Már megint ez a tanulás

Vettem a bátorságot, hogy elkezdjek egy másik képzést. Autista, ADHD-s és Down-szindrómás gyerekeket tudok majd fejleszteni, ha sikerül elvégezni, de az elsődleges célom, hogy a Kicsinek tudjak elsősorban segíteni és megoldjam a szakemberhiányt legalább a magunk számára. Nézegettem a gyógypedagógia szakot is, de még nem jött meg hozzá a kedvem. Nagyon nincs hangulatom megint egyetemre járni. Engem kifejezetten az autizmus érdekel meg az ADHD. Ez a képzés egy bizonyított módszert tanít, ami a 60-as évektől létezik. Nálunk még most is alig lehet lőni ilyen szakembert és ez jól megmutatja az ellátási rendszert, ami nem is létezik igazából. A szülők és a gyerekek magukra vannak hagyva. Pedig egy bármilyen atipikus gyereket fejleszteni kell, a szülőknek meg több megsegítés is kéne. Például, hogy TB alapon lehessen ilyen  fejlesztéseket igénybe venni. A környező országban, mint Románia, Lengyelország már léteznek ilyen terápiás centrumok TB alapon, nálunk nyilván szinte semmi. Ha van is valami annak akkora anyagi vonzata van, amit a legtöbb szülő nem engedhet meg magának. Vidéken gyakorlatilag tényleg semmi segítség sincs. Az autista, ADHD-s csoportokban napi szinten jönnek a névtelen posztok, ahol kimerült, kétségbeesett szülők arról posztolnak, hogy nem bírják már mentálisan a terhet. 

Most kicsit be vagyok parázva, mert ez elég nagy fa, amibe belevágtam a fejszémet és nem is a tanulás részétől tartok, hanem a gyakorlattól. 1 éves a képzés és ha akarok még ráhúzhatok majd megint 1 évet, hogy nemzetközi szakember legyen belőlem. Ez csak akkor lenne számomra érdekes, hogyha úgy döntenénk, hogy elköltözünk külföldre, mert akkor ott tudnék máris munkába állni. Most ilyen terveim nincsenek, elég lesz ha sikerül megugranom a hazai lécet és közben zajlik a másik képzésem, ami ugye a táplálkozásról és életmódról szól. Nem tudom fogok-e dolgozni, mint terapeuta. Ha igen, annak vannak feltételei, például nekem is folyamatos átfogó szakmai és mentális megsegítésben kell részesülnöm, mert ki tudja meríteni az ember készleteit. Minden segítő szakmának így kellene működnie. Múltkor az idegsebész a családban mesélte, hogy végre kapnak maguk mellé pszichológust és, hogy erre nagyon nagy szükségük is van, mert borzasztó terhelés alatt állnak és úgy érzi, ha nem segítenek neki, ha nincs stresszelvezetés tényleg ebbe fog belehalni fiatalon, hogy orvos. Mivel ez a módszer, amit én tanulok Amerikából jön ott úgy van meghatározva, hogy feltétel, hogy nem hagynak magunkra és muszáj 30 elvégzett munkaóra után igénybe venni a megsegítést. Szerintem tök logikus. Na hát ez van. Remélem a legjobbakat. 

Még van úgy 2 hetem, amíg szabad vagyok és csak az egyik képzésemre kell tanulni, na de ma. Ma lógatni fogom a lábam!

Tanévzáró

Két gyerek, két teljesen különböző egyéniség, két teljesen különböző készségprofil, két teljesen különböző agyműködés és mégis mindketten ugyan akkora örömöt okoznak nekem. Mert miért is ne okoznának? 

Láttam néhány csalódott és mérgesebb szülőt is, aki ugyan "nem várja el a gyerektől", de az arcára, a tekintetére, a befeszült állapotára rá volt írva, hogy bizony elvárta volna a gyerektől a jobb teljesítményt a tanártól pedig a részlehajlást. Próbáltam viccesen elütni a dolog élét, de igazából nem sikerült. Persze mondhatnánk én könnyen beszélek, egy ismét kitűnő gyerekkel, aki három tanártárgyból kapott szaktanári dicséretet, aki a napközis tanártól külön oklevelet kapott az egész éves segítőkészségéért, kitartásáért, akit az angol anyanyelvi lektorok külön kiemeltek a tudása, a magatartása, a csapat összetartó erői miatt, akit maga az osztályfőnök magasztalt az egekig, hogy az osztály legnagyobb szervezője, problémamegoldója, vigasztalója. Ebből én semmit nem vártam el, ez mind ő és ezt mind csakis ő érte el. Cini akarta és alig kellett eddig benne segíteni. Szabálykövető, felelősségteljes, teherbíró és átlagon felüli kötelességtudata van. Cini az a gyerek, akit le kell beszélni arról, hogy 38,5 fokos lázzal iskolába menjen, aki két hányás között azon aggódik mi lesz a lecke a suliban és aki beküld a könyveiért az iskolába, ha otthon kell maradnia pár napig. Cini kitűnő lett, átlagon felüli és őszintén? Megérdemli. Nem azért, mert az én gyerekem, nem azért mert elvártam, hanem, mert kiküzdötte magának. Idén már láttam rajta, hogy megtanult küzdeni, hogy kezdi érteni nem adják ingyen a sikert, hogy vannak még hasonlóak, mint ő és ha győzni akar, ha jobb akar lenni, akkor bele kell adni mindent. Már nem olyan kis visszahúzódó, de kedves, empatikus mellette igazi vezető és ami külön öröm számomra kezdi tűrni a kudarcot is. Szomorkodás után megrázza magát és megy tovább és ez az, amire én külön büszke vagyok, hogy ekkorát fejlődött a személyisége. A másik nagyon nagy fejlődése, hogy látja miben nem jó vagy, hogy van, amiben kiváló mégsem akar arra annyi energiát fordítani, mert nem érzi úgy. Imád táncolni, jár is, nagyon ügyes, lehetne akármi belőle, de ő azt mondta nekem; "Anya nekem ennyi elég, nem leszek táncos!". Én ezt tudomásul vettem, hiszen bármi lehet még és én azt akarom az legyen, ami akar és úgy, ahogy akarja. Ilyen okos, 8 éves lányom van, akire felnézek és csodálom, hogy nekem micsoda gyerekem van. 

A másik gyerekem egy teljesen más világ tudjátok. Neki nem lesznek valószínűleg olyan sikerei, mint a testvérének, neki teljesen más utat kell bejárnia, de az ő sikerei ettől nem kevesebbek. Megtesz mindent. Ő egy másik nagy harcos a családban, akire felnézek. A Kicsi az, aki a világ ellen harcol, aki egy tragédia óvónő mellett a zűrzavarban megállta a helyét, aki sokszor nem érti mi miért történik, de megtanulta, hogyha körülnéz, ha vizuálisan elemzi a helyzetet, akkor értheti a szociális helyzetet és ő is teljes értékű, óvodás lehet úgy, hogy neki sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell tennie ezért. Akire azért is végtelenül büszke vagyok, mert mondatokban beszél 6 évesen. Más gyereknél ez alap, a Kicsinél nagy munka volt idáig eljutni és ő megcsinálta. Azért is büszke vagyok rá, mert elkezdte kifejezni az érzéseit. Megmondani, hogy hogyan érzi magát, mit szeretne, mitől fél, mi fáj. Ezek mind-mind óriási fejlődések. Hősnek tartom azért, mert már most megtapasztalta a kirekesztés, az elgáncsolást, de  ő ennek ellenére a 16 kilójával, a szőke kis buksijával az angyali tekintetével megy előre. Ő aki úgy tud szeretni, mint senki más, aki megenyhíti a legkeményebb szíveket is és ő az, aki megtanulta, felmérte milyen az, ha mégis van olyan, aki áskálódik ellene és ezt megpróbálta feldolgozni még ha nem is érti miért van. 

A gyereket azért kell szeretni, aki ő és nem azért, akit elképzeltünk magunknak. Amikor még kicsi volt a Kicsi, nem mutatkoztak jelek, akkor úgy tekintettem a jövőbe, hogy tipikus gyerek lesz, jár oviba, suliba, ahogy a többiek. Miután jöttek az autizmus jelei, ez a jövőkép szertefoszlott és persze fájt a szívem, hogy rá ekkora feladatot mért a sors, de soha, egy pillanatig nem éreztettem vele, hogy ettől ő kevesebb lenne számomra, mert nem az. Ezért úgy gondolom bármilyen bizonyítván jó még ha kettes, még ha bukás is van. Nem ez számít, nem csak ez az élet, hanem, hogy boldogok legyenek, egészségesek legyenek, legyenek barátaik, szerelmük, családjuk, aki körbeveszi őket a nehéz időkben és, hogy megengedjük nekik, hogy azok legyenek, akik lenni akarnak. 

Drága igaz szerelem

Nem akarok én belekötni senki szerelmi életébe, de (fogok) azért azt érdekesnek tartom, hogy mennyi nagy és igaz szerelem van. Lehet béna vagyok, de én sosem lapátoltam össze 2-3 évente nagy és igaz szerelmeket. Celebeknél ez tök alap, jönnek-mennek az igaz szerelmek. Az viszont, hogy a barátomnál is ez van, aki eltűnt az életemből....hát nem tudom. Ismerem 20 éve - pedig csak 18 éves vagyok - és tudom, hogy ő nem ilyen. Most meg naponta nézhetem a facebookon a posztokat, mert az újdonsült mátka nagyon szeretne kompenzálni. A mátkánál is ez volt, mint a celebeknél, megcsalták, ő visszacsalt, ment a tili-toli, aztán jött a barátom, vele is ment a tili-toli, persze nem komolyan, csak laza, szex volt. Micsoda menő csaj  - gondolta a barátom - aztán szorult a hurok és most 4 gyereket visz a suliba kettő helyett. A mátka meg lelkesen posztol, hogy "itt ettünk a szerelmemmel", "ott ittunk a szerelmemmel", most éppen nyaralni vannak kettesben és ezt kell nézni, hogy mekkora a romantika. 

Lehet megint én vagyok a béna, de ha már tönkrement a házasságom, amiben volt minden, óriási lagzi, gyerekek, nagy ház, kocsi, akkor nem teszem ki az új, igaz szerelmem, hanem őrzöm és dédelgetem. Amúgy is kapja be mind! Írtam már róla, hogy mióta a laza szexből komoly kapcsolat lett, a barátom eltűnt. Nem kell nagy zseninek lenni, annak tekintetében, hogy mi történt. Megkapta az utasítást arról, hogy velem minek beszélni, most már ott van ő, a minden funkciót betöltő nő, egyszerre társ, anya és legjobb barát, rám itt már semmi szükség. Úgy látszik a barátomnak meg papucs volt a jele az oviban, mert költőien szólva le se szar, 20 év után, indok nélkül úgy, hogy napi szinten beszéltünk 20 év át. Nagyon rafináltan persze semelyik képüket nem lájkolom be amire a csaj mondhatja, hogy "látod, megmondtam, biztos azért nem lájkol, mert titkon szerelmes beléd". Ha lájkolnám, akkor meg azt mondaná, "látod, megmondtam biztos azért lájkol, mert szerelmes beléd".  

Ha egyszer ez a kapcsolata is tönkremegy,  mint az előző 8, ami laza 3-5 év biztos lesz, akkor gondolom a barátomnak majd eszébe jutok, mert nagy rinya gép, de én már akkor nem tudom, hogy fogok ehhez állni. Már most akkorát csalódtam benne, hogy 42 évesen ezt nem tudja lemenedzselni, hogy néha napján hozzám szóljon vagy legalább a szülinapomon felköszöntsön... Máskor is voltak női akik tudtak rólam, némelyiket ismertem is, de ez most.... Azt látom, hogy minden poszt, minden elmés kiírás a mátka volt férjének szól. Neki kell bemutatni, hogy ő most mennyire szánalmas, boldog. Oké, de ezért engem miért kellett kiütni? 

Én meg úgy megkérdezném, hogy mi van a barátom gyerekeivel. Hogy vannak? Hogy ment a suli? Mikor jönnek át medencézni? Viszont érzem nem lehet. Az meg külön fáj, hogy tudja milyen nehéz volt nekem, hogy ő sem kérdez a gyerekeimről, hogy nem érdekli mi van velünk... Hát nem tudom, nem vagyok már huszonéves, hogy az ilyen lezáratlan ügyekbe éljek és én nem lapátolok össze 2-3 évente barátokat sem, nemhogy igaz szerelmet. Eltelt egy egész év így. Átfutott az agyam, hogy akkor ez ennyi volt, el kell engedni és letörlöm mindenhonnan, kitörlöm a számát, akkor legyen ennek vége úgy rendesen és ne kelljen néznem naponta, hogy mennyire nem vagyunk már barátok.  Hát úgy látszik ennyi értem...

Morning Basket mindenkinek!

Ezt a módszert használhatja egy család, de akár önmagában egyedül is használhatja bárki, mint egy napi rutint. Amilyen egyszerű olyan nagyszerű, ezért gondoltam megosztom veletek, hátha valakinek még jól jön. 

Sokáig gondolkoztam rajta, hogy hogyan tudnám a Kicsinek bevezetni a mindennapjaiba a fejlesztést. Mert nem olyan egyszerű, hogy a gyerek csak úgy kötélnek álljon itthon. Az más, ha elmegyünk fejlesztőhöz, akkor az az idő ennek van dedikálva, jobban rá is fókuszál, de így, hogy itthon minden más is van sokkal nehezebb elérni bármit. Abban biztos voltam, hogy valahogy ki kell alakítani egy nyári rutint és ebbe a rutinba bele kell építeni a fejlesztést. Abba is biztos voltam, hogy ez a frontális, leülünk egy asztalhoz és én előhúzok feladatokat nem lesz túl nagy élmény. Kutatni kezdtem, hogy van-e erre valami módszer. Az otthoni oktatással kapcsolatos oldalakat böngésztem, amikor szembe jött velem a "morning basket". 

A "morning basket" (reggeli kosár) egy oktatási módszer, amelynek a lényege, hogy a reggelek egy közös, inspiráló és érdekes tevékenységsorozattal indulnak, amely elősegíti a tanulást és a család összetartozását. A "morning basket" egy fizikai kosár vagy doboz, amely különböző tanulási anyagokat és eszközöket tartalmaz. Ugyanitt megint leírom, hogyha valaki csak saját magának is csinálhat ilyen kosarakat. 

A felhasználási módszer pedig végtelen. Ha közös tanulás van, különböző korcsoportoknál, akkor például érdemes ugyanazt csak más szinten megjeleníteni. Ha mondjuk a bogarakról tanulnak, a nagyoknak lehet a kosárban szakkönyv, a kicsinek meg színező és képes könyv. Nagyítót közösen is lehet használni, egy bogárról szóló mesét mondjuk a nagyobbik felolvashatja míg a kisebbik hallgatja. Lehet a kosárban pár bogárka, amiket a kertben találtunk. Például nálunk volt múltkor egy szarvasbogár tetem. Aztán mindenki rajzolhat képességéhez mérten bogarat. Együtt meg lehet nézni a végén egy rövid filmet a bogarakról vagy ki lehet menni a kertbe keresni esetleg bogárhotel építésbe fogni. Tehát nem muszáj egy asztalnál ülve végigvinni.

Lehet projektszinten is gondolkozni, hogy például minden szerda reggel kézműves foglalkozás van és mondjuk a nagyobbik gyerekünk már géppel varr és minden szerda reggel lépésről, lépésre megvarrja, amit szeretne. Mondjuk egy takarót vagy ruhát. A kisebbek is varrnak csak ők még "gyerek tűvel"  és kézzel, de lehet, hogy a szülő itt már segíthet egy kisebbnek is a gépet használni vagy imitálhatja a varrást gyerekvarrógép használatával. Ugyanígy lehet tanulni közben a textilekről, divatról. Tehát a lényeg, hogy közösen ugyanarról tanulunk vagy ugyanazt csináljuk csak a saját szintünkön. Aki egyedül szeretne kosarazni, annak pedig ki lehet alakítani egy rutint. Hogy mondjuk hétfőn könyvet olvas, kedden horgol, szerdán nyelvet tanulni, stb. Tegnap és ma nálunk pont az állatok és a kézművesedés volt porondon. Mutatom a hét többi tervét, hogy érthető legyen.  

Szerda
Gondoskodás: Háziállat-Kutya

1. Könyv: Képes kutyás könyvek olvasása, nézegetése. 
2. Művészet: Kutyák rajzolása és színezése nyomtatott sablonokon.
3. Játék: Plüsskutyák használata szerepjátékokhoz (pl. állatorvos, kutyaápolás).
4. Beszélgetés: Miért szeretjük a kutyákat és miért szeretjük a mopszokat? Beszélgetés a mopsz különleges tulajdonságairól.
5. Kültéri program: Közös kutyasétáltatás az állateledel boltba. Kutyaápolás (szem, fül takarítás, furminátor). 

Csütörtök
Egészség-test: Testrészek

1. Képeskönyv: Az emberi test képeskönyv.
2. Kreatív Tevékenység: Testrészek rajzolása és megnevezése.
3. Zene: Head, Shoulders, Knees, and Toes dal éneklése és mozdulatokkal kísérése.
4. Érzékelés: Érintős játékok (pl. Hol a fejed?, Hol a kezed?).
5. Program: Gyerekmasszázs. 

Péntek
Sütés-főzés: Bogyó csigája 

1. Képeskönyv: Bogyó és Babóca Finomságai 
2. Érzékelés: Alapanyagok nyers kóstolása (háztartási keksz, porcukor, kakaópor, vaj, lekvár, tej).
3. Tevékenység: Sütemény elkészítése a könyvből (Bogyó csigatekercse).
4. Kreatív: Az elkészült tekercsek fotózás mobiltelefonnal. 
5. Szerepjáték: Tálalás, felszolgálás, elpakolás, mosogatás.  

Az eddigi, nem túl régi tapasztalatom az, hogy kíváncsian várja a Kicsi, hogy mi lesz a kosárban reggel és azt látom, hogy tényleg lehet ebből rutint kihozni. Cini most táborban van, de már nagyon várja, hogy ő is beszálljon. Nem tudom még megmondani, hogy hosszútávon hogyan működik, de látok benne értéket és lehetőséget. Ha kihúzunk vele egy egész nyarat annak már nagyon fogok örülni. Persze előző nap már készülnöm kell a másnapra, de ha ez is rutinná válik, akkor könnyebb lesz. Azt látom már most, hogy a leülős programokat inkább végigcsinálja, ha tudja, hogy a végén lesz valami gyakorlati program is, ezért én felírom és lerajzolom neki pontokba szedve, hogy mi után mi jön és ő szépen végigcsinálja. Miután végeztünk a kosárral jól is esik neki egy kis szabad játék és én addig tudok dolgozni, tanulni, főzni. Délután szoktunk tornázni, strandolni, csatangolni. 

Valaki tanítson már meg pihenni

A nyári szünet első szombatja meglehetősen keményre sikeredett. Kezdődött azzal, hogy reggel vizsgáztam melynek rövid története úgy szól, hogy sikerült. Aztán utána mentem a lányokkal a gyerek-szülős osztálybulira. Nulla kedvem volt annyira fáradt voltam, de sikerült megbűvölnöm az időjárást, ezért a buli két órával később kezdődött a vihar miatt, így tudtam egy minimálisat pihenni és enni egy kicsit. A buliban teljes Kánaán volt csak sajnos gluténos. Készülhettem volna, de az volt benne az egyik legjobb, hogy semmit sem kellett csinálnom végre. Volt rengeteg péksüti, süti, sós süti. Az egyik apuka hozott egy ilyen csoda pizzakemencét, aminek a forgóköve Nápolyból volt hozatva. Ezen sültek a friss pizzák. Nem viccelek, ha azt mondom, egy 32 centis pizza 1,5 perc (!) alatt tökéletesre sült 550 fokon. Vékony tészta, csodás, minőségi feltét, tiszta Itália 90 másodperc alatt. Álltam a sarat, nem ettem bele, pedig amilyen illat volt belül sírtam.A Jézuskának már három példányban megírtam, hogy hozzon már nekem ilyen csoda pizzakemencét, hogy gluténmentesen tésztát süssek (amúgy gluténmentes tésztát és pékárut sem eszem, mert azok is elég rossz lisztek, de ha már csalni kell, akkor legalább mentessel). Gyanítom mikor a Jézuska meglátja a levelem jót fog röhögni, mert olyan drága az egész pizzakemence, hogy igazából akkor érné meg, ha nyitnék egy pizzériát és az most nincs tervben.  

Azért a biztonság kedvéért az apukával már megbeszéltem, hogy a következő bulira bepróbálunk egy gluténmentest is. Amúgy volt még pöri is tésztával. Ebből az lett, hogy tészta nélkül ettem pár falatot, de tényleg csak párat, mert én brutál zsírosnak éreztem. Tudom sok a baj velem. A gyerekeknek ezenkívül volt még fagyi és vattacukor. Le a kalappal a szülők előtt, akik ezt bevállalták, mert egy csoda buli volt. 

A buli után pedig mentem a lányokkal táncgálára, mert Cininek volt ez az évzárós táncolása. Ott már éreztem, hogy elég éhes vagyok. Több százan voltunk, egészen a kezdődtől a csúcs profi táncosokig, tehát volt minden csak kaja nem. A táskámban találtam egy müzli szeletet, de sajnos az volt ráírva, hogy tartalmaz búzalisztet, ezért megint nem ettem. Mire hazaértünk meg már nem voltam éhes. Mivel nem bírok magammal még ellógtam jógázni is és nagyon szépen lenyugodott az idegrendszerem addig amíg ki nem jöttem a teremből. Mert akkor szembetaláltam magam a csigákkal és szerintem még az utca végén is hallották, hogy mennyire hangosan szidom a csigákat. 

Akinek nincs kertje annak mondom, hogy ez a meztelencsiga invázió már nagyon komoly méreteket ölt. Gyakorlatilag őrt kell állni az összes praktika ellenére. Ha lenne gazdaságom biztos vennék pár indiai kacsát, mert ők megeszik. Most a nagy trükk a búzakorpa. Azt kell nekik adni. Ők rámennek, majd kiszáradnak tőle. Tudom, ejnye. Én már készültem erre fejben, mert nagyon sok mindent dézsába ültettem, hogyha minden kötél szakad, akkor felviszem a teraszra őket. El is szakadt az összes idegszálam, ezért a 10-20 kilós dézsákkal mentem fel egymás után a lépcsőn. Aztán, mint aki jól végezte dolgát leültem egy mentes kávéval csodálni, hogy milyen szép lett a terasz és még a seggem is jól fog kinézni, de a kis mocskok másztak elő. Kiderült a dézsák aljára rá volt kapaszkodva egy csomó. A nyugodt kávézásból az lett, hogy csigátlanítottam dézsákat nyilvánvalóan anyázva. Este 10 felé lezuhanyoztam és onnantól képszakadás volt, mert elaludtam.

Vasárnap reggel mikor felébredtem úgy gondoltam legalább 2 percig, hogy egész nap lógatni fogom a lábam, álmodozni fogok, meg felhőket nézni, de aztán valahogy már megint ott álltam a veteményesben, gyomláltam, paradicsomot kötöztem és még pár dézsát felvittem. Aztán gondoltam, hogy akkor délután csak lógatom a lábam, de végül az lett, hogy szétkaptam a Kicsi szobáját. Mert január óta abban vagyok, hogy cucctalanítom a házat. Lassan, de haladok. Úgy terveztem, hogy a nyári szünetre minden csodás lesz, de nyilván nem így lett. Minek tervezek...? Az is igaz, hogy csak a két gyerekszoba vár már rám, minden más már egész jó. Például a dolgozó-hálóból csináltam egy csak hálószobát. Ez nagyon kellett, hogy én oda vissza tudjak vonulni nyugalomban és ne is lássak semmiféle munkát arrafelé. Olyan bútorokat mozdítottam meg, hogy még én is csodálkoztam, de hát gyúrok, azért az csak ér valamit. Tehát tegnap rászántam magam a Kicsi szobájára és mínusz egy bútorral sikerült zárni. Aztán este lerogytam a focimeccs elé. Majdnem elaludtam rajta, de aztán szegény Barni elhullott és nekem 1,2 másodperc alatt ment fel a pulzusom is meg sírhatnékom is támadt. Végül "megúszta", mondjuk nem egyszerűen, de biztos olvastatok róla meg sokan láttátok is. Aztán megvertük a skótokat, akik az én felmenőim is, de nagyon örültem, hogy így alakult. A magyar szurkolóra meg egy rossz szót nem lehet mondani. Láttam videókat, hogy a skótokat ölelgetik a meccs után, hogy ne legyenek szomorúak és előtt is a skót-magyar tábor már teljesen összehaverkodott. Kicsit szerintem a skótok habitusra - főleg a felföldiek - olyanok, mint mi. Aztán ahogy vége lett a meccsnek megint elájultam a fáradtságtól. Ma meg kelni kellett, mert tánctáborba ment a Cini és a fél házat össze kellett csomagolni hozzá. Mikor hazaestem arra gondoltam, hogy na majd ma lógatom a lábam picit és csengettek. Megjött az építész, az új építész, mert kerítettünk egy újat (hosszú sztori) és már elég biztató a helyzet. Sajnos az előző nem vált be, aki az unokaöcsém és eléggé fura, hogy ő ezt így be akarta vállalni, volt kis félreértés, de végül összeveszés nélkül sikerült rendezni a dolgot. Az új építész nagyon képben van, két hete együtt szinteztünk egy jót és ha minden jól megy még lehet idén elkezdődik a munka, ami annyit jelent, hogy tetőig felpattintják a srácok a házikót. Ennek a projektfelelőse nyilván én vagyok, de az építésszel jól megbeszéltük, hogy ő sem szokott nyaralni, mert neki a házépítés a hobbija ( micsoda szerencse ez egy építésznél), nekem meg az a hobbim, hogy szívatom magam, ezért kellemes nyarunk lesz. Miután elment az építész nekiláttam Cini szobájának, ami egy őrület, de már félig kész és innen is ki tudtam szórni egy bútort. Kezd végre élhető és szellős lenni a ház. Akik ideáig eljutottak az olvasásban, azok között kisorsolok egy Maldív-szigeteki nyaralást. Viccelek. Csóró vagyok, minden pénzem építkezésre és a taníttatásomra megy el. "Ha mindenem összeszedem, amim van, talán meg tudlak hívni egy vacsorára." (Pénznyelő) Tényleg kicsit kellene pihenni, holnap nem csinálok semmit. Hahaha... 

Erre nem mennek a csigák. Az első vadcitromok. Még sosem volt, hogy lett volna rajta termés. 

Kezdődik a nyári szünet

Ma véget ért a suli és véget ért az ovi. Először az oviba mentünk a Kicsiért. Ő ugyan befejezte a nagycsoportot, de még marad egy évig, mert 6 éves és mert az autiknak alapból jár plusz egy év. Ez a csoport teljesen szétesik. A fél csoport elballagott, a másik felét szétosztották. Ma tudtuk meg, hogy  a beosztás szerint szerencsére a Kicsi újra ebbe a tagoviba került az egyik nagycsoportba és nem az iskolába kihelyezett "átmeneti" csoportba, ahol elég nagy gyerekek vannak. Búcsúzóul a nyugdíjas óvónéni megölelt és megpuszilt minket, a Kicsi magától ment oda puszit adni. A másik óvónő már teljes ámokfutásba kezdett az utolsó három hetében, én a páholyból figyeltem a fekete hattyú öngyilkosságát. Nekem nem nagyon kellett már senkinek semmit bebizonyítani. A Kicsitől el sem köszönt, oda sem nézett, semmi. Ez nálam emberileg olyan mélyre taszította, hogy nem is tudom jól körülírni. Milyen az az ember, aki 2 év után annyira nem képes, hogy egy 6 éves, ártatlan, kedves, gyűlöletet nem ismerő kislánynak legalább annyit mondana; szia? Az biztos, hogy nem óvónőnek való. Na, de vége, végre. Miután elhoztuk a Kicsit mentünk Ciniért a suliba. Ezer és egy cuccot kellett hazahozni úgy, hogy a héten már minden nap hozott haza dolgokat, de még így is maradt bőven. Az én lányom úrinő módjára oldotta meg a cuccok kérdését, mert ő nem cipekedett, az egyik fiú hozta az összes cuccát, ő meg csicseregve, nevetgélve jött mellette. Majd okosan megdicsérte a kisfiút, nekünk is mondta, hogy a fiú "önként" hozta a cuccát, mi is megdicsértük a kisfiút és ezzel a jelenettel véget is ért a tanév. Lesz még osztálybuli, szülők és gyerekek együtt leszünk, de az már csak a mókáról és ahogy elnézem az előjeleket a nagy zabálásról fog szólni. Miután hazaértünk ezer cuccal, leizzadva, gyors zuhanyzás után családilag a medencébe kötöttünk ki. Közben volt üdítő, fagyi, móka, kacagás. Holnaptól meg kezdődik a 10 hetes szünet. 

A 10 hétből nagyjából 5 hét van megoldva, ha Cinit nézzük. Ha a Kicsit nézzük, akkor neki 10 hét lesz itthon, kisebb kirándulásokkal meg intenzív fejlesztéssel. Találtam egy jó kis fejlesztőt, nem fogjátok kitalálni ki az? Hát én... Hétvégén voltam szülőcsoportban, ahol autista gyerekek szüleinek tartanak előadásokat meg adnak tippeket és megint elhangzott az, hogy idő és szakemberhiány miatt az a legoptimálisabb, ha a szülő kitanulja a "szakmát" amennyire csak lehet. Erre már jó ideje rájöttem, mert a heti 1-2 alkalmas fejlesztések jók-jók, de nem elégségesek. (Ha esetleg bárkinek van kapcsolata a Bárczira, ahonnan meg tudnám szerezni az auti specifikus szakirodalmat az nagy öröm lenne.) Persze rengeteg minden fent van a neten és már össze is állítottam egy nyári tematikát, terápiát a Kicsinek, amiben a Cini is biztos nagy segítségemre lesz, mert ő nagyon szeret tanítani. 

Nem állítom, hogy nem várom az őszt, bár idén sokkal jobban bírom a nyarat. Nem jött ki a napallergiám, a jelentős testzsírvesztés miatt jobban bírom a meleget, még picit barnultam is, a víz és a nap kiszívta a hajamat és most olyan szőkés-vöröses, ami egészen jó és lett több szeplőm, amit néha kezdek már-már megkedvelni. Azt már el sem mesélem, hogy azért néha karácsonyi videókat nézek és arról álmodozom, hogy idén jó nagy hó lesz karácsonykor. Na, de előtte legyünk túl a nyáron és a nyárpártiak miatt kívánom, hogy legyen szép nyarunk, sok zöldséggel, gyümölccsel, családdal, barátokkal, sok fürdőzéssel.

Kovász

Nem eszem glutént. Nem vagyok gluténérzékeny orvosi értelemben vagyis azt mondanám, hogy nem feltétlenül mutatná ki nálam a problémát az ilyen-olyan teszt, mert nem klasszikus módon ront rajtam. Viszont egyértelműen megemeli az androgén hormonok jelenlétét nálam és ez okoz tüneteket. A bőröm egy bizonyos részén jelentős gyulladás alakul ki. Mikor először elhagytam a glutén, akkor jöttem rá véletlenül, hogy kapcsolat lehet. Aztán oda-vissza, kétszer is, 8-8 hetes periódusokban leteszteltem és mindig ugyanaz lett a vége. Szerencsére nem vagyok egy kenyérfüggő, nagyon jól elvagyok a kialakított étrendemmel. Viszont sokat gondolkoztam a kovászoláson, mert a kovász egy fermentáció és a fermentáció az Isten patikájának egy nagy csodaszere. A kovász egy erjesztési eljárás, ahol a tejsavbaktériumok és az élesztők fermentálják jelen esetben a tésztát. Na most a kovászban lévő tejsavbaktériumok lebontják a glutén. Olvasgattam erről, kutatgattam és kezdtem egészen lázba jönni, amikor is szembe jött velem Mester Károly egy újabb okítása. Én nagyon mélyen tisztelem őt, mert óriási tudása van, amit orvosok is megirigyelhetnének és külön szeretem azt, hogy egy nagy egészként tekint emberre, természetre, létezésre. Ez a holisztikus hozzáállás az, amit én is magaménak érzek. Remélem egyszer én is legalább fele ekkora tudással fogok rendelkezni, de addig is Mester Károly sokkal szebben, jobban elmondja a kovászolás lényegét, mint én. Illetve rengeteg másról is beszél. Tényleg jó szívvel ajánlom az összes tartalmat és fórumot vele. Ami engem illet, nem rohanok el kovászos kenyérért, hanem itthon fogom kitanulni és megcsinálni, letesztelni, kimérni, vérvételre elmenni és meglátni, hogy ez lenne-e a kiskapu, amit kerestem. 

Beszélgetések

Annyi lehetőségünk van már, hogy meg kell tanulnunk állandóan nemet mondani. Ez nehezen megy, mert az embert nem arra tervezték, hogy csak nemet mondjon. Figyelem magam, próbálom alakítani az életem és úgy látom, hogy a lelassuláshoz, a megtisztuláshoz, a nyugalomhoz az kell, hogy folyamatosan, minden nap, következetesen nemet mondjak. Az utóbbi két hétben, legalább hét alkalommal tudtam volna venni magamnak valami olyan dolgot, amit akkor nagyon jónak gondoltam, de végül kiderült nem is kell. Mert újabban nem veszek meg semmit azonnal. Várakoztatom magam 2 hétig. Ha még akkor is úgy érzem, hogy kell nekem az a dolog, akkor megveszem. Ebből a hét alkalomból végül csak egy vásárlás lett. 

Mennyivel könnyebb lenne, ha nem dörgölnék az orrunk alá, hogy mit kell megvenni, hogy mitől lesz nekünk jobb, hogy mitől érezzük majd magunkat jobbnak, szebbnek, fontosabbnak 3 percig. Ezekben a dolgokban mindig van egy trendszerűség, amit illik követni és ebbe szerintem mindenki bele van fáradva. Mennyivel jobb lenne, ha azt dörgölnék az orrunk alá, hogy hosszútávon mitől lesz szebb, jobb, boldogabb életünk és ezt, hogyan lehetne elérni. Viszont az az igazság, hogy ezek legtöbbször nem kerülnek pénzbe és amiben nincs biznisz, milliós követő tábor, trend az nem is fontos manapság.  

Az élet legjobb dolgai legtöbb esetben ingyen vannak. Például ilyen a természet, ami az év bármelyik szakaszában csak adni tud. Már csak 30 perc séta is elég ahhoz, hogy kicsit fellélegezzen az idegrendszerünk. Napok óta mezei csokrokat szedek és már ajándékozok is el, mert a környezetemben úgy néznek rám, hogy de szép, de jó lenne, ha nekem adnád. Így kapott az anyukám, a szomszédasszony, kapott a kedvenc óvónénink, a tanítónéni és kapott egy lány, akit nem ismerek csak azt láttam, hogy zokog és azt sem tudja merre induljon el. Hazafelé a rétről baktatva találkoztam össze vele, beszélgettünk kicsit, odaadtam neki a mezei csokrot és ő már nem sírva, hanem mosollyal az arcán ment el miután jól megölelgetett. Bár nagyon rossz napja volt, mégis ő adott nekem egy olyan emberi gesztust, amit már ritkán érzek, az őszinteséget. Olyan jó volt látni végre egy igaz, emberi érzelmet, amiben nem volt színjáték, nem volt óvatoskodás, nem volt megjátszás. Mióta ezt a történetet Cini hallotta tőlem, minden nap jön velem sétálni és virágot szedni. Minden nap más tanárnak és más osztálytársának készít kis csokrokat, mert ő olyan, hogy örömet akar szerezni. Egészen kis kora óta ajándékokat gyárt. Tudja melyik iskolatársának mikor van a szülinapja, névnapja és ő mindig készül rá. Ha valamelyik osztálytársa szomorú, akkor kötelességének érzi felvidítani és az itthoni dugi csokikból visz az éppen sérült léleknek. Valahogy kezdett viszont kialakulni benne is, hogy az öröm az a vásárlással, a pénzköltéssel, az extrovertált, magamutogató viselkedéssel jár együtt. A zokogó lány és a réti virágcsokor története úgy tűnik megmutatta neki, hogy az odafordulás, a kedvesség olyan ritka, hogy az a valódi ajándék.  Azóta vár egy zokogó lányt, akinek ő adhat virágot, akit ő vidíthat fel. 

Próbálok tényleg odafordulni emberekhez, mert ezt elvette tőlem ez a világ és én is elmentem más irányba. Nekem sem mindig megy és nem is mindenkivel megy, de ebben is lehet fejlődni és van is hova. Ennek hatására mostanában többen megosztottak velem olyan bizalmas, akár szégyellt dolgokat, amit mással nem. Nagyon jól esett mikor az egyikük a beszélgetést azzal zárta, hogy olyan jó volt beszélgetni, mint régen, amikor még figyeltek egymásra az emberek és távozás közben azt rikkantotta vissza nekem megkönnyebbülve, hogy "Még jövök!". Nem csak nőkben, de férfiakban is sok igény lenne a valódi kapcsolatokra, beszélgetésekre, de amíg nem tanulunk meg nemet mondani a felesleges dolgokra - legyen az a vásárlással töltött idő vagy a századik értelmetlen sorozat megnézése, a közösségi média pörgetése vagy az a sok felesleges cucc, amivel körbevesszük magunkat - addig nem jut majd időnk és energiánk a másikra odafigyelni, mert ezek elszívják az erőnket. 

Ha mi le tudunk lassulni, hozzánk fognak lassulni. Aki mostanában velem beszélget, ha éppen nincs mezei csokrom, akkor levendulacsokrot kap. Úgy vettem észre, hogy egy mély beszélgetést egy a természetből származó ajándék különösen kellemesen tud lezárni. Valaki azt mondta nekem, hogy kiszárítja azt a csokrot, amit tőlem kapott, mert amikor ránéz az jut eszébe, hogy valaki végre meghallgatta. Micsoda megfizethetetlen megtiszteltetés ez nekem. 

Fáj az agyam

Ritkán nézek tévét, de ma mikor bekapcsoltam azt hittem nem hallok jól. Kikerestem a reklámot és kiderült, hogy mégis jól hallottam. Az előző posztom kapcsán kéredzem, hogy tényleg ezt van, aki elhiszi? Nézzétek meg: 

Zabáljuk a cukrot, hehehe, hahaha, de nem baj, mert a krémecske megakadályozza a glikációt! Őrület...És ezt mikor kell kenni? Közvetlen a cukorevés után vagy csak napi egyszer és folyamatosan megakadályozza a glikációt? Ekkora baromságot már rég hallottam és ez lemegy a tévében. Ez nem a fogyasztók megtévesztése? 

Hippi

Tegnap úgy döntöttem, hogy több hónap után csak ráállok a mérlegre. Azt mondja, hogy 3,5 hónap alatt 8 kilót fogytam. Hoppá... eddig nem voltam a mérleg barátja, most egészen szimpatikusak lettünk egymásnak. Kicsit talán szebb is lettem. Nyilván a fogyástól meg szerintem attól, hogy próbálok természetesebb lenni. Arról írtam már, hogy elmúlt a napallergiám, de volt egy májfolt is az arcomon évek óta, nemrég az is teljesen felszívódott. A bőröm ragyogóbb, feszesebb, de persze nem tökéletes. Ezt a részét el kell fogadni. 

Egy ideje bevezettem magamnál a következő szépségápolási megközelítést. Felteszem magamnak a kérdést mielőtt megvennék valamit, hogy: 

-Megennéd vagy nem mernéd megenni? Vagy legalább, ha a szádba kerülne és nyelnél belőle, akkor beparáznál vagy sem? 

Mert én is mindent kentem magamra és még mindig sokszor elcsábulva nézem a szupernek tűnő, új generációs, csoda hatóanyagos cuccokat, szépen dizájnlova, jó marketinggel, megmagyarázva, hogy enélkül már élni sem lehet és aki nem keni magára az nem egy felvilágosult, tudatos bőrápoló. Konteó gyanúsan azt mondom, nagyon meg van teremtve a kereslet és, hogy az a 20-30 "szuper" összetevő nekem gyanús. Nem állítom, hogy nem használ valamelyik, elnyomva a gyökérokokat, de nem is mondom, hogy feltétlen használni kell és, hogy az, aki nem keni magára az öregebb és csúnyább lesz. Aztán van ez a toxicitás kérdése, hogy bár ugye semmi sem rákkeltő meg semmi sem káros, de azt az életben nem fogják tudni kimutatni, hogy reggel mikor lefertőtlenítem a fürdőt meg felkenem a 8 lépéses arcápolási rutint, iszom a mikroműanyagos vizet, eszem a teflonban sült kaját, felveszem a gombaölő szerrel kezelt, festett anyagú ruhát, felkenem a hajfestéket, a sminket, a körömlakkot, jól befújom magma parfümmel, stb., akkor ez a kombináció milyen kölcsönhatásba lép és mérgezi le a testem és / vagy öregít. Ezért, amit lehet én kiszórtam, bár mindentől nem lehet megszabadulni, de csökkenteni lehet. 

• Mostanában odafigyelek, hogy műanyaggal ne érintkezzek ha lehet és az összes teflon edényt és hozzá tartozó keverő-kavaró cuccokat, dobozokat, vágódeszkákat, stb. is száműztem a konyhából. Öntöttvas, fa, bambusz vonalon nyomulok.
• Van itt a városban egy artézi kút, oda járok ki és hordom haza üvegpalackokban a vizet, hogy lehetőleg ne a mikroműanyagos flakonos vizet igyuk meg. 
• A hűtőben már csak üvegekben tárolok bármit is. 
• Mosáshoz mosószódát, mosószappant használok és lehetőleg ne illatozzanak a ruhák. Semmi szükségem a levendulamező meg tavaszi kikelet illatára. A szárítógép vagy a vasalás megadja a tiszta illat érzést nekem és ha makacs a folt áztatni kell. Ha még makacsabb, akkor szívás van, jó lesz otthoni játszós ruhának. 
• Fürdéshez, arctisztításhoz most ezt a szappant használom. Bár annyira nem szeretem a szappan formulát, de minden nem lehet tökéletes.

• Maszknak továbbra is a Maskaolin arc és test agyagmaszkját használom, mint fő arcápolási termék. 
• Szoktam simán sószappannal is fürdeni, arcot tisztítani, a narancsbőrnek egészen jót tesz, ahogy a talpak is puhábbak lesznek a sótól és a homoktól, ezért szoktam simán sós-homokos / földes talpdörzsit kikeverni. Továbbá a sószappan szúnyogcsípésre is kiváló. (Majd egyszer írok arról, hogy mennyire nem eszünk már földbaktériumokat és mennyire jót tenne, ha újra ehetnénk és érintkeznénk velük úgy, hogy kihúzzuk a földből a répát, meg leszedjük az epret és betoljuk kicsit földesen vagy, hogy mezítláb ázunk a földben. Persze ehhez kellenek olyan földek, ahol nincs műtrágya és növényvédőszer.)
• A hajamra újabban fel szoktam rakni egy kókuszolajas-mézes maszkot, tök szép tónust ad a sérómnak és mivel annyi rozmaringunk van, mint a csuda, csináltam rozmaring vizet is, amivel fújkálom. 
• Ha "hidratálni" kell a bőröm, akkor körömvirág krémet kenek mindenhova is. A körömvirág önmagában egy csodaszer, ezért mindenkinek ajánlom a lehető legtermészetesebb formulában. 
• A kókuszszír, olíva olaj vagy shea vaj is jól működik kenceficének. 
• Ha itthon vagyok, akkor nem használok semmiféle izzadsággátlót, mert ugye annyiszor mosom át magam amennyiszer akarom. Amúgy az izzadság tudom, hogy undi, de egy jó mutatója annak, hogy éppen milyen állapotban vagyunk és idővel meg lehet tanulni, hogy az éppen izzadó testünk szaga mit jelez. 
• Ahogy a köröm állapota is jól mutatja az egészségügyi állapotunkat. Sokan azért festik, mert vékony és letörik meg azt mondják nem szép a színe. Ennek oka van, nem véletlen, hogy műtétek előtt le kell szedni a körömlakkot. A köröm azonnal jelzi, hogyha baj van kialakulóban. A szép körmökért lehet enni bizonyos ásványi anyagokat, vitaminokat és ápolásnak tök jó a japán manikűr vagy megint csak a körömvirágkrém, sószappan, iszapok, agyagok.  
• Az izzadásra visszatérve az pedig egy örök szépségápolási és fiatalító dolog. Lehetőleg heti többször jól meg kell izzadni tetőtől talpig edzés, bikram jóga, szex ;) vagy szaunázás, stb., közben. Ahogy a forró gőz is csodás bőrápolási dolog.    
• Van fiatalító táplálkozás is. Nyilván a kevés folyadék, sok cukor, adalékanyag, cigi, alkohol, stressz, nem alvás, feldolgozott ételek, kevés friss levegő, sok monitor bámulás öregít, de azt látom, hogy ezeket kilőve lehet egy 5-10 évet fiatalodni és, ha nagyon gyorsan sima bőrt akartok, akkor minden nap egy avokádót be kell nyomni kellő mennyiségű vizet inni és 3 nap után kisimulnak a ráncok.

Na én most így élek, elég nagy hippi lett belőlem végül is, de szerintem jót tett nekem. Múltkor én is csodáltam a drogériában a sok-sok mindenféle csoda kenceficét, de aztán mindegyikkel úgy voltam, hogy egyiket sem merném megenni vagy legalábbis lenyelni belőle egy keveset, így megint nem vettem semmit.

Szépség-egészség rovat

• Májusi havi éhomi cukor átlag: 4,7 mmol/l
• Bármilyen étkezés után maximum 1-1,5 mmol/l emelkedett a vércukrom!
• 259 kilométert tekertem le a teremben bringán. A szabadban is tekertem azt nem mértem.
• 10 súlyzós edzést sikerült beiktatnom.
• Jógáztam majdnem minden nap. 

A fehérje-zsír-szénhidrát szentháromság szerint étkezem, továbbra is tej és glutén mentesen. Ez egy edzés után kis tízórai. 260 kalóriát, 20 gramm szénhidrátot  és 20 gramm fehérjét tartalmaz. Fél adag vegán csokis fehérje cukormentes kókusztejjel, 100 gramm eper, 150 gramm málna és 1 evőkanál, azaz 30 gramm mogyoróvaj. 

Nagyon sokat segít, hogy folyamatosan monitorozom a vércukrom, ha valami hiba csúszna be azonnal korrigálok. Egyre több trükköm van a vércukorgörbe laposítására, így értem el, hogy májusban már alig lengett ki. Most már nem csak magamon teszteltem a módszereim, meg amit megtanultam, hanem anyukámon is. Elértük, hogy 5,5 körül van a reggeli vércukra, ezért lassan be fog jelentkezni az orvoshoz, egyrészt mert amúgy is kell neki, másrészt vannak reményeim, hogy esetleg 1-1 vércukor gyógyszert el lehet majd hagynia. 

Tényleg büszke vagyok magamra, másrészt kicsit félelmetes, hogy ennyire egyensúlyozni kell. Nekem már megvannak a komfort kajáim, a gyorsan összedobok egy köztes étkezésre valót trükkjeim, de hogy ezt csak úgy valaki nem fogja megtanulni egy 20 perc alatt a dietetikusnál az biztos. Ugye én érzékenyebb vagyok erre a cukorra, a felmenőim között is bőven akad cukorbeteg így érthető, hogy miért kell figyelnem. Nagyon kíváncsi voltam rá, hogy mit tud egy kvázi egészséges ember. 

Találtam egy tanulmányt, ahol teljesen egészséges embereknek reggel gabonapelyhet adtak tejjel és bár nekik az éhomi cukruk jó volt, nem voltak cukorbetegek, a reggeli cukorsokk úgy megdobta a görbéjüket, hogy 9-12 mmol/l felugrottak az értékek. Aki nincs ebben benne annak mondom, hogy ez már a kegyetlen sok kategória. Az orvosi ajánlás most úgy szól, hogy 7 mmol/l felé ne menjen egy étkezés után sem. Én ebben nem annyira hiszek már, mert itt is van károsító hatása. 6,8 mmol/l fölé nem nagyon kellene menni és mivel a 6,8 közel van 7-hez, ezért inkább maradnék abban, hogy egy biztos 6-6,2 fölé nem kell menni étkezés után, illetve napi átlagban jó lenne valahol 5 körül tartani. Ehhez viszont még az egészségeseknek is eléggé figyelni kellene, meg tanulni hozzá. Persze utópisztikus gondolat, hogy mondjuk a suliban lehetne tanítani egy kis táplálkozás, egészségügyet, de hát tanár sincs, miről beszélek. Mindenesetre még egy olyannak is kordában lehet ezt tartani, mint én, sőt mint anyukám és ha ez így van, akkor bárki meg tudja csinálni.