Vásárlás közbeni instant szerelemről (is)

Ma reggel megint enyhén taknyosan ébredtem, itt cirkulál és mutálódik valami vírus nálunk. Tegnap egy ici-picit mintha akart volna fájni a torkom is. Ilyenkor Serbivel azt szoktuk mondani egymásnak; Nem kellene már megint mindenkivel csókolózni. Hát ugye-ugye. Semmi jobbulást, meg, hogy jaj szegény barátnőm, csak a lecseszés. Én mindig mondom, semmiről sem tehetek. Mert például a tegnapi vásárlásom során megfigyeltem, hogy gyakorlatilag semmit nem tanultunk a világjárványból. 10/9 ember miután letépi a zöldségnek szánt kis műanyag zacskót úgy nyitja szét, hogy megnyalja az ujját előtte. Kár volt megfigyelnem, mert ezt eddig is tudtam csak legalább nem volt vizuális adatom róla. Hogy ne legyen így beteg az ember? Elmegyek a boltba és az olyan mintha gyakorlatilag 456 emberrel csókolóznék. Szegény immunrendszerem. 

Apropó vásárlás. Világváros lettünk, mert nyílt nálunk egy hatalmas Lidl (amúgy már minden volt csak ez nem). Én eddig csak ilyen szűk, kicsiben jártam, de ez nagy, tágas és van minden. Olyannyira van minden, hogy tegnap volt egy kis szemezésem. Még romantikát is árulnak. Merthogy néztünk egymásra a kimérhető fagyasztott kardhallal, hogy mi legyen most, hogy akció is van rajta. Végül már a kosaramban lévő, előzőleg begyűjtött édesvízi döglött halak azt mondták, hogy nehogy már még egy kardhalat is betegyek közéjük (rasszisták) és különben is, gondoljak a fagyasztómra, mert vettem egy rakás fagyasztott zöldséget is meg a gyerekeknek dolgokat. Így a kardhal nem jött velem (még), de elég nagy volt köztünk a kémia és az ilyet nem biztos, hogy szabad elszalasztani, szóval lehet visszamegyek érte. 

Persze most itt áradozom az új Lidlről, de ahogy megérkeztem és próbáltam kivenni egy kosarat, egy nyugdíjas nő idegből rátolta a kezemre a saját kosarát. Ránéztem és csak annyit mondtam neki; Kezdődik. Ő lehet nem értette én meg inkább magamnak mondtam, hogy tegyem magamba zenbe, mert ilyesmi várható odabent is. Nyilván rengetegen voltak a nyitási akció miatt, de amúgy ehhez képest el lehetett azért korzózni már annak akinek volt elég türelme. Nem is értem a nyugdíjasoknak miért nincs semmihez türelmük. Például úgy fizettem, hogy a bal bordámba betámasztotta a madám a kosarát. Nem szóltam semmit, mert mostanában valóban zenben vagyok és csak nevetgéltem rajta. 

Mikor hazaértem a vásárlásból a rasszista édesvízi halak tényleg ott röhögtem rajtam, mert igazuk lett, be kellett tetriszezni a mélyhűtőbe mindent kivéve a pisztrángot az ment a sütőbe, neki volt a legnagyobb a szája. A küzdelmek után kimerülten kinyitottam a hűtő fenti részét és kivettem egy nyers brokkoli rózsát, megmostam, belemártottam a padlizsán krémbe és behajítottam a számba. Csak azt felejtettem el, hogy közönségem van és úrilányok ilyeneket titokban csinálnak, mert különben kikerekedett szemmel néznek rájuk. A Kicsi azt hittem már hozzászokott ehhez, de csak elrohant nevetve azzal; Fúj, büdi! Aaaaaanyé a brokkoli. Nem kockáztatott, hogy esetleg megkínálom. Láthatóan nagy hatással vagyok a környezetemre... 

Szósz is van hozzá csak nélküle fotóztam.