6 éves

A Kicsi 6 éves lett! Nagyon boldogan töltötte a szülinapját. Volt az ovival színházban, az oviban is megünnepelték, aztán mi itthon. Mindent nagy örömmel és lelkesedéssel csinált végig. Gondolhatnánk, hogy melyik gyerek nem, de például ő 2-3 évesen még félt az ünnepektől. Mert az ünnep nem egy tipikus nap és ettől az autik nagyon tudnak félni, mert kiesnek a rutinból. Ünnepkor jövés-menés van, mindenki rá kíváncsi. Régebben elmenekült a szobájába, bezárta magát és bebújt az ágyába. Azóta megtanulta az ünnepeket nagyon is szeretni. Ez egy hosszabb tanulási folyamat volt. Mint ahogy az is, hogy az ovival színházba megy. 2 éve még biztos nem tette volna, ma meg már teljesen úgy vesz egy nem tipikus napot, mint egy neurotipikus gyerek. Neki sok ilyen feladat jut az életben, hogy ami a neurotipikusoknak olyan egyértelműen jön, nála egy tanulási folyamat. 

Az utóbbi időben a beszéde és a kommunikációja is rengeteget fejlődött. Imád dumálni, de sokszor csak magának. Amikor kérdezzük még nem mindig válaszol. Bezzeg, ha para helyzet van. Mondjuk bezárom magam a fürdőszobába. Olyan mondatokat nyom le... szóval neki már minden ott van csak elő kell hívni. Az autiknak - még a kiválóan beszélőknek is - alapvetően nem a beszéd az elsődleges kommunikációs nyelvük. Vizuálisak nagyon, de a beszélő autik megtanulják, hogy ebben a világban a beszéd a fontos és azzal tudnak ők is érvényesülni. 

Fizikailag is változott. Nőtt is és picit erősödött. Még mindig nagyon vékony, de most sikerült magához képest felszednie. Ez azért is jó, mert tudjuk, hogy a testalkat is jelzi a fejlődés lemaradását és most az, hogy erősebb lett azt jelenti, hogy lépett megint egy szintet. Jövőre még nem megy iskolába, neki helyzetéből adódóan jár plusz egy év. Az oviban viszont szoktak készülni az iskolára, abban részt is szokott venni, egyre jobban csinálja a feladatokat, de még válogat és azt csinálja, ami tetszik neki. Külön fejlesztéseket is kap, de részt vesz a neurotipikusokkal közös fejlesztéseken is vagy hívjuk tehetséggondozásnak. Ebben az évben nagyot felfejlődött az óvoda, minden napra jut 1 óra fejlesztés a Kicsinek. Ez nagyon nagy dolog, tudom, hogy máshol nincs így és itt sem volt így, de az idei tanévben remekül beindultak a dolgok. Amúgy a Kicsi az egész óvoda sztárja. Mindenki tudja, hogy auti. Óvónők, dadusok, szülők. Ezért kiemelten kezelik és ezt meg is érdemli. Még a legnagyobb gyerekgyűlölő dadus is odáig van érte. Ő a kezdetektől mellette van és még ő is elérzékenyülve meséli a napi fejlődéseket. Az óvónők annyira szeretik, hogy privátban küldi nekem a képeket és videókat, hogy a Kicsi már megint mit tanult meg és sírva mesélnek róla, ha találkozom velük. A szülők is mindig nagyon drukkolnak neki és boldogan mesélnek nekem dolgokat, hogy a saját gyerekük mit mesélt a Kicsiről. Múltkor megtudtam, hogy pár gyereknek tanított angolt. Azt mesélte az egyik kislány anyukája, hogy a  kislánya mondta otthon, hogy ez a ceruza "red" és az anyuka kérdezte, hogy honnan tudja. Ekkor mesélte el, hogy a Kicsi tanította neki és, hogy a Kicsi tud angolul, lehet tőle kérdezni, mert mindent tud. Tényleg így van, már régóta különbséget tud tenni angol és magyar nyelv között. Kb. 4,5 éves koráig volt az agyában a bábeli zűrzavar, azóta el tudja választani a két nyelvet egymástól. Mind a két nyelven beszél és olvas is. Ha valamit magyarul nem ért meg elsőre angolul is mondjuk neki. Valahogy az angol jobban fekszik az autisták agyának.

Imádom a Kicsit, nagy tanítómesterem. Ő tanított meg igazán arra, hogy a világot mennyire másképpen is le lehet képzeni és az sokszor mennyivel szebb, mint ahogy én csinálom. Arra is, hogy ami nekem evidens, az a másiknak lehet teljesen életidegen. Idén először vett fel jelmezt farsangra. Sokat beszéltünk róla, de nem akarta. Azért csak bevittem három jelmezt magammal az oviba. Amikor meglátta a társait talpig jelmezben, akkor a Kicsi magától mondta, hogy kéri a cica jelmezt. Olyan boldog voltam, majdnem elsírtam magam, de vissza tudtam tartani. Ő érti az érzelmeket, de a sírást még csak a szomorúsággal párosítja, az örömkönnyeket nem érti. Ilyen korban talán a többi gyerek sem érti annyira és vigyázni szoktam, hogy még véletlenül se sírjak előtte akkor amikor boldognak kellene lenni. Tudom, hogy más szülőknek ez tök alap, hogy a gyereke beöltözik farsangkor, de nálunk ez sem alap és igazából miért is kellene, ha ő nem akarja? De végül magától akarta és ez megint egy óriási szociális fejlődés. Másnak lenni, mint ami vagyok, jelmezt felvenni és belehelyezni magam egy cica szerepébe. Óriási fejlődés ez! 

Nagy ajándéka ő az életemnek. Engem például még soha, senki így és ilyen formában nem szeretett, mint ő. Neki különleges eszköztára van a szeretet kinyilvánítására olyan, amit egy neurotipikus, ha akarna sem tudna. Ehhez autinak kell lenni. Az, hogy az autik nem éreznek egy nagyon nagy tévedés, én nem is értem miért terjedt ez el. Kicsinek nagyon mély érzései vannak, ráadásul átlagon felül működik a 6. érzéke. Ő életem legkülönlegesebb része.