"Egész nap csendben maradni, nem olvasni újságot, nem hallgatni rádiót, nem hallani pletykákat, teljesen és tökéletesen lusta lenni, teljesen és tökéletesen közömbösnek lenni a világ sorsa iránt a legjobb gyógyszer, amit az ember adhat magának. " (Henry Miller)
Szeretném magamat detoxikálni, és minél kevesebb ingert és információt beengedni. Keresem a saját csendemet, a saját magányomat, a saját békémet. Többször érzem úgy, hogy nem használom ki azt, amim van, hogy nem jó dolgokkal töltöm az időmet, mert elviszi a fókuszt az ingerkereső énem. Most azt határoztam el, hogy a "minél kevesebb, annál jobb" elv szerint próbálok élni, és ezt most elég komolyan is gondolom. Ebben a szép őszi időben könnyű csak úgy lenni, elcsendesedni. Ha tehetem, kint vagyok a kertben. Kertészkedem, alakítom és előkészítem az új terveim szerint, de már nem akarok belefáradni a munkába, már nem érzem, hogy most azonnal minden kész kell, hogy legyen.
Ha úgy érzem, elég a kertészkedésből, akkor a nyugágyba fekszem. A kutya a lábamnál fekszik, a cicák rám fekszenek, hozzám bújnak. Közben nézem a színpompás leveleken átvilágító fényt, nézem a kék eget, süttetem az arcomat, és néha el is alszom. Ezek a mini alvások sokat érnek. Valahogy másképp lazul el az egész testem, érzem hogy mélyen nyugtat a fák susogása, a madarak csicsergése, a szél és a napfény simogatása.
Mindig van nálam könyv is, ha éppen olvasni támadna kedvem. Most éppen az ...evilágból... című könyvet hordom ki magammal. Egy könyvfordulóban találtam rá. Pont egy kupac tetején volt, úgy gondolom, frissen tehette ki valaki, akinek már nem volt rá szüksége, és én megtaláltam, akinek szüksége volt rá. Apácák mesélnek benne az életükről: hogyan és miért döntöttek úgy, hogy apácák lesznek, és ez az élet mivel jár. Egy letűnt kor, letűnt női alakjait eleveníti meg. Én nem is tudtam, hogy ennyi pedagógus, ápolónő, szociális munkás volt közöttük. Nem is voltam vele tisztában, hogy ők nem csak egész nap imádkoztak és egy zárdában éltek, hanem hatalmas erővel dolgoztak szabadnap és fizetés nélkül. Nagyon szép könyv, nem sietek vele, nem akarok hamar a végére jutni. Egy-egy történet után el is tudok percekre gondolkodni.
Elmennék sétálni vagy biciklizni is, de a héten betegek voltunk, ezért csak akkor mentem el itthonról, ha nagyon muszáj volt. Jó volt itthon lenni, nem hiányzik a világ és ha tehetném még ennél is kevesebbet érintkeznék vele. Talán majd egyszer, ha nagyobbak lesznek a lányok, akkor egy olyan helyen fogunk élni, ahol körbevesz a végtelen a táj és sokkal kevesebb lesz a zaj.
De jó volt ezt olvasni, azonosulni a gondolataiddal, lelassulni, azt mondom, szinte csak egyedül lenni volna jó.
VálaszTörlésAz idézet a posztod tetején…minden benne van!
💕 Ági
💕
TörlésKeveset vagyunk egyedül, zaj nélkül és itt a zaj alatt a környezeti hatásokat értem. Zajszennyezés, fényszennyezés, nehéz ezektől megszabadulni már pedig pár óra csendes magány mindenkinek járna.
De jó, klassz, hogy így ki tudsz szállni a világból❣ Nekem még gyakorolni kell, de egyre többször sikerül nekem is☺
VálaszTörlésAzzal az idézettel kellene nagyon azonosulni, tetszik!☺
Szerintem én még kezdő szinten vagyok és bőven van mit erről még tanulnom. Ezt is gyakorolni kell, hogy amikor csak lehet, le kell húzni az ingereket és a kevésbé stimuláló dolgokat kell választani. Nekem is nehéz elkezdni, de aztán jól esik. :)
Törlés❣
TörlésMa próbáltam csendben lenni, mármint hogy ne szóljon semmi körülöttem, és nagyon klassz volt... amúgy mostanában a kocsiban is egyre többször kikapcsolom a rádiót-)
Jaj, de jó, hogy kipróbáltad! 💕
TörlésEgyre többször teszem fel magamnak azt a kérdést: miért teszem ezt vagy azt? olyasmiket, amik nem a saját igényemet, vagy a szerettem igényeit szolgálják, és leszívnak. Miért "kell" ez nekem, akarom én ezeket egyáltalán...? Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb igényem van - és egyre jobban azt érzem, hogy szükségem van rá, hogy piszkosul jólesik - ezekre a "detox"-okra, ahogy írod is. Többször mondok nem-et, szituációkra, programokra és emberekre is, és egyre inkább magam választom ki azt, hogy kivel szeretnék időt tölteni. Azt is, amikor senkivel sem.
VálaszTörlésIgen, pont így. Én is rájövök, hogy igazából nem is akartam valamit csak aztán mégis belementem. Az emberek meg húznak ebbe bele. Elve van egy ilyen nézet, hogyha nem pörögsz ezerrel, akkor lemaradsz. Mondjuk kérdem én miről? Azt nem szeretem mikor valaki olyanokat mond, hogy "de jó neked, hogy van időd ülni és olvasni" meg " de jó neked, hogy kint tudsz lenni a kertbe", "sétálni van időd", stb. Bűntudatkeltő emberek, ezektől próbálom távol tartani magam.
TörlésAmúgy szerintem ehhez, hogy vágyjunk a csendre, a nyugalomram kell egyfajta bölcsesség... meg kell érni rá..
TörlésIgen, valószínűleg ez így van. Korral jön. :)
TörlésÉn is biztos vagyok benne, hogy a korral érkezett, nálam egészen biztos. Ági
TörlésKrikszi voltam...
VálaszTörlésaz írásodból tudtam, hogy te vagy-)
TörlésSzerencsére én ezeket egész jól művelem. A mi kis falunkban nagyjából 208 fő lakik, két tó és körben erdő van, itt "harapni" lehet a csendet. Ide ritkán jönnek "csak úgy". Bár van néhány kiránduló aki erre jár, zarándok útvonalak is vannak, hiszen az erdőn át lehet menni Máriagyűdre, de szinte már őket is ismerjük. Nyáron pont annyit dolgoztam, ami még jó volt, már nehezen zökkent ki a "de ezt is meg kell csinálni" érzés. Majd meglesz. Hétvégén is lassan dolgoztam kint a ház körül, szépen apránként lenyírtam a füvet, pergolát takarítottam, közben zenét hallgattam, leültem fél órára olvasni, majd rózsákat metszettem és még a medencébe is bemerészkedtem. 19 fokos, de istenien esett a sok mozgás után, mintha szaunázás után mentem volna a hideg vízbe. Jó kis nyugis hétvégém volt. (kellett már nagyon)
VálaszTörlésRokonoknál voltunk gyerekkoromban egy kb. 1500 fős faluban. Én akkor befontam a szemöldököm az unalomtól, lévén pörgős kisgyerek voltam a pesti agglomerációból. Az életem (ovi, sulik) nagy részét Pesten éltem, igazából csak át kellett lépni a faluhatárt és Pesten voltam. Akkor nagyon fura volt, hogy van hely ahol kettőkor bezár a bolt és nincs semmi. Ez a 90-es években volt. Most azt mondom tök jó lehet csak meg kell tanulni előre tervezni, mert ha elfogy valami, akkor nem lehet csak úgy kiugrani a boltba (gondolom). :)
TörlésNem lehet, de ez nem gond egyáltalán. Amúgy is utálok boltba járni :D Itt dolgozom Aldi, Lidl, Spar, Tesco és két termelői piac mellett, három város van 15 percre szóval elérhető, de a mai árak mellett inkább jobb is, ha nincs a közelben semmi :D :D Néha persze az is eszembe jut, hogy milyen jó lenne valahol Pécs történelmi belvárosában élni, sétálni az utcákon, beülni kávézóba és nyugiban csak a négy fal közé utána hazamenni és nem dolgozni időnként muszájból pl., a ház körül ...szóval mindenben van valami jó az biztos.
TörlésMennyire utálok én is boltba járni, tiszta időpocsékolás. Ha tehet a környező kis boltokba járok (hetes, zöldséges, abc), mert az ilyen komplexumokhoz erőt kell venni magamon. Már a gondolat, hogy netti 1-1,5 óra tuti elmegy ott bent...grr.
TörlésBiztos egy ideig jó lehet egy szép belvárosban lakni, de szerintem te is hamar ráunnál és hiányozna a tér, a friss levegő, a kert. :)
Egy ismerősöm mondja, hogy Bor-tér lesz a hétvégén, el kell menni.
VálaszTörlésMondom, hogy én nem szeretem a bort meg a tömeget.
Erre ő, hogy ő se de azért el kell menni.
Na én az ilyennel nem tudok mit kezdeni.
Lehet ez a hozzáállás, hogy önmagam és a vágyaim, igényeim a fontosak ez a korral jön.
Meg bocsánat, hogy ezt így kimondom, de annyi fura ember van, hogy engem már pl az is az otthonomba tart, hogy ne kelljen más idióta embereket elviselnem, akik lefárasztanak.
Panna
Hát igen, és ami még marhára fárasztó, ha beszélgetni KELL!
VálaszTörlésHa semmi mondanivalóm, ha nincs hozzá kedvem, ha nem érdekel az a másik, hogy mik történtek vele, mit főzött pl., dumálni akkor is MUSZÁJ!!!
Komolyan unom….
Egy Indián történetében olvastam, hogy azt mondja, hogy a "nyugati ember nem tud csendben maradni és kényszeresen beszél". Nekik meg azt tanítják, hogy csak akkor zavarják meg az értékes csendet beszéddel, ha nagyon muszáj. Most az van, hogyha pár másodperc csend beáll, akkor már kínosan érzi magát mindenki és ebből látszik tényleg nem tudunk csendben lenni, mert már nem érezzük komfortosnak.
Törlés