Világköltöző

Van egy új hobbim; vendégházakat nézegetek. Tudjátok én vagyok az, aki hobbiból szokott ingatlanhirdetéseket is nézegetni mi, hol és mennyi. Nem tudom miért van ez a becsípődésem csak van és ehhez hozzájött, hogy vendégházakat is elkezdtem nézegetni. Megnézem hova nem jutok el. Na jó, nem is erről van szó, hanem egyszerűen megnyugtatnak. Mert a legtöbb szépen helyen, átgondoltan, nem túlzsúfolva van berendezve. Pont annyi cucc van a vendégházakban, ami ahhoz kell, hogy bárki aki oda betér teljes értékű életet élhessen és maximálisan ki tudjon kapcsolódni. A kertek is nagyon szépek és jól felszereltek szoktak lenni. Sokszor azt gondolom, ha enyém lenne az a ház nem is adnám ki hanem én ott élnék. 

Nem vagyok egy nagy utazó, most nem is olyan az életem, hogy sokat tudjak utazni. Viszont nagy költöző vagyok. 4 éves koromig nagyon sokat költöztünk apámhoz oda, apámtól el. Lehet ezért szeretek költözni. Nem tudom hányszor ment az oda-vissza, de 3-4 alkalom biztos volt. Aztán sokáig egy helyben éltünk anyuval és mikor hirtelen el kellett költözni abból a házból, amit otthonomnak gondoltam és arról a helyről, amit a mai napig a gyökereimnek érzek teljesen padlót fogtam. Senki, aki nem élt ott ezt nem is értheti, de aki ott nőtt fel pontosan tudja miről beszélek. Vannak osztálytársaim, barátaim akik azóta is ott élnek és el sem tudják képzelni, hogy elköltözzenek. Megértem őket, ha engem 15 évesen nem hoznak el onnan, a mai napig ott élnék annyira kötődtem a helyhez és az emberekhez. Viszont a költözés miatt újra előtört belőlem az a régi jó érzés, hogy költözni érdekes és izgalmas. Aztán felnőttként kétszer költöztem. Pestre be és Pestről ki. Viszont időről időre nagyon erősen rám jön, hogy csomagolnék és mennék. A Csokoládé című filmben a főszereplő állandóan költözik mikor feltámad a "bolond szél". Nagyjából én is ennyi logikát látok benne, hogy valami bolond szél megcsap és a zsigereimben érzem a költözés szelét amit szó szerint el kell nyomnom magamban. Ilyenkor szoktam ingatlanhirdetéseket nézegetni a világ minden táján és a családomnak finoman ecsetelni, hogy amúgy el lehetne költözni. Pedig szép helyen lakunk, szeretek is itt lakni és mégis néha nagyon erősen mehetnékem van. 

Pár év itt, pár év ott. Ez nagyon menne nekem. Talán ezért sem szeretek annyira utazni, 1 hét alatt sehol sem lehet felvenni a ritmust én meg arra vágynék, hogy beilleszkedjek oda ahol élek. Eddig ez külföldön az olaszoknál részben teljesült, ott voltam egyhuzamban annyit, hogy éreztem milyen lennék ha pár évre ott tudnék maradni. Bánom, hogy nem tettem meg, ahogy bánom Londont is. A 19 éves énemnek most azt mondanám, hogy az egyetemet halassza és menjen csak Londonba pár évre. 

Talán ezért rendezem át a házat időről időre, mert akkor úgy érzem mintha máshol lennék. Lehet rosszul gondoltam magamra, mert mindig azt mondom, hogy az állandóra vágyom, de igazából a változás szórakoztat és az hajt engem. A világutazó egy elég drága hobbi, de én nem is világutazó hanem világköltöző lennék. Ez pedig luxus és két gyerekkel kivitelezhetetlen. Tehát nézegetek továbbra is vendégházakat és időről időre átrendezem az otthonunkat, hogy úgy érezzem valahol máshol élek és egy kicsit valaki más lehetek.