...a nagy szemeivel, amiben megcsillant a tűz és az izgatottság. Vigyorogva mondta, hogy bekerültem egy nagy produkcióba. Persze a pillanatnyi öröm után máris jött a rendezői intelem, hogy nagyon nehéz lesz, sok lesz és oda kell tennem magam, szóval örüljek persze, de érezzem is a helyzet súlyát. Érzem én, főleg a súlyt, mert még a hír előtt, reggeli helyett voltam futni egy hatost és ma kivételesen úgy döntöttem, hogy akkor próbáljuk meg hegynek fel a táv felét, ami elég keménynek bizonyult, mert nem elég, hogy felfelé kellett futni még kicsit morogtam is a saját súlyomra. Bár már vagy 4 kiló zsírtól szabadultam meg mióta futok még így is érzeni - főleg hegynek felfelé - hogy annyira nem jó cipelni a saját seggem.
A munkamegbeszélés után visszatértem a valóságba, ami azt mondja, hogy holnap kezdődik a tanév. Biztos nagyon nehéz lett volna megadni ezt a plusz egy napot a gyerekeknek, de mondjuk, hogy jó lesz bemelegítésnek az első nap. Hétvégén meg csomagolhatok könyveket, de nem fogok, tavaly is becsomagoltam és pár hét után lejött róla minden, ezért hagyjuk is. Amúgy idén már hoztam a formámat az első online szülőit elfelejtettem, de senkinek nem mondtam meg, hogy amúgy fel volt írva a naptáramban, de én vígan vásárolgattam helyette utána meg kávéztam és megnéztem egy filmet. Mondjuk mennyivel jobb ez, mint egy szülői. Főleg nálunk ilyen ügybuzgó szülők vannak, akik az amúgy 20 percig tartó szeánszot felnyomják 2 órára. Mert mindent tudni akarunk, szeptember első hetében véresen fontos, hogy decemberben a karácsonyi vásár meg a februári farsang mikor lesz.
Ugyanitt jelzem, hogy idén a terveim között szerepel a szocializáció is, de mint a mellékelt példa mutatja,várható, hogy nem a szülőin fogom kiélni ezen vágyaimat. Bár hozzá kell tennem, hogy csináljuk a házi mozit és mikor majd választani kell egy hűvös, esős, napon, hogy menjek-e jópofáskodni vagy nézzek-e meg egy filmet a házimoziban takaró alatt, forró kávéval.... na akkor kell választani a jópofáskodást. Kezdésnek beléptem egy könyvklubba. Gondoltam, hogy eljárnék jógázni is, de a mai hír után lehet átgondolom, mert több munkával zsonglőrködöm, egy jó pár már le van szervezve és még nem derült ki, hogy megkapok-e egy olyat, amit viszont október végééig meg kell csinálnom és az egy nagyon sziszifuszi meló. Ha megkapom, akkor az nagyon jó lesz, mert tudok majd venni belőle új cuccokat (kéne még legalább egy monitor vagy kettő és kinéztem egy új gépet is). Illetve van egy majdnem állandó munkaadóm, aki így a nyárra eltűnt, de ha ő is feltűnik, akkor aztán tényleg jobb lesz, ha nem járok jógázni is. A futás marad az biztos, mert ezt a sok ülést kompenzálnom kell.
A mai nagy tervem, hogy este 9-re ágyba kerülök és ez lesz minden nap. Hát ilyen sem volt legalább 3 hónapja, de majd elmesélem sikerült-e.
Na, adjunk a pletykakörnek egy kis munkát:
VálaszTörlés- milyen anya már, a szülőit is elfelejtette, mert vígan shoppingolt
- de hát mit várhatnánk tőle, rendes munkahelye sincs, boldogtalan, biztos csalja a férje, a gyereke is gyépés
Majd még folytatom, ha lesz rá igény :)
Mindegyik jó, de a kedvencem a "rendes munkahelyem sincs". :D Mikor egy-egy beszélgetésnél kiderül mit csinálok, akkor olyan furán szoktam rám nézni. :D Esküszöm a többség elsőre nem is érti, ezt sem értem, hát láttak már bármit, ami össze van vágva... Aztán mikor fotózni-videózni kell a gyerekeket akkor eszükbe jutok, de nem is értem, sem fotós, sem operatőr nem vagyok, összemossák ezeket a szakmákat.
VálaszTörlésHú, nem fogsz unatkozni, menjen simán minden, nagyon sok sikert hozzájuk!
VálaszTörlésA szülőin történtek lényegét úgyis megtudod, nem is vesztettél semmit :-)))
Köszi! :)
TörlésIgazad van, lemaradtam a szülőiről, de máris mindent tudok. Azért jövőhéten még lesz egy rendes szülői a suliban és az oviban is, szóval még nem vagyok teljesen lemaradva.
Én teljesen lazán kezeltem a szülőit, egészen nyolcadikig azt hiszem és a gimiben is akkor kezdtem el járni, amikor közeledett az utolsó év és ballagás, érettségi stb. volt. Igazából nem volt baj a gyerekkel, meg a tanulás is megfelelt az én "elvárásaimnak" , fogadó órára jártam párszor, de akkor is csak azoknál a tanároknál, akik azt tanították amik kellettek a továbbtanuláshoz, matek, töri, magyar, nyelvek. A többi nem is igazán érdekelt. A hideg kirázott mindig is a túlbuzgó szülőktől.
VálaszTörlés