Mélyen titkolom a luxus életem

Anyukám kórházba került és elég nagy para volt. Marcangoltam magam egész héten, hogy nekem még mit kellett volna tennem, hogy ne ez legyen. A férj a megmondhatója, hogy én évek óta mondom a magamét, de kábé a falnak is beszélhettem volna. Láttam előre, hogy baj lesz, de anyu ignorálta éveken át. Szerintem amit én csinálok már kontraproduktívan hat nála is, ezért nem is tud mindenről. Mert, aki nem így csinálja, mint én, sokszor azt gondolja sok és önsanyargató és csak a sportolóknak, edzőknek kell ennyit mozogni. A környezetem előtt is ezért mélyen titkolom az életmódom már. Itt leírom nektek, de amúgy, ha külön és nyomatékosan nem kérdezik, nem beszélek sem étkezésről, sem mozgásról, se a tapasztalataimról, mert dühöt és megvetést váltok ki. Az meg köszi nem kell. 

Mondanak az ajánlások olyat, hogy hetente 120-150 percet sportoljunk, de én azt mondom már, hogy haha és lárfifári. Hol kompenzál az? Hol fejleszt? Hol tart szinten? Sehol. Most úgy néz ki a hetem, hogy heti 7-szer jógázom és heti 4-szer 45 percet tekerek és utána van, hogy megragadok még súlyzókat. Így heti 12 órát sportolok átlagban. Nem azért, mert én ekkora fasza gyerek vagyok hanem, mert kitapasztaltam, hogy az, amit én el szeretnék érni, ahogy élni akarok ahhoz ez kell. Viszont egy anyukám típusú embernek azt mondani, hogy legalább heti 5-ször kellene mozogni... Időrablásnak fogja gondolni. Mert szerinte is sokkal fontosabb dolgok vannak, amiket el kell végezni és a mozgás az luxus. Aztán a megkeresett lóvét lehet költeni a kezelésekre... 

Múltkor álltam a sulinál, vártam Cinikémet. Mikor megérkezett rögtön mondtam neki, hogy most ne rohangáljon még a többi gyerekkel, hanem induljunk, mert mennék edzeni. Ritka alkalom volt, általában a reggeli órákban letudok mindent, amíg a gyerekek vagy fel sem keltek vagy mikor éppen suliban, oviban vannak, de aznap ez nem jött össze és én délutánra toltam az edzést. Erre egy anyuka epésen megjegyezte, hogy "neked mikre van időd". Mondta ezt durván túlsúlyosan, cigivel a kezében, szimpi volt. 

Ez a másik amitől falnak megy, ez a társadalmi hozzáállás, hogy szégyelljem magam, hogy nekem van időm magamra, mert vannak a komoly és fontos emberek, akiknek nincs látszólag (!) semmire idejük és ők a keményen dolgozó, fasza csajok és fiúk. Egy átlag nyugdíjas napi 3 órát facebookozik. Egy 40 év körüli ember heti átlag 10-15 órát tölt a közösségi oldalakon és heti átlag 10 órát tölt sorozatok nézésével.  Ha összeadom az minimum heti 20 óra. Én meg 12 órát sportolok és még mindig van 8 órám minden másra. Anyukám is csak sorozatokat néz és bőven megvan neki a heti 10-15 óra egy héten. Mert ő ezzel "kapcsol" ki. Oké, de nem lehet kiváltani a mozgást vele. 

Én sem töltöm az időmet egész nap a teremben. Sőt, akár a bringát fel is hozhatnám a lakásba és tekerhetném a híradónézés közben is, mert úgy is működne. Ha nem tudnék lemenni heti 4-szer, akkor felhoznám. Amihez ragaszkodom az az, hogy legyen napi 1 órám amikor átszellemülve, lent a teremben tudok jógázni, de a sport felét a gyerekek mellett csinálom. 

Mert úgy éreztem heti 3 jógával nem lehet jelentőset fejlődni, de persze jó, de a fejlődéshez kell a minimum heti 5 alkalom, ezért inkább feltoltam heti 7-re. Viszont ezután úgy éreztem, hogy a mindennapi jógaóra tök jó és ott van olyan, hogy el kell mélyedni valamelyik pózban, de még mindig kevés, ahhoz, amit akarok. A jelentős nyújtáshoz még több kell, ezért viszem fel miden nap a szőnyeget és nyomatom még este vagy délután. Arra is ráéreztem, hogy a jóga nagyon szuper, sőt, szerintem mindenkinek kellene csinálni, de más is kell még és ezért tekerek. Ha meg már lent tekerek még egy 20-30 perc súlyzózás nem akkora sztori. Így építgettem és ma már teljesen beépült az életembe, de rajtatok kívül senkinek nem mondom, mert hát úúú mennyi időm van magamra, naplopó vagyok. És ezt én nem értem. Általában mire a gyerekek felkelnek már leedzettem, tehát ők például ebből sokat nem is érzékelnek, de ha ezt elmesélném én lennék az anyuka, aki nem foglalkozik a gyerekivel és állandóan fitneszezik...    

A mozgás nem véd meg mindentől, de azért számít, hogy amíg tart az élet azt fitten, energikusan nyomjuk le vagy valami eltorzult testben, gyógyszereket szedve, krónikus betegségekkel. Szerintem nem mindegy és remélem anyukám most rájött, hogy magával kellene foglalkoznia főleg egy ledolgozott élet után nem pedig 25 éves, multiban dolgozó, fiatal csajnak kell képzelni magát. 

Na, kipörögtem magam a luxus életemről.