Végre október

Már elővettem a Halloween díszeket és a csipetcsapattal kidekoráltuk a házat. Sőt, már szeptember első hete óta folyamatosan őszbe dekoráljuk a házat. Nekem egész évben ez a szeptembertől januárig tartó időszak a kedvencem. Imádom az ősz minden formáját, ennél jobban már csak a térdig érő havat szeretem.  

A kicsivel szedtünk nagyon sok gesztenyét, mogyoró és a konyhaablakban csináltunk hozzá egy őszi installációt. Kimostam a jó meleg, őszi színvilágú takarókat is. Aztán növényeket pakoltam, mert kaptam több hatalmas mindenféle szobanövényt! Már eleve sok növényünk van, de ezeknek is helyet kellett találni és már ide-oda futtatni is tudtam növényeket, kezd egész ház boszorkányos lenni tőle. Ahogy a sok sötétzöld leveleken átsüt az őszi nap az borzasztóan misztikus tud lenni. Ha már így belejöttem a pakolgatásba kialakítottam egy új varrósarkot magamnak, mert azt vettem észre, ha mindent elpakolok, akkor leállok a varrással, így most megcsináltam csinire. Illik is az egész nappali hangulatához, bár egészen érdekes, hogy állok a nappali közepén és nézem a könyveimet, nézem a varrógépem és nézem a tévét, hogy akkor most melyik hobbinak hódoljak be. 

Aztán vettem az ikeában például egy ilyen szép ágyneműt  hozzá van egy ilyen ágytakarónk a Jyskből és a képről talán nem egyértelmű, de élőben nagyon szép színhatása van a kettőnek. 

A mozgással meg úgy vagyok, hogy több, mint egy hete elkapott a nyavaja, két napig voltam náthás viszont a legrosszabb tünetem az, hogy legyengültem, de úgy, hogy elmentem a sarokig és már abba belefáradtam. Nem is erőltettem és elég rémisztő is volt, hogy most akkor mi van, mert különösebben más bajom nem volt csak ez a túlzott fáradékonyság. Ma már el tudtam menni a gyerekért a sulihoz és nem fulladtam ki, ezért úgy látszik van remény, de most úgy döntöttem egy hétig még biztos kivárok és utána úgy szoktatom magam vissza, mintha teljesen kezdő lennék, mert ennek fele sem volt tréfa. Azt is kitaláltam, hogy akkor most, hogy jön majd a hidegebb idő keményebben rámegyek a jógára. A házi táncteremben a héten meglesz a tükrös fal, ezért kiválóan fogom magam látni. Szeretnék még hajlékonyabb lenni, de ehhez még többet kell nyújtani és úgy látom, hogy fejlődni úgy lehet igazán, ha napi szinten csinálom. Van a nyújtáshoz már mindenféle eszközöm, ezért most akkor el fogok merülni a jógában meg a nyújtás tudományában. A futástól be is feszültek az izmaim, mert úgy látszik keveset nyújtottam utána, ejnye.  

Hogy lélektanilag is belemenjek, nekem talán a csípőm megnyitása a legnehezebb. Minden testrészem enged a nyújtásnak, a csípőm nagyon nehezen, néha úgy érzem, mintha kőből lenne. A fizikai tényezőkön túl a csípő az elraktározott traumák helye a testben. Minden olyan stressz, ami nincs belőlünk kidolgozva, minden olyan önbecsülést lealacsonyító tényező, amit életünk során kaptunk ott gyűlik össze. Ezt kellene talán nálam a legjobban feloldani és erre lesz kiváló a hideg idő, hogy kicsit befelé is forduljak.