A szenzoros csini kertész

5 szobás a szuterénünk. Ebből 2 szoba tipptopra meg van csinálva. Az egyik a kondi, a másik a diszkó-mozi. Ezek rögtön a bejáratnál vannak, ahol a folyosó is meg lett csinálva, burkolva van, szép, tiszta, mint egy igazi lakrész. Ablakok, ajtók mindenhol újak, nagyon kis pofás, ahogy szeretem. Aztán jön egy boltív és belépünk a szuterén pincésebb részébe. Hogy te jó ég mi van ott! Mindig elhatározom, hogy kiselejtezek, de nem sikerül, pedig évente lomtalanítás keretein belül elvisznek 2 köbméter szemetet és még így is borzalom mi van ott lent. 

Még a beköltözéskor - mikor még kis naiv voltam - arra gondoltam, hogy majd a legkisebb ilyen szobácska lesz az én kertészkedős szentélyem, mert van elég fény. Elképzeltem, hogy milyen jó lesz a kerti szerszámoknak, gépeknek és, hogy külön palántázó asztalom is lesz meg, hogy ott teleltetek növényeket. Na, hát ehelyett egy igazi őskáosz van. De olyan, hogy eddig inkább kifordultam onnan. Ha nem találtam a metszőollót vettem inkább  ujjat, minthogy megkeressem a kuplerájban. Még a végén koszos leszek...

Idén viszont valami rám jött és őrületes palántázásba fogtam, mert kitaláltam, hogy virágokat is palántázok a zöldségek mellé és kellene a hely. Külön posztot tudnék írni arról, hogy beleszerelmesedtem a vágott virágokba is és elképzeltem, hogy ezzel is foglalkozom sokat, de csak úgy, ha én is csini kertész leszek. Elve szerintem illik hozzám a vágott virág, egész jó csokrokat is szoktam kötni, legalábbis eddig meg lettem dicsérve, nem is értem miért nem pörögtem rá eddig jobban. 

OOO

Ezért nagyon elkezdett foglalkoztatni, hogy mégis kellene az a kertészeti szoba, hát mennyire menő lenne. Egy szép, rendszerezett szoba, ahol rendet és tisztaságot tartva építhetem a csini kertészkedős álmaim. Ráadásul, ha levonulok oda senki nem jön utánam, milyen jó kis nyugis hely lehetne. Napokig bejártam a célszobába, hogy akkor nekilátok, rendet rakok, de inkább kijöttem, mert az agyammal küzdöttem. Végül győzött a vágy és nekiláttam. 

Őszintén szólva én azt hiszem szeretek rendszerezni és pakolni, jól is megy nekem, egyedül a koszt utálom, de nagyon! Irtózom tőle és azért sem csináltam lent semmit. Muszáj vagyok kesztyűt felvenni, mert ha koszos lesz a tenyerem vagy bárhol a bőröm, nem bírom sokáig és meg kell mosnom magam. Azt hiszem erre mondják, hogy szenzoros vagyok. Gyerekkoromban homokozni sem szerettem, a bársonytól is sokáig kirázott a hideg és a lisztbe is utáltam mindig is belenyúlni. Mikor a tojásos liszt rászárad a kezeimre uh, grrr... hát azt sem bírom elviselni. Vagy amikor a gipsz vagy festék rászárad a kezemre, ááááááá, sikítok. A kertészkedés ezért is jó, mert kicsit szoktat a koszhoz, bár nekem azt is inkább úgy sikerült jól lehozni, hogy van benne szépség, rendszer és a lehető legtisztább. Ilyen koszos- puritán udvarokra ránézni sem bírok. Bántja az idegeimet. Ez igaz arra is, ha a házban vagy bárhol vagyok. Anyám szerint azért lennék rossz sorozatgyilkos, mert a bűntett helyszínét rendbe raknám és lebuktatnám magam. Itt a szuterén hátsó fertályába inkább be sem mentem. Próbáltam nem gondolni arra, hogy a háznak van egy ilyen része, de mostanáig bírtam. 

Amit biztosan megtanultam magamról az életben, hogy szeretem a szépet vagy szeretek dolgokat széppé tenni. Így érzem jól magam, ha minden olyan kis csini. A kert is legyen csini, a tyúkól is legyen csini, a veteményes is, minden is. Most megküzdök az agyammal meg a kosszal és kipattintom a kertészkedős szobám meg a többit is. Nem azt mondom, hogy olyan tiszta szoba lesz, mint mondjuk a diszkóm, de jó lesz benne hobbizni. Már látom, hogy jó lesz csak éljem túl a koszt.