Szokásos

Most, hogy már elkezdtem rendszeresen futni az 5K-t kitűztem magam elé célokat nehogy az legyen, hogy hiába futok egy idő után nem lesz fejlődés. Talán 48 perccel indítottam az elsőt és ma azt hittem sikerül elérnem a 40 perces szintidőt, de végül 41 lett. Oh az az 1 perc...brühühü. 

Tehát most az első célom elérni a 40 percet,  a második és fő célom elérni idén a 35 perces szintidőt. Ha nagyot akarnék álmodni, akkor megpróbálkoznék a 32 perccel, de nem akarom szanaszét hajtani magam. A mai teljesítményemmel egyébként már eléggé meg vagyok elégedve, tekintve, hogy az egyharmadát erdőben és emelkedőn futottam. Ha sima, kemény talajon futok lehet meg lett volna a 40 perces szintidő is, de inkább így futok, mint körbe-körbe a salakon. Bekövettem pár futóedzőt is, hogy okosodjak. Egyébként köztes napokon csinálom a pilatest és a jógát. Várom, hogy a testem felvegye az új ritmust. 

Azoktól kérdezem, akik futnak, hogy ti mennyi idő alatt nyomjátok le az 5 kilométert? 

Azt töredelmesen bevallom, hogy idén nullát foglalkoztam még a kerttel helyette ugye futkározom, de most érzem, hogy már nem vág földhöz a futás lesz energiám a kertre. Viszont már tavaly is elég jól elment különösebb aggódás nélkül, idén meg pláne és ha nem lesz minden tökéletesen az élére állítva azt is túléli. Békén hagyott kert, ilyen is van. Persze nem így lesz, lassan rákapcsolok. Azt viszont biztosan mondhatom, hogy mindenhol hemzsegnek a kullancsok. Addig amíg nem fog úgy rendesen sütni a nap bárhol össze lehet őket szedni még a "naposabb" részeken is. Úgy szoktam megnézni mennyi az annyi, hogy egy botra felerősítek egy fehér textilt és végighúzom a füvön, a bokrokon és most elmondhatom, hogy rengeteg van mindenhol. A gyerekeket is át szoktam nézni ha bejönnek a játékból, de magamat is minden kertészkedés után és azonnal zuhanyzom is. Sőt, ma már a Kicsit ahogy hazahoztam az oviból átnéztem, mert egyre többet vannak kint. Ha az első 4 órában megvan a kullancs elvileg jók vagyunk, de azért 4 órát sem várnám meg. És akkor jöjjön a mit ettem ma rovat. Nehogy elmaradjon ugye meg küldöm Taminak és mindenkinek aki szereti. ;) 

Kókuszzsíron két rizslap, amire csorgattam gyoza szószt. Tofut, friss répát és metélőhagymát reszeltem rá. Megsütöttem. Nettó 5 perc alatt kész. Kettő adagot csináltam magamnak belőle. 

Banán, kókuszjoghurt amit a Lidlben vettem, fagyasztott gyümölcsök és egy kis étcsoki. Egyébként lehet rá csorgatni egy kis mézet vagy juharszirupot is, de nekem a kókusz nagy kedvencem nem igénylem mellé a túl édes ízt. 

Volt ebédem is, amit nem fotóztam le. Fagyasztott thai zöldségkeveréket plusz elég sok zöldbabot egy adag lereszelt tofuval és gyoza szósszal összepirítottam és ehhez kevertem egy adag rizst. A kész egytálétel tetejére pedig vágtam magamnak jó sokat a nori lapból. 

Ez pedig a Kicsivel a közös vacsoránk. Ő az olívabogyón kívül mindenből evett. A humusz kigyóubival nagy kedvence. Egyébként a Lidlben veszem mostanában a zöldséget és a brokkoli is, a répa is és az uborka is bio, ahogy a humusz is. Érdemes figyelni az akciókat meg kuponokat, én mindig azt veszem, ami éppen akciós. Ha minden igaz májustól már minden héten mehetek a kertészetbe a bio zöldségkosárért így szintet lépünk, mert csak bio lesz és idény zöldség. Mondjuk nekem mindegy csak zöldség legyen, én már két pofára eszem az összes zöldséget nyersen. Én mondom rá lehet szokni bár anyám szerint nem szabad komolyan venni, mert zöldség perverz vagyok és már kisbaba koromban is a salátafőzelék (Az mi?) volt a kedvencem. 

Kamaszok

A Netflixen fut ez a sorozat. Szerintem nagyon is érdemes megnézni annak aki még nem látta, bár lehet már mindenki látta, mert olyan nézettsége van, hogy ihaj. Ami nagyon érdekes, hogy nincs benne vágás. Egyik részben sincs, még belső vágás sincs. Volt olyan rész, amit 13-szor vettek újra, hogy sikerüljön. A egész stáb óriási. Az operatőri munka extrém jó. A színészi teljesítmények is nagyon nagyok. A főszereplő srác (Owen Cooper, aki a forgatás alatt 14 éves) biztos be fog zsebelni jó pár díjat, de van is miért. Utánanéztem, hogy például a vele beszélgető pszichológus egy ponton elrontja és facebookot mond instagram helyett. A kis srác kijavítja és megy tovább a jelenet anélkül, hogy kiestek volna a szerepből, ami azért fontos, mert ha elrontják kezdhetik elölről az egész részt. Ez biztos okozott extrém stresszt és kihívást. Filmszereplőknek nem megy olyan könnyen, hogy úgy csináljanak, mintha egy színházban lennének. Megszokták, hogyha kell 10 másodpercet is újravesznek ötvenszer itt ilyen opció nem volt. Mindenkinek tudnia kellett a dolgát, ezért is zseniális az egész. 

Miközben néztem sokat agyaltam rajta, hogy jó, de ezt, hogyan csinálták? A drónos, ablakos részeket többször vissza is pörgettem, de a frugonos résznél is végig birizgálta az agyam az, hogy ezt így, hogyan nyomták le. A sorozat megnézése után érdemes megnézni azt is, hogy hogyan készült, mert külön élmény az egész. Hm... egyébként sokat megyek el a filmgyár előtt és mindig vágyakozva nézek be, hogy basszus nekem ott lenne a helyem. 

Mélyre megyünk

Voltam egy csoportfoglalkozáson és ott az volt a kérdés;  Van-e olyan ember az életünkben, aki előtt teljesen őszinték tudunk lenni? Nem maszkolunk és nem félünk a tetteink és a mondandóink következményétől, mert elfogad annak, amik vagyunk?

Egy ilyen egyszerű, de nagyszerű kérdés kontextusba tudja tenni az összes emberi kapcsolatunkat. Mert ahhoz, hogy ezt megéljük el kell engednünk a kontrollt. Ezért úgy gondolom nem a szüleinkkel fogjuk megélni és nem is a gyerekeinkkel, de lehet rosszul gondolom. 

Nem attól félünk, hogy a jó oldalunkat kell megmutatni, a kontroll alatt lévőt, hanem a rosszat, aki kontrollt veszt. Ki az, aki a rosszat is akarja belőled? Miért akarná? Hát hülye? Ki az akinek el tudjuk mondani és meg is merjük mutatni; 

Én egy szemét vagyok néha, egy köcsög, egy rohadék. Ilyen és olyan gondolataim és bajaim vannak és ezt alkohollal, droggal, szeretőkkel, szerencsejátékkal, pornófüggőséggel, agresszióval, eltaszítással, elkerüléssel, maszkolással, zabálással, vásárlással, magamutogatással, stb. kompenzálom. Vannak ilyen-olyan egészségügyi bajaim, személyiségzavarom, stb. Ki szoktalak beszélni, elhordalak mindennek, aztán persze megbánom, de mondtam, hogy én egy szemét rohadék vagyok aki néha köcsög és nem viselkedik fair módon. De neked ezt el merem mondani meg merem mutatni, mert tudom, hogy ha még most ezt rossz is látnod és hallanod, fel fogod dolgozni, mert elfogadsz minden rosszal. 

Hm, hm....van ilyen ember az életedben? Eleve ki az, aki ezt képes elfogadni úgy teljesen? Biztos vagy benne, hogy az akire te gondolsz elfogad? Megkérdezted? Megmutattad neki ki vagy kontroll nélkül? Kell egyáltalán megmutatni? Elve össze kell állni ilyenekkel, akinek van bármi ehhez hasonló baja? (Ezt gyorsan megválaszolom, senki sem tökéletes, aki meg azt hiszi, úgy hívják nárcisztikus.) Akiről azt hiszed elfogad téged mindennel együtt ő megmutatta a tetteivel? 

Mondom szerintem ki lehet a megoldás; a karmikus szerelmi kapcsolat. Én erre jutottam, de várom az egyéb nézőpontokat tőletek. Egy barát, akármekkora barát sosem fog teljes egészében megismerni, mert például a tested nem adod oda neki. Gondolom most majdnem mindenki fogja a fejét. :D Kihangsúlyozom; nem toxikus, hanem karmikus. Nem a szenvedést szeretjük és keressük, hanem olyat, akivel együtt lemegyünk kutyába és onnan lépkedünk jó esetben felfelé. Lehet lesz egy pont, hogy valaki kiszáll, mert nem bírja aztán lehet visszajön vagy nem. Ebből pedig következik, hogy a szerelem első időszaka még semmi, addikt, tébolyult állapot, komolyan nem vehető. A következő 20-30 év már majd megmutat valamit. A Korona sorozatban elhangzik, mikor Erzsébet és Fülöp 10. házassági évfordulója van,  hogy ez még csak a bemelegítés volt. Addigra már Erzsébet tudja, hogy Fülöp megcsalja őt, Fülöp pedig látványosan unja a karót nyelt, koravén Erzsébetet. Tudják, hogy ők nem válhatnak el és lehet éppen ezért már nem is titkolják nagyon egymás előtt kik is ők ráadásul volt idő mikor igazán szerették egymást. Jó kezdet így 10 év után, mert innen indul az igazi kapcsolat építés, lehullottak a maszkok. Úgy gondolom, akinek van ilyen kapcsolata az örülhet. Meg tudod ezt élni valakivel?  Akarod ezt megélni valakivel? Kell mindenkinek ilyen? 

A másik kedvencem gondolkodni valóm mostanában pedig a szexhez kapcsolódik és talán az előző kérdés a most következővel szorosan összekapcsolódik. Spirituális körökben van egy ilyen mondás, hogy jól gondold meg kivel fekszel össze, mert azzá az emberré lényegülsz át. Tehát az a kérdés, hogy teljes szívedből akarsz-e az az ember lenni akivel lefekszel? Minden külső és belső, jó és rossz tulajdonságával együtt lennél ő? Nézz rá, nézd most meg és gondolj végig mindent amit tudsz róla. Így is lennél ő? Ez egy kiváló szűrő és ha erre azt tudod felelni, hogy igen lennék ő, akkor gratulálok, mert megtaláltad a feltétel nélküli elfogadást. Ez a legkockázatosabb dolog, mert nem te irányítasz, sosem tudhatod mit nem tudsz a másikról. Ha tényleg mindenki így gondolkodna lehet alig szexelnének az emberek. Tehát ha találsz csak egy ilyen embert az több, mint jó. 

Van egy nagyon jó beszélgetés a szerelemről és a szeretetről. Ebben a beszélgetésben az élettani folyamatok vannak megvilágítva. Tudományos beállítottságúaknak külön tetszeni fog. Rögtön úgy indul, hogy elhangzik - nem szó szerint idézek - azt hisszük a szerelem egy különleges ajándék. Aztán megmagyarázzák az élettani folyamatokat és akkor az ember elveszítheti az illúziót, de végül azt elismerik, hogy a mai napig nem tudják mi robbantja be a szerelmet az agyban. Persze tippelgetés van, hogy például a vizuális inger... de ez túl egyszerű. Mindenkinek lehetne mutatni sok embert, aki vizuálisan tetszik neki, de ha odatennék elé és vele kellene élni már nem kellene. Tehát ennél itt többről van szó amire a tudomány nem  fogja megadni a választ. 

Nyilván a nők szeretnek jobban ilyenekről gondolkozni. Vagyis többet beszélnek róla. Az ilyen csoportokban, hogy is mondjam nem nem hemzsegnek a pasik, de szerintem a férfiakban is megvan erre a hajlandóság csak a férfiak máshogy élik meg. Bár ha nekem lenne karmikus kapcsolatom szerintem tuti ellenállna és a következőket mondaná: "Én ilyen hülyeségekben nem hiszek!", "Ugye tudod, hogy ezt nem fogom megnézni / elolvasni!", "Minek ennyit gondolkozni?", "Falnak megyek ezektől a Coelhoi bölcsességektől!", "Ilyeneket bármikor mondok neked én is csak szólj!" 

De hát így kellene elfogadni egymást. :D Tehát a nőknek van karmikus kapcsolatuk a férfiak többsége meg úgy tudja az egész egy baromság. 

Runner's high

Most már fixen 5 kilométereket futok és ma már egészen jól ment. Persze nem voltam teljesen edzetlen, de azért más mozgásforma a futás, ezért szépen építettem fel. 2,5-el kezdtem, majd 3 és így felenként eljutottam az 5 kilométerig. Az első ötös után eléggé ki voltam, a másodiknál vagy 8 percet javítottam az időmön (nem is értem), akkor megint ki voltam, aztán rámentem arra, hogy az utolsó 800 métert megtoltam és akkor megint eléggé ki voltam. Ma olyan szépen ment és most nem is érzem, hogy kidőlnék tőle. Ráadásul csak abban az 1 órában sütött a nap amíg futottam, ez nyilván nekem szólt én tudom. 

Ha most azt mondaná valaki fussak még 5-öt úgy érzem menne. Persze tudom én, hogy ilyenkor lehet királyul lesérülni, ezért megvárom a kötelező regenerációs időt, és aztán megyek csak újra, de már várom. Pedig én aztán nem vagyok egy futó alkat, igazából sosem szerettem futni, de most nagyon jót tesz az elmémmel meg úgy életemben először érzem a futásban a csít. Elve tök szép helyen futok, de mióta kiderült, hogy egyesek csak úgy megjelennek a házam előtt és van helyi szatír is nem megyek be az erdőbe csak a látható, bekamerázott helyeken futok ráadásul tűzpirosban. Ma is többször megkerültem a tavat és az egyik horgász srác lelkesen számolta a köreim, nehogy elfelejtsem, hogy a másodiknál vagy a harmadiknál tartok. Igazából van órám! - kiabáltam neki, de őt ez nem érdekelte számolta tovább. Az utolsó körnél elköszöntem tőle és ő kedvesen integetett nekem. A halőr bácsit meg már évek óta ismerem és ő majdnem mindig kint van, szóval így nyugodtabban futok én is, hogy azért szemmel tartanak. Általában zenét hallgatok, de ma egy podcast volt a választásom, ezért hallottam mit mond a srác különben dübörög a fülembe a basszus és akkor mondhat bárki bármit úgysem hallom. 

Futás után még egy jó ideig zenben voltam. Ilyenkor teljesen egyszerű, de nagyszerű gondolataim vannak. Ma például az, hogy lám-lám, aki akar az fel tud hívni, tud írogatni, megtalál és eljön hozzám csak mondjuk jelen esetben ez nem a romantizált változata volt a megtalálásnak. De a lényeg ugyanaz, aki akar az megtalál. Miután ennek a gondolatnak a végére pontot tettem, megcsináltam a szokásos smoothie-t, hogy visszatöltsem a tápanyagokat, ettem is és mentem zuhanyozni. 

Hoztam néhány kajafotót természetesen. Az elsőn csicseriborsóból csináltam palacsintát/tortillát és tényleg remek dolog, de ötször olyan lassan sül, mint a sima palacsinta. Mire kész lett elolvastam vagy három fejezetet a könyvemből és ha már ott voltam a konyhában csináltam egy lencsés-gombás ragut mellé. Annyi lett, hogy két napig biztos, hogy nem kell főznöm, esetleg a lányoknak, bár Cinus fényevő, a Kicsi meg simán megeszi már azt amit én. Pár nappal ezelőtt lelkesen tunkolta a kigyóubit a humuszba szóval tényleg az én lányom. 

Kis naiv

Ez lennék én. Vagy mondhatnám úgy is, hogy nem gondoltam végig mi is történhet velem. Mert amikor azt mondtam, tessék, akkor életemben először megnyitom a spirituális kapukat - jelentsen ez bármit is - és történjen, aminek történnie kell, akkor nem gondoltam, hogy ez így is lesz. Vagyis nem gondoltam konkrétan semmire, de ha valamit gondolnom kellett volna, akkor arra jutottam volna, hogy majd a földanya, az univerzum, az Isten, csobogó patakok és repkedő pillangók között magához ölel és megköszöni, hogy megengedtem, hogy áramoljon az élet miközben fennkölt dolgokat mutat. Höhöhö! Jót röhöghettek rajtam az biztos és el is kezdték a szőnyegbombázást. 

Kezdődött a szerelmi életem megborulásával, aztán jött a családom felbukkanása és most egy csávó, aki őrülettel fordult felém. Egyikre sem voltam teljesen felkészülve, de az utóbbira tényleg semennyire. Itthon voltam, éltem az életem és becsapódott a bomba. Ezt előre látni nem lehetett. Mert a másik kettőre azért voltak jelek, meg történések, de ez az utolsó a semmiből csapott le. Az, hogy 26 éve nem találkozom valakivel, nem beszélek róla, nem gondolok rá és ez a valaki olyan ügybe kever bele, amihez semmi közöm elég - hogy is mondjam - meglepő fordulat. Arra jutottam, hogy valami közöm mégis van ehhez, mert ez egy lecke és meg kell fejtenem. Rajta is vagyok, tanulok belőle. Már jobban vagyok vagy mondhatnám jól vagyok. 10 évvel ezelőtt egy ilyen dolog sokkal hosszabban és többet kivett volna belőlem. Úgy érzem, hogy ez kemény volt, de előrébb is vitt. 

Amikor így egymás után csapkodják a pofonokat az arcomba az egy jogos kérdés, hogy mit mondok? Bezárom a kapukat, hogy akkor hagyjuk vagy merem még azt mondani, engedem és történjen. Mit szabadítok még magamra? Azt látom, hogy mindegyik történés igazából mélyen érinti a lelkem. Megkérdőjelezi ki vagyok én? Ki szeret engem? Ki tud szeretni engem? Az aki azt mondja tud szeretni, miért őrült? :D 

Azért ide írom le ezeket, mert a környezetemben nincs nagyon erre emberem. Mindenki el van foglalva a világi életével és még véletlenül sem akar elmenni spirituális irányba. Jaj csak azt ne! Szerintem ez azért van, mert össze van mosva, hogy aki ilyenekkel foglalkozik az valami tarisznya boltban dolgozik, raszta hajjal meg batikolt ruhákban és füstölő volt a jele az oviban. Egyébként ezzel sincs baj, de sokan összemossák a spiri dolgokat az hippikkel, mert igen, az ilyen típus jobban hajlik az olyan beszélgetésekre, amik talán szólnak is valamiről, nyitottabbak és elfogadóbbak. Persze ezt csak úgy mondom. 

No contact

Keresem a választ a miértekre? Miért velem történt ez, mit akar ezzel mondani nekem az élet? 

Amikor azt mondom, hogy engem meg tudnak találni emberek, főleg a hülyék, akkor nem túlzok. Most amúgy is azt az időszakomat élem, hogy előkerülnek a múltamból emberek, például a családom egy része, de mások is. Ha nagyon spiri akarnék lenni azt mondanám; valami karmikus időszakban vagyok, ebből tanulnom kell és akkor "megfejlődöm" magamat. 

Ez az egész sztori már nagyon furán kezdődött, a hatodik érzékem azonnal be is kapcsolt és nem küldött túl pozitív jeleket. (Első tanulság - amit már annyiszor, de annyiszor megfogadtam - a hatodik érzékemre hallgatni kell, mindig igazat mond.) Az egyik volt osztálytársam egyszer csak fura módon megjelent. Először nem is reagáltam a dolgaira, azt hittem csak véletlenül jelentkezett hiszen +20 éve nem is beszéltünk egymással. Mikor már harmadszor történt ugyanaz, megkérdeztem tőle, hogy akkor mi a helyzet, segíthetek-e valamiben? Éreztem, hogy ezt hanyagolni kellene, de tényleg valami segélykiáltást is éreztem mögötte és mivel pici korunk óta ismerjük egymást gondoltam mi baj lehet belőle? Ezzel el is kezdődött a kálvária. 

Először szépen végigvettük a régi szép időket bár már ott is voltak gyanús jelek amiket nem értettem. Ha visszakérdeztem ezekre, akkor nem kaptam választ, de arra gondoltam, hogy már nem is ismerjük egymást, nem érthetem minden szófordulatát, minden utalását. Egy ideig nyugalomban, időről-időre zajlottak ezek a kis beszélgetések, amikor is fordult egyet a helyzet és elkezdődött a love bombing. Aki nem ismeri a kifejezést annak mondom, hogy ez a "szerelmi bombázás". Igazából indok nélkül valaki ezerrel nyomul. Indok alatt azt értem, hogy például akivel 25 éve nem járok egy suliba és nem is beszéltem vele, nem látott fizikálisan az a semmiből miért kezd el imádni és idealizálni? Igyekeztem leállítgatni a dolgot, de kezdett kicsúszni a kezeim közül, mert ő csak jött és jött. Próbáltam rájönni, hogy mi lehet a háttérben? Abban szerintem nem tévedtem már az elején sem nagyot, hogy segítség kellett neki, egy menekülés és ezért kitalált magának. Mert valahogy engem társított a gyermek évekkel és akkor éppen én voltam neki a szerelme, ezért eshetett rám a választás. Bár mondott olyat, hogy az elmúlt sok évben "figyelt". Azért na. Nekem eszembe sem jutott, ő meg figyelt engem? Akár még romantikus is lehetne, de nem az. Valamiért most érezte elérkezettnek az időt, hogy színre lép úgy, hogy amúgy házas és van gyereke. 

Persze rossz a házassága, unatkozik, blablabla, klasszik történet és ezekre nyilván olyan tanácsokat tudtam adni, hogy váljon el ha nem jó, de én rám ne számítson, nem kavarok be más családoknak meg amúgy is. Persze "megértette", de igazából nem és ment tovább a nyomulás. Próbálta a legjobb formáját hozni - ez utóbb derült ki számomra - próbálta magát összeszedni, próbált "normálisnak", felelősségteljesnek látszani és ebbe megroppant. Na, de miért? Először csak az utalásokból, később pedig a gátlástalan megjegyzéseiből rájöttem, hogy valamit használ és, hogy ez a valami "az élete része, nem kell aggódni" és "kézben tudja tartani". Hamar ki is derült, hogy @mfet@mint és nem is keveset, ráadásul +10 éve. Az azért kemény. Nem vagyok a téma szakértője, de utánanéztem, hogy elég rendesen bomlasztja az agyat, skizofrén tüneteket okoz és mielőtt elolvastam volna ezeket már Serbinek mondtam, hogy szerintem skizo a srác, mert egyszer már volt dolgom ilyen emberrel. Ez, hogy valaki a semmiből "kitalál magának" és hozzám társít olyat ami nincs, ráadásul ehhez megszállottan ragaszkodik nagyon gyanús volt. Hogy tényleg az-e azt ugye én nem tudom megmondani, de hogy a szer csinál ilyen tüneteket és ő hozza is az fix. Nem véletlenül járok lokátorral futni és szólok anyuéknak és Serbinek mikor indulok. Az erdős részre már be sem járok csak ott futok, ahol végig emberek vannak. 

Mert, hogy egyszer csak megjelent a házam előtt. Ugyanezt csinálta a másik skizo is anno. Nem lakik tőlem messze még csak nagy távot sem kellett megtennie. Nagyjából egy órát beszélgettem vele, de hát látszott rajta minden. Régen, még a húszas éveinkben is, ő egy nagyon jó pasi volt. Szépfiú. Amúgy is az iskola sztárja volt. Imádták a csajok. Az omega srácok is körül rajongták, ő volt tényleg A menő srác. Most pedig? Hát ez már oda lett... Miközben bájcsevegtem vele nem tudott megállni egy percre sem, ide lépett - odalépett, persze ez még lehetne az izgalom meg mondjuk a hiperaktivitás jele, de amikor olyanokat mesélt, hogy néha "árnyakat lát", mintha "bogarak másznának elő", akkor azért nem voltam nyugodt. 

A további sztori is tankönyvi, egyszer csak elkezdett ingadozni a rajongása, aztán eltűnt. Ilyenkor akár fel lehetne lélegezni, de nem voltam nyugodt. Láttam, hogy letörölt az ismerősi közül, de nem blokkolt. Na mondom eljutottunk a következő szakaszba amikor már nem imád, nem idealizál, hanem a semmiért gonosz lettem a szemében és majd ha ő úgy gondolja visszatér, de akkor lehet már hibáztatni fog és nem imádni.  

Volt egy hét csend, éppen kezdtem megnyugodni amikor is a feleség megkeresett és tudni akarta mi történt kettőnk között. Azt rögtön mondta nekem, hogy ne vegyem támadásnak a kérdéseit, de a sráccal óriási gondok vannak és éppen ezért akarja tudni. Vettem észre ezeket a gondokat és rögtön mondtam, hogy én nem feltétlen engedném egy kisgyerek közelébe. Szóval a feleség elmondta, hogy a srác függő (erre rájöttem), hogy most megy elvonóra, mert segítséget kért. Hm, hm.... én ebben nem hiszek, ez csak valami tűzoltás lehet a részéről, elhiteti a családdal, hogy változni akar, de csak a seggét menti. Ráadásul itt nem csak függőség van szerintem. Azt is megtudtam a feleségtől, hogy a srác külön kiemelt engem, hogy mindenkinek tudnia kell, hogy velem beszélgetett, de csak ennyit mondott többet nem. Mondom remek. Mindent nem mondtam el a feleségnek, van neki elég gondja, de a skizofréniát felvázoltam vagy akár lehet borderline vagy "csak" a cucc, de hogy legyenek óvatosak, mert ez így nagyon nem normális és lehet ő már hozzászokott az ilyen epizódokhoz, de ez ultra gáz és veszélyes. Persze a feleség elkezdte idealizálni a srácot hirtelen,  hogy "azért ő adta neki a gyereküket" (he???), hogy régen mennyire szerették egymást és a férfiak amúgy is csak férfiak (he???) és még sosem csinált ilyet bár régóta függő. Jaj anyám... Azt is elmondta nekem, hogy az is igaz, hogy ők csak együtt élnek, nincs köztük semmi évek óta és, hogy szerinte féltékeny rá a srác, mert "ő a család feje", "ő jól viszi a saját bizniszét" a srác meg nem és ebbe is megborult. Végül arra jutott, hogy ez a dolog csak megerősítette az ő kapcsolatukat, mert a srác kitekintett és mégis a feleségét választotta. Pffff... aki ilyen tagadásban él azzal nem tudok mit kezdeni, de nem is akartam csak mondtam, hogy oké, meg drukkolok nekik, de engem hagyjanak már ki ebből és felejtsenek el, köszi. A beszélgetésünk utána blokkoltam a srácot, tiltottam és remélem ennyi volt. Remélem elfelejt, kidolgozott magából és keres másik megszállottságot. 

Az biztos, hogy én egy idealizált kép voltam számára és ennek az idealizált valakinek próbált volna megfelelni, egyre durvábban nyomta magába a cuccot és ez is vezetett a teljes széthulláshoz. Az, hogy valóban elmegy-e az elvonóra nem tudom, de egy-két pszichiáternek mindenképpen látnia kellene és gyógyszereznie. 

Ki sem tettem a lábam, el sem mentem itthonról és házhoz jött az őrület. Nem értem miért talált meg? Mit akar ezzel nekem mondani az élet? Az biztos, hogy hallgatnom kell a hatodik érzékemre, jól átgondolnom kinek segítek vagy inkább kivel állok szóba még ha régi ismerős is. Nagyon remélem, hogy ezzel vége is a történetnek. Az utóbbi hetekben nagyon rosszul aludtam, zaklatott voltam. Esténként nyolcszor megnéztem, hogy bezártam-e mindent, lehúztam-e az összes redőnyt. Minden zajra felébredtem.... szóval nem voltam nyugodt. Ma éjszaka sikerült viszont életem legjobb alvása vagyis mióta megvan az óra ilyet még nem aludtam. 81 perc mély alvás, nálam ez rekord. Talán a növényibb étrend és nyilvánvalóan a futás is hozzásegített. A futás nagyon sokat segít, mert nem vettem ezt olyan könnyen. Eleve érzelmileg nehéz időszakon megyek keresztül, de most rendesen meg lettem zavarva ezzel is. Amikor futok kikapcsol az agyam és utána is elég sokáig zenben vagyok. Hát ilyenek történnek velem... 

Ps: Minden függő mellett ott egy társfüggő, minden nárcisztikus mellett ott egy társfüggő...

Miáú

Rég írtam már. Sokat voltunk betegek vagyis a Kicsi volt három héten át beteg aztán egy hét ovi után most megint. Cinus is hozott haza valamit, de ő már jól van. Rajtam is néha átmegy egy-egy vírus, de már ez sem érdekel. 

Nincs nagy kedvem, mondhatni sokat vagyok szomorú. Úgy érzem, hogy az idegrendszeremen és a szívemen átmentek egy traktorral, majd széttépték, ledarálták kétszer, hogy jó folyós legyen és most ezt kellene összetenni de nincs hozzá eszközöm. Random helyeken sírom el magam, ma például az avokádók felett a boltban sikerült és még szerencse, hogy mindenhova napszemüvegbe megyek így nem látta senki. Egyébként ha éppen nem sírok, akkor rezignált arccal elfogadnom, hogy én ebben a szájbavert életben boldog többé nem leszek, engem legyőztek, megadom magam. Csak teszem az egyik lábam a másik elé, próbálok lélegezni, túlélni. Na tessék, ezért nem akartam írni, mert mindenkit lehozok az életről. 

De legalább keveset és szépen étkezem. A húst mostanában mellőzőm, nagy friss zöldséges tálakat csinálok, újra próbálkozom a tofuval, nyomom magamba a mindenféle színű és ízű smoothiekat. Kijárok a levegőre sétálni, mert igazából futni szeretnék, de még nem készült fel a bokám és a térdem az erdei terepre, ezért csak körbesétálom a helyet, ahol futni fogok (nyugalom lokátor be van kapcsolva). 

Egyébként próbálom meglátni a pozitív dolgokat is, hogy egyre jobb az idő, szépen süt a nap, de nem érzem jelen magam, mintha megint a víz alatt lennék. Nem tudom, hogyan kell új életet kezdeni, már nem tudom, így csak folytatom azt ami van. Lehet nekem is fel kellene ásnom a kertet teljesen, az ásás és kapálás terápiás, mert utána semmiről nincs kedve az embernek gondolkozni és nem ír ilyen önsajnáló posztot, hanem örül, hogy él. El is megyek futni, leszedálom magam. Azért itt hagyok egy ilyen remek  szelfit. A fejem nem lényeg, de igazából annak tényleg örülök, hogyha nem esik az eső már-már lehet így öltözni. 

Feldolgozás alatt...

Valamelyik posztban írtam, hogy eljött az idő és szembe kell néznem apámmal. Nem szó szerint értettem, hanem átvitt értelmébe, hogy megnézzem ez mit okozott nekem, de ugye a pontos megfogalmazás mindig lényeges. Az univerzum meg nekiállt cselekedni azonnal. Igazából tényleg nem csináltam semmit csak úgy történt, hogy megtörtént és úgy alakult az élet, hogy apám szélesebb családjával újra egymásra találtunk. Vagyis az én családommal... 

Megtudtam, hogy ők nagyon-nagyon sokat kerestek engem. Azért nem találtak, mert elköltöztem és még fiatalon felvettem anyukám családnevét így hiába kerestek a régi nevemen. Nekem van két féltestvérem, egy félöcsém és egy félhúgom. A félöcsémmel pár éve beszéltem és azt gondoltam majd fontos eseményeknél csak rám ír legalább. Nem így volt. Most tudtam meg, hogy az apai nagymamám két éve meghalt. Azt is megtudtam, hogy a nagymamám nagyon megszenvedte a hiányom és évekig keresett, sokat sírt miattam és állítólag azt mondta, hogy a három unokája közül engem szeretett csak. Lehet ezért sem szólt a félöcsém... Amikor őket felkerestem a félhúgom teljesen elzárkózott tőlem, a félöcsém sem volt az elején túl kedves és később se keresett nagyon, ezért sem nyomultam. Arról nem is szólt a tágabb családnak,  hogy beszélt velem... A nagymutert minden hülyesége ellenére én is szerettem és mikor nála voltam mindig jól bánt velem, de aztán apám tett róla, hogy ez a kapcsolat se maradjon meg nekem és a nagyanyám sem kezelte jól a helyzetet. Én meg most álltam készen erre, ki is mondtam, le is írtam és meg is történik. 

Szóval rám bukkant a család és azóta egyre csak jelölnek be facebookon a rokonok. Felhívnak és írnak nekem, képeket küldenek ahol velük vagyok pici babaként vagy pici kislányként, még videoüzenetet is kaptam és....... hát nagyon sírtam. Ezeknek a rokonoknak az otthonaiban az én fotóim is ott lógnak a falon és ők 33 éve úgy tartanak számon, mintha ott nőttem volna fel. Nm felejtettek el. Én ezt nem tudtam, én ezt nem is gondoltam, abba a hitben voltam, hogy apámnak nem kellek - és ez így is volt és van - az új családjának pláne nem kellek, de arra nem is gondoltam, hogy vannak ott még többen, akik szerettek volna és akiknek hiányzom. Most mindenki majd kiugrik a bőréből és nagyon készül arra, hogy találkozzanak velem. Vagy 20-30 idősebb és fiatalabb rokon, nagybácsik, nagynénik, a keresztapám, unokatestvérek és azoknak a gyerekei. 

Ez a 2025 érzelmileg egy őrület, egy teljes váltás, egy teljesen új élet és még ezenkívül is tudnék mesélni más aspektusból is milyen behatások értek, de még nekem is sok ez így egyszerre. Fel kell dolgoznom mindent és fel kell lélekben készülnöm erre a találkozóra, hogy milyen lesz 33 év után újra a családommal...

33 év.........

Világköltöző

Van egy új hobbim; vendégházakat nézegetek. Tudjátok én vagyok az, aki hobbiból szokott ingatlanhirdetéseket is nézegetni mi, hol és mennyi. Nem tudom miért van ez a becsípődésem csak van és ehhez hozzájött, hogy vendégházakat is elkezdtem nézegetni. Megnézem hova nem jutok el. Na jó, nem is erről van szó, hanem egyszerűen megnyugtatnak. Mert a legtöbb szépen helyen, átgondoltan, nem túlzsúfolva van berendezve. Pont annyi cucc van a vendégházakban, ami ahhoz kell, hogy bárki aki oda betér teljes értékű életet élhessen és maximálisan ki tudjon kapcsolódni. A kertek is nagyon szépek és jól felszereltek szoktak lenni. Sokszor azt gondolom, ha enyém lenne az a ház nem is adnám ki hanem én ott élnék. 

Nem vagyok egy nagy utazó, most nem is olyan az életem, hogy sokat tudjak utazni. Viszont nagy költöző vagyok. 4 éves koromig nagyon sokat költöztünk apámhoz oda, apámtól el. Lehet ezért szeretek költözni. Nem tudom hányszor ment az oda-vissza, de 3-4 alkalom biztos volt. Aztán sokáig egy helyben éltünk anyuval és mikor hirtelen el kellett költözni abból a házból, amit otthonomnak gondoltam és arról a helyről, amit a mai napig a gyökereimnek érzek teljesen padlót fogtam. Senki, aki nem élt ott ezt nem is értheti, de aki ott nőtt fel pontosan tudja miről beszélek. Vannak osztálytársaim, barátaim akik azóta is ott élnek és el sem tudják képzelni, hogy elköltözzenek. Megértem őket, ha engem 15 évesen nem hoznak el onnan, a mai napig ott élnék annyira kötődtem a helyhez és az emberekhez. Viszont a költözés miatt újra előtört belőlem az a régi jó érzés, hogy költözni érdekes és izgalmas. Aztán felnőttként kétszer költöztem. Pestre be és Pestről ki. Viszont időről időre nagyon erősen rám jön, hogy csomagolnék és mennék. A Csokoládé című filmben a főszereplő állandóan költözik mikor feltámad a "bolond szél". Nagyjából én is ennyi logikát látok benne, hogy valami bolond szél megcsap és a zsigereimben érzem a költözés szelét amit szó szerint el kell nyomnom magamban. Ilyenkor szoktam ingatlanhirdetéseket nézegetni a világ minden táján és a családomnak finoman ecsetelni, hogy amúgy el lehetne költözni. Pedig szép helyen lakunk, szeretek is itt lakni és mégis néha nagyon erősen mehetnékem van. 

Pár év itt, pár év ott. Ez nagyon menne nekem. Talán ezért sem szeretek annyira utazni, 1 hét alatt sehol sem lehet felvenni a ritmust én meg arra vágynék, hogy beilleszkedjek oda ahol élek. Eddig ez külföldön az olaszoknál részben teljesült, ott voltam egyhuzamban annyit, hogy éreztem milyen lennék ha pár évre ott tudnék maradni. Bánom, hogy nem tettem meg, ahogy bánom Londont is. A 19 éves énemnek most azt mondanám, hogy az egyetemet halassza és menjen csak Londonba pár évre. 

Talán ezért rendezem át a házat időről időre, mert akkor úgy érzem mintha máshol lennék. Lehet rosszul gondoltam magamra, mert mindig azt mondom, hogy az állandóra vágyom, de igazából a változás szórakoztat és az hajt engem. A világutazó egy elég drága hobbi, de én nem is világutazó hanem világköltöző lennék. Ez pedig luxus és két gyerekkel kivitelezhetetlen. Tehát nézegetek továbbra is vendégházakat és időről időre átrendezem az otthonunkat, hogy úgy érezzem valahol máshol élek és egy kicsit valaki más lehetek. 

Cöh

A Kicsi a Nagytól elkapta a betegséget én meg tőlük. Aztán a Kicsi nem is ment oviba, mert anyukámtól elkapott egy másik fajta betegséget és én azt hittem ezt legalább megúszom, de nem, ezért tegnap délután arccal estem be az ágyba és ott is maradtam. Most csak rosszabb a helyzet, mint tegnap. A Kicsi harmadik hete van itthon, még mindig nem tudom beküldeni az oviba, mert ez ilyen alattomos betegség, hogy azt hiszi az ember jobban van, majd két órával később csak feküdni bír. Mivel csütörtök és péntek a Nagynál sí szünet, ezért gondolom a Kicsi akkor is itthon akar maradni, ha meggyógyul. Így állunk.

Közben ma reggel kaptam egy hírt, ami várható volt, de azért drukkoltam hátha nem következik be és annyira nem örülök neki. Hogy egyszerűen nincs egy kis nyugi, amikor az ember csak van és minden a helyén van. Gyerekkorom nyarai ilyenek voltak, mintha megállt volna az idő a tikkadó hőségben és nem történt se jó, se rossz csak voltunk és lebegtünk a nyárban. Most meg mindig csak a feladat, a megoldandó probléma és ehhez társuló stressz. Azonnal megkreáltam a vész forgatókönyvet, legalább ez megnyugtatott bár lehet nem jön be. Meg amúgy sincs mindenre vész forgatókönyvem. Engem az is nyomaszt, hogy itt vagyok teljesen egyedül két gyerekkel - akikből egy biztos velem marad még felnőtt korában is - és két idősödő szülővel. 

Aztán lehet becsapódik az aszteroida pár éven belül és mindenki gondja egy csapásra meg lesz oldva. Vagy végre tényleg rám hagyja a vagyonát a zimbabwei herceg... 

Dry brush

Gondoltam írok róla, mert én nagyon megszerettem, szerintem ez egy tök jó dolog. Igazából nagyon jó három szempontból is használni a száraz kefe masszázs módszert: 

• Fokozza a nyirokkeringést és ennek számtalan előnye van. Például segít a nyiroködémát részben kezelni, a narancsbőrt is segíti csökkenteni. 
• Leszedi az elhalt hámsejteket, ettől sokkal puhább és szebb lesz a bőr. 
• Jó érzés.  

Először érdemes "megnyitni a nyirokrendszert" és utána - fürdés előtt - nekiállni a folyamatnak. Nem kell órákig szöszölni vele 3-5 perc napi szinten elég. Nekem van már saját módszerem. Tényleg jó lehet fürdés előtt lerendezni, de nekem az a tapasztalatom sokkal jobb utána. Le kell zuhanyozni, akkor a bőr kicsit fellazul. Majd miután teljesen megszáradtunk el lehet kezdeni a masszázst vele. Sokkal szebben és jobban szedni fogja le az elhalt hámsejteket. Aztán ha végeztünk csak egy kicsit kell visszaugrani a zuhanyba és átmosni magunkat. Ezután jöhet a krémezés. Érezni fogjátok, hogy kell majd a testápoló. Jobban is be fogja szívni a bőrötök. A testápoló mindegy milyen, én évek óta ezt használom. Végül gyorsan át kell mosni a kefét. A videóban amit ide betettem szépen megmutatja a lányzó mit, hogyan kell csinálni. Rendszeres használattól tényleg szebb és feszesebb lesz a bőr én úgy látom. Nem azt mondom, hogy csodákra képes, de nem hülyeség. 

Van olyan, aki az arcára is használ kefét, nekem túl sok, én maradok a gua sha használtnál. Egyébként a gua sha is használgató teljes testre és az sem hülyeség. Ahogy reggel egy kicsit megnyitni a nyirokrendszert sem. Ehhez számtalan torna található a neten, ezek nem megterhelőek mégis nagyon hasznosak. Akinek nagyon visszeres a lába vagy van valamilyen bőrbetegsége az mindenképpen egyeztessen orvossal mielőtt nekikezd ennek a módszernek. 

A neten számtalan kefe található, én besétáltam a Rossmann-ba és vettem magamnak egyet. Teljesen bevált. 

Egyébként tök jó dolgok vannak már, amiket otthon is tudunk alkalmazni, de pont ma mondtam Serbinek, hogy egyre több időmbe telik a saját magam állagmegóvása. Fel sem sorol mennyi mindent csinálok, de már egy ideje stopperrel járok a fürdőszobába különben jól el tudom húzni az időt és igazából, ha nem kell egy everything shower, hanem folyamatosan karban vagyok tartva minden szempontból, olyan 20 - 25 perc alatt megvagyok. Meg ugye itt van a két kislányom is, hosszú hajjal meg csajos igényekkel így az esti rutin azért meg tud szaladni akár 1,5 órára is. 

Vásárlás közbeni instant szerelemről (is)

Ma reggel megint enyhén taknyosan ébredtem, itt cirkulál és mutálódik valami vírus nálunk. Tegnap egy ici-picit mintha akart volna fájni a torkom is. Ilyenkor Serbivel azt szoktuk mondani egymásnak; Nem kellene már megint mindenkivel csókolózni. Hát ugye-ugye. Semmi jobbulást, meg, hogy jaj szegény barátnőm, csak a lecseszés. Én mindig mondom, semmiről sem tehetek. Mert például a tegnapi vásárlásom során megfigyeltem, hogy gyakorlatilag semmit nem tanultunk a világjárványból. 10/9 ember miután letépi a zöldségnek szánt kis műanyag zacskót úgy nyitja szét, hogy megnyalja az ujját előtte. Kár volt megfigyelnem, mert ezt eddig is tudtam csak legalább nem volt vizuális adatom róla. Hogy ne legyen így beteg az ember? Elmegyek a boltba és az olyan mintha gyakorlatilag 456 emberrel csókolóznék. Szegény immunrendszerem. 

Apropó vásárlás. Világváros lettünk, mert nyílt nálunk egy hatalmas Lidl (amúgy már minden volt csak ez nem). Én eddig csak ilyen szűk, kicsiben jártam, de ez nagy, tágas és van minden. Olyannyira van minden, hogy tegnap volt egy kis szemezésem. Még romantikát is árulnak. Merthogy néztünk egymásra a kimérhető fagyasztott kardhallal, hogy mi legyen most, hogy akció is van rajta. Végül már a kosaramban lévő, előzőleg begyűjtött édesvízi döglött halak azt mondták, hogy nehogy már még egy kardhalat is betegyek közéjük (rasszisták) és különben is, gondoljak a fagyasztómra, mert vettem egy rakás fagyasztott zöldséget is meg a gyerekeknek dolgokat. Így a kardhal nem jött velem (még), de elég nagy volt köztünk a kémia és az ilyet nem biztos, hogy szabad elszalasztani, szóval lehet visszamegyek érte. 

Persze most itt áradozom az új Lidlről, de ahogy megérkeztem és próbáltam kivenni egy kosarat, egy nyugdíjas nő idegből rátolta a kezemre a saját kosarát. Ránéztem és csak annyit mondtam neki; Kezdődik. Ő lehet nem értette én meg inkább magamnak mondtam, hogy tegyem magamba zenbe, mert ilyesmi várható odabent is. Nyilván rengetegen voltak a nyitási akció miatt, de amúgy ehhez képest el lehetett azért korzózni már annak akinek volt elég türelme. Nem is értem a nyugdíjasoknak miért nincs semmihez türelmük. Például úgy fizettem, hogy a bal bordámba betámasztotta a madám a kosarát. Nem szóltam semmit, mert mostanában valóban zenben vagyok és csak nevetgéltem rajta. 

Mikor hazaértem a vásárlásból a rasszista édesvízi halak tényleg ott röhögtem rajtam, mert igazuk lett, be kellett tetriszezni a mélyhűtőbe mindent kivéve a pisztrángot az ment a sütőbe, neki volt a legnagyobb a szája. A küzdelmek után kimerülten kinyitottam a hűtő fenti részét és kivettem egy nyers brokkoli rózsát, megmostam, belemártottam a padlizsán krémbe és behajítottam a számba. Csak azt felejtettem el, hogy közönségem van és úrilányok ilyeneket titokban csinálnak, mert különben kikerekedett szemmel néznek rájuk. A Kicsi azt hittem már hozzászokott ehhez, de csak elrohant nevetve azzal; Fúj, büdi! Aaaaaanyé a brokkoli. Nem kockáztatott, hogy esetleg megkínálom. Láthatóan nagy hatással vagyok a környezetemre... 

Szósz is van hozzá csak nélküle fotóztam.

Mint az övé

Mindig ugye mondom, hogy én a 90-es évekbeli, olasz focista külsőre vagy a bőrkabátos, félhosszhajú színész külsejű csávókra buktam (krumpli, burgonya), de nyilvánvalóan nálam is van olyan, hogy a kivétel erősíti a szabályt. A másik nagy zsánerem az angol tróger David Beckham féle fizimiska. Különösen akkor voltam oda érte, amikor így letolta a séróját. Halványan dereng, hogy valami ilyen poszter lógott a szobámban róla. Nyáú. És, hogy fel volt háborodva mindenki, hogy ezt meg merte tenni, de azért na, látjuk, hogy nem tévedett nagyot. 

Most is foglalkozik focival valamennyit asszem (kit érdekel már?), de neki van egy ilyen "kis" farmja, ahol éli világát. David farm. David cottage? Lehet neve sincs. Mindegy is. Viszont vannak tyúkjai, meg növényei, méhészkedik, süt, főz és ezt lehet nézni. Ha szerencsénk van minél kevesebb ruhában csinálja.... Csodálatos ahogy éppen szedi ki a hagymát a földből a tyúk meg belenéz a kamerába vagy mikor angol úriembernek öltözve sétál a ködös kertben és a tyúkjai követik mindenhova. Engem nyilvánvalóan ezzel is nagyon megvett magának. Tudom ocd-s, jaj de kár, hogy akkora rendet tart. A róla szóló dokumentumfilmben elhangzik, hogy ő addig nem tud lefeküdni aludni amíg nincs rend mindenhol, a konyhát is fényesre pucolja ha kell az éjszaka közepén. Tényleg borzalmas az ilyen férfiember. De nem? 

Na, de a lényeg a lényeg, hogy tök jó dolgokat csinál és lehet tőle tanulni. Most én is ilyen élére állított David kertet és házat akarok. Nekem nincs ocd-m sem annyi lóvém, hogy mindent lecseréljek, de rám jött, hogy szeretném legalább a szőnyegeket és huzatokat átcserélni bézs színűre, mint ahogy nála is van, mert az amúgy fa berendezéshez elég jól menne és sokkal egységesebb lenne a házikó. Ezért várom a kínálkozó lehetőséget, akciós enteriőrökre meg a varrógépet is elővettem. 

Pont ilyen színű az ablakkeret és a gerenda nálam is, ez egy jel. :D

Meg élére állított kert is kell. Itt hagyok még képet róla, hogy azért na, a falusi ember is lehet menő, sőt. Férfiaknak is lehet ez lesz a  kedvenc posztjuk, hiszen egy focistáról van szó ugye. 

Tökéletesen örökké

Hétvégén megnéztem a Bryan Johnson dokumentumfilmet a Netflixen. Tudjátok ő az a pasi, aki vissza akarja magát fiatalítani és erre dollármilliókat költ. Érdekes emberkísérlet. Spirituális vonatkozásban pedig több, mint érdekes látni egy ilyen embert, akinek anyagilag megvan mindene és mégsem elégedett még sincs harmóniában, legalábbis szerintem. Elég rossz a pasi csíje, engem inkább taszított, mint vonzott. Pedig ez az egészséges élet csúcsa aztán mégis. 

Azt gondolnánk mennyire előrehaladott a csávó, mert a tudomány minden segítségét igénybe veszi, hogy leéljen egy olyan életet, ahol tökéletes a teste, de közben teljesen magányos és látszik, hogy nem akarna az lenni. Szerintem magával a testtel foglalkozni csak és kizárólag az egy nagyon alap szintje a létezésnek. A konditermek tele vannak ilyen emberekkel, akik a no pain, no gain gondolattól elalélnak, hogy mekkora filozófia, aztán még löknek magukba egy kis kokszot... Bryan Johnson ezeknek a kondis arcoknak a véglete. Abból a rengeteg pénzből nem sokat költ a mentális jólétére, nincs is ideje rá, mert az egész élete betáblázva arról szól, hogy ő egy szuper test legyen. Ez ugye az ő útja, az ő élete, én azért követni fogom őt, mert nagyon érdekes a sorsa. A felnőtt fiához próbál minden tekintetben kapcsolódni, ami nem egészséges. Nézzétek meg ha tudjátok, mert azontúl, hogy megmutatja a tudomány mit kínál, ékes példája az embernek, aki az összes pénzét bevetve sem tud egy értelmes emberi kapcsolatot összehozni magának. Kicsit utópisztikus, kicsit már a jelent mutatja meg, hogy az emberek mennyire tudnak a külsőségeknek élni. 

Máshogy van és lesz

• Most már biztosan állíthatom, főként növényevő vagyok. Nem vegán, nem vegetáriánus csak az étkezésem 70%-át növények teszik ki és úgy tűnik ettől érzem magam a legjobban. Ezért én idén leszerződtem egy öko kerttel és májustól december közepéig minden héten mehetek a kertészetbe elhozni a vegyszermentes, bio, öko zöldségadagunkat. Jól átrágtam a kérdés matekját, hogy megéri-e nekünk és főleg nekem, mert én vagyok a nagy zöldséges, de arra jutottam bőven meg fogja érni. El tudom képzelni, hogy így kevesebbet is fogok költeni zöldségre, mert azt eszem majd amit kapok és nem veszek hozzá még sok másikat. Illetve már mondták a tájékoztatón, hogy nyáron készüljek rá, hogy lesz annyi minden, hogy be kell majd itthon főznöm, mert nem tudjuk megenni. Én azt mondom ez legyen a legnagyobb baj, hogy meg kell tanulnom befőzni is. 
  
  
  
  
  
• Már tavaly sem voltam IR-es, de úgy tűnik idén már elmondhatom a PCOS is elég jól elmúlt. Nekem ciszták nélküli volt (olyan is van) és nem a legsúlyosabb fajta. Nem mesélem el az összes tünetem, csak egyet mondok amiből jól látszik, hogyan állt vissza a hormonháztartásom. 22 napos ciklussal indultam amihez 7-9 napos menzesz társult, változatos PMS tünetekkel. Most már tankönyvi, 28 napos ciklusom van, 5 napos menzesszel, PMS nélkül, 40 évesen, gyógyszerektől mentesen. Nem tagadom, óriási meló és tudatosság kell az étkezésben ehhez, nagyon kellett tanulnom a hormonokról meg úgy a testemről. Az én hormonháztartásom szuper érzékeny - aztán lehet másé is, erről nincs adatom - ezért próbálok neki minél kevesebb gellert adni. Szeretném őrizni amit elértem, ezért is lesz nekem jó a vegyszermentes zöldség. Igazából már el is kezdődhetne nálam a pre menopauza, mert az akár 6-8 évig is fennállhat és én ezt szeretném elkerülni és kitolni még amennyire lehet. 
  
  
• A jóga egy éve töretlenül jelen vagy az életemben. A testem már-már kezdi felvenni a jógás alkatot, de mindig van hova fejlődni. Most már nem készülök rá mindig, hanem fent a házban is tartok egy jógamatracot és elfordul, hogy pizsiben ráfordulok a matracra, aztán ha van időm, akkor később lemegyek a terembe és ott is jógázom egy nagyobbat majd meditálok vagy elalszom meditálás címszó alatt. Emellett pilatest is csinálok heti párszor és másra nincs időm sem energiám. Ha kicsit kitavaszodik tervezem, hogy elmegyek módjával futni is mert most valahogy rajtam van a futás. Nem is értem, de mehetnékem van. 
  
  
• Rászoktam az önmasszázsra. Nekem is van gua sha kövem, amit használok is napi szinten. Nem tudom mennyire segít az arcomon, szerintem valamennyit biztos és jól esik átmasszírozni vele így mindenképpen van haszna. Elkezdtem teljes testre is használni és van egy fa masszázs hengerem amivel pedig nyirokmasszázst csinálok. A neten lehet venni fa hengereket jó sok pénzért, jó sok félét. Nekem csak egy van, az teszi a dolgát. Szintén a netről tanultam meg a technikát is. Esténként, lefekvés előtt csinálom és jobban is alszom, ezt az okosórám is megmondhatja.

Lehet javítani dolgokon, de azért elmúlt 40 év az életemben. Pont a Scarlett Johansson mondta a saját testére, hogy "okay body" és ez a kifejezés tetszik nekem. Valahogy én is így vagyok a testemmel. Nem lesz már tökéletes, vannak nyomai az elmúlt éveknek, de úgy gondolom teszi a dolgát, kiszolgál és amin nem tudok változtatni azon meg mit aggódjak? Akinek meg nem tetszik majd nem nézi. Tanulom az elengedést és engedem a beáramlást.

Valentin

Az algoritmus nagyon jól ismeri az ízlésem, mert rám küld olyan videókat, hogy például a félpucér olasz pasas főz. Olasz pasi legnagyobb pipa, tud főzni nagyon nagy pipa és félpucér. Hát jó, nem kértem, de legyen így, ha ennyit dolgozott a testén. Mondjuk arra nem emlékszem mit főzött... de átküldtem a barátnőmnek, hogy ő is nézze meg. Aztán ahogy elküldtem a videót, gyanút fogtam, hogy talán nem is a barátnőmnek küldtem el. Sajnos egy kisgyerek régi, szülinapos chat csoportjába sikerült elküldenem és mire megtaláltam a hibát már minden szülő látta. Hozom a formám.... Mindegy, aki eddig nem tudta, hogy szeretem a főzni tudó olasz pasasokat az most megtudta és különben is;  Boldog Valentin Napot! 

Vettem a jeles napra a lányoknak kis apróságokat, habfürdőt, egy- egy mappás jegyzetfüzetet meg kindertojást. Mindennek úgy tudnak örülni annyira cukik. Továbbá megünnepeltük a mopszunk 5. születésnapját, mert ő ma született. Hogy mit kaptam én Valentin napra? Meglepően sok helyről sok szeretetet. Serbi például átdobta, hogy 12 éve milyen szép üzentet küldtem neki, aztán felhívott és lenyomtuk a napi 1,5 órás vihogásunkat. Kaptam csokit és további üzeneteket, telefonhívásokat is. Még egy volt tanárom is ma hívott fel, mert "eszébe jutottam". Mondjuk a hangom leginkább egy mutáló kisfiúéra hasonlít a nátha miatt, de azért jót beszélgettünk. Mindenkinek próbáltam kellően megköszönni - vagyis elsuttogni - hogy gondoltak rám, mert ez a Valentin nap azért még mindig egy elég megosztó dolog, de ma tényleg áradt felém a szeretet. Meg amúgy is, mostanában nagyon sok szeretetet kapok. 

Ide teszem az olasz pasit, ha már... 

She's out of control

Hétvégén voltunk mind a négyen Alma koncerten. Szerencsére nem kellett előre jegyet váltani, kivételesen a helyszínen is meg lehetett venni. A színházterem fele telt csak meg, ami elég gyanús volt, mert egy Alma koncert azért mindig fullon szokott lemenni. Gondoltam biztos sok a beteg, na de ennyire? Cini még aznap délutánra le is betegedett és azóta is beteg. 

Nekem továbbra is külön program rendezkedni. Terápiák, könyvek ide-oda, a takarítóronggyal a kezemben világosodtam meg és le is kellett ülnöm, hogy elszörnyülködjek magamon. Még azért nem vagyok teljesen biztos abban, hogy rájöttem a probléma gyökerére, de most szerintem léptem egy nagyot. Az volt benne a legrosszabb, hogy oké, azt hiszem tudom mivel kellene szembenézni, mit nyomtam el, de mi a megoldás? Na azt nem tudom. Azt sem tudom, hogy ezen a sémán lehet-e változtatni. Tipikusan olyan sztori amiről kétfélét lehet olvasni pszichológia könyvekben, hogy a terapeuta ezt írja le; Penny rájött a probléma gyökerére, dolgozott rajta és sikerült kijönnie belőle / Penny rájött a probléma gyökerére, de nem tudott rajta változtatni. Olyan jó lenne tudni, hogy mit kell csinálni, milyen gyakorlatot, hány guggolást, ördögűzést, hogy egy ilyen dolgot megváltoztassak. De nem, nincs rá recept, vagy sikerül valamiért vagy nem. A valami pedig itt az ismeretlen. Na jó, hagyjuk is. 

Ma reggel jógáztam és olyan jó volt, teljes harmóniában voltam magammal, mindig ilyen tudatállapotban lenne jó létezni. Meditáltam is, de az nem sikerült maradéktalanul, mert végül elaludtam és arra ébredtem, hogy fázom. Viszont nagyon jó lenne aludni, sokat, mélyet, nyugtatót, gyógyítót. Ki kellene vonulnom két hétre valami faházba, ahol csak jókat eszem, jógázom, olvasok, nagyokat lélegzek és alszom. A meditációs lelki szemeim előtt mondjuk nem faház van, hanem valami trópusi hely, ahol van forrásvíz, meg friss gyümölcsök és nem kell sok ruha. A meditációimban szerencsére nincsenek veszélyes állatok és ezer szúnyog, ahogy az amúgy a trópusi helyeken szokott lenni. Még szerencse, furcsa lenne meditálás közben lecsapni pár szúnyogot... 

A csí azonban tényleg változik bennem, mert most vonzóbbnak találnak az emberek. Megszólítanak, eszükbe jutok az éjszaka közepén 24 év után, felhívnak, érdeklődnek. Mintha visszajöttem volna valami hosszú utazásból és mindenkit érdekelne, hogy milyen volt ott. Azt hittem, hogy most egy igen magányos, csöndes, visszavonulós időszakom lesz, ahol nagyokat fogok elmélkedni, megvilágosodom, én leszek a ZEN nagymestere, de eddig nem ez történik. Barátnőm küldött át egy videót azzal, hogy ennyit a zenről és miközben néztem, látni akarta az arcomat, ezért csak úgy nézhettem, hogy videochaten be kellett jelentkeznem. Ő meg nagyon nevetett, én nem annyira...haha. 

Nagyon szeretem ezt a filmet, sőt! Rengetegszer láttam, de már régen, viszont most eljutottam abba a korba, hogy azt gondolom ez a Tony Danza azért mennyire jó pasi itt is. :D Teljesen zsánerben van nekem; sötétbarna, sűrű haj, nagy barna szemek, szép pofi. Ilyen típusú filmes pasikon nőttem fel, nincs mit csodálkozni miért úgy házasodtam ahogy. Tony Danza most már 73 éves, de azért még mindig szép ember. 

Molylepke

Ennyi élettapasztalattal a hátam mögött most már kirajzolódott a tendencia és úgy tűnik, hogy én a nehezebben kezelhető embereket szeretem meg illetve azokat, akiket nehezebben fogad el a társadalom. Velük van meg a kémia. Olyanokat tudok igazán megszeretni, akik szeretnek kitűnni a sorból, vágyják a figyelmet, zűrösek, nagyzolók, hedonisták, impulzívak, extrovertáltak, exhibicionisták, nagyobb az egójuk. És / vagy akik valami miatt kilógnak a sorból, akik nem tartoznak az úgynevezett átlaghoz, akik nem is akarnak az átlaghoz tartozni, mert nem tudnak beilleszkedni. Szerintem az életben nem fogom megfejteni, hogy miért éppen az ilyen típusú emberek vonzanak és azt sem, hogy ők miért vonzódnak hozzám. Ez nem csak párkapcsolati szinten van így, baráti kapcsolatokban is pont az ilyen típust részesítem előnyben. Pedig én nem ilyen vagyok és mégis valahogy velük kavar össze az élet. 

Abban biztos vagyok, hogy valami érzékelőm hozzájuk tud kapcsolódni. Mikor megszületett a Kicsi és ráfektették a mellkasomra, akkor az első gondolatom az volt; "Ez a gyerek más mint a többi, ő különleges, egy csoda gyerek." A gyerekek apja néha fel is emlegeti, hogy mennyire durva, hogy akkor én már igazából ezt is megéreztem, hogy tényleg más, mint a többi. Nehéz szóban elmagyarázni, de egy elég erős és megfoghatatlan érzés és gondolat kombináció volt. Nagyon megjegeztem ezt a jelenséget, ami ott a műtőasztalon fekve, a Kicsivel a mellkasomon körüljárt. Végre be tudtam azonosítani, hogy ez az, amikor hallgatni kell magamra. Mert ilyen többször előfordult már velem csak ennyire tisztán nem tudtam megfogni, mint akkor.

Amúgy is hajlamom van spirituálisabban látni a világot, ahogy arra is hajlamom van, hogy megérezzek, megálmodjak előre dolgokat. Ezt már elfogadtam, de nem szoktam vele haknizni, mert sok esetben inkább rémisztőnek tartom, mint jó dolognak. Azt pedig már megtanultam, hogyha engedek és elkezdem kinyitni az elmém, akkor nagyon fura dolgok szoktak megtalálni és ettől sokszor megijedek és évekre bevágom az ajtót, hogy kinek hiányzik ez? Önkontroll!

Családom most jókat sztorizgat, hogy végül is tényleg vonzom a nehéz, nem szokványos eseteket. A kis baráti köröm is bizonyos spektrumokon mozog, több közöttük például az ADHD-s, de auti is van. A pszichiátrián lehet több szerelem első látásra pillanatom lenne és ez most nem az a vicc, hogy vonzom a hülyéket hanem, hogy tényleg rányúlok a társadalom által nehezebb esetnek tituláltakat. Ha betesznek egy zsúfolt terembe, ahol több ezer ember van és csak egy a "problémás" személyiség közülük, akkor én rá fogok nyúlni ez tuti fix. Valahogy meglátom, valami fény vagy aura körülvilágítja őket, ami engem vonz. Molylepke effektusnak hívom. Amúgy nem szeretem a problémás vagy nem normális szót használni emberekre, mert ők mind nagyon izgalmas személyiségek. Nem jobbak vagy rosszabbak csak máshogy képezik le a világot és kevesebben vannak. Szerintem én az átlagnál nagyobb arányban tudom elfogadni, tolerálni őket és ők ugyanúgy megérzik, hogy megjöttem én, a molylepke. Érdekes, hogy nem toleránsnak voltam beállítva egy ideig... pedig kiderült itt a terápiák során, amit amúgy is tudtam, néha túlontúl toleráns vagyok. Sok az önkontroll is. És még mik fognak kiderülni... de várom. :D 

Sokszor kívántam azt magamnak, hogy bár olyan idegrendszerem lenne, mint anyámnak. Ő sokkal inkább tud racionális lenni ilyen kérdésekben, sokkal inkább fekete vagy fehér a gondolkodása. Egyszerűbben lerázza magáról a "problémás" személyiségeket és nem is szenved utánuk, hanem inkább örül, hogy szabadult. Cserébe én... hát én nagyon rétegeire tudom bontani az embereket és mentegetni tudom a személyiségüket. Kaptam olyan tanácsot most a családból, hogy mi lenne, ha az "egyszerűbb" emberekkel próbálkoznék. Az olyan "normálissal". Mondjuk lehetne "normális" haverom. Mondtam, hogy én biztosan elmegyek mellettük, mert nincs valami bennük, ami vonzana engem és elunom magam. 

Most az is biztos, hogy a spirituális erőm fel van kapcsolódva és nem tudok uralkodni rajta, pedig akarok, mert olyan múltbéli emberek találnak meg és kérnek tőlem segítséget, hogy nem is értem. Olyanok akikkel nem volt olyan szoros a kapcsolatom. Mintha valami közismerten elhíresült boszorkány lennék és erről mindenki tudna. Kérik a segítséget, a receptet, a jó szót, az útmutatást. Hogy honnan kerültek elő és ki mondta nekik, hogy engem kell megtalálni? És ki és mit akar nekem ezzel üzenni? Meg amúgy is ki vagyok én? 

A barátnőm mondja, hogy engedjek már egyszer az életben ennek a valaminek nézzük már meg mi lesz belőle. Ő mindig elmondja nekem, hogy mikor először látta, hogy leülök egy nyilvános helyen és ott az összes kóbor cica, kutya, akármi előkerült és körbeült aztán követett engem az egy elég erős jel volt, hogy valami van velem, de mikor látta, hogy ez gyakorlatilag rendszeresen így van, akkor már biztosan tudta. Haha. A kóbor állatok tényleg eléggé kedvelnek, ahogy az elveszettebb lelkek is. Azok akiknek nehezebb vagy különösen nehéz gyerekkoruk volt.

Szerintem léteznek spiri arcok csak kevesebb, mint akik állítják magukról. Sokan őrületbe mennek el ezzel, de annak semmi köze a valódi spiritualitáshoz. Az állatvilágban is vannak olyan madár és majom kolóniák, akik között van a spiri arc vagyis a para gép. Ők már órákkal vagy akár napokkal előbb érzik, hogy jön a baj és figyelmeztetik a többieket. Viszont ezen állatok már megtanulták, hogy hallgatni kell a parázó társukra és akkor menekülni kezdenek. Emberek között is működik ez, mindenkinek van hatodik érzéke csak már annyira nem használjuk, annyira elnyomjuk, hogy nem akarunk hinni neki, hát nincs róla 16 ezer tanulmány, meg podcast, akkor nem is létezik. Szóval alapjaiban mindenkiben megvan egy érzékelés, de vannak, akikben meg nagyon és hajlok rá én az utóbbihoz tartozom csak önkontrollt gyakorolok.  

Mindenesetre egy jó ideje érzem, hogy valami erő - és erről talán már írtam vagy tettem rá megjegyzést - itt forgatja nekem az élet kerekét, de úgy, hogy nem tudok ellene tartani, sem irányt változtatni most az lesz, ami és hiába küzdök ellene. Hú, ezt nehezen bírom. Hogy ebből mi fog kisülni elképzelni sem tudom. Ki van húzva a lábam alól a talaj, gyakorlatilag csak ide-oda verődöm az élet minden területén, kicsit szédülök, kicsit émelygek és várom, hogy mikor lesz vége vagy hova is kell kerülnöm, de még mindig próbálok kontrollt gyakorolni és lehet ez baj. 

Az biztos, hogy nekem életfeladat, hogy néha el kell engedni az önkontrollt és át kell adni magamat az univerzumnak, mert ha nagyon-nagyon ellenállok, mutatom mi szokott történni: 

Na

Visszanyitottam a blogot. Aztán csak szofisztikátlan tessék kommentelni, de úgyis moderálom. :)

Mindig helyzet van

Azt tudtátok, hogyha a hűtőből kivett tojást 6-7 percre (gép függő) beteszitek az air fryer-be, akkor tökéletes lágy tojás lesz belőle? Persze ahogy kész máris hűteni kell. Ha pedig 10-11 percre teszitek be, akkor kemény tojás lesz. Amióta ezt tudom már nem is használom a forralt vizes módszert és megint egy kis időt takarítok meg. Kell is időt megtakarítani, mert vannak, akik elrabolják. Ma megbeszélésen kellett részt vennem és már az első 5 percben tudtam, hogy 15 perc alatt végig lehetne beszélni mindent persze helyette 1,5 óráig hallgattuk a nagy semmit. Az ilyenektől amúgy falnak megyek, hogy valaki attól érzi magát hasznosnak, hogy a semmiről hosszú meetingeket tart. 

Legalább tudtam agyalni közben. Sok minden eszembe jutott, hogy ma lehetne edzenem is, de a bútorcipelések miatt olyan izomlázam van, hogy szerintem csak összekuporodva feküdnék a jógaszőnyegen. Aztán végül inkább arra gondoltam ha  szabadulok, akkor bevágok egy combos reggelit. Így is lett. Meg azon gondolkoztam, hogy mikor jön el annak a napja, hogy nem betegség miatt, hanem teljesen egészségesen és vidáman heverészek egész nap az ágyban, filmeket nézek, kicsit alszom és olvasok. 

Nekem vannak emlékeim még arról, hogy régebben csináltam ilyen pihenős napokat, de most annyi a dolgom, annyi az elitnéznivaló, a kitalálni való, a megcsinálni való, a tanulni való, a munka hogy jobb ha bele sem gondolok, mert csak hülyét kapok. Az építkezés is végül november végén állt le és mindjárt folytatódik. Mondjuk idén már nem lesz akkora menet, mert közben pénzt is össze kell rá szedni. Viszont a kerti járda fel lesz verve és majd jön tavasszal a srác, aki nálunk ilyeneket szokott csinálni és nekilát. Aztán még kitaláltam neki egy harci feladatot, hogyha van rá ideje, akkor azt is megcsinálja. 

Egyébként kinyílt a hóvirág, bújik ki a nárcisz is és elkezdtek rügyezni a fák. Nem örülök neki, mert veszélyes ez, simán jönni fog majd a fagy és akkor szívás lesz, de ne legyen igazam. Na megyek a végtelen dolgomra.