Neurodiverzitás: A neurotipikustól eltérő agyi működés, az emberi génállomány természetes variációja. Ide tartozik: autizmus spektrumzavar, ADHD, diszlexia, diszkalkulia, Tourette-szindróma.
Elkezdtem olvasni Máté Gábortól a Szétszórt elmék című könyvet. Saját tapasztalatait írja le az ADHD-ról (attention deficit hyperactivity disorder = figyelemhiányos hiperaktivitás - zavar). Máté Gábor, mint szakember és mint érintett ember ír róla. Ez utóbbi külön érdekes, mert ő sem tudta sokáig magáról, hogy ADHD-s. Talán nehezebben is fogható meg, mint az autizmus. Bár családtagom nincs, akiről azt mondanám, hogy ebben van, de ismerek olyat, aki jó eséllyel ezzel küzd és őt szeretném megérteni.
Még nagyon gyerekcipőben jár az a gondolat, hogy létezik ilyen, hogy neurodiverzitás. Szerintem leginkább azok tudják és érzékelik ezt, akik közvetlen vagy közvetve érintettek a témában. Pedig nagyon sok emberi kapcsolatot tudna kisimítani ennek ismerte. Egy ADHD-s jobban tud maszkolni, mint egy autista, én legalábbis így látom. Az ADHD esetében nem is gondolunk valami eltérésre, hanem, hogy impulzív, túl aktív, hiperaktív, gátlástalan, nagyszájú, ki ha én nem, egyenes bunkó. Ami talán feltűnő lehet az itt is a kommunikáció mássága. Ebben kicsit hasonlítanak az autikra, mármint abban, hogy máshogy kommunikálnak, mint mi. Mivel nekik sokkal gyorsabban jár az agyuk és egyszerre vagy 20 dolog foglalkoztatja őket, egyrészt kihagynak a sztorikból lényeges részeket és a neurotipikus nem érti mit akart neki az ADHD-s mondani. Visszakérdez a neurotipikus, ez felhúzza az ADHD-st és azt hiszi a neurotipikus hülye is és idegesítő. Rossz hír, hogy a neurotipikus is ezt hiszi az ADHD-s emberről.
Amit még megfigyeltem, hogy az ADHD-s, ha leír bárhol bármit nem szeret így, mint én összefüggően írni, nyilván tud, ha akar, de nem szeret valamiért,
hanem azt szereti ha
soronként Írhat
jól széttagolva a szöveget
írásjeleket is Ritkán használ mert kinek van arra ideje
meg nem is lényeges az ő szempontjából ráadásul szeret fura helyekre NAGYbetűket pontokat és
vesszőket
Tenni
mert ő siet feltételezi alapból te is így tagolod az agyadban a szöveget és
össze tudod rakni mit akar
közben a másik 19 gondolata is vakargatja az idegrendszerét és
ülni húzni az időt mondjuk írással kicsit idegesítő is
sőt
ők szeretnek így olvasni is ezért érdemes nekik
ilyen formában
válaszolni.
(Ugye nekünk mennyivel nehezebb értelmezni így egy szöveget, hogy szinte össze-vissza írtam? Nekik meg ez talán az alap. Így működi az agyuk.)
A másik, hogy egészen rosszul érzékelik az időt, még ez lehet feltűnő, meg nyilván, hogy izeg-mozog, fontosnak kell lennie, mennie kell, mindig elfoglaltnak kell lennie, mert ha megáll, a saját agya meg tudja őrjíteni. Milyen érdekes nem? Mi meg ülünk a jóga órán és nem gondolunk semmire, míg nekik 20 gondolat pörög az agyukban állandóan.
Mi, neurotipikusak sokkal többen vagyunk, ezt szeretem hangoztatni, azért mert nekünk kell megértőnek lenni. Szegények egész nap, de tényleg egész nap dekódolják a világot, ami nekik sokszor egy rideg, idegen, elutasító, kirekesztő, megszégyenítő közeg és erre így-úgy reagálnak. Azt hisszük bunkók, közben meg védekeznek. Ezzel küzdenek nap, mint nap, ez formálja tovább a személyiségüket és ezért is sokan közülük mondjuk depressziósak lesznek. Pedig "csak" meg kellene érteni őket.
Szerintem azzal meg lehet könnyíteni nekik az életüket, hogy teret adunk a személyiségüknek, ahol önmaguk lehetnek bántás és megfelelési kényszer nélkül. Én is tudom, hogy az auti lányomnak van az a pont, amikor jól esik bent lenni a házban, a biztonságos közegben, ahol nem kell megfelelnie. Bizony van, hogy a kertbe se akar kimenni napokig, mert ő éppen lecseng és még a kert is komfortzónán kívül esik. Időről-időre megtelik az idegrendszere és akkor többet szeret otthon lenni. Amikor kiürült, akkor meg kitalálja, hogy éppen hova szeretne menni. Ugyanezt gondolom egy ADHD-s emberről, hogy neki is kellenek ilyen visszavonulós helyek, ahol a maga módján le tudnak csengeni, plusz nekik menni is kell, engedni kell őket menni. Pórázon tartani egy ADHD-s embert a lehető legrosszabb, amit tehetünk.
Szerintem nagyon kellene az atipikus emberekről tanulni. Ha elkezdtek olvasni ilyen könyveket, lesznek nagy aha élmények. Rá fogtok jönni, hogy jó eséllyel a suliban, munkahelyen vagy akár baráti és párkapcsolatban találkoztatok a spektrumon lévő autistával vagy ADHD-s emberrel.
Ennek a könyvnek is még csak az elején tartok, de már most úgy érzem tök jó, hogy elolvasom, mert sokat tanulok belőle. Szerintem nagyon kellene tanulni egymást, de ezt már írtam. Sokkal több időt kellene egymás felé fordulva élnünk úgy, hogy közben nem zavar be semmi. Beszélgetni, együtt lenni, internet, filmek és minden egyéb nélkül. Egymásra fókuszálni. A kisgyereked akkor tudod a legjobban megismerni mikor leülsz vele játszani vagy csak figyeled, de nincs zavaró tényező. Akkor látszik meg az igazi személyisége. A felnőttekkel is ugyanez a helyzet, így lehet egymást meglátni. Ha közben szól a tévé, pittyeg a telefon, csöngetnek, akkor elvész a fókusz.
A legjobb érezni és érteni a másikat és valahol ebben a világban ez mind elveszik. Tudom, mindenkinek rohannia kell, de mit ér az élet, ha nem érted azt, akit igazán, mindennél jobban és örökké szeretni fogsz például? Persze saját példa, de ugyanez igaz a neurotipikuskra is. Őket is érteni kell csak lehet velük kicsit egyszerűbb nekünk szót érteni, bár én még odavagyok az auti és az ADHD-s elméért is.
milyen erdekes, nekem mind a ketfelekeppen tordelt szoveget konnyu olvasnom. mondjuk az egyik dolog, ami jol megy, az az olvasas :) azt hiszem, en azert lettem fordito, mert gyerekkoromban rajottem, hogy jolesik az agyamnak nagyon koncentraltan rafokuszalni egy szovegre - viszont 3 es fel ev fragmentalt alvasa utan, haha, inkabb hagyjuk a temat, mennyire nehez koncentralni…azt meg senki se mondta soha, en jottem ra tapasztalatbol, hogy az ules mennyire kinyirja a testet(-lelket?). ugyanakkor meg munka kozben is szokott ‘koricalni’ az agyam, ha unalmas vagy repetitiv, amit csinalok. nehez lecsendesiteni…viszont a legtobb adhd-s tunet nem jellemzo ram (egyedul a szupererzekenyek osszes pontja az, ami talalt, sullyedt), de sztem nem vagyok kimondottan neurotipikus sem…no man is an island, de neha en bizony ugy erzem, hogy bar imadok kapcsolodni emberekhez (allatokhoz), valahol melyem megis a sajat kis szigetemen elek. vagy csak nagyon szeretek befele (is) elni. es olyan izgalmas lenne belelatni masok fejebe es atelni, hogyan keletkeznek a gondolatai es erzelmei es pontosan mit el at! mert mentalizacioban (tul) jo vagyok, joo
VálaszTörlésmegy a rahangolodas masokra, de azert valahol csak be vagyunk zarva sajat magunkba…A szetszort elmekrol en is olvastam, meg erdekesek es neha kifejezetten paradigmavaltok MG gondolatai, de azt hiszem, amit az adhd-rol es az autizmusrol ir, hogy korai trauma is okozhatja (ha jol emlekszem, hogy ebben a konyveben allitja ezt), azt neurologiai kutatasok ma mar cafoljak, hiszen most ugy nez ki, orokletes, genetikai eredetu, es nem is ‘disorder’, rendellenes mukodes, hanem termeszetes elteres. mennyire lenyugozo tema ez! librarycat
Még az elején tartok, de egy helyen már ezt írta: "A környezet sem okoz figyelemhiány-zavart, ahogy a gének sem. Arról van szó, hogy ha meghatározott genetikai állomány meghatározott környezeti feltételekkel találkozik, akkor megjelenhet a figyelemhiány-zavar." -
TörlésAzért érdekes ez, mert nálunk például senki sem autista a családban a Kicsin kívül. Nagyon sokszor végigjártam ki lehetett mondjuk rajta a spektrumon a közeli és távoli családból, de nem találtam senkit. Pedig ugye azt mondják öröklődő tud lenni ez is. Nagyon jó lenne tudni, hogy mitől alakult ki. Az ADHD azért nehéz, mert egy csomó tünete olyan, amit a neurotipikus agy is csinál. Például, amit írtál, hogy elkóricál a figyelem. Ilyen nálam is előfordul vagy, hogy egyszerre több dolog foglalkoztat, de például nagy zaj nincs a fejemben és hiperaktív sem vagyok. Mondjuk nem minden figyelemhiányos hiperaktív. Nem könnyű behatárolni ezt bár én ismerek ugye autit;) és ADHD-s embert is és azért látszik, hogy fordítva vannak bekötve. :)