Kicsi a művész

Kérdeztétek, hogy a Kicsi milyen programmal csinálta a kisfilmeket, ezért megnéztem. Többet is használ: Stickman, FlipaClip, Draw Animation. Ezeket nem figyeltem meg, hogyan használja pontosan, de azóta használ egy újabb módszert is, amit szuper okosan oldott meg. Letöltött (!) egy rajzolós programot, ahol layerekre gyártja a sztorit. Ezeket a layereket váltogatja a kis kezével. Na de hogy? Elindítja a képernyőfelvételt és ahogy váltogatja a képeket úgy mondja alá a szöveget angolul. A filmek meg fejlődnek. Először egyszerű kis rajzokkal indult, később már hátteret is rakott alájuk, aztán zene is be lett téve. Most már nem is tudom mennyi ilyen kisfilm van, mert rengeteget gyártott, gyakorlatilag most ez lett a hobbija. Nem mindig kapja meg a telefont, de ha megkapja, akkor kezdődik a filmgyártás. 

A másik programmal készült táncolós figurás videót - amiről egy előző posztban írtam - nem tudom megmutatni, mert annak úgy lenne értelme, hogy az egész videót feltöltöm, de a ma készült remekművekből egy - egy képkockát meg tudok mutatni: 

A táncolós videó az egy remekmű, abban annyi munka, átgondolás, előre tervezés van, hogy döbbenet. Mondtam is itthon, hogy itt altat minket közben lassan kijön az első animációs nagyjátékfilmjével. 

Rengeteget fejlődött az utóbbi időben. Azt vettem észre, hogy a nyár önmagában egy jó fejlesztő évszak, mert a sok pancsolás, rohangálás, játszóterezés, stresszmentesség és vele együtt a szabadság óriásit tud fejleszteni minden gyereken. Saját tempójukban, szabadon, elvárások nélkül esküszöm jobban fejlődnek, mint az állandó, frontális tanítás hatására. 

És ha már fejlesztés. Az utóbbi időben a jógás eszközöket felhordom a teremből jóga után, amit a lányok egész nap tudnak használni. A Kicsi a fittballon olyan kunsztokat nyom már le, mint egy artista. Hajmeresztő. Képes egész délután azon egyensúlyozni és ez biztos, hogy kiválóan fejleszti az idegrendszerét. Ahogy minden más eszköz is, ezért hagyom, hogy használják és nem is bánom, hogy szanaszét van a házban. 

A Kicsinek úgy látom jót tesz az új ovis csoportja is. Az elmúlt két évben inkább megőrizték őt az előző csoportjában a többi gyerekkel együtt. Most egy olyan csoportba került a Kicsi, ami szintén nagycsoport és itt az óvónő nem annyira nyájaskodó, ütyürüm-pütyürüm, hanem inkább következetes, kellően tud rendet tartani és mellette ahol kell kedves. Itt olyan óvodapedagógia van, amire minden szülő vágyik. Nem  tudom, hogy csinálja, de ezek a gyerekek nem hangoskodnak. Én azt szoktam meg, hogy mikor megyek a Kicsiért, akkor őrület van. Most ez a csoport teljesen nyugodt, boldog, kiegyensúlyozott és senki nem üvölt vagy püföli a másikat. Minden napra pontos, következetes napirend van. Készülnek a gyerekrajzok, tanulják a verseket, a dalokat, feladat lapoznak és minden héten mennek valahova. 

Az a szokás, hogy amikor megérkeznek, akkor egy mágnes táblára felrakják a jelüket, ezzel jelezve, hogy ki érkezett meg. Több gyerek ezt elfelejti, de a Kicsi mikor belép egy pillantás után pakolja fel a többi gyerek jelét is, akit lát a teremben, ha az a gyerek éppen elfelejtette felrakni a saját mágnesét. Az óvónő már mondta többször nekem, hogy ez valami külön kunszt, hogy csak egy pillantást vett a csoportszobára és felméri ki van ott. Azt sem tudtam, hogy egyáltalán tudja melyik gyerekhez melyik jel tartozik. Ebből látszik, hogy mennyire erős nála a vizualitás. A másik, hogy erős nála a napirend szeretete is és úgy gondolom az óvónő személye mellette a következetesség miatt is sokkal nyugodtabb. A Kicsinek ez a szigorú napirend nagyon jó, ő szeret így élni, de én tartom, hogy minden gyereknek és felnőttnek a napirend egy hasznos dolog. 

Ma meg színházban voltak, erről előre szóltam neki, de igazából már azt is megszokta, hogy vannak napok, amikor valami programra mennek és már nem éri váratlanul. Ráadásul ma el is akarta mondani nekünk, hogy jó volt a színházban és tetszett neki, vicces volt. Ő ritkán szokott élményeket megosztani, de most nagyon örült neki, hogy elmondhatta. Ez is mekkora fejlődés! A héten még fotózás is volt és azt is olyan ügyesen csinálta, hogy az óvónéni külön kijött velünk beszélni erről és megdicsérni a Kicsit. Azt is megtudtuk, hogy a fotós csak az ő képeit mutatta meg az óvónőknek, hogy nézzék meg milyen cuki lett. Már alig várom, hogy megkapjuk a képeket. 

Az óvónéni biztos, hogy tartott először a Kicsitől, mert éreztem rajta egy kis bizonytalanságot, pedig ő egy nagyon rutinos pedagógus. Az előző óvónő állítólag mesélt neki a Kicsiről hát nem tudom mit, de talán jobb is. Most már úgy látom megnyugodott az óvónénink, mert többször elmondta nekünk, hogy milyen ügyes a Kicsi, hogy van, amiben ő a legjobb és, hogy látja, hogy azért bevonható, hogy kezelhető és "nem lesz itt semmi baj". Én ennek nagyon örülök, minden a Kicsi érdeme, ő egy szuper gyerek és örülök, hogyha más is túl lát az autizmuson és meglátja ennek a más világnak a szépségeit és előnyeit. 

A Kicsi most nagyokat tud mutatni. Néha bekapcsolja a tévét és látom már írja be, hogy mit akar nézni. Néha, szórakozásból beírja az egész angol abc-t. Már nagyon rég meg tudja különböztetni írottan is az angol és a magyar szöveget. Szavakat ki tud olvasni angolul és magyarul, rövid mondatot még "csak" angolul. 

Szerencsére kézzel is többet rajzol már, abban is rengeteget fejlődött, de újabban szeret festeni is. Néha annyira elkapja az alkotási vágy, hogy a házban a falon itt-ott találok egy-egy műalkotást tőle. Múltkor gondolt egyet és rajzolt egy egész méret skálát, hogy lássam mennyit nőtt. Ezt onnan vehette, hogy a Cinusnak ezt a ház egy pontján a falon rajzoljuk be időről időre. A Kicsinek is akartuk csak nem engedte, teljesen ellenállt. Aztán  úgy tűnik kedvet kapott hozzá és ő megrajzolta magának. 

Azt kell mondjam van két művész lányunk és mind a két művész nagyon intenzíven érdeklődik a nyelvek iránt is. A Kicsi múltkor hallgatott valami koreai mesét. Aztán megállította, visszatekerte, elismételte. Hát mondom mi lesz itt? Cinust sem kell félteni, ő ugye kiváló angolos. A nyáron bemutatta a tudományát. Mikor a nagyszülőkkel kirándult találkozott egy cseh kislánnyal és úgy kommunikáltak, hogy a Cinus beszélt a kislány anyukájával angolul és amit a kislány anyukája mondott azt Cinus lefordította a nagyszülőknek magyarra. A suliban minden napos, hogy az osztálytársai kérik, hogy fordítson az anyanyelvi tanároknak. Sűrűn hallom azt a mondatot, hogy "Jó, hogy jöttél Cinus lefordítanád nekem azt, hogy...." és ő fordítja, mondja. Nemrég letöltötte a Duolingot magának és most nyomja rajta az olaszt. A két lányunk sok mindenben különönözik, de a művészet és a nyelvtanulás elég hasonlóan működik nálunk. Ámulatba ejtő kislányok tele kreatív energiával. 

A Kicsi ezt az oviban alkotta. Ilyet se láttam tőle az elmúlt két évben, mert az előző óvónővel nem rajzoltak, meg semmi kreativitáskodás nem volt. 

Ez pedig az egyik kedvenc rajzom tőle az utóbbi időben. Vannak ennél összetettebb rajzai is, de én imádom ezeket a cicákat. A három kiscica mese szereplői láthatóak a képen.