Mélyre megyünk

Voltam egy csoportfoglalkozáson és ott az volt a kérdés;  Van-e olyan ember az életünkben, aki előtt teljesen őszinték tudunk lenni? Nem maszkolunk és nem félünk a tetteink és a mondandóink következményétől, mert elfogad annak, amik vagyunk?

Egy ilyen egyszerű, de nagyszerű kérdés kontextusba tudja tenni az összes emberi kapcsolatunkat. Mert ahhoz, hogy ezt megéljük el kell engednünk a kontrollt. Ezért úgy gondolom nem a szüleinkkel fogjuk megélni és nem is a gyerekeinkkel, de lehet rosszul gondolom. 

Nem attól félünk, hogy a jó oldalunkat kell megmutatni, a kontroll alatt lévőt, hanem a rosszat, aki kontrollt veszt. Ki az, aki a rosszat is akarja belőled? Miért akarná? Hát hülye? Ki az akinek el tudjuk mondani és meg is merjük mutatni; 

Én egy szemét vagyok néha, egy köcsög, egy rohadék. Ilyen és olyan gondolataim és bajaim vannak és ezt alkohollal, droggal, szeretőkkel, szerencsejátékkal, pornófüggőséggel, agresszióval, eltaszítással, elkerüléssel, maszkolással, zabálással, vásárlással, magamutogatással, stb. kompenzálom. Vannak ilyen-olyan egészségügyi bajaim, személyiségzavarom, stb. Ki szoktalak beszélni, elhordalak mindennek, aztán persze megbánom, de mondtam, hogy én egy szemét rohadék vagyok aki néha köcsög és nem viselkedik fair módon. De neked ezt el merem mondani meg merem mutatni, mert tudom, hogy ha még most ezt rossz is látnod és hallanod, fel fogod dolgozni, mert elfogadsz minden rosszal. 

Hm, hm....van ilyen ember az életedben? Eleve ki az, aki ezt képes elfogadni úgy teljesen? Biztos vagy benne, hogy az akire te gondolsz elfogad? Megkérdezted? Megmutattad neki ki vagy kontroll nélkül? Kell egyáltalán megmutatni? Elve össze kell állni ilyenekkel, akinek van bármi ehhez hasonló baja? (Ezt gyorsan megválaszolom, senki sem tökéletes, aki meg azt hiszi, úgy hívják nárcisztikus.) Akiről azt hiszed elfogad téged mindennel együtt ő megmutatta a tetteivel? 

Mondom szerintem ki lehet a megoldás; a karmikus szerelmi kapcsolat. Én erre jutottam, de várom az egyéb nézőpontokat tőletek. Egy barát, akármekkora barát sosem fog teljes egészében megismerni, mert például a tested nem adod oda neki. Gondolom most majdnem mindenki fogja a fejét. :D Kihangsúlyozom; nem toxikus, hanem karmikus. Nem a szenvedést szeretjük és keressük, hanem olyat, akivel együtt lemegyünk kutyába és onnan lépkedünk jó esetben felfelé. Lehet lesz egy pont, hogy valaki kiszáll, mert nem bírja aztán lehet visszajön vagy nem. Ebből pedig következik, hogy a szerelem első időszaka még semmi, addikt, tébolyult állapot, komolyan nem vehető. A következő 20-30 év már majd megmutat valamit. A Korona sorozatban elhangzik, mikor Erzsébet és Fülöp 10. házassági évfordulója van,  hogy ez még csak a bemelegítés volt. Addigra már Erzsébet tudja, hogy Fülöp megcsalja őt, Fülöp pedig látványosan unja a karót nyelt, koravén Erzsébetet. Tudják, hogy ők nem válhatnak el és lehet éppen ezért már nem is titkolják nagyon egymás előtt kik is ők ráadásul volt idő mikor igazán szerették egymást. Jó kezdet így 10 év után, mert innen indul az igazi kapcsolat építés, lehullottak a maszkok. Úgy gondolom, akinek van ilyen kapcsolata az örülhet. Meg tudod ezt élni valakivel?  Akarod ezt megélni valakivel? Kell mindenkinek ilyen? 

A másik kedvencem gondolkodni valóm mostanában pedig a szexhez kapcsolódik és talán az előző kérdés a most következővel szorosan összekapcsolódik. Spirituális körökben van egy ilyen mondás, hogy jól gondold meg kivel fekszel össze, mert azzá az emberré lényegülsz át. Tehát az a kérdés, hogy teljes szívedből akarsz-e az az ember lenni akivel lefekszel? Minden külső és belső, jó és rossz tulajdonságával együtt lennél ő? Nézz rá, nézd most meg és gondolj végig mindent amit tudsz róla. Így is lennél ő? Ez egy kiváló szűrő és ha erre azt tudod felelni, hogy igen lennék ő, akkor gratulálok, mert megtaláltad a feltétel nélküli elfogadást. Ez a legkockázatosabb dolog, mert nem te irányítasz, sosem tudhatod mit nem tudsz a másikról. Ha tényleg mindenki így gondolkodna lehet alig szexelnének az emberek. Tehát ha találsz csak egy ilyen embert az több, mint jó. 

Van egy nagyon jó beszélgetés a szerelemről és a szeretetről. Ebben a beszélgetésben az élettani folyamatok vannak megvilágítva. Tudományos beállítottságúaknak külön tetszeni fog. Rögtön úgy indul, hogy elhangzik - nem szó szerint idézek - azt hisszük a szerelem egy különleges ajándék. Aztán megmagyarázzák az élettani folyamatokat és akkor az ember elveszítheti az illúziót, de végül azt elismerik, hogy a mai napig nem tudják mi robbantja be a szerelmet az agyban. Persze tippelgetés van, hogy például a vizuális inger... de ez túl egyszerű. Mindenkinek lehetne mutatni sok embert, aki vizuálisan tetszik neki, de ha odatennék elé és vele kellene élni már nem kellene. Tehát ennél itt többről van szó amire a tudomány nem  fogja megadni a választ. 

Nyilván a nők szeretnek jobban ilyenekről gondolkozni. Vagyis többet beszélnek róla. Az ilyen csoportokban, hogy is mondjam nem nem hemzsegnek a pasik, de szerintem a férfiakban is megvan erre a hajlandóság csak a férfiak máshogy élik meg. Bár ha nekem lenne karmikus kapcsolatom szerintem tuti ellenállna és a következőket mondaná: "Én ilyen hülyeségekben nem hiszek!", "Ugye tudod, hogy ezt nem fogom megnézni / elolvasni!", "Minek ennyit gondolkozni?", "Falnak megyek ezektől a Coelhoi bölcsességektől!", "Ilyeneket bármikor mondok neked én is csak szólj!" 

De hát így kellene elfogadni egymást. :D Tehát a nőknek van karmikus kapcsolatuk a férfiak többsége meg úgy tudja az egész egy baromság.