Elkezdtem egy 2in1 akkreditált képzést. Azért fontos, hogy akkreditált, mert már van egy külföldi papírom, de most ezt már kezdem egészen komolyan gondolni. Nem akarok rébuszokban beszélni, nagy meglepetés nincs is benne, táplálkozás + mentális megsegít. Később szeretnék még elvégezni több mindent, például csak a lelki vonalon elindulni és a táplálkozás terén pedig egy kicsit témakör szerint elmélyülni. Nagyon sokat lehet tanulni, majd az élet úgyis alakítja, hogy ebben hol találom meg a helyem. Elképzeléseim persze vannak és most tanulom, hogyha beülök egy hajóba, akkor néha hagyjam, hogy oda sodorjon, ahova kell és ne mindig én legyek a kapitány. Nekem ez nagyon nehezen megy, elengedni a kormánykereket és engedni.
Ezekben a képzésekben az is külön jó vagy érdekes, hogy nem csak megtanulni, hanem átélni is kell és mindig nagy feladat mentálisan megélni egy változást. Mert ilyenkor minden jó és rossz forrásával kell szembenéznünk, azaz önmagunkkal. Most, hogy már elkezdtem, örülök, hogy eljutottam ide, hogy merek megint azon gondolni, hogy váltok. Ez a váltás életem több pontján felmerült már, mégsem léptem, pedig ebben van szenvedélyem. Vagyis úgy mondom nem múló és megújulni tudó szenvedélyem. Minden más, amit eddig csináltam kiégetett. Remélem most már én is a helyemre kerülök, viszont ez egy hosszabb önismereti munka volt nekem, nem volt könnyű a zajból leszűrni a lényeget. Mert sok papírom van, sok mindent csináltam, megkockáztatom sok mindenben jó is voltam és mégsem szerettem egyiket sem annyira. Álarcok voltak, amik nem illettek rám. Mindig csodáltam azokat, akik már egészen fiatalon el tudták dönteni, hogy mi lesz a hivatásuk és arra mentek. Most nagyon nyugodt lettem, látom és érzem, hogy a nem is olyan rég pocsékba ment életem kezd jobb irányt váltani, mert "seggbe" lettem rúgva. Az univerzum, a karma, az Isten által, kinek, hogy tetszik.
Nagyon gondolkozom azon, hogy a spiritualitást egy szintjét is behoznám az egész életmódot váltunk, keressünk magunkat vonalba, mert van rá igényem és mert van rá igény. Szembe is jött velem valami, ami egyrészt tudományosan be lett bizonyítva, hogy nincs értelme és mégis sokszor ad egész jó magyarázatot és nekem ez külön szokott tetszeni. Mert most már abban élünk, hogy mindent kikutatunk és ha egyszer kikutattuk, akkor az onnantól úgy van. Jó, ez bizonyos esetekben lehet egzakt, és jó is ha az, például ilyen az orvostudomány. Na, de a lelki és hit vonalon kikutatni mindent nem lehet. Vannak olyan dolgok, amikre nincsenek magyarázatok vagy csak nagyon gyengék. Jó, kicsit elragadtattam magam, a lényeg, hogy a terveim között szerepel olyat tanulni, ami ilyen ellentmondásos.
Nekem a személyes tapasztalatom az, hogy minden embernek van erre egy ajtaja. Ha nyitunk felé és be merünk engedni dolgokat, akkor be is fognak jönni, ha bezárjuk, lelakatoljuk az ajtót, akkor nem nagyon csak olykor-olykor igazán durva dolgok fognak beszivárogni a küszöb alatt. Vannak érzékenyebb emberek, akik ha lelakatolják az ajtót, akkor is rájuk rúgják és vannak olyan elmék, akiknél nagyon nehéz áttörést elérni. Ezt is sok mindennel lehet magyarázni. Sokszor nem is az a lényeg, hogy éppen melyikbe tudunk hinni, hanem, hogy valamiben legyen hitünk, reményünk és ez alakítja bennünk például az empátiát, ami az egyik legfontosabb emberi tulajdonság és ami most egyre kevésbé van.
Mindig szoktam választani egy "életindulót". Aki látta anno az Ally McBeal sorozatot az tudja miről van szó, aki nem az nézze meg, tök jó sorozat. Az életinduló egy olyan zene, ami felcsendül a fejedben, hogy segítsen. Hogy feltüzeljen vagy éppen lenyugtasson, ott legyen veled dicsőséges vagy éppen szomorú pillanatokban. Nekem mindig van életindulóm, ami időről időre változik. Most ez az enyém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése