Introvertált énem és az IR program

Ez a szeptember nagyon keményre sikerült és hétvégén csúcsosodott ki. A mai napunk sem volt egy egyszerű menet, ezért délután kidőltem. Lelkileg nagyon megviselő folyamatban vagyunk benne, de haladunk és nemsokára a végére érünk. Kezd sok lenni a programokból és az egyéb feladatokból is, ezért most már nagyon vágyom egy lassú, nyugodt, csendes őszre és szabad hétvégékre. Nyugodt, sötét reggelekre, amikor egyedül a kávémmal kiülök a teraszra jól betakarózva. Hosszú sétákra a férjemberrel, forró kakaókra a gyerekekkel, a kedvenc sálamra és sapkámra, rengeteg sütőtökre és még több jó könyvre. Csendes esti társaságra és sokkal több művészetre. 

Szeptember eleje óta hétközben a munka mellett még voltak programok és minden hétvégére is esett több program. Volt olyan hétvége, hogy két gyerek szülinapi bulija volt. Eddig annyi nem volt, ezért nem ismerem a protokollt, de ez, hogy a szülőknek is mennie kell a gyerekbuliba és végig ott kell lennie... nem szerencsés. Az osztályban rengeteg gyerek van és én ezt nagyon nem szeretném, hogy minden hétvégén menni kelljen és ott dekkolni. Ezen a hétvégén nálunk is volt szülinap viszont csak hozni és vinni kellett a gyerekeket. Nagyon-nagyon jól sikerült és csak annyit mondok 18 gyerek volt itt. Bevállaltuk. Jövőre már lehet ezt másképp fogjuk csinálni, legalább egy animátort hívunk. Azért azt jó volt látni, hogy tudtunk rendet tartani, hallgattak ránk és nem tört össze semmi, pedig bőven lehetett volna pár baleset. Amikor elment a gyereksereg fél órát ültem a csendben. Aztán én este vagy 1,5 órán át hallgattam jazzt csukott szemmel, hogy lepörögjön az agyam. Ma reggel pedig fájt felkelni.

Nekem kezd elég lenni, ez abból látszik, hogy délután beájultam és úgy keltem fel, mint aki másnapos. Az introvertáltak talán jól ismerik ezt az állapotot, amikor már szociálisan és lelkileg elfáradnak, akkor ez a másnaposság szerű érzés jön ki. Ezért késő délután óta "gyógyítom magam". Nekünk a ház úgy van este kivilágítva, hogy mindenhol égnek a melegfényű kislámpák és a Jyskben vettem gyertya formájú ledes lámpákat, amik pislákolnak, mintha igazi gyertyák lennének. Nemrég a konyhapultra is tettem kis lámpát és ledes lámpákat, így sejtelmes fényben főztem egy finom vacsit, közben szólt Diana Krall. Annak tudok örülök, hogy ezen a héten már "csak" dolgoznom kell és csak egy szülinapi buli jut a hétvégére. Ugyan vasárnapra is jut egy program, de az egy könnyed kis program, amit akár ki is lehet hagyni. Remélem most már csak csitulnak a dolgok és lehet belecsúszni az őszbe.

Október közepéig talán lemegy a nagy lelkierőt próbáló feladat jelentős része rólunk és jó is, mert pont október közepén kezdek egy 6 hetes inzulinrezisztencia programot a Táplálkozás Beállítással. Már nagyon-nagyon várom és addig próbálom utolérni magam a munkában meg úgy fejben, hogy akkor tudjak koncentrálni a programra és magamra. Sokat remélek a programtól. Szeretek olvasni, kutatni és még kísérletezni is a témában, de nincs végtelen időm rá és ha van, akik tudják a naprakész tudományt, akkor azok ők és főleg az Ákos. Egyszerre maximum 50 emberrel foglalkoznak a program alatt, ezért lehet kérdezni, együtt dolgoznak velünk végig. Most elég jól reagál a szervezetem a táplálkozásra és egyre jobban megyek bele abba, amiről tudom, hogy a Táplálkozás Beállítás is támogatja szóval szerintem van is mit remélni. Jövő tavasszal pedig szeretnék befizetni Dr Varga Zsuzsa PCOS programjára, mert őrületesen jó a tematika, meg az egész. Milyen jó, hogy vannak már ilyen elérhető programok. 

Párolt kukorica, párolt rizs, visszahűtve (rezisztens keményítő). Maradék sütőtök és tőkehalmáj. 

                                          Alaplé, rizstészta, főtt tojások és friss újhagyma.