Runner's high

Most már fixen 5 kilométereket futok és ma már egészen jól ment. Persze nem voltam teljesen edzetlen, de azért más mozgásforma a futás, ezért szépen építettem fel. 2,5-el kezdtem, majd 3 és így felenként eljutottam az 5 kilométerig. Az első ötös után eléggé ki voltam, a másodiknál vagy 8 percet javítottam az időmön (nem is értem), akkor megint ki voltam, aztán rámentem arra, hogy az utolsó 800 métert megtoltam és akkor megint eléggé ki voltam. Ma olyan szépen ment és most nem is érzem, hogy kidőlnék tőle. Ráadásul csak abban az 1 órában sütött a nap amíg futottam, ez nyilván nekem szólt én tudom. 

Ha most azt mondaná valaki fussak még 5-öt úgy érzem menne. Persze tudom én, hogy ilyenkor lehet királyul lesérülni, ezért megvárom a kötelező regenerációs időt, és aztán megyek csak újra, de már várom. Pedig én aztán nem vagyok egy futó alkat, igazából sosem szerettem futni, de most nagyon jót tesz az elmémmel meg úgy életemben először érzem a futásban a csít. Elve tök szép helyen futok, de mióta kiderült, hogy egyesek csak úgy megjelennek a házam előtt és van helyi szatír is nem megyek be az erdőbe csak a látható, bekamerázott helyeken futok ráadásul tűzpirosban. Ma is többször megkerültem a tavat és az egyik horgász srác lelkesen számolta a köreim, nehogy elfelejtsem, hogy a másodiknál vagy a harmadiknál tartok. Igazából van órám! - kiabáltam neki, de őt ez nem érdekelte számolta tovább. Az utolsó körnél elköszöntem tőle és ő kedvesen integetett nekem. A halőr bácsit meg már évek óta ismerem és ő majdnem mindig kint van, szóval így nyugodtabban futok én is, hogy azért szemmel tartanak. Általában zenét hallgatok, de ma egy podcast volt a választásom, ezért hallottam mit mond a srác különben dübörög a fülembe a basszus és akkor mondhat bárki bármit úgysem hallom. 

Futás után még egy jó ideig zenben voltam. Ilyenkor teljesen egyszerű, de nagyszerű gondolataim vannak. Ma például az, hogy lám-lám, aki akar az fel tud hívni, tud írogatni, megtalál és eljön hozzám csak mondjuk jelen esetben ez nem a romantizált változata volt a megtalálásnak. De a lényeg ugyanaz, aki akar az megtalál. Miután ennek a gondolatnak a végére pontot tettem, megcsináltam a szokásos smoothie-t, hogy visszatöltsem a tápanyagokat, ettem is és mentem zuhanyozni. 

Hoztam néhány kajafotót természetesen. Az elsőn csicseriborsóból csináltam palacsintát/tortillát és tényleg remek dolog, de ötször olyan lassan sül, mint a sima palacsinta. Mire kész lett elolvastam vagy három fejezetet a könyvemből és ha már ott voltam a konyhában csináltam egy lencsés-gombás ragut mellé. Annyi lett, hogy két napig biztos, hogy nem kell főznöm, esetleg a lányoknak, bár Cinus fényevő, a Kicsi meg simán megeszi már azt amit én. Pár nappal ezelőtt lelkesen tunkolta a kigyóubit a humuszba szóval tényleg az én lányom.