Az új ház - Felkészül a tavasz

Akik nem olvasták a zárt blogot azoknak mondom, hogy vettünk egy romhalmaz házat egy - szerintem -  nagyon jó környéken. Van tó meg természetvédelmi terület is, rengeteg szabadidős programot lehet csinálni ott pár perc alatt.

Idén elkezdődik az építkezés. Azt el sem mesélem hány terven vagyunk túl, hogy milyen királyul hágja át mindenki a szabályokat, ezért mi már nem tudunk úgy építkezni, ahogy akartunk, mert most már komolyan veszik a szabályáthágókat, ezért nekünk kellett módosítani... Ezért is kellettek újabb és újabb tervek mire véglegesíteni tudtuk. Mivel maga a telek kicsi, két szintes lesz a ház. Teljesen egyszerű tereket képzeltünk el, semmi flik-flak, meg ferde és kőríves falak, nem szeretném a leendő lakberendezőt - azaz magamat - megszívatni. Amihez ragaszkodtam azok az ablakok, hogy a lehető legtöbb és legnagyobb legyen, ami még nem megy annyira az energia rovására. Jártam is ki folyamatosan figyelni a fényeket. Rengeteget fantáziálok házakról, hát ide jutottam. 

A kert kicsi, de meseszép lesz, legalábbis a fejemben így él a terv. Viszont mivel csak ki kell sétálni a házból és ott van a hatalmas, gyönyörű természet, ezért nem is feltétlen indokolt a nagy kert, illetve ezen a környéken mindenkinek ekkora telke van, mert régen üdülőövezet volt. Akinek mégis nagyobb a telke az volt olyan szerencsés, hogy kettő telket is meg tudott venni egymás mellett. Most már az csoda, hogy volt mit megvenni nekünk, mert kifejezetten kicsi és drága környék, ahol lassan forognak az ingatlanok, de ahogy a pénznyelőben is van : " Ki kell használnod egy embertársad nyomorát!" alapon óriási mázlink volt, meg én le is hiénáztam. Pedig elsőre mindenki elvetette, de ahogy lenni szokott én rárugóztam és végül büszkén álltam a szemétdomb tetején. Tavaly már le lett bontva az alapig. Idén az alap el lesz tüntetve és tetőig fel lesz húzva a ház. Ez a terv és ennek így kellene lennie, mert nem akarjuk, hogy ázzon akár egy telet is. Az, hogy mikor lesz beköltözhető...hát fogalmam sincs. 

Még sosem építkeztem, de majd most megtudom mennyire kemény és néha fogom is a fejem, hogy már megint mibe vágtunk bele. Itt "lent", ahol mi lakunk majdnem pesti élet van, mindenki bevonul a kis házikójába, semmi élet. A közvetlen szomszédasszonnyal szoktam bandázni, de ennyi. Viszont ott "fent" olyan közösségi élet van, hogy csuhajja. Az egész utca összecsődült, hogy megnézze ki vette meg ezt a romhalmazt. Féltek, hogy nem oda illő, de megnyugodtak mikor kiderült, hogy ez nem így van és azóta már mindenkit ismerünk az utcából. Ott szinte csak célforgalom van, ezért az ott lakók figyelnek is, hogy ki jár-kel arra és ez az építkezésre nézve nagyon hasznos. Eddig mindenki segítőkész is volt, adtak jó tanácsokat és várják ők is mikor készül el a házikó, mert az utcában már mindenkinek csoda kis ingatlanja van. 

Most még azt gondolom ki lesz adva majd a ház, szeretnék belőle egy kis ékszerdobozt csinálni, ahova családosok és párocskák visszavonulhatnak pihenni, de persze alig várom, hogy mi is felköltözzünk egy kicsit, hogy belakjuk, megnézzük milyen ott lenni. Nekem annyira tetszik, hogy akár szívesen át is költöznék oda, de azért erősen az is él a fejembe, hogy ebből visszahozok pénzt és aztán lehet haladok tovább ezen az úton bár... sosem mernék már semmi kijelenteni. Most még annak nagyon drukkolok, hogy idén legyen tető a házon. Persze fejben már leforgattam és megvágtam imázsfilmeket a házról meg már a nevét is kitaláltam, de ezt még titokban tartom, mert várjuk ki a végét.