Sírós nap

Reggel egy egészen kis csip-csup ügy miatt végül ott találtam magam sírva a jógaszőnyegen. Fél órát sírdogáltam, aztán egy órát jógáztam. Kényelmetlen volt kisírt szemekkel és teli orra mélyeket lélegezni, koncentrálni, de a végén egészen kisimulva tudtam elhagyni a termet. Mi történt? Egy kis bosszúság, de úgy látszik ez volt az utolsó csepp a pohárban amitől ez a pohár túlcsordult. Most, hogy kisírtam magam talán egy ideig nem fog megint betelni a pohár. 

Tudom nagyon borúsan látni a dolgokat. Ha életem összes nagyobb sérelmét, kudarcát, traumáját elkezdem listázni, akkor végül teljesen a kilátástalanság szélére tudom sodorni magam. Nem tudom mit lehet tenni ellene, talán semmit. Talán mindenkinek vannak ilyen napjai, amikor elege lesz. A sírás segített és utána a jóga is, bár az elején eléggé cinikus voltam azzal kapcsolatban, hogy mit gondolok, hogy egy pár gyakorlat meg légzés min fog változtatni? Aztán tényleg lenyugtatott, a nap is szépen kisütött.

Délután úgy éreztem, hogy boldoggá tenne egy francia hagymaleves. Nekiláttam és újból sírtam, de most már a hagymától. Annyira átjárta a hagyma az egész testem, hogy a teraszon kapaszkodtam a korlátba, hogy kiszellőzzek és újra lássak végre. Már nagyon elfáradtak a szemeim a sok sírástól, de a hagymaleves nagyon krémes, fenséges lett. Zsötem. 

Már nagyon elfáradtak a szemeim a sok sírástól, de a hagymaleves nagyon krémes, fenséges lett. Zsötem.