Észrevesszük-e, hogy az élet mennyi minden tanít nekünk vagy csak mérgelődünk egyet? Ahogy - ki tudja hanyadszor - újraolvasom a Tüskevárat még mindig annyi fel nem fedezett mondanivalót találok benne és még mindig olyan jókat nevetek rajta. Az az egyszerűnek tűnő élet, kint a Berekben, lehetett csak igazán nagy tanító, mert megtanította Ladó Gyula Lajost - közismertebb nevén Tutajost - és Pondoray "Bügyök" Bélát arra, hogy a természetnek törvényei vannak, amit illik betartani különben fájdalmas tanítással tartatik be. Én ezt mostanában elfelejtettem, de az élet felhívta rá a figyelmem nemes egyszerűséggel és bűzzel. Mégpedig, hogy hiába ez a mindent most és azonnal világ, ettől még nem mindent most és azonnal kapok meg, mert az egy illúzió. Matulának biztos lenne is hozzám valami pár szavas bölcsessége.
Nekem most a kovász lett a tanítóm. Nagy volt bennem a lendület, mint általában és úgy gondoltam rá, hogy úgyis sikerülni fog, hiszen ez csak egy kovász. Lebecsültem a kovászt és felbecsültem magamat. Mindent rendje és módja szerint csináltam és végül megbuggyant. Nem adtam fel, gondoltam nekifutok újra, majd újra és újra. Végül be kellett látnom, hogy kezdő kovásznokként nem szerencsés ilyen melegben próbálkozni, ezért félretettem az ambícióim és majd mikor elérkezett hozzá a megfelelő idő újra próbálom. Igaza is volt a kovásznak, mert ilyen melegben biztos, hogy nem kapcsoltam volna be a sütőt azért, hogy kenyeret süssek és hálával gondoltam az összes pékre, akik ebben a melegben leveszik a terhet a vállunkról azzal, hogy kenyereket sütnek. Bár ugye én nem eszem glutént, de a kovásszal megtörtem volna egy kicsit a sort. A lányoknak azért szoktam venni a pékségből kívánságuk szerint dolgokat. Feltűnt, hogy van kovászolt zsemle hát vettem. Én még nem ettem belőle csak jól megnéztem, megszagoltam, felvágtam, megint megszagoltam és rájöttem a kovászolás tényleg nem egyszerű, de végeredményében nagyszerű. A környezetem szerint egészen jól tudok főzni, de a kelt tészták és maga a sütés sosem volt az erősségem. Látszik, hogy mindig van hova fejlődni és talán majd kisebb arccal és nagyobb odafigyeléssel kezdnek neki ősszel a kovászolásnak.
Az evéssel különben ebben a melegben nem tudtam foglalkozni, mert egyszerűen semmihez sem volt kedvem. Sokszor evés helyett is inkább könyvekkel tápláltam a lelkem. Ma érkezett is egy könyvcsomagom, ha már nem költöttünk annyit étkezésre, legalább könyveink legyenek. Együtt bontottuk ki a lányokkal, mindenki talált a csomagban kedvére való olvasmányt. Még olvasom a Tüskevárat, de már belepillantottam a Sinri-Joku könyvbe, ami erdőfürdőt jelenet és azért kiválasztottam egy novellás kötetet is, hogy ne maradjak Fekete István nélkül, mert mondhatom, ő egy nagy tanítóm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése