Mi most olyan generációk vagyunk, akiknek ki kell találni, hogy hogyan egyensúlyozzon a digitális és a való világ között mint ember, társ, gyerek, szülő, nagyszülő. Már eleve félelmetes számomra, hogy mindenkinek van digitális személyisége, ami sokszor nem találkozik a valódi személyiséggel.
Nekem rettenetesen el van fáradva az idegrendszerem, mert valahogy úgy érzem kiszámíthatatlan mennyiségű információ pörög felém minden nap és rájöttem én ettől szorongok. Szorongok pedig tudom, hogy a nagy része kamu, színház. Szorongok, hogy én nem tudok lekvárt befőzni és közben két phd-t megcsinálni miközben türelemmel és okosan nevelem a gyerekeim és minden második hónapban valami szép nyaraláson vagyok a tökéletes párkapcsolatommal, majd minden héten valami csúcs helyen a barátnőimmel. Közben csinos vagyok, vicces, szexi, pajkos, a huszonéves fiúk is megnézek és nagyon fontos, hogy nem öregszem semmit, mert azt már végképp nem lehet. Ezek minden egyes nap jönnek velem szembe és ágyazzák meg a tudatalattimba a szorongásos folyamatokat. Miért nem vagyok elég jó és mitől leszek elég jó. Mit kell hozzá még megvennem, megcsinálnom, elérnem. Ennyi baromságot, de nem?
Viszont tele az internet számomra tök jó, érdekes és akár feltöltő dolgokkal, de már a nagy katyvaszban alig találok rájuk, ezért egyre jobban térek vissza a könyvek világába, ahol senki tökéletes életét vagy kommentjét nem látom. Nagyon jól hangzik tudom, de elég nehéz lejönni erről a felpörgött világról és "lelassulni". Egy ideje próbálok komolyan meditálni, de nagyon nehéz. Ülni vagy feküdni kell, ellazulni, lélegezni és lehetőleg nem gondolni semmire és ez nehezebben megy, mint mondjuk felpörögve rikácsolni. Miért? Nem is tudom, hogy lehet-e szabadulni ebből a felpörgött világból, de próbálkozom. A meditálás amúgy tényleg csoda jó dolog tud lenni és azért is csinálom, mert kíváncsi vagyok rá, hogy évek távlatában tényleg tud-e hatással lenni rám. Tényleg tud-e változtatni valamit rajtam? Megmondom őszintén sokszor küzdelem 20-30 percet találni a napban amikor békén tud hagyni mindenki és el tudok csendesedni. Ez is valahol nonszensz és megmutatja, hogy a mostani rendszer rossz. Próbálkozom a transzcendentális meditációval is, aminek a nagyon-nagyon rövid lényege annyi, hogy van egy mantra, amit ismételni kell. Vagy az oktató ad egy személyes mantrát vagy választunk egyet magunknak, vagy használunk valami olyan klasszikust, mint az "om".
Úgy gondolom, hogy ma az ima nagyon hiányzik az életünkből és, hogy régen, amikor még az emberek ilyen-olyan vallások miatt naponta akár többször imádkoztak, akkor olyan mentális folyamatok indultak meg amire az embernek szüksége van akkor is, ha nem vallásos. Én ebben már egyre jobban hiszek és úgy sejtem, hogy egy mantrázós meditáció hasonló hatást tud kiváltani, mint az ima.
Amit még észrevettem, hogy nagyon nehezen hallatjuk már meg a másikat. Egymás szavába vágunk, mindenki el akarja mondani a saját történetét, verzióját, élményeit és nehezen veszi észre, hogy a másik akart igazából neki valamit mondani. Már nem nézünk egymás szemébe, vagy legalábbis nem hosszan, nem megy már nekünk. Figyeljétek meg, hogy mikor valaki beszél hozzátok hányszor kalandozik el a szemetek, a gondolataitok, hányszor akartok közbevágni, hányszor nem is figyeltek csak annyit mondtok "júj", "aha". Nem tudunk egy dologra koncentrálni, mert már mindig több dologra akarunk koncentrálni. Kicsit mindenki ADHD-s.
Az a tapasztalatom, hogy olyan 3-6 nap kell az első fázishoz, lejönni egy másik tudatállapotba. Ez a detoxikáció első és meglepően fájdalmas stációja. Komoly erőfeszítés kell ahhoz, hogy mondjuk 6 napig ne nézzünk, hallgassunk híreket, olvassunk felesleges cikkeket vagy nyissuk meg a közösségi médiát. 6 napig "csendben lenni" meg tényleg egy kihívás, hogy mondjuk nem értelmetlen, félelmetes, túl sok ingerrel ellátott sorozatokat darálunk, hanem olvasunk. Ott a könyv, vannak benne lapok azon szavak. 2 oldalt bírunk már csak olvasni és kidőlünk, mert "fáradtak vagyunk". Igazából nem tudunk már koncentrálni az írott szóra és az agyunk előbb elfárad benne, mint a sorozatokban.
Sokáig lehetne sorolni, még én sem jöttem rá, hogyan kell megtalálni a harmóniát. Majd talán a meditáció megnyit új kapukat. Nem tudom csak azt, hogy jó lenne kevesebbet szorongani.
Ez a bejegyzés. ☝🏼 Minden. Egyes. Szó.
VálaszTörlésEgyrészt, egyetértek, éppen mostanában fogalmazódott meg bennem is hasonló, beszélgettünk is egy barátnőmmel erről, hogy az ADHD korában élünk, és hogy mi is alig olvasunk már (pedig régen, az okostelefon előtt...!) Másrészt: az ima. Ezen is pont agyaltam. Gyakorló (?) keresztény vagyok, mégis alig, de _alig_ része az életemnek az ima, holott az európai kultúra spiritualitásának ez egy szerves része (lehetne). Helyette appokból (!) próbálok meditálni, de nekem még a 20 perc sem szokott menni, általában max 5.
Meg van kergülve a világunk, és szerintem ember legyen a talpán, aki ki bírja magát vonni (akár csak napi 20 percre is) a forgalomból.
Köszi, kedves vagy! :)
TörlésAz appok szerintem ezen a téren hasznosak tudnak lenni..Vannak olyan hanghullámok, amik arra serkentik az agyat, hogy lenyugodjon és igazából nem kell tenned semmit csak hallgatni. Úgy vettem észre, hogy fülessel jobb hallgatni, mert akkor a többi, minket körülvevő zajt nem halljuk.
Lehet van rá valami felmérés, de biztos vagyok benne, hogy az elmúlt 200 évben meredeken esett az imádkozók száma, ami szerintem annak a jele, hogy nem tudunk elcsöndesedni.
Fú, ez annyira jó bejegyzés volt, nagyon jól összefoglaltál olyan dolgokat, amik engem is foglalkoztatnak mostanában és nagyjából hasonló konklúzióra jutottam. Nem véletlen, hogy mostanában többet olvasok. (A meditációval viszont nem is próbálkozom, arra majd akkor kanyarodnék rá, ah sikerülne az életembe bepréselni valamilyen szívdobogtató, feszültséglevezető mozgást). Az imához viszont vissza kellene térnem, [és a (r)égi "rutin" miatt könnyebben is menne, mint a meditáció)] csak van bennem egy kis szégyen, ami miatt úgy elhanyagoltam a kommunikációt mostanában az Öreggel - miközben ki más értené meg ezt a legjobban, ha nem ő?
VálaszTörlésA nagymamám minden reggelét úgy kezdte, hogy ivott egy kávét és utána leült a napi igés útmutatójával. Lehet ismered, ez egy naptár szerű könyv, amiben az év minden napjára, reggelre és estére adnak egy igét átolvasásra és van hozzá egy rövid magyarázat, amit egy lelkész ír hozzá. A nagymamám este ezzel is zárta a napját meg csendben imádkozott. Így kialakult a rutin. Meg persze járt heti 4-szer templomba is, ami mondjuk szerintem manapság olyan ritka, hogy még a vallásosok sem járnak ennyit.
TörlésÉn még csak 42 vagyok, de mivel hívő, gyakorló református, hát ez nálam is alap. A napi igével kezdem meg kávéfőzés közben meghallgatom a reformátusik Spotifyra feltöltött napi kb 5 perces kis mini igehirdetését, az estét meg mindig Biblia olvasás zárja és egyéb olvasás. Én könyvmániád vagyok, a gyerekek mellett is évi 100 könyv, regény megvan. Igaz, más hobbim nincs, a kert sem spannol fel:-)
TörlésMegint egy írásod, amit nagyon jól megfogalmaztál és amivel szinte teljes mértékben tudok azonosulni. Én nagyon gondolkodnom azon, hogy veszek egy régi, "buta" telefont. Persze lehetne, hogy a jelenlegit egyszerűen csak tegyem le és ne használjam, de párszor próbáltam már és nem sikerült.
VálaszTörlésKöszi! :)
TörlésNekem nemrég szervizbe került a telefonom és addig egy sokkal régebbi telefont használtam, de az appok alig akartak működni rajta, így szinte csak telefonáltam vele. Kész felüdülés volt, hogy nem csipogott. Mostanában csinálok olyat, hogy beállítom ne zavarjanak üzemmódba. Ott van olyan funkció, hogy azt is be lehet állítani ilyen esetben ki az, aki mégis elérhet, így a szűk család még így is fel tud hívni, de nem hallom, hogy jönnek az üzenetek, emailok, az appok nem jeleznek. Mondjuk én azt is beállítottam már, hogy bizonyos appok ne jelezzenek nekem semmit így könnyebb is megfeledkezni róluk. Az összes app azt csinálja, hogyha nem vagy aktív elkezd zargatni...na ezt én kikapcsoltam.
Teljesen egyetértek, írj majd még erröl. Nekem egyedül nagyon nehezemre esik meditálni, csak valamilyen telefonos app segitségével, de ez is milyen bizarr, ha belegondolok :)
VálaszTörlésRemélem lesz hozzá kitartásom és akkor tudok róla majd írni. :) Szerintem az appok jók, legalábbis kezdésnek, amit tekinthetünk több hónapnak is. Utána vagy akár közben is lehet próbálkozni az app nélküli meditációval, de városi környezetbe tényleg nehéz elcsendesedni. Valahol egy nyugodt, nem forgalmas helyen, ahol nincs annyi inger biztos jobban menne.
TörlésIgen, mindenképpen folytasd ezt a témát légyszi.
TörlésKezdésnek jók az appok, de én már 2 éve próbálkozom app nélkül is, de mindig eszembe jut 10 "fontos" dolog, amit csinálnom kéne. App-pel viszonylag jól megy, de azt nagyon visszásnak érzem és igazából le akarok jönni róla.
Az okostelefonrol általában: Molly Bloom bloggerina irta egyszer, hogy nem biztos benne, hogy a mai világban le birna érettségizni, és én is teljesen igy vagyok vele :) ezt még a tanitványaimnak is szoktam mondani, akikkel pedig állandó konfliktusforrás a telefon. Komolyan, sajnálom öket, hogy ök ilyen sensory overloadban nönek fel. Mi ez magyarul? :) Néha akad olyan tanitvány, aki hálás érte, hogy óra elött le kell adnia a telefonját, "mert legalább nyugta van, nem KELL mindig ránéznie"
A mai rohanó életünkben nehéz ezekhez a dolgokhoz visszanyúlni, legalább akkora akaraterő kell hozzá, mint kontrolláltan étkezni vagy rendszeresen edzeni.
VálaszTörlésNekem a minimális kiszakadást az úszás jelenti, abban a másfél órában fejben nagyon messze járok a hétköznapoktól, sokszor még a tempót is igyekszem direkt lassítani, elnyújtani. Egy másik ilyen, nagyon apró rituálém sok éve, hogy az irodából nem lifttel, hanem lépcsőn megyek le, mire leérek a negyedikről és kilépek az ajtón, a hátam mögött hagytam a munkát.
Hétköznap igyekszem 9-kor ágyba kerülni (nem mindig sikerül), de jó lenne ezt telefon meg tévé nélkül csinálni, ami persze nem annyira megy. Viszont ha beteszek a fülembe csendesen duruzsolva egy podcastet vagy beszélgetős műsort, az még akkor is 5-10 perc alatt elaltat, ha érdekes a téma.
Láttad a NYAD című filmet? Abban pont ez is elhangzik, hogy aki nagyon hosszú távon úszik az meditatív állapotba kerül. Ezért úgy gondolom a 1,5 óra úszás tiszta meditáció.
Törléshttps://www.imdb.com/title/tt5302918/
Látod nekem ez az este 9-es alvás nem megy. Akkor még olyan éber vagyok, pedig az lenne a legjobb, hogy 9-10 körül elaludni.
Inkább 9-kor ágyba kerülésről van szó, elaludni még én sem tudok akkor. De sokkal pihentebben ébredek, ha lefekvés után van 1-2 óra csendben lelassulni, mint ha mondjuk 11-kor beájulok az ágyba és azonnal elalszom.
TörlésA céges outlookot a telefon képernyőjének utolsó oldalára száműztem, értesítések kikapcsolva, még azt sem látom, hogy hány bejövő emailem van. Még soha nem dőlt össze a világ, ha csak másnap reggel 8 után olvastam el őket.
VálaszTörlésNem tudom, hogy ez valami egyéni sajátosság, vagy miért van, én nem tudok meditálni, se autogén tréning nem megy, semmi ilyesmi. Úgy elkezd tőle pörögni az agyam, mint állat, ha semmi dolgom nincsen. :) Nekem akkor működik a "kikapcsolás", ha valami nagyon más dolgot csinálok, amire rá kell koncentrálni. Az egyik legjobban bevált dolog az éneklés. A másik a futás. Semmi más nem tudja "leállítani" agyam, na jó, még egy dolog, de az páros tevékenység. :)
VálaszTörlésÉn nagyon ellenállok amúgy sok mindennek, pl. céges levelezés nincsen a telefonomon, szabi alatt semmilyen levelet nem nyitok meg, KRÉTA nincsen a telefonomon, se facebook, de nagyon nehéz, mert erre "nyom" mindenki. Teljesen hülyének néztek amikor a szabadságom utolsó napján vasárnap (!!) a főnök küldött egy mailt, hogy hétfőn 8-tól értekezlet, és én azt a levelet 8-kor olvastam (home-office). :)) Hogy ezt nem engedhetjük meg magunknak. Szerintem meg igen. :) A többi része talán nekem könnyebb, mert social median nem vagyok fent igazából, a gyerekek iskolai csoportjai miatt van egyáltalán, profilom, 5 alatti ismerőssel, máshol meg nem vagyok fent. Tévénk nincsen.
Nálam a KRÉTA az be van állítva, mert volt olyan, hogy ott szóltak, hogy elmarad a délutáni napközi és menni kell a gyerekért vagy a tanítónő ír ott, hogy másnapra mi kell.
TörlésIsmerek olyat, akit a meditációs zene idegesít teljesen fel. :) Igazából amikor az a feladat, hogy akkor "most meg kell nyugodni" sokan idegesebbek lesznek. Nehéz is kikapcsolni, meg "parancsszóra" visszavenni. Nekem is sokszor kattog alatta az agyam és alig tudok odakoncentrálni.
Én teljesen kiborítónak találom a KRÉTÁT, és nekem ugye 4 iskolás gyerekem volt (egy most már felsőoktatásban van hála istennek), ne, ne találjon ki ilyet a tanító néni aznap, hogy délután nincsen napközi. Engem azért is borít ki, mert az infók egy részem mailben érkezik. Más része a KRETA-n, harmad része a facebookon (!!), negyedrésze a továbbra is létező üzenőfüzetben, és ötödrésze szóban, a gyerek által (elsős-másodikas azért még sokszor elfelejti...) "Kedvencem", az este 10-kor küldött üzenet, hogy másnap mit csináljál. Nem, nem nézegetem este 10-kor, és reggel sem első dolgom csekkolni. Legyenek már ezen a téren is határok...Amúgy a középisolások már rémesen frusztrálónak is érzik az ilyen szintű csekkolást, ott meg van beszélve, hogy amíg nem ad erre okot, addig én nem ellenőrizgetem (nyilván krónikus nem tanulás más, de nálunk ilyen nincsen szerencsére, és a gyereknek meg jól esik a bizalom).
TörlésIgen, asszem ez a típus vagyok, én a strandon is ideges leszek elég hamar. :)) Ez a most ne csináljunk semmit nem megy nekem. Amikor jártam gyógytornára, akkor ott is a végén volt ilyen relaxáció, sosem ment. Viszont nekem az éneklés működik, figyelek a technikára, a levegőre, a zenére, a kottára, a szövegre, minden más kimegy belőlem. És végülis ez a lényeg nem? Hogy találjál valamit ami segít "kiszakadni", pihenni, abbahagyni a szorongást. Ha nem a meditáció, hanem más, az végülis nem számít.
Nekem Facebook nincs is a mobilon, utálom. Suli, ovi miatt muszáj, így az otthoni gépen használom, de nincs kéznél. És minden értesítést letiltottam a mobilomon, üzenet is csak akkor pittyeg, ha a férj, tesóm, szülők írnak, többiek némák. Meg én furi vagyok, a rengeteg könyv mellett magazin mániás is vagyok.
VálaszTörlésNahát, ezdemarhajó írás! :). Az ember - én legalábbis - teljesen összeszégyelli magát, miközben végigolvassa, mert magára ismer... minden egyes gondolatban. Így élünk. DE! - az a jó, hogy aki magára ismer, az pontosan ugyanezt érzi, és ugyanezeken is akar változtatni, vagyis valami ingerenciája van, hogy nem oké, nem így kellene, és van igénye valami lassulásra... jó, ez így nagyon röviden és nagyjából van most részemről megfogalmazva, de valami ilyesmi.
VálaszTörlésRendszeres templomlátogató vagyok - de azon kívül nem tudok valahogy imádkozni. Mármint rendszeresen. Néha előveszem az útmutatót, néha rendszeresen reggelenként elolvasom a napi igét, este pedig néhány gondolatot a Bibliából, aztán sokáig semmi. De pl. a templomban az az egy óra, az tökéletes megnyugvás és biztonság. És ez szerencsére nekem legtöbbször nagyon feltöltős és elég egy további egyhetes mókuskerékhez.
És hogy nem figyelünk a másikra... pont tegnap voltunk el egy ismerősömmel kicsit kimozdulni, és mondta és mondta a dolgait, és néha én is hozzátettem valamit, a magam sztorijaiból. És utólag szégyelltem magam, mert persze időnként azért voltak kérdéseim, amik arra irányultak, hogy figyelem és segítem még tovább kifejteni azt, amiről beszélni szeretne, de közben igen, mintha én is a magam dolgait próbálnám - őt figyelembe nem véve - elmondani. Szóval néha tényleg, miért is csináljuk ezt, és így...?
Én mindig behúzott nyakkal hozom fel, hogy meg lehet kövezni érte, de az elmúlt évekből a legnyugalmasabb és legszerethetőbb időszak a covidos bezárásos hónapok voltak. Ami másnak hiányzott, a zsizsegés, az állandó pörgés, a tömeg, a mozgalmasság eltűnt, és én teljesen komfortosan éreztem magam. Talán mert az én határaim kicsit beljebb vannak, ezért ezek a megszorítások különösebben nem értek el annyira, hogy zavarjanak, míg mást meg ugye igen.