Golden hour

Készítettem egy fotósorozatot a kertről. Szerintem sikerült kivárnom azt a megfelelő pillanatot, azt a golden hourt, amikor a legszebb arcát mutatja. 

Tegnap itt voltak a barátaink, egy házaspár két kisgyerekkel és megint mind a ketten elmondták mennyire tetszik nekik a kertünk és, hogy milyen jó lehet ide kimenni minden nap. Most tervezik, hogy ők is elkezdenek foglalkozni a kis kertükkel, de az első nagy kérdésük az volt: ugye sok munka van vele? Erre mit is felelhettem volna? Igazából van és nincs. Mert aki szereti annak ez nem munka, hanem hobbi, időtöltés, szenvedély. Azt sem állítom, hogy néha nem haragszik meg az ember a kertjére és a vele járó feladatokra. Ki kell tapasztalni és idővel megtanulja az ember a saját és a kertje határait. Persze egy kertben mindig lehet találni feladatot, de ha én nem nyúlok hónapokig a kerthez és csak füvet nyírok, akkor is szép, maximum kicsit buja. Vannak olyan kertek, amivel ennél sokkal többet kell foglalkozni, hogy szép legyen. Ott több egynyári vagy hagymás virág van vagy éppen kényesebb növények, amiket télire akár be is kell vinni teleltetni. Nekem az is tetszik, azt is szépnek látom, de hozzám talán az most még nem illik vagy sosem fog. Rám nem jellemző, hogy sok egynyári növényt ültetnék. Az sem jellemző rám, hogy szeretem a teljesen napsütéses részeket. Kifejezetten szeretem a félárnyékot, a mozgó fényeket, hogy mindig van valahol egy kis napsütés, de mindig van kellő mennyiségű árnyék. Szeretem azt a játékosságot, ahogy körbejárja a nap a kertet és ezzel óráról órára más arcát mutatja.

Most már mondhatom, hogy a kert beérett oda amit megálmodtam. Kialakult az arca és egy elsivatagosodott, árnyék nélküli kopár területből élettel teli táj lett. A talaj is rendeződött. Bárhova leástam, köveket és törmeléket találtam. Voltak helyek ahonnan műanyag szemetet is ástam ki. A tisztításnak és mulcsolásnak köszönhetően a talaj újra éledt, megtelt élettel és most, ha bárhova leások már gazadag talajélettel találkozom. Már csak akkor ások, ha ültetek, különben ásásmentes a kert. 

A felszámolt veteményes helyét és az előkertet még nem tudom megmutatni, ezeknek még érnie kell. A kert nagyobb részét viszont igen és remélem a képek valamennyire átadják a szépségét.