Beszélgetések

Annyi lehetőségünk van már, hogy meg kell tanulnunk állandóan nemet mondani. Ez nehezen megy, mert az embert nem arra tervezték, hogy csak nemet mondjon. Figyelem magam, próbálom alakítani az életem és úgy látom, hogy a lelassuláshoz, a megtisztuláshoz, a nyugalomhoz az kell, hogy folyamatosan, minden nap, következetesen nemet mondjak. Az utóbbi két hétben, legalább hét alkalommal tudtam volna venni magamnak valami olyan dolgot, amit akkor nagyon jónak gondoltam, de végül kiderült nem is kell. Mert újabban nem veszek meg semmit azonnal. Várakoztatom magam 2 hétig. Ha még akkor is úgy érzem, hogy kell nekem az a dolog, akkor megveszem. Ebből a hét alkalomból végül csak egy vásárlás lett. 

Mennyivel könnyebb lenne, ha nem dörgölnék az orrunk alá, hogy mit kell megvenni, hogy mitől lesz nekünk jobb, hogy mitől érezzük majd magunkat jobbnak, szebbnek, fontosabbnak 3 percig. Ezekben a dolgokban mindig van egy trendszerűség, amit illik követni és ebbe szerintem mindenki bele van fáradva. Mennyivel jobb lenne, ha azt dörgölnék az orrunk alá, hogy hosszútávon mitől lesz szebb, jobb, boldogabb életünk és ezt, hogyan lehetne elérni. Viszont az az igazság, hogy ezek legtöbbször nem kerülnek pénzbe és amiben nincs biznisz, milliós követő tábor, trend az nem is fontos manapság.  

Az élet legjobb dolgai legtöbb esetben ingyen vannak. Például ilyen a természet, ami az év bármelyik szakaszában csak adni tud. Már csak 30 perc séta is elég ahhoz, hogy kicsit fellélegezzen az idegrendszerünk. Napok óta mezei csokrokat szedek és már ajándékozok is el, mert a környezetemben úgy néznek rám, hogy de szép, de jó lenne, ha nekem adnád. Így kapott az anyukám, a szomszédasszony, kapott a kedvenc óvónénink, a tanítónéni és kapott egy lány, akit nem ismerek csak azt láttam, hogy zokog és azt sem tudja merre induljon el. Hazafelé a rétről baktatva találkoztam össze vele, beszélgettünk kicsit, odaadtam neki a mezei csokrot és ő már nem sírva, hanem mosollyal az arcán ment el miután jól megölelgetett. Bár nagyon rossz napja volt, mégis ő adott nekem egy olyan emberi gesztust, amit már ritkán érzek, az őszinteséget. Olyan jó volt látni végre egy igaz, emberi érzelmet, amiben nem volt színjáték, nem volt óvatoskodás, nem volt megjátszás. Mióta ezt a történetet Cini hallotta tőlem, minden nap jön velem sétálni és virágot szedni. Minden nap más tanárnak és más osztálytársának készít kis csokrokat, mert ő olyan, hogy örömet akar szerezni. Egészen kis kora óta ajándékokat gyárt. Tudja melyik iskolatársának mikor van a szülinapja, névnapja és ő mindig készül rá. Ha valamelyik osztálytársa szomorú, akkor kötelességének érzi felvidítani és az itthoni dugi csokikból visz az éppen sérült léleknek. Valahogy kezdett viszont kialakulni benne is, hogy az öröm az a vásárlással, a pénzköltéssel, az extrovertált, magamutogató viselkedéssel jár együtt. A zokogó lány és a réti virágcsokor története úgy tűnik megmutatta neki, hogy az odafordulás, a kedvesség olyan ritka, hogy az a valódi ajándék.  Azóta vár egy zokogó lányt, akinek ő adhat virágot, akit ő vidíthat fel. 

Próbálok tényleg odafordulni emberekhez, mert ezt elvette tőlem ez a világ és én is elmentem más irányba. Nekem sem mindig megy és nem is mindenkivel megy, de ebben is lehet fejlődni és van is hova. Ennek hatására mostanában többen megosztottak velem olyan bizalmas, akár szégyellt dolgokat, amit mással nem. Nagyon jól esett mikor az egyikük a beszélgetést azzal zárta, hogy olyan jó volt beszélgetni, mint régen, amikor még figyeltek egymásra az emberek és távozás közben azt rikkantotta vissza nekem megkönnyebbülve, hogy "Még jövök!". Nem csak nőkben, de férfiakban is sok igény lenne a valódi kapcsolatokra, beszélgetésekre, de amíg nem tanulunk meg nemet mondani a felesleges dolgokra - legyen az a vásárlással töltött idő vagy a századik értelmetlen sorozat megnézése, a közösségi média pörgetése vagy az a sok felesleges cucc, amivel körbevesszük magunkat - addig nem jut majd időnk és energiánk a másikra odafigyelni, mert ezek elszívják az erőnket. 

Ha mi le tudunk lassulni, hozzánk fognak lassulni. Aki mostanában velem beszélget, ha éppen nincs mezei csokrom, akkor levendulacsokrot kap. Úgy vettem észre, hogy egy mély beszélgetést egy a természetből származó ajándék különösen kellemesen tud lezárni. Valaki azt mondta nekem, hogy kiszárítja azt a csokrot, amit tőlem kapott, mert amikor ránéz az jut eszébe, hogy valaki végre meghallgatta. Micsoda megfizethetetlen megtiszteltetés ez nekem.