Csak szeretni

Adott feladatot ez a hét. Gyakorlatilag a konyhában töltöttem az időmet, mert folyamatosan valamit főzni kell meg mosogatni. Nincs olyan, hogy kicsit elcsendesedne a konyha. Ha éppen edzek vagy fürdök, akkor addig a pároló minimum, hogy megy. Minden nagyon szép, egészséges, tápanyagdús, alacsony hőfokon kezelt, de az biztos, hogy ez egy főállás, hogy minden étkezést így össze kell hoznom. Anyukám már jobban van, de alaphangon én azt mondom 4-6 hét mire teljesen visszaerősödik az amúgy nem túl erős szintjére. 

Én éppen kezdtem jól aludni, kezdtek kisimulni az idegeim, erre megint ott találtam magam az éjszaka közepén, az ágy szélén rettegve, hideg verejtékben, egyedül. Most egy kicsit már én is jobban vagyok. Köszönöm a kedves barátaimnak, akik végighallgatták siralmaim és félelmeim az sokat segített. 

Megint megmutatta az élet, hogy sajnos szinte lehetetlen megváltoztatni az embereket, de azért reménykedek abban, hogy a halálból visszarántott anyám most észhez tért. A szeretet nálam nem azon múlik, hogy ki, hogyan éli az életét. Mindenkinek van hibája, nekem is. Engem nem zavar, ha valaki nem kockahas, meg nem edzésmániás, meg nem étkezésmániás, sőt szívemnek kedves ember cigizik is, amit én nem nagyon bírok, de hát ez van, ettől még szeretem őt. Alapvetően inkább féltem őket, mert tudjuk, hogy a cigi nem jó és tudjuk, hogy a cukorbetegnek oda kellene figyelni, de igazából a part széléről tudok csak figyelni és tudom őket szeretni minden hibájukkal együtt és csak remélem, hogy van, aki engem is tud szeretni minden hibámmal együtt. Mert végül nem számít semmi csak az, hogy ki szeret és te kit szeretsz.