Micsoda vad élet!

Reggelente már kijárok a kertbe csak úgy körülnézni, mert nagyon tavaszodik és be vagyok sózva. Ma reggel is kisétáltam és egy mókus rohant felém, de úgy mintha üdvözölni szeretne, hogy na végre megérkeztem. Mikor kellően közel ért, akkor azért eszébe jutott, hogy én mégis csak egy ember vagyok és megtorpant. Viszont továbbra sem láttam, hogy félne tőlem, ezért a beleegyezésével médiatartalmakat is készítettem róla. A videókon nagyon impozánsan megmutatta magát. Hatalmas, bolyhos farka van, amit tud csóválni és gyorsan tud szaladni, kiválóan mászik fára, mindent tud, amit egy mókusnak kell. Mikor már a fotózásra került a sor, akkor inkább felmászott a fára, mert mindennek van határa. Azért még elneveztem és bár különösebben nem értek a mókusokhoz én azt gondolnám ő egy hím, ezért az Árpád nevet kapta a keresztségben. 

Azt gondolom Árpádot nem utoljára láttam, de nagyon bántam, hogy a lányok nem voltak itthon, mert biztos nagyon örültek volna, hogy már mókusunk is van. Ma tudtam meg, hogy nemrég ez a környék, ahol mi lakunk át lett minősítve és tovább korlátozták a beépítését, mert itt olyan vad élet alakult ki, amit meg kell őrizni. Ez tényleg így van, bár gyakorlatilag az óváros közepén élünk valahogy mégis speciálisan zöld a terület és szép, diverz. Nálunk rengeteg madár van, etetem is őket mióta ideköltöztünk, de kellett két év mire beindult a biznisz. A legnagyobb madarunk egy szürke gém, aki nem enni jön csak méltóságteljesen állni a kertben. Nem  tudom, ez a hobbija. Hatalmas madár, kicsit lassú és megfontolt, nyilván az lett a neve, hogy Tihamér, de nekem már csak Tihi, mert mi haverok vagyunk. Vannak békák és gyíkok is és tavaly telepítettem egy mini tavat, amit a család nagy érdeklődéssel fogadott, majd mikor meglátták csak pocsolyának minősítették. Jaaa, ennyi? Ez azonban nem szegte kedvem, mert tudtam, hogyha minimális víz van egy kertben már az be fog vonzani sokféle új állatot. Igazam is lett, mert lett is egy állandó varangy anyukánk Ursula és később Ursulának lettek kis békái.

Ugyanígy tavaly készítettem egy gyík napozót a kert legnaposabb részére az előkertbe. Talán kicsit nagyképű dolog gyíknapozónak hívni, mert pár nagy követ egymás mellé tettem, de azért kialakítottam egy járatot is benne és így lett egy állandó zöld gyíkunk, ami a gyíkok között elég nagy, kb. 35 centi, vagy akár fél méter is lehet, ezért is könnyű észrevenni vagy azért, mert zöld a teste és kék a feje. Balázs minden nap lelkesen napozott és Vé szobájából rá is lehetett látni. 

Pillangóból is van mindenféle és vettem is egy pillangó házat, de csak nem akarnak beköltözni a bábok. Minden évben máshová pakolom, idén az előkertbe teszem, ott még nem volt, meglátjuk. Jó lenne egy saját pillangó, rengeteg jó névötletem van, mint Ödön vagy Klotild. 

Nagyon szeretem a kertünket, azt ami lett belőle, de már régóta kicsinek érzem. Jó, amikor dolgozni kell benne, akkor meg nagynak, de hobbikertész szemmel mondjuk most ez egy közepes méretű kert, 30 évvel ezelőtt kis kertnek számított volna. Ide kapcsolódik szomszédaink története, amit nem akarok elmesélni, de eléggé meggyötörte őket az élet az elmúlt években és még most is nem túl jó dolgok történnek velük, ezért felmerült az a gondolat, hogy igényt tartanánk a kertjük hátsó felére, mert ők sosem használták. Nekik hatalmas kertjük van, még ha felét le is választanánk, akkor is kétszer akkora kertjük lenne, mint nekünk most. Nem zárkózott el a tulaj a gondolattól, sőt, de azért ez elég képlékeny még, nem élem bele magamat, mert ezer sebből vérzik a helyzetük és most éppen szerintem még ők sem tudják mi lesz. Ha végül összejönne az adás-vétel, akkor lehetne egy akkora konyhakertünk, ahol már jelentős mennyiséget meg lehetne termelni a családnak. Tudnék sok mindent befőzni és még azzal a gondolattal is kacérkodom, hogy lehetne 4-5 csirkénk a tojás miatt. Az egyiket biztos, hogy Blanche-nak hívnám.