Hit

Rólam nagy vonalakban azt kell tudni, hogy én ilyen "vallásszédelgő" vagyok. Reformátusnak kereszteltek, de ezzel le is volt tudva a dolog. Aztán a nagymamám egészen kicsi koromtól hordott a Baptistákhoz (heti 2 alkalommal minimum), ahol én úgy elvoltam, de nem éreztem magaménak. Erre csak akkor jöttem rá, amikor az unokaöcsémet el kellett kísérnem egy evangélikus vasárnapi iskolába és ott annyira más volt a légkör, hogy ott ragadtam. Elkezdtem járni az evangélikus vasárnapi iskolába, elkezdtem járni hittan órára és a dédnagypapámmal, meg vasárnap a templomba. Végül konfirmáltam, ami annyit tesz, hogy a gyülekezet felnőtt tagja lettem és én is úrvacsorázhattam. Egészen ifjú felnőtt koromig elég aktívan jártam is az evangélikusok közé. Aztán a drága, jó lelkészünk nyugdíjba ment, később meghalt és én már nem találtam azt, ami mellette megvolt. Mert ő egy csuda forma volt. Még az ateisták is kedvelték, érzésre kicsit olyan Pál Feri forma. Az egészen pici gyerekektől az aggastyánig össze tudta tartani a népet. 

A vallással / vallássokkal elég felemás a viszonyom, mert adott sok jót, de mutatott sok nagyon rosszat is. Viszont vagy azért mert öregszem vagy azért, mert bölcsebb és öregebb vagy hülyébb lettem, nem tudom, de most már úgy gondolom nem árt valami kapaszkodót nyújtani a gyereknek.  Megmutatni neki mi a hit és ő majd eldönti, hogy akarja-e vagy sem. Mikor én az evangélikusokhoz kezdtem járni önszántamból 8 éves voltam. Akkor már el tudtam dönteni, hogy én oda akarok menni és szerencsére meg is volt engedve. Semmi elvárás nem volt, ha akartam mentem, ha nem akartam nem mentem.

Cini a nyár elején megkérdezte tőlem, hogy jövőre járhat-e hittan órára. Ez onnan jött, hogy elkezdett keresztény gyerek tartalmakat nézni a neten és tetszett neki.  Kicsit beszélgettem vele a vallásokról, hogy van több, de azért nem akartam teljesen összezavarni, végül abban maradtunk, hogyha szeptemberben is úgy gondolja mehet hittan órára. Aztán nemrég észrevettem, hogy lesz egy nyári tábor, éppenséggel egy Baptista, ahol, hogy-hogy nem ismerem a lelkészt, mert együtt csücsültünk gyerekkorunkban az imaházban. Ez volt a jel, így végül adott volt, hogy akkor Cini elmehet ebbe a táborba és kipróbálhatja milyen egy ilyen vallási közösség. 

A tábor ma kezdődött és már reggel megnyugodtam, mert annyira jó volt a csí. A Baptistáknál szigorúbb rend volt, de most olyan laza volt minden, mint az én gyerekkoromba az evangélikusoknál. Hiába, ez már egy másik generáció. A tábor tematikájában benne van, hogy Bibliai történeteket is tanulnak, de nagyon sok egyéb kalandos programjuk is lesz. Reggel volt regisztráció, már az tök jó hangulatú volt, kaptak egyen pólót, amit külön a tábor alkalmára csináltattak, kaptak pontgyűjtő füzetet.

Most nagyon kíváncsian várom, hogy tetszett neki az első nap, milyen benyomásai lesznek. Én hittan szempontjából az evangélikust tanácsoltam neki elsőre, de azóta hallottam beszélni a lelkészt, aki idősebb és tematikájában inkább a nyugdíjas közönségnek való. Ha van Baptista, felőlem oda is járhat, mert itt meg csupa fiatal van. Aztán, ahogy nőni fog, ő el tudja dönteni mit akar ebből kivenni vagy mit nem, marad-e protestáns vagy inkább Buddhista lesz. A lényeg, hogy lássa kicsit mi az, hogy hit, milyen egy ilyen közösség. 

Tök jó a pszichológia, meg a terápia, de nem tudja azt adni, amit a spiritualizmus és most úgy érzem nem árt, hogy Cini ebbe kicsit betekint főleg, mert nagyon érdeklődik iránta. A Kicsi meg egészen apró kora óta vonzódik a templomokhoz. Lehet azért, mert ott csend és nyugalom van. Ő szeret beülni a templomba csak úgy nézelődni, de van, hogy elmegyünk a templomkertbe, ahol sosincs senki és ő ott jól érzi magát. Ezeknek a spirituális helyeknek akárhogy is van valami más rezgésük.  

Majd beszámolok arról, hogyan csapódott le Cininél ez az egész, meg nálam is, mert én is kíváncsian várom mi lesz ebből.