Tanácsot adok! Adjak tanácsot?

A barátaim barátai között elkezdett terjedni a nevem, azon az alapon, hogy vannak jó és élhető étkezési és egyéb tanácsaim. Még tanulok, ezért nem hivatalosan adok csak tanácsokat és csak olyanoknak, akiket nekem is beajánlanak, akik felkészültek arra, hogy befogadják az információt, megfontolják és ha úgy érzik kipróbálják. Amit hamar megtanultam, hogy a kéretlen tanács sokszor okoskodásnak tűnik. Ráadásul most a csapból is az folyik, hogy sokan elvágólak tanácsot adnak az élet minden területén. Ez fárasztó és frusztráló, mert az ember elkezdi úgy érezni, hogy semminek nem tud és lehet nem is akar megfelelni, és különben is, neki nem kell úton útfélen tanács. 

Az ember egy nagyon érzékeny "szerkezet". Minden ami velünk és körülöttünk történik arra reagál a testünk, a lelkünk és az elménk is. Amiben én hiszek az az, hogy "észrevétlenül" is lehetne gyógyulni csak ez az életforma, amit ma élünk ezt nem engedi. Ha mindenki egy természetközeli helyen élne, ahol észrevétlenül sokat mozogna, mert mondjuk kertészkedne, sokat sétálna, gombát gyűjtene az erdőben, úszna a tengerben, horgászna ( a sort a végtelenségig folytathatnám) és a Nappal kelne majd a sötétedéssel elaludna, akkor beindulna az öngyógyulás. A test, a lélek és az elme elkezdene jobban együtt dolgozni. A több mozgás ellenére az agy szabályozná az étvágyat és azt, hogy mit eszünk. Szerintem ez lehet az egyik leggyengédebb módja a gyógyulásnak, egyfajta elvonulás és egy ilyen életformával rengeteg szerzett betegségtőt meg lehetne szabadulni "csak" úgy. Még akkor is, ha eszünk almás pitét és néha lecsúszik egy sör vagy egy kis szalonnás kenyér. Annyi negatív környezeti hatás ér minket és olyan közegben élünk, hogy ez a gyengéd gyógyulás szinte szóba sem jöhet. Nem tudjuk a város zaját visszafogni, nem tudjuk a fényszennyezést a légszennyezést megúszni, az ételeinkben is van mindenféle, renget stressz ér miket és ezek ellen lehet dolgozni. Viszont az, aki nem áll erre készen, annak ez egy plusz stressz lesz és lehet éppen az ellenkezőjét érjük el annak, amit akarunk. Mindenkiben ott van a képesség arra, hogy megbetegítse magát, de arra is, hogy meggyógyítsa. Én a hosszú távban, a gyengédségben hiszek és abban, hogy minden ember más és más, ezért ehhez kell igazodni. 

Olvastam, hogy a kék zónás teória feltételezhetően egy nagy kamu és mind bedőltünk neki. Csak egy millió dolláros üzlet könyvvel, táplálék kiegészítőkkel. Elkezdtek utána nézni ennek a teóriának és úgy tűnik nincsenek is kék zónák. Viszont sok benne a nyugdíjcsalás, hogy nem jelentik be, hogy az illető elhunyt, illetve például sokak, akik azt állították, hogy 90-100 évesek azoknak anyakönyvi kivonatuk sincs. A Hetednapi Adventisták között pedig az életmód és az anyagi előny miatt élnek tovább átlagban, nem azért, mert egy bizonyos helyen élnek. Okinawán pedig a legegészségtelenebben élnek, rengeteg ott az alkoholista például. 

Mindig el akarják velünk hitetni, hogy csak az lehet boldog, egészséges, sikeres, akik valami kiváltságot élveznek. Például egy bizonyos helyen élnek vagy egy bizonyos étkezést követnek vagy egy bizonyos edzést végeznek. Akkor még nagyobb sikert ígérnek, ha ehhez szenvednünk és vásárolnunk is kell. Például az lesz a sikeres, aki szenved az edzőteremben minden nap, közben nem tudja, hogy olyan stressznek teszi ki magát, ami 5-10 év távlatában vissza fog ütni még szerek nélkül is. Az étkezik jól, aki szenved, lemond, "áldozatot" hoz. Megeszik fél kiló zöldséget minden más nélkül, böjtöl, közben meg a meglévő tápanyaghiánynak ad egy jó nagy gellert és nők esetében megágyaz a hormonproblémának. Az a sikeres az életben, aki túlhajszolja magát, nincs ideje semmire, állandóan elfoglalt, majd a stressz és a felszínes értékek hajszolása megeszi a szervezetét és a lelkét. Generált elvárások, amikkel tönkretesszük magunkat.

Vannak jó módszerek, amik akár hamar hoznak sikereket, egy ideig jók lehetnek, de ezeket általában nem lehet fenntartani egy életen át. Ezért kellhet egy szakember, aki megmondja meddig kell enni magában azt a fél kiló zöldséget és hol kell abbahagyni vagy hozzátenni. Hogyan kell böjtölni, vagy érdeme-e, mekkora a kockázata. Viszont mindenkiben ott van a képesség egy jobb életre és ehhez nincs szükség különleges megmondó emberekre, órási vagyonra, inkább a harmóniára kell törekedni és minél inkább együtt élni a természettel. Én is le tudnék fogyasztani bárkit, aztán kigyúrni és eladni annak, hogy ez a hosszú és boldog élet titka. De nem ebben hiszek, hanem az optimalizálásban. Lehet nem én leszek ezután a leggazdagabb guru, de valakinek segíteni felelősség és én csak olyanért akarok felelősséget vállalni, amiben hiszek és szinte biztos vagyok.  

                                                                      Cinuska munkája