A matek mindent megmond

Hogy miért kezdtem el nagyon odafigyelni a sétálásra? Tök egyszerű, mert számolgattam kicsit és máris okoztam magamnak egy kis ráeszmélést.  

Ha azt veszem, hogy heti háromszor el tudok menni futni 6 kilométert, akkor az összesen 18 kilométer futást jelent. Havi szinten ez 72 kilométer. Milyen szép, milyen soknak tűnik, de mégis kevés. Mert, ha azt veszem, hogyha minden nap megvan a 10 ezer lépés, ami szintén nagyjából 6 kilométer az heti 42 kilométert jelent. 30 napos hónappal számolva az 180 kilométer. Azért a 72 és a 180 között elég nagy a különbség. A tízezer lépés pedig egy alap elvárás a mozgás tekintetében, ezen felül lehet edzeni, de ennek kellene ugye lennie az alapnak. Ebből azt következtettem ki, hogy nem lehet egy nyugati típusú ülőmunkát kompenzálni heti pár futással. Most próbálom tehát elérni, hogy naponta meglegyen a tízezer lépés, heti háromszor a futással és a vele egybekötött kondizással illetve a napi szintű nyújtással. Ezen a héten már ötször sikerült teljesítenem a tízezer lépést és megvolt a három futás és háromszor nyújtottam. Mondjuk, hogy ezen a héten tudtam kompenzálni a nyugati típusú életem. 

Tésztahelyettesítő cukkini. Imádom! Most elég olcsó a cukkini, nyomassátok! 

Nekem a lépésszám több, mint fele elég könnyen összejön úgy, hogy gyalog hozom és viszem a lányokat oviba, suliba. Még ezenfelül mindenhova ahova csak lehet gyalog megyek, ha van hova. Ha éppen nincs, akkor ki kell találnom ilyenkor, hogy hová is menjek el, hogy a fennmaradó lépés meglegyen. Ezen még dolgoznom kell, mert ilyenkor a vásárlást választom, de sétálhatnék is csak úgy. Minél hidegebb és sötétebb lesz annál nagyobb kihívás lesz megtenni a szükséges lépésszámot, ezért nem csoda, hogy télen jobban hízunk. Fityfenét tárol a szervezet télen, egyszerűen az alapból kevés mozgás még kevesebb lesz ráadásul télen tömjük a fejünket, a kabát alatt úgysem látszik a háj alapon. 

Lehet itt kalóriákat is számolni, mennyit edzettem, mennyit ettem, de az szerintem egy idő után zsákutca. Nehéz megmondani, hogy kinek és mennyi kalóriát éget el a szervezete egy-egy edzés alatt. Ugyanígy az étkezéses kalóriaszámlálás is egy ideig jó, hogy szabályozzuk magunkat, megtanuljuk mi mennyi, de hosszútávon nem működik csak a jó kajálás. Mert ugye 300 kalória kakaóscsiga nem azt tudja, mint 300 kalória lazac. Más az inzulinválasz, a tápanyagsűrűség, a szervezet máshogy bontja le, nem beszélve arról, hogy a lazac megküldi a jelet a szükséges hormonon keresztül az agynak, hogy köszi elég volt, míg mondjuk a sütike ilyet nem nagyon akar küldeni. Ezért van az, hogy 4 szelet lazacot nem eszik meg általában senki, de 4 szelet sütit azért le tudnak egyesek tolni nagyobb gond nélkül. Tehát ezért zsákutca egy idő után a kalóriaszámlálás, egy ideig hoz fogyást, de ha nem jól eszünk, akkor megáll a fogyás és jön egy irdatlan éhségérzet majd az elkerülhetetlen zabálás. A mozgás is ilyen. Lehet számolgatni, hogy egy futással 424 kalóriát elégettem, de jó, de lehet nem égettem el annyit és az is lehet többet égettem. Viszont egy napi, állandó aktivitás szerintem beállítja a szervezetet annál az egyszerű oknál fogva, hogy állítólag erre lettünk kitalálva, az alacsony intenzitású napi szintű mozgásra. Valljuk be ez logikus is. Sehol nincs az ránk szabva, hogy 8 órát üljünk munka közben, hogy már 800 méter megtételéért autóba üljünk, hogy a pihenés az legyen, hogy továbbra is ülünk egy film előtt és tömjük a fejünket közben. Őszintén figyeljétek meg  magatokon, hogy hol van nektek most a lélektani határotok. Én azt az adatot gyűjtöttem össze a környezetemből, hogy az 1 kilométer már olyan távolinak tűnik gyalog, hogy majdnem túrának fogjuk fel. 1 kilométer oda-vissza megtételéért már a többség kocsiba ül és ami a legrosszabb ehhez szoktatjuk a gyerekeinket. Igazából vicces így leírva, de tényleg ez megy. 

A másik. Rátaláltam egy jó orvosra a tiktokon és ő azt a döbbenetes infót mondta, hogy három napi nyugati étkezés a bélflórát már megborítja. Három nap. Nem harminc év hanem három nap! Több, mint elgondolkodtató.

Tudom beszélek itt kajákról meg mozgásról, de azért van ennek látszata. Hirtelen két farmeromba csak úgy belefogytam. Megmondom őszintén nem láttam előre, hogy ez így bekövetkezik, majdnem megváltam tőlük még tavaly, de aztán úgy döntöttem csak elférnek a szekrényben. Az esélytelenek nyugalmával kedden felpróbáltam őket és hát mit mondjak nagyon örültem. A férjemnek is mutattam, hogy mik történnek. Továbbá január környékére tervezek egy kis vérvételes, kivizsgálásos akciót, hogy meglássam tényleg milyen értékeket tudtam helyretenni. Izgi lesz!