Valaki tanítson már meg pihenni

A nyári szünet első szombatja meglehetősen keményre sikeredett. Kezdődött azzal, hogy reggel vizsgáztam melynek rövid története úgy szól, hogy sikerült. Aztán utána mentem a lányokkal a gyerek-szülős osztálybulira. Nulla kedvem volt annyira fáradt voltam, de sikerült megbűvölnöm az időjárást, ezért a buli két órával később kezdődött a vihar miatt, így tudtam egy minimálisat pihenni és enni egy kicsit. A buliban teljes Kánaán volt csak sajnos gluténos. Készülhettem volna, de az volt benne az egyik legjobb, hogy semmit sem kellett csinálnom végre. Volt rengeteg péksüti, süti, sós süti. Az egyik apuka hozott egy ilyen csoda pizzakemencét, aminek a forgóköve Nápolyból volt hozatva. Ezen sültek a friss pizzák. Nem viccelek, ha azt mondom, egy 32 centis pizza 1,5 perc (!) alatt tökéletesre sült 550 fokon. Vékony tészta, csodás, minőségi feltét, tiszta Itália 90 másodperc alatt. Álltam a sarat, nem ettem bele, pedig amilyen illat volt belül sírtam.A Jézuskának már három példányban megírtam, hogy hozzon már nekem ilyen csoda pizzakemencét, hogy gluténmentesen tésztát süssek (amúgy gluténmentes tésztát és pékárut sem eszem, mert azok is elég rossz lisztek, de ha már csalni kell, akkor legalább mentessel). Gyanítom mikor a Jézuska meglátja a levelem jót fog röhögni, mert olyan drága az egész pizzakemence, hogy igazából akkor érné meg, ha nyitnék egy pizzériát és az most nincs tervben.  

Azért a biztonság kedvéért az apukával már megbeszéltem, hogy a következő bulira bepróbálunk egy gluténmentest is. Amúgy volt még pöri is tésztával. Ebből az lett, hogy tészta nélkül ettem pár falatot, de tényleg csak párat, mert én brutál zsírosnak éreztem. Tudom sok a baj velem. A gyerekeknek ezenkívül volt még fagyi és vattacukor. Le a kalappal a szülők előtt, akik ezt bevállalták, mert egy csoda buli volt. 

A buli után pedig mentem a lányokkal táncgálára, mert Cininek volt ez az évzárós táncolása. Ott már éreztem, hogy elég éhes vagyok. Több százan voltunk, egészen a kezdődtől a csúcs profi táncosokig, tehát volt minden csak kaja nem. A táskámban találtam egy müzli szeletet, de sajnos az volt ráírva, hogy tartalmaz búzalisztet, ezért megint nem ettem. Mire hazaértünk meg már nem voltam éhes. Mivel nem bírok magammal még ellógtam jógázni is és nagyon szépen lenyugodott az idegrendszerem addig amíg ki nem jöttem a teremből. Mert akkor szembetaláltam magam a csigákkal és szerintem még az utca végén is hallották, hogy mennyire hangosan szidom a csigákat. 

Akinek nincs kertje annak mondom, hogy ez a meztelencsiga invázió már nagyon komoly méreteket ölt. Gyakorlatilag őrt kell állni az összes praktika ellenére. Ha lenne gazdaságom biztos vennék pár indiai kacsát, mert ők megeszik. Most a nagy trükk a búzakorpa. Azt kell nekik adni. Ők rámennek, majd kiszáradnak tőle. Tudom, ejnye. Én már készültem erre fejben, mert nagyon sok mindent dézsába ültettem, hogyha minden kötél szakad, akkor felviszem a teraszra őket. El is szakadt az összes idegszálam, ezért a 10-20 kilós dézsákkal mentem fel egymás után a lépcsőn. Aztán, mint aki jól végezte dolgát leültem egy mentes kávéval csodálni, hogy milyen szép lett a terasz és még a seggem is jól fog kinézni, de a kis mocskok másztak elő. Kiderült a dézsák aljára rá volt kapaszkodva egy csomó. A nyugodt kávézásból az lett, hogy csigátlanítottam dézsákat nyilvánvalóan anyázva. Este 10 felé lezuhanyoztam és onnantól képszakadás volt, mert elaludtam.

Vasárnap reggel mikor felébredtem úgy gondoltam legalább 2 percig, hogy egész nap lógatni fogom a lábam, álmodozni fogok, meg felhőket nézni, de aztán valahogy már megint ott álltam a veteményesben, gyomláltam, paradicsomot kötöztem és még pár dézsát felvittem. Aztán gondoltam, hogy akkor délután csak lógatom a lábam, de végül az lett, hogy szétkaptam a Kicsi szobáját. Mert január óta abban vagyok, hogy cucctalanítom a házat. Lassan, de haladok. Úgy terveztem, hogy a nyári szünetre minden csodás lesz, de nyilván nem így lett. Minek tervezek...? Az is igaz, hogy csak a két gyerekszoba vár már rám, minden más már egész jó. Például a dolgozó-hálóból csináltam egy csak hálószobát. Ez nagyon kellett, hogy én oda vissza tudjak vonulni nyugalomban és ne is lássak semmiféle munkát arrafelé. Olyan bútorokat mozdítottam meg, hogy még én is csodálkoztam, de hát gyúrok, azért az csak ér valamit. Tehát tegnap rászántam magam a Kicsi szobájára és mínusz egy bútorral sikerült zárni. Aztán este lerogytam a focimeccs elé. Majdnem elaludtam rajta, de aztán szegény Barni elhullott és nekem 1,2 másodperc alatt ment fel a pulzusom is meg sírhatnékom is támadt. Végül "megúszta", mondjuk nem egyszerűen, de biztos olvastatok róla meg sokan láttátok is. Aztán megvertük a skótokat, akik az én felmenőim is, de nagyon örültem, hogy így alakult. A magyar szurkolóra meg egy rossz szót nem lehet mondani. Láttam videókat, hogy a skótokat ölelgetik a meccs után, hogy ne legyenek szomorúak és előtt is a skót-magyar tábor már teljesen összehaverkodott. Kicsit szerintem a skótok habitusra - főleg a felföldiek - olyanok, mint mi. Aztán ahogy vége lett a meccsnek megint elájultam a fáradtságtól. Ma meg kelni kellett, mert tánctáborba ment a Cini és a fél házat össze kellett csomagolni hozzá. Mikor hazaestem arra gondoltam, hogy na majd ma lógatom a lábam picit és csengettek. Megjött az építész, az új építész, mert kerítettünk egy újat (hosszú sztori) és már elég biztató a helyzet. Sajnos az előző nem vált be, aki az unokaöcsém és eléggé fura, hogy ő ezt így be akarta vállalni, volt kis félreértés, de végül összeveszés nélkül sikerült rendezni a dolgot. Az új építész nagyon képben van, két hete együtt szinteztünk egy jót és ha minden jól megy még lehet idén elkezdődik a munka, ami annyit jelent, hogy tetőig felpattintják a srácok a házikót. Ennek a projektfelelőse nyilván én vagyok, de az építésszel jól megbeszéltük, hogy ő sem szokott nyaralni, mert neki a házépítés a hobbija ( micsoda szerencse ez egy építésznél), nekem meg az a hobbim, hogy szívatom magam, ezért kellemes nyarunk lesz. Miután elment az építész nekiláttam Cini szobájának, ami egy őrület, de már félig kész és innen is ki tudtam szórni egy bútort. Kezd végre élhető és szellős lenni a ház. Akik ideáig eljutottak az olvasásban, azok között kisorsolok egy Maldív-szigeteki nyaralást. Viccelek. Csóró vagyok, minden pénzem építkezésre és a taníttatásomra megy el. "Ha mindenem összeszedem, amim van, talán meg tudlak hívni egy vacsorára." (Pénznyelő) Tényleg kicsit kellene pihenni, holnap nem csinálok semmit. Hahaha... 

Erre nem mennek a csigák. Az első vadcitromok. Még sosem volt, hogy lett volna rajta termés.