Isten és az ő csodái

Egy nyári reggelen, az építkezésen az építkezést vezető főnök – aki személyes, családi jó barátunk – leesett. Nem volt ez egy tipikus építkezési baleset, nem 5 méterről zuhant a mélybe, hanem 100-150 centiméterről, és valahogy a létrába – ami alá fordulhatott – bevágta a fejét. Látszott, hogy óriási a baj, ezért egy egész csapat érkezett ki. A tűzoltók emelték ki, miközben az orvosok stabilizálni próbálták, és jött a mentőhelikopter is. Rengeteg ember vette őt körül nagyon sokáig, és csak annyit mondtak: „Életmentés zajlik!”. Másfél órán keresztül dolgoztak rajta az orvosok, mire be tudták emelni a mentőhelikopterbe. Mindenki lesokkolódott, mert azt láttuk, hogy ennyi az élet, vagy ha marad is belőle bármi, az már életnek nem lesz nevezhető.

Egész éjszakákat és nappalokat töltöttem hideg verejtékben, és kértem Istent, hogy tartsa meg őt, mert még olyan fiatal, családja van, gyerekei vannak. Akkoriban olvastam Az ördögűző tapasztalatai című könyvet. Ez nem fikciós regény, hanem a Vatikán leghíresebb ördögűzőjének feljegyzései. Minden, amit leír, az állítása szerint megtörtént. Ami az ördögűző történeteken kívül érdekes volt számomra, az maga a gonoszról való gondolkodás. Gabriele Amorth atya rávilágít arra, hogy még a papok is kételkedve gondolnak az ördögűzésre, mert nem hisznek benne. Az atya azt mondja, ha nem hisznek a sátánban, akkor Istenben sem hisznek. Mert ha Isten létezik, akkor a sátán is létezik, hiszen tudjuk, hogy a sátán a legerősebb angyal, akit Isten letaszított. Többféleképpen magyarázza, hogyan dolgozik és munkálkodik a sátán. Nemcsak megszállja az embereket, akik majd holt nyelveken beszélnek, miközben kicsavarodott végtagokkal felmásznak a plafonra, hanem ott van mindenhol. Pusztítást, veszedelmet, rossz sorsot hoz. Mert az ördög azt szeretné, hogy az ember minél kevésbé higgyen Istenben, és minél kevesebbet tegyen azért, hogy az ördög kevésbé legyen erős. Példákat is hoz arra, hogy a világban a rosszat csak az ördög műveli, nem pedig Isten, mert Isten csak a jó forrása. Az ördög pedig minden rosszé, ilyenek lehetnek a betegségek, balesetek, általános gonoszság vagy csak valaki, aki egész nap káromkodik. Az ördög mindenhol munkálkodik, és mostanában egyre jobban érzi magát, mert az emberek egyre kevésbé hisznek és tesznek ellene, ezért egyre több helyen veszi át az irányítást. Az atya szerint bármely ember képes egy szintig ördögöt űzni, mert az ördög távol tartja magát az imától, a szentelt képektől, feszületektől. Mikor ördögűzés folyik, akkor is arra kérnek minden jelenlévőt, hogy imádkozzanak és csak imádkozzanak, mert az gyengíti a gonoszt. 

A baleset után ugyan az építkezés leállt, de sokat kellett kijárni rendezni a dolgokat. Nagyon rossz érzésekkel mentünk ki. Azt gondoltuk, hogy fenébe az egésszel, talán eladjuk úgy, ahogy van, mert mindig csak ez a borzalmas baleset fog eszünkbe jutni, hogy itt a barátunk elvesztette az életét. Aztán eszembe jutott az atya és a könyve mondanivalója. Kivittem egy keresztet az építkezésre, odahelyeztem, hogy védjen, és elmondtam pár imát sírva, miközben a lelkem kezdett megkönnyebbülni. A nap is éppen kisütött, amikor elfogott az az érzés, hogy minden rendben lesz.

72 órával a baleset után kaptuk meg a hírt, hogy talán van némi remény arra, hogy a barátunk túléli, de ekkor még mindig mély altatásban volt. Végül napokkal később sikerült felébreszteni, közben az értékei is javultak. Ez már reményre adott okot, de még mindig nem lehetett tudni, mennyire lesz ép a baleset után. Én ekkor már meg voltam győződve róla, hogy teljesen jól lesz idővel, mert az az érzés, ami ott kint körülvett és megnyugtatott, azt ígérte, hogy minden rendben lesz.

A baleset után két héttel megcsörrent a telefon. Felvettem, és a barátunk szólt bele. Először nem is fogtam fel, kellett pár másodperc, mire eljutott az agyamig, hogy ez ő, ő beszél hozzám. Szépen, összefüggően beszélt. Ma is találkoztunk. Biciklivel jött, mert még nem vezethet, de már bringázhat. Akárhányszor ránézek azt látom, hogy ő egy isteni csoda részese, mert az, hogy ő ebből így meggyógyult tényleg csodával határos. 

Nem csak én imádkoztam, imádkozott mindenki még a legnagyobb hitetlen is. Hogy a mi imáink segítettek-e? Hiszem, hogy részben igen, de mindenképpen hála és köszönet annak a sok embernek, akik meg tudták menteni őt. A hihetetlen nagy csapatmunkában és lélekjelenléttel dolgozó segítő embereknek; tűzoltóknak, mentő orvosoknak, ápolóknak és azoknak az orvosoknak, akik műtötték őt. 

Vallásos neveltetést kaptam, de nekem a vallásból egy ponton elegem lett és nem az Isten miatt, hanem az emberek miatt, akik a vallás mögé bújva tesznek rossz dolgokat. Ettől még úgy gondolom, hogy létezik a jó és létezik a rossz. Ebből pedig az következik számomra, hogy rossz hír, hogy az ördög tényleg létezik, a sokkal jobb hír pedig az, hogy akkor Isten is létezik.