Itt vagyok

De rég nem írtam.

Pedig sok dolog történt. Igazából állandóan van valami, és nem is értem, miért van ez így, de elrepülnek a napok. Például soknak találom a nyári szünetet, de gondolom, kettőt pislogok, és itt lesz a szeptember. És akkor meg is ragadom az alkalmat, hogy elmondjam: nincs többé ovis gyerekem, most már mindkettő sulis. Durva. Öregszem, ők meg nőnek.

Gondolkozom, miről kellene még beszámolni, ami igazán izgalmas.

• Az építkezés már lassabban megy, mint tavaly. A ház tető alá került még tavaly késő ősszel, most a nyílászárók bekerültek, és most jön a villanyszerelő. Ennek örömére ki kellett találni, hogy hány konnektor, lámpa legyen. Elsőre nem tűnik olyan nehéznek, de aztán kiderült, hogy a fél életemet el tudom ezzel tölteni. A biztonság kedvéért jó sok konnektor lesz.
  
  
• A tanfolyamok közül az egyik már lement. Hát... nem fejtem ki teljesen a véleményem inkább. Egy biztos: voltak benne hasznos részek, inkább kevesebb, mint több. Mivel ezzel úgysem akartam semmit kezdeni, csak a Kicsinek segíteni, így egynek jó volt. A másik tanfolyamra most kapcsolok rá, mert én azt gondoltam, mindent tudok egyszerre csinálni, de kiderült, nem. Szerencsére nem volt gond, hogy kicsit halasztottam.
  
  
• Lettek új szomszédaim, ezért szombatonként reggel hétkor indul a felújítással járó zaj. Imádom. Egyébként velem egyidős párocska költözik a szomszédba, eddig jó fejek, és a srác mindent is meg tud csinálni. Ezért megszületett az egyezség, ő átjön, ha valami férfimunka van, én pedig megtervezem és megcsinálom a kertjüket. Mert ugye látták a miénket, és azt mondták, hogy ők is ilyet akarnak. Egyébként ma pont kaptam egy kézfogásos hátbaveregetést a kert miatt, hogy mennyire "szuper", és mostanában akárki idejön, azt mondja, hogy wáó. Most már kezdem én is azt gondolni, hogy azért egészen szépen összeraktam.
  
  
• Próbálok ésszel sportolni, de azért hajtom is a dolgokat. Futni nem voltam egy ideje, mert 30 fok körül nekem eléggé megugrik a pulzusom, és nem akarom felesleges stressznek kitenni a testemet. Viszont a jógában azt hiszem, szintet léptem. Most már fejenállásokat, kézenállásokat, spárgát, hidat stb. próbálgatok. Ezek egyébként úgy néznek ki, hogy többféle alapozó gyakorlatot kell hozzá csinálni, és lépésről lépésre lehet felépíteni. Van olyan ászana, ami 5 hónap alatt talán összejön, szóval ezek nem kapkodós dolgok, cserébe itt már a heti 5-6 alkalom az alap, anélkül nem tudok fejlődni. Ez kezd meglátszani az alkatomon is, egyre „jógásabb”. Elég sok zsírt vesztettem, de még mindig kell... Egyszerűen a combom és a fenekem nehezen engedi el a zsírt, ez egyébként az alkatomból adódik. A felsőtestemet előbb formába tudom hozni, mint az alsót, de már azt mondom, augusztus végére látni fogom a finish-t. Már, ha létezik ilyen, mert utána tuti szálkásabb meg mit tudom én mi akarok majd még lenni. A jóga mellett még táncolok, hogy valami kardió is legyen. Most például Cinussal tanulunk egy koreográfiát, ha már itt a nyári szünet.

Most ennyi jutott eszembe, ami talán érdekes lehet. Úgyis nyáron uborkaszezon van azt mondják...

Minden vagy semmi

Egészen elképesztő napokon vagyok túl. Ne haragudjatok, de nem fogom elmesélni az egészet, mert ezt nem is lehet. Egyszerűen annyi minden volt, hogy csak kapkodom a fejem. Lehet másnak ezek nem nagy dolgok, de nekem az egész világot jelenti és most próbálok lejönni fentről, hogy ezeket feldolgozzam és a helyükre tegyem. Egyébként imádtam ezt a pár napot és bármennyi ilyet el tudnék képzelni. 

Két momentumot elmondok azért, hogy ne csak meséljem a semmit. 

Él bennem valami, ami kezd testet ölteni és ez ezen a hétvégén kezdett jobban megérni. Kitaláltam, hogy ehhez kell nekem egy mitológia könyv. Vegyek egyet, de nem? Mikor erre gondoltam otthon ültem teljesen egyedül a takaró alatt és olvastam. Egyszer csak eszembe jutott, - vagy inkább jött egy megérzés - hogy van itt több könyvforduló és konkrétan az egyikhez el kellene mennem. (Tudjátok ezek olyan kuckók, ahova el lehet vinni a megunt könyveket és el is lehet hozni onnan.) Amúgy is hónapok óta össze van készítve több könyv, amit el akartam vinni valamelyik kuckóba. Gondoltam itt a lehetőség és még az is lehet találok egy mitológia könyvet. 
Tehát ott voltam a takaró alatt, egy könyvvel, csöndben, egyedül és egyébként kicsit fáradtan és mondhattam volna nemet, de elkezdte piszkálni a fantáziám, hogy miért is éreztem én ezt. Szó szerint éreztem, hogy valami ott vár rám, ha nem egy könyv, akkor valami más, de éreztem a húzást. 
Fogtam magam felöltöztem, megfogtam a könyveket, amiket be akartam tenni a könyvfordulóba, elindítottam a zenét a fülembe és teljes békében kisétáltam. Egyenesen a kuckóhoz mentem, betettem a könyveket, nézelődtem, hogy ki, mit hagyott ott, de olyan össze-vissza volt minden és meguntam a nézelődést. Éppen mikor fordultam ki, felnéztem a legfelső polcra és.... 

Tudjátok meg is lepődtem, meg nem is, és csak elmosolyodtam magamon. Végre hittem magamnak, a megérzésemnek és tessék. Aztán teljes nyugalomban bementem a bisztróba, kértem magamnak egy cappuccinot, leültem a tópartra és csak voltam ezzel a történettel ott. 

Aztán elindultam hazafelé és kezdett begyűrűzni a lelkembe ez a sok jó, ami most volt és gondoltam kicsit megállok, leülök a fűbe, lazítok még pár percet és kifújom magam ott ahol a madár sem jár és minden csupa természet. És akkor odafutott hozzám ő... 

Látjátok nem kellett ráközelítenem. Mellettem "ült" sokáig, mintha haverok lennénk. Csak ültünk ott és néztük a világot. Aztán egy ponton elköszöntem tőle. Felálltam, de ő akkor sem szaladt el. 

"Amikor a gyík megjelenik az életünkben, finoman jelzi; az intuíció most erősebben szól, mint valaha. Ilyenkor érdemes különös figyelemmel fordulni a belső hang felé, hallgatni a megérzéseinkre még akkor is, ha azok szembemennek a józan észnek tűnő logikával vagy a megszokott szabályokkal. A gyík emlékeztet: az ösztöneink most a legpontosabb iránytűink.

A gyík spirituálisan a megújulás, az alkalmazkodás és a belső átalakulás szimbóluma. Arra emlékeztet, hogy néha el kell engednünk valamit, hogy újra növekedhessünk. Az intuíció, az álomvilág és a túlélés bölcsességét hordozza, finoman súgja: figyelj befelé, és maradj rugalmas a változásban."

Persze lehet ezt úgy nézni, hogy ez csak egy könyv és ez csak egy gyík...

Az utóbbi időben

 ...jöttem rá igazán mennyire szét lettem cseszve és, hogy ebből mennyire nem lesz egyszerű felállni. Viszont kaptam most pár új embert az életembe, kicsit kompenzálnak, de még messze vagyok attól, hogy azt mondjam oké vagyok, boldog vagyok. Hullámzó, nagyon hullámzó, hogyan érzem magam. Nem fogok hazudni, rohadtul nehéz ez az egész helyzet és próbálok nem kétségbeesni minden nap. 

Van egy ilyen klubunk. Elváltak klubja és együtt csámcsogunk a semmin. Főleg idióta mémeket küldözgetünk egymásnak és röhögünk meg politikán vergődünk, de nekem most ez is nagy segítség. 

És köszönöm mindenkinek itt is, aki kicsit segít, meghallgat, megkeres. <3

Ég a testem

Általános állapot nálam mostanában; itt-ott izomlázam van, itt-ott ég a testem, és ha szükséges, bármikor el tudok aludni. Röviden: éljen a sport!

Futás

Az 5 kilométeres távot már jó ideje futom, de nem is emlékszem, mikor mentem be 40 perc alá. Aztán egy ideig stabilan 38 percet futottam, de amikor elkezdtem kombinálni a futást kondiedzéssel (guggolásokkal, erősítéssel), egyik napról a másikra 2 percet javítottam.

 36 percek jöttek zsinórban, ma pedig sikerült a 35 perces szintidő. Nem én leszek az évszázad futója - és nem is kell az legyek - de jó látni, hogy fejlődök. Az órám adatai szépen mutatják a fejlődést; ugyanaz az útvonal, ugyanaz a táv, amit korábban „nehéznek” jelölt, ma már „mérsékeltként” értékel.

Az adatok nem hazudnak

• VO2max-szintem folyamatosan javul

• Átlagpulzusom 65-ről  56-ra csökkent, a pulzusmegnyugvásom egyre jobb

• Mélyalvásból 15 perccel több jön átlagosan, ez rengeteget számít

Az idegeim

Heti 2-3 alkalommal futok, majd rögtön utána lenyomok egy 15 perces kondiedzést. Heti egyszer tekerek egy órát, a többi napon pedig jógát és pilatest kombinálok. Volt olyan nap, hogy 3 órát edzettem, aztán 3 napig henyéltem. Nem lustaságból, hanem tudatos regenerációból. Azért kombinálom, mert így az idegrendszer sem tunyul el, nem tud úgy hozzászokni egy adott mozgásformához. 

Testzsír 

Április óta 4% testzsírt toltam le magamról, és építettem is egy kis izmot. Mindig mondom - de senki nem hallgat rám - nem a mérleg számít, az félrevezető. Egy durvább edzés után másnap simán lehet, hogy 1,5 kilóval nehezebb vagyok, mert vizet tart vissza a testem. Ez nem zsír, hanem a regeneráció része. Szóval nálam már nincs semmi mérlegelés. Lehet méretni már sok helyen zsír-izom arányt és szerintem érdemes is, de hétköznapokra tökre megfelel a fapados, kézi testzsírmérő is. És akkor rögtön leszokik az ember arról, hogy naponta testzsírt mérjen, mert a naponta mérlegelés divat. A testzsír nem ingadozik egy héten össze-vissza, ezért felesleges is méregetni, nem is idegeli az embert. Kéthetente rá lehet nézni és ha jól dolgoztunk maximum 0,5-1%-os zsírvesztés lehetséges, ezért lehet érdemes havi egyszer megnézni mi a helyzet. 

Hormonháztartás

Továbbra sincs PMS. Nincs hangulati hullámvasút. Az energiaszintem kisimult, a hormonjaim stabilak. A kortizol éveken át blokkolta a haladást, sportban, fogyásban, regenerációban. Ma már ez is egyre jobb, és végre és ez érezhetően megdobja a teljesítményt. Egyébként regényt tudnék írni a kortizolról mennyire cseszi szét az ember életét. 

Vércukor

A vércukrom stabil, mintha sosem lettem volna IR-es. A ghrelin és leptin is egyensúlyban, például futás után órákig nem vagyok éhes, mert a szervezet szépen használja a zsírraktárat. Amikor pedig megéhezem, tudatosan töltöm vissza a tápanyagot. Az elektrolit-háztartásomra is figyelek, heti egyszer simán iszom ORS-t, de melegben minden futás után. Izotóniás ital is jó, de az ORS aránya verhetetlen.

Volt 2–3 hetem, amikor a nyakam tele lett nagy pattanásokkal. Lehetne a PCOS jele is, de nálam a méregtelenítés jele volt: a szervezetem így engedte el az ösztrogén- és toxinmaradványokat. Most már alig látszik, de még dolgozik a rendszer.

Cél: 20% testzsír 

Most úgy érzem, elkaptam a fonalat. A testem nem ellenség többé, hanem partner. Szeretném augusztusra elérni a 20%-os testzsírszintet, de ha szeptember lesz belőle, az is rendben van. A lényeg: nem hajtom agyon magam, mert a hormonháztartást egyensúlyban tartani fontosabb, mint a centik.

És még valami: én csinálom ezt a „szar időt” bocs. 🌧️

A meleg önmagában is stressz. Ha rajtam múlna, nem lenne kánikula ezen a nyáron. A 26–28 fokos napsütés szerintem tökéletes, már abban is le lehet égni manapság. Tavaly nyáron annyira kitikkadtam, hogy megfogadtam: idén nem lesz kánikula. (Igen, tudom, hogy nem rajtam múlik. De hátha.)

Szerelmem a kaja 

Ezen a héten már harmadszor fogok menni a bio zöldségkosaramért. Anyám szerint drága ennyi zöldségért 8000 Ft. Szerintem nem, mert helyi, vegyszermentes, idényzöldség és minél előrébb megyünk a nyárban, annál több lesz, ahogy teremnek a dolgok. A Kicsivel esszük ketten (Cini alig eszik zöldséget), de még így is feladat mindent megenni egy hét alatt. Amikor az uborkát megkóstoltam majdnem elsírtam magam annyira jó íze van. Imádom. Egyébként írom a költségeket és mivel nem járok annyit boltba, máris spóroltam, nem csúszik be a kosárba ez meg az. Igazából fehérjéért szoktam beszaladni (tofu, csicseri borsó, stb. gyerekeknek némi hús, bár a Kicsinek megy a tofu is) meg gyümölcsöt is veszek. Egyébként zöldségkrémeket csinálok ezekből meg mindenféle finomságot és nyersen is esszük. 

Ehhez annyit írnék, hogy utálom a zellergumót, de így sütve annyira jó, hogy ettől is sírok. Felvágtam vékonyan, beirdaltam, egy kis szósszal megkentem (fokhagyma, szójaszósz, méz, miso pasta, chili paszta, citrom), 2 perc alatt készre sütöttem. 

Halak és barátok

Elkészült az akvárium. Leírhatnám az egész folyamatot, de nagyon hosszú lenne, és szerintem senkit nem érdekel. Pedig tényleg komoly hobbi ez, ahol rengeteg dolgot kell figyelembe venni, hogy egy ilyen rendszer felálljon és jól működjön. Még biztosan tanulni fogom egy ideig. Két hetem ment rá úgy, hogy minden nap foglalkozni kellett vele. Az, hogy most raklapokon áll, egy egész napos agyalás eredménye, mert amikor már bekerült a házba, akkor jöttem rá, hogy egyik előre kigondolt bútor sem lesz elég stabil. Végül eszembe jutott, hogy az építkezésről maradt néhány raklap, abból lehetne bútort csinálni, így nem kellene egy vagyont kiadnom egy új bútorért. Úgy gondoltam, előre is kellene fúrni egy falapot, hogy ne látszódjon, hogy raklap, de tegnap a barátaim azt mondták, hogy így tök menő meg autentikus, szóval lehet, hogy mégis így hagyom.

Ez a fotó közvetlenül a feltöltés után készült – azért ilyen zavaros még a víz.

Ez pedig már másnap esti fotó. Itt már szinte teljesen tiszta víz és a Kicsi beült mozizni. Még nincsenek benne halak, mert legalább 2-3 hét kell mire feláll úgy a víz, hogy bele lehet tenni 1-2 halat. Aztán pedig folyamatosan lehet bővíteni a csapatot. 

A Kicsi rendszeresen odaül nézni. Van, hogy visz magával valami rágcsálnivalót, és csak nézi. Persze minden nap rákérdez, hogy mikor lesz már guppink, de visszaszámolunk, és így örömmel várakozik. Cinus is örül neki, tudja, hogy ez a Kicsi ajándéka, de már ment az egyezkedés, hogy kinek hány hala lesz benne. Nagy meló volt tényleg, és lesz is vele feladat, de most, hogy felállt a rendszer, könnyebb lesz, és akárhányszor elmegyek mellette, mindig megcsodálom én is. Jó nézni. A növények egy része még átültetési sokkban van, de állítólag ez normális, és majd idővel összeszedik magukat és meg is fog dúsulni. Van benne pirosodó növényke is, meg indás, moha... Teljesen véletlenül megtetszett az a fogalom, hogy akvakertész...

Újdonsült barátom pedig azt mondta, hogy most akkor tanulok egy új szakmát, mert neki is volt régen akváriuma, és tudja, milyen feladat ez. Hívott kemencét rakni. Mondtam, hogy ahhoz nem értek. Erre azt mondta, hogy ugyan már, ha rajtam múlik, egy hét, és kitanulom. Még csak öt perce ismerjük egymást, de már ilyen kis vicces. Egyébként teljesen véletlenül ismertem meg, egy irodalmi performansz keretében. Elkezdtünk beszélgetni, és kiderült, hogy nagyon olvasott, remek zenei ízlése van, olyan bakelitgyűjteménnyel, hogy az állam is leesett. Remekül főz, például maga gyúrja be a tésztát, mint a nagyok. Úgy tálal, hogy őrület. Mindent szeret szépen, dizájnosan megcsinálni. Tényleg jó az ízlése, ösztönösen van szépérzéke. Nem eszik feldolgozott ételeket, nem nagyon eszik húst, rengeteg zöldséget tol magába, sokat sportol. Van egy gyereke, és velem egyidős. Kiderült, hogy az elmúlt húsz évben rengeteg hasonló eseményen jártunk, ugyanoda jártunk bulizni, ugyanazokon a koncerteken voltunk. Tehát rengeteg témánk van, amit meg tudunk vitatni.

Előre mondom: ez nem szerelmi viszony, nem is lesz az, ez egy induló szellemi barátság. Már van egy tetemes listám könyvekről, zenékről, filmekről, amiket ajánlott, és én is adtam neki elég feladatot. Nem is beszélünk minden nap, de ha igen, akkor repkednek a könyvek, zenék, filmek, receptek és a mérhetetlen sok hülyeség. Még ilyen barátom nem volt, akivel ennyire egy húron pendülök szellemileg. Persze ő sem tökéletes, mert például hallgat reggae-t. 😄

Azért ételek terén annyira nem maradok le tőle. Ezt itt egy szerény reggeli csak. A vajon pirított croissant megkentem a saját készítésű spenótos-gombakrémemmel, tettem bele karamellizált hagymát kecskesajttal, leheletnyi mézzel locsoltam. Nem verseny, de ha az lenne, nem állnék rosszul.

Suli, anyák napja, VIII. Henrik és a többi

Az utóbbi idő izgalmai: 

• A Kicsit felvették az iskolába. Az ő esetében ez nem olyan könnyű dolog, de szerencsére bekerült egy auti osztályba. Összesen hatan lesznek ebben az osztályban, és ő lesz az egyedüli lány. SNI osztály, ezért van köztük másodikos, harmadikos, negyedikes is.
  Voltunk már ismerkedős napon, ami úgy zajlott, hogy részt vett az első órán, míg mi kint vártunk. Szépen végigcsinálta az órát, feladatokat is csinált, és én úgy láttam, tetszett neki. Másnap mondta is, hogy menne a suliba. Az osztálytársai egyébként szeretettel fogadták.
  Nemsokára lesz szülői értekezlet, ami szintén egy alternatív szülői lesz, mert csak nekem tartják, a többi szülő csak beköszön és megismer.
  Cinus is ebbe a suliba jár, és nem volt evidens, hogy a Kicsinek lesz itt hely és felveszik, de szerencsénk volt meg résen is voltam. Pár idegszálam ráment. Ezért is jó lenne, ha Cinust nem kellene más iskolába vinni. Úgyhogy az univerzumra bíztam, akkor legyen kedves cselekedni.
  
  
• A héten írta az egész harmadikos évfolyam az angol tesztet. Tanulmányi átlag és a teszt eredménye alapján be lehet kerülni az emelt angol csoportba. Ha Cinus bekerül, akkor még több órában tanulja majd az angolt. Drukkolok neki! 
  

• Túl vagyunk az anyák napi ünnepségeken, vagyis csak az egyiken voltam, mert Cinus beteg lett. A Kicsivel ma mentünk, és izgultam, hogyan veszi az akadályt. Végül az ünnepség egy kis részét nyomta végig, a nagyobbik részét a folyosón töltöttük, ahol nekem tartott magánelőadást. Tehát bent szólt a zene, a gyerekek énekeltek és táncoltak, a Kicsi pedig ugyanazt adta elő csak kint, nekem. A végén visszamentünk a csoportszobába, és akkor anyukámnak meg nekem átadta az ajándékokat, amiket ő készített.
  Nekem így is megfelelt ez az anyák napja. Már megszoktam, hogy vele egy alternatív életet kell élni, és hogy a Kicsivel semmi sem szokványos. Ebbe bele kell edződni, hogy szinte minden helyzet ki van fordítva. De közben ez növeli is az ember rugalmasságát nem beszélve arról, hogy a Kicsi nagyon szeret engem és szerintem ő mindig is ilyen közel lesz hozzám. 
  Én már azért is büszke voltam, hogy ennyit kibírt, hogy volt kedve visszamenni délután az oviba, és részt venni ezen az eseményen még ha ilyen faramuci módon is. Egyébként bármiféle programon jól elvan, csak ez az emberek előtti szereplés nem a kedvence. És lehet, nem is lesz az sosem, ami nem baj.

• Kisebb, de fontos dolog, elhoztuk az akváriumot, ami jelenleg itt áll, üresen. Már az üveget is művészet volt kitakarítani. Ilyet, hogy mosogatószer még véletlenül sem lehet használni, nemhogy keményebb vegyszert. Csak ecettel és citromsavval lehetett nekimenni és a több éves vízkövet felütni nem volt egyszerű.
  A héten fogom a köveket átmosni, átsütni, hogy csíramentesek legyenek. Aztán próbálok rájönni a szűrő működésére. Ha minden oké lesz, akkor a meglévő és bevásárolt cuccokkal megépítem az akváriumot. 2-3 hétig majd „üresben” megy, csak növényekkel, és ha beállt a pH, akkor jöhetnek a guppik. Meséltem már, hogy kitaláltam, mi lesz a nevük? I–VIII. Henrikek lesznek, mert csak fiúkat veszek, a guppik elég hamar szaporodnak és villámgyorsan megtelne az akvárium. Aztán kicsit később jöhet algaevő, majd még később neonhalak és valami rákocska is. Elméletben már egészen jó vagyok, most jön a gyakorlat. De ha egyszer összerakom és felállítom a rendszert, onnantól csak könnyebb lesz.
  
  
• Az építkezés idén még valamennyit halad. Most tetőig készen vagyunk, vannak válaszfalak, és nemsokára jönnek a nyílászárók meg a villanyszerelés. Aztán meglátjuk. Bankot kellene robbantani, olyan árak vannak. Tényleg nem tudom, mi lesz, hogy lesz, én már ezt nem nagyon bírom megugrani. Most nem. És nem látom magam előtt, mikor vagy hogyan fogom.

Annyi minden nyomja a vállamat, és most már nem csak én aggódom magam miatt, hanem a családom is. Mondjuk ettől nem vagyok előrébb. Néha azon is gondolkozom, hogy miért velem történik minden. Miért kell állandóan újragondolnom az életem? Újrakezdenem? Szerencsére nincs sok időm gondolkodni. De ha van, szomorú leszek és néha még félek is. Ezért is sportolok most elég sokat, az még pluszban lefáraszt, kipörget, és a végén már gondolkodni sincs erőm csak beborulni az ágyba.

Nem tudom mi lesz, hogy lesz. Ennél jobban szoktam látni a jövőt, de most alig látok előre. Viszont a kert legalább gyönyörű. Az utóbbi két hétben megfeszített tempóban hoztam be a lemaradást. Szerintem beérett, olyan lett, mint amit elképzeltem. Sőt, sokkal jobb. Ezen a képen nem látszik, de itt-ott vannak eldugott színfoltok, érdekességek és már nem kell vele nagyon melózni. Persze lehet locsolni, kicsit metszeni, de majd csak ősszel lesz megint egy nagyobb kör. 

További őrületek

Volt ugye a drogos „udvarlóm”. (Miközben ezt írom, röhögök és fogom a fejem.)

Szóval az volt a sztori, hogy a feleség esküdött rá, elmegy a Motyós az elvonóra, és nyugodjak meg. Nem tudom, mondhatom-e fordulatnak, mert inkább előre kiszámítható volt, hogy nyilván nem ment el semmiféle elvonóra, hanem élnek nagy boldogan, mintha mi sem történt volna.

A felesége olyan szinten támogatja ezt az embert - aki, emlékezzünk vissza, benarkózva él, hallucinál, viszi a gyereket kocsival, megjelenik a házamnál - hogy az eszem megáll. Mondott akkor nekem olyat a felesége, hogy „ez megerősítette a kapcsolatukat”, de nem hittem el, hogy ezt komolyan gondolja. Mi erősítette meg? Hogy egyszer csak felbukkan az életemben, és koslat utánam, mikor én 26 éve nem is láttam ezt az embert? No, mindegy.

A gyereket nyilván sajnálom. Azt meg csak remélem, hogy már nem fog éjszaka korzózni a házam előtt, ha éppen most abban a tudatállapotban van, hogy boldog családapa. Pfff...

Belegondolok, hány ilyen vezet autót nap mint nap…

Férfi típusok

Meséljek röviden a jelenleg választható pasikról?
Nem mintha pasiztam volna egy percet is, vagy akarnék – rengeteg az elrettentő példa... szóval ez nálam csak szimpla megfigyelés, hogy mik mennek.

Kategóriák:

1. Válásban megnyomorodott apuka.
   Neki már nem kell gyerekes nő, a sajátjait próbálja eltartani, a volt feleségével próbál küzdeni, és a lufiszájú, pucsító huszonévesekre bukik, akik még rúgnak bele kettőt, lehúzzák pár nyaralással, táskával, cipővel – majd lelépnek.

Apu elcseszte a házasságát, mert nem segített otthon / nem tudott felnőni / kicsit vagy nagyon félrelépett. Alapjaiban nem rossz ember, csak nem tudta időben kezelni az élet problémáit, és ezért válás lett a vége. De tanult belőle – csak nem jól.
Most a lufiszájú, huszonéves csajjal próbál nagyon korrekt lenni. Fizet, kussol. A csajt az évszakok változása szerint szórakoztatja, ahogy az meg vagyon írva: ősszel borvidékek látogatása, éttermezés, wellness. Télen kötelező vásárokba járás, tökéletes karácsony, szilveszter a barátokkal, ahol mindenki megcsodálhatja lufiszájút. Majd kicsit el kell menni télből nyárba, de azért síelés is legyen. Tavasszal a tulipánok és medvehagymák ébredésekor belföldön KELL "túrázni" menni – full sminkben, fitneszcuccban. Lufiszájút videózni kell hátulról az insta posztokhoz, miközben csak a csaj fenekét látjuk, a tájat nem. A csaj ezt úgy teszi ki, hogy túrázott, de igazából ez egy ingyenes szoftpornó. Már keresi az újabb áldozatot, mert válásában megnyomorodott apuka kezd kifogyni a lóvéból. Még talán becsúszik egy nyár. Levendulamezős fotó, esküvőre járás, tengerpartos nyaralás egy kis Balcsival, Forma–1, szerva itt, csere ott, jöhet az újabb apuka.

2. Kisállatába, karrierjébe szerelmes férfi.
   Nagyon tudatosan gyermektelen, mert ő okos. (!) Mert ő tudja, hogy nem bírja a gyerekeket, nem bírja a kötöttségeket, védi a bolygót, és pont nem kíváncsi az elvált nőkre és gyerekeikre – de a lufiszájú csajokra sem.
   Olyan igényei vannak, mint senkinek. Aztán kiír mély gondolatokat a netre, hogy miért jobb a kutya meg a cica, és hogy neki milyen jó egyedül. Néha posztol Nepálból, hogy „na ugye, ha három kölyke lenne otthon, ő sem tudna most Nepálban lenni” – és hogy milyen okos, mert ő előre gondolkodott. Ti meg, prolik, szenvedjetek csak otthon a gyerekeitekkel – a lufiszájú csajok meg kapják be.

Politikában erős, szeret kommentelni, megmondani „okosan”. Előfordulhat, hogy konteóhívő is lesz. Bio, öko, talán vegán – vagy épp az ellenkezője, és utálja az összes ilyet. Szereti mutogatni magát, de nem az autóját, hanem mondjuk a márkás, de elegáns óráját, a drága bringáját, hogy mennyire kifinomultan választ bort, és milyen jó koncerten volt.
Vannak nőbarátai – de ezek csak barátok. Azért néha egyet-kettőt megfektet, de nem megy bele jobban. Empátiaszintje az évek alatt egyre alacsonyabb.

3. Huszonéves csávók, akik rámennek az idősebb nőkre.
   Mert a korosztályuk női egy visszataszító slepp – nem természetesek, nem kedvesek, nem gondoskodók, nem szeretnek –, de legalább sok pénzt lehúznak. (Nekik valók a válásban megnyomorodott apukák, lásd 1. pont.)

Ők maguk még nem nőttek fel, tehát jól jön az "anyu". Tud főzni, a gyerekekkel el lehet legózni, anyuval mehet este a picsi-pacsi, és még ott sem kell aludni, mert anyu külön kérni fogja, hogy húzzon haza. Ő meg elmegy boldogan, teli hassal, egy kis játék és szex után.
Nem is érti a 40+-os csávókat, hogy mi bajuk van – hiszen full extrás ellátást lehet kapni gyakorlatilag csak azért, mert még kinéznek valahogy. És ha kell, bírják az iramot, de tudnak szenvedélyesek is lenni. Rájönnek, hogy ha igény szerint működnek, és még kicsit tudnak beszélgetni is, akkor nyert ügyük van.

4. A soha nem volt nője típus.
   Hát igen... nekik mindegy, csak nő legyen. Viszont elferdült az agyuk a nőtlenségben, fogalmuk sincs, mit kellene csinálni, és a legtöbbjük egy perverz állat.
   Általában minden típusú nőhöz kommentelnek valami olyat, hogy „gyönyörű vagy”, „csodásak a szemeid” és egyéb frappáns csajozó szövegekkel nyomulnak. A nők pedig elküldik őket a fenébe – ilyenkor átváltanak valami féktelen és gusztustalan agresszorba. A „szépek a szemeid” kommentek helyett máris jönnek a: „Felnégyelnélek a szemgolyódon keresztül, te ostoba, ronda pics@” típusú hozzászólások. Kiváló sorozatgyilkos típus. 

5. Drogos és/vagy alkoholista és/vagy szexfüggő és/vagy pornófüggő és/vagy játékfüggő.
   Ezt talán nem kell túlmagyaráznom... Őket általában sajnálni kell, mert „betegek”. Elmennek elvonóra akár egy évre vagy még többre, ott kapnak terápiát TB-alapon, meg mindenféle programokat. És akkor rájönnek, hogy milyen jó, hogy napirendjük van, meg össze kell hajtogatni reggel a pizsamájukat. Fel kell nézni rájuk, mert ők „függő betegek” – értsük meg, és milyen jó, hogy ezt kezelik. Közben otthon várja őket több hátrahagyott, traumatizált barátnő, feleség, gyerek. Azért párszor visszaesnek – mert ez „ilyen betegség”, értsük meg. Általában bárkit szeretnek, aki szereti őket.

6. Fejlődni próbáló férfi.
   Eljár mindenhova: terápiára, férfikörbe, jógára. Nagy feminista, PC. Viszonylag sokat sír – de nem képletesen, hanem tényleg sír. Megéli az érzelmeit, kicsit talán túl sokszor is, mert csakis az érzelmeiről tud beszélni: hogy az anyja mekkora kretén volt, hogy az apja egy seggfej, hogy ő mennyit meditál, miket él meg, hogy mennyi herbateát iszik, és közben mit él meg.

Annyira ezt nyomja, hogy gyakorlatilag mindenki elfárad benne – még a legempatikusabb nő is. Ez a típus a férfi tulajdonságait már nem képes megélni, sőt, visszataszítónak tartja. Ezért a férfikörök alatt félmeztelenül, sírva ölelget más, hasonló lelkületű férfiakat.
Erre a típusra a női körbe vagy dobkörbe járó, gyertyakészítő, hippi-szittya nők nagyon buknak, de ezek a pasik igazából nem buknak vissza rájuk – csak nem merik megmondani, mert fesminista PC-k.

Imádják a nőket kérdezgetni: mit éreznek? Milyen a szülés? A menstruáció? Milyen nőnek lenni? Próbálnak együtt örülni és fájni a nővel. Aztán lehet, véletlenül bekerülnek egy kapcsolatba – és nem tudják mit kell csinálni. 

7. Szenvedő, futottak még művész.
   Lehet elvált, nem elvált, gyerekes, nem gyerekes. Az interneten szenved és/vagy poénkodik. Kicsit macsó, kicsit érzelgős, kicsit kisfiú. Megmutatja a művészetét (zenekar, versírás, mázolmány). Például azzal megy előre, hogy a gimis zenekarát, a „Büdös tornacipőt” újraéleszti. Kis alter helyeken 50 embernek zenélgetnek, amit ő úgy él meg, mintha szenvedő rocksztár lenne. Minden próbáról van képi anyag, hogy mennyire készül a koncertre, mennyit dolgoznak, és mekkora rocksztár. (Vagy ezt már mondtam?)
   Belecsúszik néha a félpucér képekbe, de óvatosabban, ízlésesebben. Látványosan válogat a kétségbeesett nők között, már-már leereszkedik közéjük. Ez lehet: utolsó órás nő, aki gyereket akar; elvált anyuka, aki több szemét idiótán van túl és szereti a passzív-agresszív típust; egyetemista lány, aki apapótlékot keres.
   Igazából nincstelen, céltalan, szenvedő vérszívók.

8. Morgós öregember, apaállat. 
   Igazából nem öreg, csak már úgy morog, mint egy vénember. Asszonyállatot keresne. Főzzön, takarítson, felőle lehet karrierista, és lehet három gyereke is – csak ne neki kelljen ezzel foglalkoznia. A nő csak főzzön, takarítson, és a seggén álljon meg a söröskorsó. No meg persze bírja a hímsoviniszta poénokat. Fidesz-szavazó.

Na, ez a felhozatal.
Vagy csak az egyik pont igaz egy pasira, vagy ezek kombinációi.

+1. Normális (elvált / nem elvált / házasság előtt álló) férfi.
Dolgozik, egyik lábát teszi a másik után. Nem látjuk őket, nem tudunk a létezésükről. Nincsenek jelen sehol. Elbújnak inkább. Mondjuk, megértem.

Ps: Majd megírom a női változatot is, hogy korrekt legyek ugye. Majd még ki kell találnom én melyik kategóriába tartozom. Önismeret...haha.  

Végre varrtam egy ruhát

Nagyon szeretnék még sokat varrni (is), tele vagyok ötletekkel. Jó ideig semmihez sem volt kedvem, de most valahogy megjött. Ez a ruha nem egy bonyolult darab, de még a legegyszerűbbekkel is mindig rengeteg munka van - hát ezzel is akadt.

Fekete anyagon, fekete cérnával dolgozni nem lett a kedvencem... kellett hozzá a természetes fény rendesen. Nem lett teljesen tökéletes, de hordható, és a hibáit csak én ismerem.

A sejtcserém épp zajlik

Egyrészt a bőröm állapota kétféle. Helyenként olyan szép, mint egy japán nőé, máshol meg simán felveszi a versenyt egy 17 éves kamaszéval - pattanásfronton. Most nagy "méregtelenítésben" vagyok. Odáig jutottam, hogy reggelenként miso levest eszem. A mélytengeri alga és a fermentált szójabab elképesztően gyógyító hatású. Pár órával később megiszom a mindennel telepakolt smoothie-mat, vacsorára pedig jön valami szilárdabb - de az is roskadásig van zöldséggel. Most ez megy. Ezt veszi be a gyomrom, és ez az étrend rendesen kíméli a májam, tehát tényleg nincs terhelve. Így a szervezetem szépen tud pattanásokat generálni, és kiküldeni a hormonmaradványokat meg toxinokat. Azért várom már a végét ennek a folyamatnak...

És hát... ennek a sejtcserének más jelei is vannak.

• Sosem kedveltem a szőke pasikat. Komolyan. De mostanában… hát nem tudom, mi van velem, elkezdtem más szemmel nézni őket. Persze Travis Fimmel mindig is tetszett – azért na –, de most, hogy újranézem a Vikingeket, és tetszik amit látok. Azt gyorsan tisztázom, hogy ő sötétszőke nem világos barna. A hirtelen szőkék még nem tetszettek meg. 
  
  
• Aztán... sosem szerettem a szárzellert. Lenyelni sem bírtam. Most meg megszerettem. Ezt sem gondoltam volna magamról. Ezért idén újra megkóstolom a sárgadinnyét is - azt mindig is kifejezetten utáltam -, hátha megváltozott ez is. Illetve a szappanízű mangóval is próbát teszek. Sosem lehet tudni, alapon.
  
  
• Viszont teljes mértékben hányingert kapok a hústól. Múltkor anyuék főztek - talán tarját -, és néztem, hogy hmmm, milyen jól néz ki, talán ehetnék belőle. Aztán csak megszagoltam… és rohantam anyuhoz, hogy szerintem ez romlott. Anyunak vérfarkas-szaglása van, mondta is, hogy „ez bizony nem romlott”. Szagolgattam... undorodtam... és nem ettem meg. Pedig én szerettem a húst. 

Szóval ezekből azt gondolom még az is lehet, hogy éppen új ember leszek. Hátha esetleg az ablakpucolást vagy a teregetést is végre megkedvelem.

Jaj...

Teljesen el vagyok keseredve. Minden évre jut egy brutális iskola incidens. A fizikai és verbális bántalmazások teljes skáláját átéltük az elmúlt években, és egyre inkább azt érzem, hogy védtelenek vagyunk. Védtelen a gyerekem, és védtelen vagyok én is szülőként. 

Az iskola? Nem szeret ilyesmivel foglalkozni. A pedagógus? Nem akar belemenni. És én itt állok, és csak azt kérdezem, hova menekíthetném a gyerekemet? Hol lehetne végre biztonságban? Át kellene vinnem egy másik általánosba? De ott is bármi megtörténhet. Vigyem át alternatív iskolába? Talán boldogabb lenne ott csak akkor meg ott a kérdés, tanulna-e rendesen? Mert ha olyan gyerek lenne, aki nem szeret tanulni, könnyebben rábólintanék. De ő jó eszű, kiváló tanuló, és szeret is tanulni. Ő az, aki kérdez, kutat, érteni akarja a világot. 

És igazából... nekem is elegem van ebből az iskolából. Nem csak az erőszakról van szó. Sorolhatnám; szociális szempontból gyenge, a közösségépítés nulla, és ahelyett, hogy jobb lenne, évről évre romlik. Hiába fizetjük a tandíjat, most már úgy érzem, ugyanazt kapjuk, amit ingyen is megkapnánk máshol. 

Az első évben jó volt. Elhoztuk egy rossz osztályból, új közeg, új remények. Minden jól alakult. Aztán jöttek új gyerekek, és tavaly már óriási balhé volt, idén pedig itt van újra. Egy nagyon problémás gyerek, aki az én lányomat is bántotta már. És most ez az újabb incidens. És én itt ülök, és próbálok rájönni, hogy mi a jó megoldás? Mert az biztos, hogy így nem akarom folytatni. Nem akarok minden egyes évben újabb és újabb harcokat vívni. Nyugalmat akarok. 

Valami változás kell. De még keresem az utat.

9 éves bántalmazók

Cinust két osztálytársnője vállalhatatlan, trágár stílusban, több hangüzenetben megfenyegette és verbálisan bántalmazta. A fenyegetések között az is szerepelt, hogy módszeresen és élvezettel kivégeznék a kutyánkat - ezt két külön üzenetben is részletezték. Szerencsére Cinus nem hallotta ezeket az üzeneteket, mivel a telefonhasználatát figyelemmel kísérjük. A telefon épp nem volt nála, így nem is tudott reagálni a lányok üzeneteire - és paradox módon éppen ez a nem reagálás váltott ki belőlük ekkora gyűlöletet. Ez semmilyen szinten nem tekinthető normálisnak, és biztos vagyok benne: nem az én gyerekemben van a hiba.

Hosszan ki lehetne bontani a történet minden részletét, de röviden: ez nem az az eset, amit el lehet intézni egy "enyje-benyje, bocsánatot kérek" félmondattal. Ez súlyos. És ezt így is kell kezelni.

A fokozatosság elvét követve, lépésről lépésre haladok:

1. Először a szülők felé jeleztem a problémát.
   Sajnálatos módon semmiféle megoldási javaslat nem érkezett - sőt, visszatámadás, pánikrohamos zokogás és esküdözés lett a válasz. Ez nem megoldás. Ez menekülés a felelősség elől.

2. Ezért az iskolát is értesítettem, és kértem az iskolapszichológus azonnali bevonását. A hivatalos levélben a vonatkozó törvényeket is lehivatkoztam, és jeleztem, a bizonyítékokat bármikor a rendelkezésükre tudom bocsátani.

Ha érdemi változás továbbra sem történik:

3. Jogom van a bizonyítékokkal a területileg illetékes gyámhivatalhoz fordulni, mivel ez az eset súlyos bántalmazás és fenyegetés kategóriájába esik.

4. Emellett feljelentést is tehetek a rendőrségen. Kilencéves életkor ide vagy oda, a hatóságok kötelesek eljárást indítani. Ez nem letartóztatást jelent, hanem egy hivatalos vizsgálatot, amelybe az iskolát, a szülőket és a szükséges szerveket is bevonják.

Döbbenetes, hogy 9 éves kislányok fejében ilyen gondolatok megfogalmazódnak. Hogy az agresszió ilyen korán, ilyen mélységben megjelenik. Valóban nagy bajban van ez a világ. Nem csodálom, hogy egyes országokban - például Amerikában - iskolák zárnak be a home schooling rohamos terjedése miatt. Mert egy ponton túl minden szülő érzi, hogy nem az iskolák falai között dől el, milyen ember lesz a gyerekből, hanem otthon, a nevelésben. És hogy mindenkinek meg kellene tanítania, hogy minden cselekedetnek következménye van. Akkor is, ha csak kilencéves vagy.

És most itt vagyunk. Cinus nem hallotta ugyan az üzeneteket, de érzi, hogy valami nagyon komoly történt. Ő az, aki mindezt elszenvedte csak azért, mert nem reagált azonnal egy üzenetre. Nem kevés munka lesz helyreállítani a lelkét. De meg fogom tenni. Mert az én feladatom az, hogy tudja, nem az a hibás, akit bántanak, hanem az, aki bánt.

Henrikék

Előzmények: Ott tartottam, hogy rábíztam magam az univerzumra - akvárium- és halacskakérdésben is. És akkor szembejött velem egy kiváló ajánlat. Az eladó viszont mondta, hogy van előttem egy jelentkező.

Nem aggódtam. Csak annyit írtam neki, hogy ha az első delikvens mégsem vinné el, szóljon. Ennyi. Hátradőlés.

Tegnap este jött az üzenet, hogy a „nagyon komoly” érdeklődő még annyira sem vette a fáradságot, hogy odaszóljon, hogy mégsem jön. Egyszerűen eltűnt.Tipikus. Ahogy olvastam, már tudtam, ennek így kellett lennie. Az eladó persze mit sem tudott róla, hogy itt az univerzum volt szíves intézkedni. Ma elmentünk a gyerekek apjával megnézni az akváriumot. És tényleg tokkal-vonóval minden benne van, jó áron. Még most is üzemel, csak halak nincsenek benne. De ahogy ránéztem, éreztem, ez valami nagyon jól összerakott darab. Olyan felépítéssel és technikai felszereltséggel, ami pont nekünk való.

Rákérdeztem:

– Milyen halak voltak benne?
Nem fogjátok kitalálni...
Nyilván guppik és pár neonhal.

Aki nem merült el még az akvarisztika sötét, buborékos bugyraiban, annak mondom: ez fontos infó.
Mert vannak melegvizes meg hidegvizes halak, és nem mindegy, milyen technika kell hozzájuk. Nem volt mit tenni. Igent mondtam. Kértem 1-2 hét türelmet, hogy kitaláljam, hová kerül az akvárium, és hogy leszervezzük a fuvart. Vagyis, a gyerekek apja megkéri az egyik barátját, hogy ugorjon át furgonnal. Mert hát ebben azért mégiscsak egyszerűbb lesz bepakolni, mint egy személyautóba. Aztán vár rám egy jó kis akváriumtakarítás. A meglévő dekorációkat és növényeket kipótolva újraépítem a terepet. Beüzemelem. Hagyom „dolgozni” 2-3 hétig, közben figyelem a víz paramétereit. És ha minden stimmel, jöhetnek a guppi srácok. Csak hímek. Mert különben pár hónap múlva már saját fajtamentést kéne indítani. Utánajártam, nem probléma, ha csak fiúk lakják.

Már el is neveztem őket:
I. Henrik – VIII. Henrik.
Külön aranyos, hogy egyik sem lesz király.

Később, ha a Henrikek beszoktak, akkor csatlakozhat pár neonhal. Laza kis hobbi. Alig van vele dolog…Viszont a Kicsi szerintem oda lesz meg vissza.

Egyébként az univerzum további két kérdésben is intézkedett az életemet tekintve szólva nem is tudom mit aggódom, lerendezik ezt nekem csak menni kell az úton.

Kalandok hétköznapra

Ma reggel futni indultam, ahogy mostanában szoktam. Friss volt a levegő, az ég kék, a világ normálisnak tűnt, egészen addig, amíg két őzike ki nem ugrott elém a semmiből. Egy pillanat alatt ott termettek az úton, és ugyanúgy, ahogy jöttek, el is tűntek a bokrok között. Libabőrösen futottam tovább. Nem tudom, miért voltak ott pont akkor, azt sem tudtam, hogy ennyire bemerészkednek az emberek közé a parkba, de azt tudom, hogy nekem ez izgi volt és szép. 

Aztán mentem tovább. Lefutottam az 5 kilométeremet 38:07 alatt. Azt hiszem, most már tényleg megcélozhatom a 35 percet is, mint idei célt. 

De nem ez volt a nap legfontosabb része.

Pár napja észrevettem, hogy az előttünk lévő árokban, a vízelvezető csövekben egy meglehetősen megviselt fehér cica bujkál. Ismerem a környék macskáit, de ő új volt. Csapzott volt, sáros, és véres a füle. Először azt hittem, verekedett. Vittem neki vizet, ételt, és leültem mellé. Beszélgettem vele, ahogy egy cicához kell. Nem tolakodva. Inkább csak úgy... jelen lenni. És csoda történt: elindult felém. Minden egyes lépését megfontolta, és minden kis közeledéssel épült valami köztünk. Nem hagyta, hogy megfogjam, de ott volt, egészen közel. Jól ismerem ezt a típust. Az ilyen cicát nem lehet elkapni, birtokolni. El kell engedni és éppen ezért visszajön. Így is lett. Másnap reggel ott ült az árokban. Mintha csak azt mondaná: „Na, hol is hagytuk abba?” Újrakezdtük: étel, víz, halk szavak. Már nem félt tőlem, de még mindig nem engedett magához. Próbáltam mindenfélét, de mindig eltűnt. Ezek a vízelvezető csövek úgy vannak kitalálva, hogy ő nyer.

Ma láttam rajta, hogy rossz állapotban van. Nem kereste senki. Nem tudtam tovább nézni tehetetlenül, úgyhogy felhívtam az állatvédőket. Egy órán belül itt voltak. És sikerült. Megfogtuk és ők elvitték orvoshoz. A cica tele volt kullancsokkal, bolhával, és kiderült, hogy el is ütötték. El volt törve a szegycsontja. Egy apró test, egy nagy történettel. És nem ezt érdemelte. Nagyon drukkolok neki. Hogy meggyógyuljon. Hogy szeressék. Hogy valaki számára ő legyen a világ legszebb fehér cicája, akivel már csak jó dolgok történnek.

Ez a cicás kaland megmutatta megint, milyen szép a bizalom. Nagyon jó érzés volt, amikor a riadt cica egyszer csak bizalmat szavazott nekem, és lépésről lépésre közelített felém. Nem szerettem volna eljátszani a nekem szavazott bizalmát, mert az nagy kincs. Jó kezekbe került és vigyáznak rá, jobban, mint én tudtam volna. Pedig nagyon szerettem volna én vigyázni rá, én szeretni őt, én vele lenni a bajban, én segíteni, de ez nem rólam szól és néha az elengedéssel tehetjük a legjobbat. 
Nehéz napjai voltak a cicának és nem csak neki, másnak is, de én gondolok mindenkire. Mást nagyon most nem tudok tenni.