HP

Megalakítom a Hó Pártot! Bárki beléphet, aki ellentmondást nem tűrően havat akar!

Olyan egyszerű vágyaim vannak mostanában, hogy nagyon-nagyon-nagyon szeretnék már havat év végére. Hogy havazódjon be az egész táj, hogy ne csak 1-2 centi essen egyszer, hanem 20-30 centik rendszeresen és, hogy maradjon tartós. Tudom, hogy sokatoknak a normális mennyiségű eső is az ellensége, hát még 30 centi  hó, de most engedjétek el magatokat és képzeljétek el, hogy ilyen látványra ébredtek reggel. 

Szinte érezni, a dermesztően friss levegőt és hallani a csendet és nyugalmat, amit a kép áraszt. Nekem tényleg fizikailag fáj, hogy nem látok havat évek óta. Ugyanígy fájt, hogy itt az ősz és 28 fok van nem pedig nyirkos eső. Hát mit mondjak, szerintem már tudjátok, fordítva vagyok bekötve, nekem 2 hét nyár bőven elég lenne, ehhez képest borzasztó hosszú és meleg nyarakat kell túlélnem és mindig abban reménykedem, hogy egyszer csak vége lesz és csak lesz hó és az idő nem csak a NYP-nak kedvez (Nyár Pártiak). A gyakorlatias oldaláról is meg tudom fogni. Kellene a földnek mind a hó, mind a jó hideg tartósan, mert ha idén is enyhe tél lesz, akkor olyan rovar és bogár invázió lesz. Meg a gyerekek sem nőhetnek fel hó nélkül! Ha igen, akkor legalább hívják úgy a helyet, hogy Los Angeles. 

Visszatérve a hóra, gondolkodtam már rajta, hogy mit kellene csinálni hó nélkül? Elmenni valami havas helyre? Az nem jó, mert igazából azt akarom, hogyha kinézek az ablakon, akkor itthon legyen hó és nem valami sípályán akarok bosszankodni, mert amúgy nem érdekel a síelés. Viszont korizni imádok. A Városligeti koripálya nyilván a kedvencem és még jobb, ha előtte a Széchenyi fürdőben kezdünk, a szabadtéri medencében ázunk miközben esik a hó és után megyünk át a koripályára. Állítólag az agy nem tudja, hogy amire gondol az megtörtént-e vagy sem. Szóval fejben havas tájakon mászkálok, de az agyam még nem érte el a tudatlanság azon állapotába, hogy ne tudja, hogy erre csak gondolok és nem történt meg. 

November közepén van a szülinapom és mi mindig ajándékoztuk egymást a középsuliban. Kérdezték az egyik évben, hogy mit szeretnék. Azt mondtam havat, jó sok havat. Csodák csodájára november közepén térdig érő hó esett a születésnapomon és egész nap csak esett és esett. Úgy mentem be suliba, hogy egyrészt késtem a hó miatt (de ennek nyilván örültem, hogy lehet késni) másrészt nagyon boldog voltam. A hó örömére minden áldott szünetben megfürdettek a hóban (fiú osztályba jártam...) és milyen jó volt! Most is ebben reménykedem, hogy hátha lesz hó és akkor fürödhetek benne. Nem is, nem reménykedem, már-már szuggerálom az időjárást a tudatommal. Így lett hó helyett 28 fok. Még gyakorolnom kell...de várjátok ki a végét!