Az erő legyen velem

Ez a 2024 eddig egy fos. Vé osztályában nagyon nagy baj van, de ezt majd elmesélem, ha lerendezőik. Reményeink szerint lassan vége. A munka is egy fos. Erősen gondolkozom egy váltáson vagyis nagyon. Egyszerűen semmi sikerélmény, semmi jóérzés nincs a munkában. Már szinte csak kétféle ügyfél létezik; vagy olyan az ügyfél, hogy nem problémázik, de mikor fizetni kell eltűnik és lehet futni a pénz után vagy problémázik és annyit kell változtatni, annyiszor gondolja meg magát, hogy már nem éri meg hiába feláras és utána lehet  futni a pénz után, mert a felár senkinek sem tetszik. Ma megkaptam egy munkámért a pénzem, amit 9 hónappal ezelőtt adtam le! Az mi? Tehát már semmi siker, semmi boldogság nincs benne és a biztonsági faktor is egyre kisebb, mert sosem tudhatom mit fognak kifizetni. Ma már bárkinek van olyan bőr a képén, hogy ilyeneket megcsinál. Ez általános társadalmi gond úgy látom. Ezért gondolkozom, hogy váltanom kell, mert muszáj, ezt nem fogom tudni a végtelenségig fa arccal csinálni csak hát már megint lehet újrakezdeni... de jó. Kitalálni, felépíteni... de jó. Aki nem olvasta a zárt blogot annak csak részinformációt mondok arról, hogy a kislányom miatt nem tudok elmenni fix állásban, mert sokkal több szülői jelenlétet igényel. Ez nem is fog változni vagyis még jó pár évig biztos nem, lehet mire 16 éves lesz már igen, de az még hol van. Addig pedig így kell megoldani az életet. Tehát most nulla esélyét látom, hogy ilyen családi háttérrel bármilyen cég akár home officeba felvegyen. Mert nekem teljes home office kell. Talán, ha programozó lennék, de nem vagyok az és nem is látom magam előtt, hogy az leszek.  

Ezért is kellett kitalálni valamit és meg is lett oldva, de közben pár év alatt akkorát fordult a világ és az emberek hozzáállása a másik emberhez, hogy már nem jó ebben a szakmában dolgozni. Az emberek megbízhatatlanok, az ügyfél már inkább ellenség. Van B és C tervem, de még csak fejben. Ki kellene dolgozni, megnézni működik-e, aztán beindítani, felépíteni és ehhez kellene sok lelkesedés, amire éppen várok, hogy megérkezzen.

Nekem vajon még hányszor kell újrakezdeni az életem? Vagy mindenki ezt csinálja már? Nem akarom azt mondani, hogy jól megszívtam, mert nem. Nekem vannak a legtökéletesebb gyerekeim és egyiket sem bánom, de meg lett nagyon nehezítve az életem munkavállalási része. Dolgozni pedig kell, mert a lóvé kell. Segíteni senki nem segít, az olyanokat mint én magára hagyja a rendszer. Oldjam meg egyszerre, hogy állandóan elérhetőnek kell lennem a gyereknek, hogy maximum 4 órát tölt a gyerekem intézményben,  hogy dolgozom, pénzt keresek, hogy járulékot fizessek magam után meg, hogy a családi élet anyai részét is vigyem. Karrier? Áh, már szarok rá csak valami viszonylag nyugodt életem legyen, ahol ki tudom számítani, hogy a munkámat esetleg kifizetik mondjuk mikor kész és nem 9 hónappal később. 

Szóval újra kellene kezdeni, változtatni kell ez fix. Az erő legyen velem!