Ebből kavarodjunk ki

Hajnali kettő van és most lenne talán alkalmam kicsit pihenni, de nem tudok elaludni, mert folyamatosan cigifüst szagot érzek, amitől már megőrülök, ezért gondoltam elfoglalom magam egy kis blogírással, mert már fáj a kezem a kötögetéstől ugyanis mostanáig azzal próbáltam a gondolataimat terelni. Bár még így is mérföldekkel kellemesebb ez az éjszaka az elmúlt napokéhoz képest. 

Múlthét péntek óta elég durva állapotok vannak itthon. Kezdődött azzal, hogy Vé-t haza kellett hoznom a suliból, mert nem érezte jól magát. Vé még egész jól bírta, mert az osztálya nagy része már előbb elesett.. Még aznap este fel is kúszott a láza és ezzel meg is kezdődött az általános lebetegedés, mert rajtam kívül mindenkit elkapott a kór és igazából engem is, mert a nátha visszatért a köhögésem, ami még decemberről megmaradt pedig visszaerősödött. Vé- nek először "csak" 38.2 volt a láza, szépen meg is izzadt, de aztán következett két olyan nap, amikor már 39 fok fölé is ment és hiába adtam 3 óránként a lázcsillapítókat váltogatva semmit sem segített. Mellette még nagyon fájt a feje, szédült, rémületesen elesett volt majd elkezdett hányni. Hányás közben tartanom kellett őt, mert különben összeesett volna. Közben a Kicsi is becsatlakozott közvetlenül anyukámékkal és már a férjem is érezte, hogy kerülgeti a vírus. A Kicsit nagyon féltettem, ő tényleg nagyon kicsi, nagyon-nagyon vékony alkat, nem nagyon van rajta felesleges. Végül volt itt minden, 39,5 fokos lázak, hányás, hasfájás, lázálom, a láztól való alvajárás, félrebeszélés, őrületes fejfájások és még mindig nem keveredtünk ki belőle. Én teljesen elvesztettem az időérzékem, de nem is érdekelt különösebben, hogy megállás nélkül mászkáltam egyik betegtől a másikig csak azon voltam, hogy én bírja szuflával. Gyógyszereztem, teát főztem, hűtőfürdőt csináltam, hányást takarítottam, mostam, festőtlenítettem, próbáltam mindenki belediktálni valami ételt és folyadékot és ez ment végtelenítve. 

A Kicsi ugyan nem hányt, de nem is evett, gyakorlatilag 2,5 napot végig sírt és nyöszörgött a fájdalomtól. Neki a rehidratálót is adtam rögtön, mert láttam, hogy muszáj különben kiszáradás lesz a vége. A férjemnek is el kellett mennem beszerezni egy másik fájdalomcsillapítót, mert annyira fájt a feje, hogy gyakorlatilag rémisztő volt ránézni, hogy vágja magát görcsbe a fájdalomtól. A gyerekorvosunk is járt nálunk, azt mondja most sok helyen tombol ez a vírus vagy vírusok, mert itt már lehet több minden találkozott össze. Én nem tudom... 

Fáradt vagyok, mert ágyban nem igazán aludtam. Mindig valakinek az ágynál kuporodtam le, de 20 perceknél többet nem tudtam aludni, mert mennem kellett ápolni. Borzalmas volt az egész és most is azt látom, hogy ebből még jövőhéten sem lesz sok mindent, mert például Vé péntek óta pizsamában van és az egész napot ágyban tölti. Róla azt kell tudni, hogy még lázasan is rengeteg dolga van, jön-megy, tele van ötlettel, de most nem. Csak fekszik, sokat bújik hozzám és kétségbe esik, ha nem talál. Tegnap elmentem zuhanyozni, akkor sem talált, valamiért nem nézett be a fürdőbe és ott sírt keservesen az előszoba közepén utánam. Őt pszichésen is megviselte ez az egész. Ebben a tanévben 1 napot hiányzott még csak a suliból és nem  fogok kardomba dőlni, hogyha a jövőhetet is itthon tölti, mert vissza kell erősödnie mind fizikailag, min lelkileg. A Kicsi is harmat gyenge, ő is csak fekszik, de legalább már eszik és sokkal jobb kedve van.

Eddig is gyanakodtam a covidra, de ha találok még itthon tesztet holnap megcsinálom, mert ez a füst szag ugye covid tünet vagy poszt covid én már nem is tudom csak azt, hogy az én idegrendszerem megviselte a covid ezzel az íz és szaglás felborulással. Az egy dolog, hogy nem éreztem sokáig szagokat, az sem zavar, hogy  most már átfordult és túlérzek sok mindent, az is egy dolog, hogy mondjuk nem bírom megenni a céklát vagy a kígyóuborkát, mert felfordul tőlük a gyomrom, pedig azelőtt imádtam őket, de az, hogy a hústól kezdek megundorodni az nem jó. Szerencsére a halakkal még jóban vagyok, de valamelyik nap a gulyáslevesből halásztam ki a húst, mert egyszerűen hányingerem lett tőle és alapvetően ezért már nagyon kevést húst eszek. 

Ez a covid, akármennyire is leszelídült - legalábbis most ezt mondják - azért rendesen megkeseríti az életünket, mert ha még át is vészeljük még mindig ott ez a nyomorult poszt-covid, amiből nekem jutott. Bár az idegsebész a családból múltkor azt magyarázta, hogy volt Dániában megtanulni, hogy kell visszahozni az ízlelést, szaglást és, hogy ha akarom megműt. Valami olyasmit magyarázott, hogy akkor megnyitja a gerincvelőm vagy valamit ott matat és onnan nyúl fel valahova vagy nem is tudom, de én rögtön mondtam neki, hogy ne élje bele magát, nem lesz ilyen műtét rajtam bármennyire is kecsegtető, hogy a gerincvelőmben akar turkálni. 

Na most megpróbálok aludni, hátha a fantom szaglásom lenyugszik....