Az autizmus világnapja és az új életem

Azt érzem, hogy havonta változik a világ. Csak, hogy a munkámat említsem a TikTok átírt egy csomó mindent. Mondjuk megrendelői elvárásokat. Nem akarok senkit fárasztani ezzel, de a mostani elvárás már csak a gyorsaság. Alkotóra nemigen van szükség csak valakire, aki valamit összedobál oszt jól van. Nagyjátékfilmeket nem én fogok vágni úgy néz ki (haha), meg amúgy is vannak itt olyan történetek, hogy a hatalmas, csilli-villi nagyjátékfilmes forgatások után senkit nem fizetnek ki. Az meg alap, hogy a kisebb megrendelők a fizetéskor köddé válnak vagy hónapokig húzzák a kifizetést. Az ilyenek miatt is nálam már tavaly év végén betelt a pohár. Elkezdtem másban gondolkozni. 

Nem nagy dologról van szó, de akár működhet csak kell egy átállási idő. Már letettem róla, hogy egyszerre leszek valami csúcs vállalkozó, üzletasszony, egy neurotipikus kislány anyukája, meg egy autista kislány mindent elintéző, fejlesztésre járó, otthon fejlesztő anyukája, aki mos, főz, takarít, mindig vidám és csinos. Ez nem az az életszakaszom, de lehet ez nem az az életem, amikor nagy karriert fogok befutni. Ezzel vannak amúgy megküzdési problémáim, mert ambícióim voltak és vannak is, de a jelenlegi helyzetünk mindent nem enged meg. Most már inkább megelégednék egy olyan biznisszel, ami nyugodtabb és kiszámíthatóbb. Elmennék én irodába is, de mivel a Kicsi szűken 4,5 órát van az oviba - már ha nem beteg - ezért nem tudok. Nincs még olyan szinten, hogy 8 órákat bent legyen egy intézményben. Az is lehet, hogy sosem lesz szociálisan ilyen szinten. A Kicsi tök jól csinálja az ovit, de kell neki a többi szabadidő, hogy minden egyes nap be tudjon legalább ennyit járni. Ehhez meg kellek én.

Az utóbbi években vért izzadtam, hogy minden is legyek. Minden járulékot fizessek magam után, bevételem is legyen, satöbbi. Nemrég megkaptuk, hogy hivatalosan otthon gondozó szülő lettem. Ez szakorvosi kompetencia, ő adja meg erre a papírt. Mit mondjak? Nem így terveztem az életem, de legalább most egy kicsit nyugodtabb vagyok, hogy minden papír, minden kedvezmény, lehetőség el van intézve. Több évig tartó procedúra volt mire ide eljutottunk csak, hogy a 1,5 éves várólistákat említsem.  

Sosem lehet tudni, de tényleg sosem, hogy milyen esemény változtatja meg egy ember egész életét és kell egyik napról a másikra egy teljesen új életbe kezdenie. Azt tudom, ha lehetne se csinálnám vissza és, hogy nem bánom ezt a fordulatot, mert közben itt van a Kicsi, aki minden tekintetben egy csodagyerek. A mai nap róla szól, mert ma van az autizmus világnapja. Kérdeztem tőle, hogy akarna-e valami különlegeset kérni erre a napra, de erre azt reagálta, hogy akkor ő elmegy játszani. 

Mit mondhatnék, éljenek az autisták!