák meg nem. A veteményes helyén meg egy kisebb pihenő, oázis lesz, amihez már leraboltam a kertészetet...

Azért nem csak bennem dolgozik egy vezérhangya, mert a férjember sem bír néha magával, akkor sem, ha előtte 48 órát volt talpon munka címszó alatt. Mert, hogy tök jók a tükröt a Studio 54-ben - ilyen szerényen neveztem el a tánctermet - de ha fekszem a földön nem látom magam, mert magasabban lettek elhelyezve ezek a tükrök azon gondolat alapján, hogy táncolni fogok elsősorban nem a földön fetrengeni. Na, de azóta jóga-pilates szerelem van és kellenek alulra a tükrök. Nagy elmémmel kitaláltam, hogy oda alulra támasztok egy félretett, kissé viseletes tükröt és akkor de jó lesz. Félmegoldás volt, de a gyerekek apja azt mondta erre, hogy na ezt így nem, ezért azonnal (!) elment tükröket venni és felrakta őket. Nem mondom, hogy ez nem egy minőségi ugrás. Persze képet nem csináltam róla, de itt egy másik, amin már látszik, hogy csak-csak kezd hajlani az a hajlíthatatlannak gondolt derekam. 

És, ha már megint, teljesen véletlenül szóba jött a jóga-pilates (haha), akkor legalább el tudom mesélni, hogy vettem két könyvet a témában. Most még csak bele nézegettem, de már most látom nagyon jó. Ez annak való szerintem, aki már jógázik /pilatesezik vagy elhatározta, hogy rendszeresen fogja csinálni és szeretne elmélyedni. Látom is magam előtt, hogy rengeteg órát fogok eltölteni ezekkel a könyvekkel és le-le fogom kapni a polcról rendszeresen. Ugyanitt megjegyezném, hogy az oktatásba nagyon is célszerű lenne bevezetni az anatómia oktatást is. Most, hogy jobban tanulmányozom meg figyelem a testem meglepő mennyire nem tudtam milyen izmom, csontom, ízületem, szervem hol is van, mit is csinál. 

A jógán meg a kerten kívül még a tanulásról tudnék írni, de hát mit is? Talán annyit, hogy tanulok. Most van egy kis időm, mert még Cinus a suliban, a Kicsi meg elment az apukájával vonatozni-metrózni. Jah, meg persze amiről nem nagyon szoktam írni az az építkezés, mert közben az is zajlik. Már lassan felkerül a tető a házra és akkor idén tetőig eljutottunk, de a folytatás majd csak tavasszal lesz, akkor kerülnek be a válaszfalak és majd remélhetőleg a nyílás zárók. Utána meg majd szép lassan haladunk. Először az alsó szint lesz megcsinálva lakhatóra és majd egyszer csak a felső is. Ha pedig majd már csak bent kell dolgozni, akkor nekiállok a kertnek.