Nárcisz

Minden reggel jógával indítom a napot és minden este jógával zárom. Reggel megtolom, akkor vannak a hosszabb, komolyabb kihívások, este csak a bedtime jógát csinálom, amiről már írtam. Ma reggel fel is fűtöttem a termet ezer fokra, hot jóga volt, szakadt is rólam a víz rendesen.

Nagyon érdekes ez a jóga és most próbálok fegyelemmel állni hozzá, napi szokássá tenni. Nyilván betegség esetén nem, de amúgy azt mondtam magamnak legyen fegyelem és csináljam. Most, hogy így ráerősítettem először csak nyögtem, minden fájt. Aztán már eljutottam oda, hogy 1-1 pózban megpihenek, szépen lélegzem, nyúlok, elmélyülök. Viszont pár napja oda is eljutottam, hogy bizonyos pózokban elsírom magam. Ezek általában nem mennek jól, még fájnak is, tipikusan egyensúly kell hozzájuk és/vagy a csípőmet nyitják, ezeknél szoktam nagyokat szenvedni és hozzá a legújabb szokásom az, hogy elsírom magam. A legjobb, hogy nem gondolok semmire, maximum arra, hogy ki tudjam tartani, hogy jól lélegezzek és akkor elsírom magam. Hm... Még, hogy a test nem raktározza a traumákat. Azt se tudom miért sírok, de valamit biztos ilyenkor felszabadítok vagy legalább rátalálok valami blokkra. 

Most amúgy is olyan furcsa az élet. Egyik baj a másik után. Pont két nagyobb gondot letudtam és akkor jön egy sokkal nagyobb, amit varázsütésre úgysem oldok meg. Mondjuk házhoz mentem a pofonért, mert rám kell haragudni ebben az esetben, de nem lehet mindig jól dönteni, főleg nem információ hiányában. Azért nem mondom, hogy nincs jogalapja és nem is kicsinyítem le, tűröm, vezeklek. 

Közben pedig úgy tűnik tényleg eljött a tavasz, ma reggelre kinyílt az első nárciszunk. A nárcisz a remény szimbóluma. Ha remény van, lehetőség is lesz...Namaste!