Feldolgozás alatt...

Valamelyik posztban írtam, hogy eljött az idő és szembe kell néznem apámmal. Nem szó szerint értettem, hanem átvitt értelmébe, hogy megnézzem ez mit okozott nekem, de ugye a pontos megfogalmazás mindig lényeges. Az univerzum meg nekiállt cselekedni azonnal. Igazából tényleg nem csináltam semmit csak úgy történt, hogy megtörtént és úgy alakult az élet, hogy apám szélesebb családjával újra egymásra találtunk. Vagyis az én családommal... 

Megtudtam, hogy ők nagyon-nagyon sokat kerestek engem. Azért nem találtak, mert elköltöztem és még fiatalon felvettem anyukám családnevét így hiába kerestek a régi nevemen. Nekem van két féltestvérem, egy félöcsém és egy félhúgom. A félöcsémmel pár éve beszéltem és azt gondoltam majd fontos eseményeknél csak rám ír legalább. Nem így volt. Most tudtam meg, hogy az apai nagymamám két éve meghalt. Azt is megtudtam, hogy a nagymamám nagyon megszenvedte a hiányom és évekig keresett, sokat sírt miattam és állítólag azt mondta, hogy a három unokája közül engem szeretett csak. Lehet ezért sem szólt a félöcsém... Amikor őket felkerestem a félhúgom teljesen elzárkózott tőlem, a félöcsém sem volt az elején túl kedves és később se keresett nagyon, ezért sem nyomultam. Arról nem is szólt a tágabb családnak,  hogy beszélt velem... A nagymutert minden hülyesége ellenére én is szerettem és mikor nála voltam mindig jól bánt velem, de aztán apám tett róla, hogy ez a kapcsolat se maradjon meg nekem és a nagyanyám sem kezelte jól a helyzetet. Én meg most álltam készen erre, ki is mondtam, le is írtam és meg is történik. 

Szóval rám bukkant a család és azóta egyre csak jelölnek be facebookon a rokonok. Felhívnak és írnak nekem, képeket küldenek ahol velük vagyok pici babaként vagy pici kislányként, még videoüzenetet is kaptam és....... hát nagyon sírtam. Ezeknek a rokonoknak az otthonaiban az én fotóim is ott lógnak a falon és ők 33 éve úgy tartanak számon, mintha ott nőttem volna fel. Nm felejtettek el. Én ezt nem tudtam, én ezt nem is gondoltam, abba a hitben voltam, hogy apámnak nem kellek - és ez így is volt és van - az új családjának pláne nem kellek, de arra nem is gondoltam, hogy vannak ott még többen, akik szerettek volna és akiknek hiányzom. Most mindenki majd kiugrik a bőréből és nagyon készül arra, hogy találkozzanak velem. Vagy 20-30 idősebb és fiatalabb rokon, nagybácsik, nagynénik, a keresztapám, unokatestvérek és azoknak a gyerekei. 

Ez a 2025 érzelmileg egy őrület, egy teljes váltás, egy teljesen új élet és még ezenkívül is tudnék mesélni más aspektusból is milyen behatások értek, de még nekem is sok ez így egyszerre. Fel kell dolgoznom mindent és fel kell lélekben készülnöm erre a találkozóra, hogy milyen lesz 33 év után újra a családommal...

33 év.........

Világköltöző

Van egy új hobbim; vendégházakat nézegetek. Tudjátok én vagyok az, aki hobbiból szokott ingatlanhirdetéseket is nézegetni mi, hol és mennyi. Nem tudom miért van ez a becsípődésem csak van és ehhez hozzájött, hogy vendégházakat is elkezdtem nézegetni. Megnézem hova nem jutok el. Na jó, nem is erről van szó, hanem egyszerűen megnyugtatnak. Mert a legtöbb szépen helyen, átgondoltan, nem túlzsúfolva van berendezve. Pont annyi cucc van a vendégházakban, ami ahhoz kell, hogy bárki aki oda betér teljes értékű életet élhessen és maximálisan ki tudjon kapcsolódni. A kertek is nagyon szépek és jól felszereltek szoktak lenni. Sokszor azt gondolom, ha enyém lenne az a ház nem is adnám ki hanem én ott élnék. 

Nem vagyok egy nagy utazó, most nem is olyan az életem, hogy sokat tudjak utazni. Viszont nagy költöző vagyok. 4 éves koromig nagyon sokat költöztünk apámhoz oda, apámtól el. Lehet ezért szeretek költözni. Nem tudom hányszor ment az oda-vissza, de 3-4 alkalom biztos volt. Aztán sokáig egy helyben éltünk anyuval és mikor hirtelen el kellett költözni abból a házból, amit otthonomnak gondoltam és arról a helyről, amit a mai napig a gyökereimnek érzek teljesen padlót fogtam. Senki, aki nem élt ott ezt nem is értheti, de aki ott nőtt fel pontosan tudja miről beszélek. Vannak osztálytársaim, barátaim akik azóta is ott élnek és el sem tudják képzelni, hogy elköltözzenek. Megértem őket, ha engem 15 évesen nem hoznak el onnan, a mai napig ott élnék annyira kötődtem a helyhez és az emberekhez. Viszont a költözés miatt újra előtört belőlem az a régi jó érzés, hogy költözni érdekes és izgalmas. Aztán felnőttként kétszer költöztem. Pestre be és Pestről ki. Viszont időről időre nagyon erősen rám jön, hogy csomagolnék és mennék. A Csokoládé című filmben a főszereplő állandóan költözik mikor feltámad a "bolond szél". Nagyjából én is ennyi logikát látok benne, hogy valami bolond szél megcsap és a zsigereimben érzem a költözés szelét amit szó szerint el kell nyomnom magamban. Ilyenkor szoktam ingatlanhirdetéseket nézegetni a világ minden táján és a családomnak finoman ecsetelni, hogy amúgy el lehetne költözni. Pedig szép helyen lakunk, szeretek is itt lakni és mégis néha nagyon erősen mehetnékem van. 

Pár év itt, pár év ott. Ez nagyon menne nekem. Talán ezért sem szeretek annyira utazni, 1 hét alatt sehol sem lehet felvenni a ritmust én meg arra vágynék, hogy beilleszkedjek oda ahol élek. Eddig ez külföldön az olaszoknál részben teljesült, ott voltam egyhuzamban annyit, hogy éreztem milyen lennék ha pár évre ott tudnék maradni. Bánom, hogy nem tettem meg, ahogy bánom Londont is. A 19 éves énemnek most azt mondanám, hogy az egyetemet halassza és menjen csak Londonba pár évre. 

Talán ezért rendezem át a házat időről időre, mert akkor úgy érzem mintha máshol lennék. Lehet rosszul gondoltam magamra, mert mindig azt mondom, hogy az állandóra vágyom, de igazából a változás szórakoztat és az hajt engem. A világutazó egy elég drága hobbi, de én nem is világutazó hanem világköltöző lennék. Ez pedig luxus és két gyerekkel kivitelezhetetlen. Tehát nézegetek továbbra is vendégházakat és időről időre átrendezem az otthonunkat, hogy úgy érezzem valahol máshol élek és egy kicsit valaki más lehetek. 

Cöh

A Kicsi a Nagytól elkapta a betegséget én meg tőlük. Aztán a Kicsi nem is ment oviba, mert anyukámtól elkapott egy másik fajta betegséget és én azt hittem ezt legalább megúszom, de nem, ezért tegnap délután arccal estem be az ágyba és ott is maradtam. Most csak rosszabb a helyzet, mint tegnap. A Kicsi harmadik hete van itthon, még mindig nem tudom beküldeni az oviba, mert ez ilyen alattomos betegség, hogy azt hiszi az ember jobban van, majd két órával később csak feküdni bír. Mivel csütörtök és péntek a Nagynál sí szünet, ezért gondolom a Kicsi akkor is itthon akar maradni, ha meggyógyul. Így állunk.

Közben ma reggel kaptam egy hírt, ami várható volt, de azért drukkoltam hátha nem következik be és annyira nem örülök neki. Hogy egyszerűen nincs egy kis nyugi, amikor az ember csak van és minden a helyén van. Gyerekkorom nyarai ilyenek voltak, mintha megállt volna az idő a tikkadó hőségben és nem történt se jó, se rossz csak voltunk és lebegtünk a nyárban. Most meg mindig csak a feladat, a megoldandó probléma és ehhez társuló stressz. Azonnal megkreáltam a vész forgatókönyvet, legalább ez megnyugtatott bár lehet nem jön be. Meg amúgy sincs mindenre vész forgatókönyvem. Engem az is nyomaszt, hogy itt vagyok teljesen egyedül két gyerekkel - akikből egy biztos velem marad még felnőtt korában is - és két idősödő szülővel. 

Aztán lehet becsapódik az aszteroida pár éven belül és mindenki gondja egy csapásra meg lesz oldva. Vagy végre tényleg rám hagyja a vagyonát a zimbabwei herceg... 

Dry brush

Gondoltam írok róla, mert én nagyon megszerettem, szerintem ez egy tök jó dolog. Igazából nagyon jó három szempontból is használni a száraz kefe masszázs módszert: 

• Fokozza a nyirokkeringést és ennek számtalan előnye van. Például segít a nyiroködémát részben kezelni, a narancsbőrt is segíti csökkenteni. 
• Leszedi az elhalt hámsejteket, ettől sokkal puhább és szebb lesz a bőr. 
• Jó érzés.  

Először érdemes "megnyitni a nyirokrendszert" és utána - fürdés előtt - nekiállni a folyamatnak. Nem kell órákig szöszölni vele 3-5 perc napi szinten elég. Nekem van már saját módszerem. Tényleg jó lehet fürdés előtt lerendezni, de nekem az a tapasztalatom sokkal jobb utána. Le kell zuhanyozni, akkor a bőr kicsit fellazul. Majd miután teljesen megszáradtunk el lehet kezdeni a masszázst vele. Sokkal szebben és jobban szedni fogja le az elhalt hámsejteket. Aztán ha végeztünk csak egy kicsit kell visszaugrani a zuhanyba és átmosni magunkat. Ezután jöhet a krémezés. Érezni fogjátok, hogy kell majd a testápoló. Jobban is be fogja szívni a bőrötök. A testápoló mindegy milyen, én évek óta ezt használom. Végül gyorsan át kell mosni a kefét. A videóban amit ide betettem szépen megmutatja a lányzó mit, hogyan kell csinálni. Rendszeres használattól tényleg szebb és feszesebb lesz a bőr én úgy látom. Nem azt mondom, hogy csodákra képes, de nem hülyeség. 

Van olyan, aki az arcára is használ kefét, nekem túl sok, én maradok a gua sha használtnál. Egyébként a gua sha is használgató teljes testre és az sem hülyeség. Ahogy reggel egy kicsit megnyitni a nyirokrendszert sem. Ehhez számtalan torna található a neten, ezek nem megterhelőek mégis nagyon hasznosak. Akinek nagyon visszeres a lába vagy van valamilyen bőrbetegsége az mindenképpen egyeztessen orvossal mielőtt nekikezd ennek a módszernek. 

A neten számtalan kefe található, én besétáltam a Rossmann-ba és vettem magamnak egyet. Teljesen bevált. 

Egyébként tök jó dolgok vannak már, amiket otthon is tudunk alkalmazni, de pont ma mondtam Serbinek, hogy egyre több időmbe telik a saját magam állagmegóvása. Fel sem sorol mennyi mindent csinálok, de már egy ideje stopperrel járok a fürdőszobába különben jól el tudom húzni az időt és igazából, ha nem kell egy everything shower, hanem folyamatosan karban vagyok tartva minden szempontból, olyan 20 - 25 perc alatt megvagyok. Meg ugye itt van a két kislányom is, hosszú hajjal meg csajos igényekkel így az esti rutin azért meg tud szaladni akár 1,5 órára is. 

Vásárlás közbeni instant szerelemről (is)

Ma reggel megint enyhén taknyosan ébredtem, itt cirkulál és mutálódik valami vírus nálunk. Tegnap egy ici-picit mintha akart volna fájni a torkom is. Ilyenkor Serbivel azt szoktuk mondani egymásnak; Nem kellene már megint mindenkivel csókolózni. Hát ugye-ugye. Semmi jobbulást, meg, hogy jaj szegény barátnőm, csak a lecseszés. Én mindig mondom, semmiről sem tehetek. Mert például a tegnapi vásárlásom során megfigyeltem, hogy gyakorlatilag semmit nem tanultunk a világjárványból. 10/9 ember miután letépi a zöldségnek szánt kis műanyag zacskót úgy nyitja szét, hogy megnyalja az ujját előtte. Kár volt megfigyelnem, mert ezt eddig is tudtam csak legalább nem volt vizuális adatom róla. Hogy ne legyen így beteg az ember? Elmegyek a boltba és az olyan mintha gyakorlatilag 456 emberrel csókolóznék. Szegény immunrendszerem. 

Apropó vásárlás. Világváros lettünk, mert nyílt nálunk egy hatalmas Lidl (amúgy már minden volt csak ez nem). Én eddig csak ilyen szűk, kicsiben jártam, de ez nagy, tágas és van minden. Olyannyira van minden, hogy tegnap volt egy kis szemezésem. Még romantikát is árulnak. Merthogy néztünk egymásra a kimérhető fagyasztott kardhallal, hogy mi legyen most, hogy akció is van rajta. Végül már a kosaramban lévő, előzőleg begyűjtött édesvízi döglött halak azt mondták, hogy nehogy már még egy kardhalat is betegyek közéjük (rasszisták) és különben is, gondoljak a fagyasztómra, mert vettem egy rakás fagyasztott zöldséget is meg a gyerekeknek dolgokat. Így a kardhal nem jött velem (még), de elég nagy volt köztünk a kémia és az ilyet nem biztos, hogy szabad elszalasztani, szóval lehet visszamegyek érte. 

Persze most itt áradozom az új Lidlről, de ahogy megérkeztem és próbáltam kivenni egy kosarat, egy nyugdíjas nő idegből rátolta a kezemre a saját kosarát. Ránéztem és csak annyit mondtam neki; Kezdődik. Ő lehet nem értette én meg inkább magamnak mondtam, hogy tegyem magamba zenbe, mert ilyesmi várható odabent is. Nyilván rengetegen voltak a nyitási akció miatt, de amúgy ehhez képest el lehetett azért korzózni már annak akinek volt elég türelme. Nem is értem a nyugdíjasoknak miért nincs semmihez türelmük. Például úgy fizettem, hogy a bal bordámba betámasztotta a madám a kosarát. Nem szóltam semmit, mert mostanában valóban zenben vagyok és csak nevetgéltem rajta. 

Mikor hazaértem a vásárlásból a rasszista édesvízi halak tényleg ott röhögtem rajtam, mert igazuk lett, be kellett tetriszezni a mélyhűtőbe mindent kivéve a pisztrángot az ment a sütőbe, neki volt a legnagyobb a szája. A küzdelmek után kimerülten kinyitottam a hűtő fenti részét és kivettem egy nyers brokkoli rózsát, megmostam, belemártottam a padlizsán krémbe és behajítottam a számba. Csak azt felejtettem el, hogy közönségem van és úrilányok ilyeneket titokban csinálnak, mert különben kikerekedett szemmel néznek rájuk. A Kicsi azt hittem már hozzászokott ehhez, de csak elrohant nevetve azzal; Fúj, büdi! Aaaaaanyé a brokkoli. Nem kockáztatott, hogy esetleg megkínálom. Láthatóan nagy hatással vagyok a környezetemre... 

Szósz is van hozzá csak nélküle fotóztam.

Mint az övé

Mindig ugye mondom, hogy én a 90-es évekbeli, olasz focista külsőre vagy a bőrkabátos, félhosszhajú színész külsejű csávókra buktam (krumpli, burgonya), de nyilvánvalóan nálam is van olyan, hogy a kivétel erősíti a szabályt. A másik nagy zsánerem az angol tróger David Beckham féle fizimiska. Különösen akkor voltam oda érte, amikor így letolta a séróját. Halványan dereng, hogy valami ilyen poszter lógott a szobámban róla. Nyáú. És, hogy fel volt háborodva mindenki, hogy ezt meg merte tenni, de azért na, látjuk, hogy nem tévedett nagyot. 

Most is foglalkozik focival valamennyit asszem (kit érdekel már?), de neki van egy ilyen "kis" farmja, ahol éli világát. David farm. David cottage? Lehet neve sincs. Mindegy is. Viszont vannak tyúkjai, meg növényei, méhészkedik, süt, főz és ezt lehet nézni. Ha szerencsénk van minél kevesebb ruhában csinálja.... Csodálatos ahogy éppen szedi ki a hagymát a földből a tyúk meg belenéz a kamerába vagy mikor angol úriembernek öltözve sétál a ködös kertben és a tyúkjai követik mindenhova. Engem nyilvánvalóan ezzel is nagyon megvett magának. Tudom ocd-s, jaj de kár, hogy akkora rendet tart. A róla szóló dokumentumfilmben elhangzik, hogy ő addig nem tud lefeküdni aludni amíg nincs rend mindenhol, a konyhát is fényesre pucolja ha kell az éjszaka közepén. Tényleg borzalmas az ilyen férfiember. De nem? 

Na, de a lényeg a lényeg, hogy tök jó dolgokat csinál és lehet tőle tanulni. Most én is ilyen élére állított David kertet és házat akarok. Nekem nincs ocd-m sem annyi lóvém, hogy mindent lecseréljek, de rám jött, hogy szeretném legalább a szőnyegeket és huzatokat átcserélni bézs színűre, mint ahogy nála is van, mert az amúgy fa berendezéshez elég jól menne és sokkal egységesebb lenne a házikó. Ezért várom a kínálkozó lehetőséget, akciós enteriőrökre meg a varrógépet is elővettem. 

Pont ilyen színű az ablakkeret és a gerenda nálam is, ez egy jel. :D

Meg élére állított kert is kell. Itt hagyok még képet róla, hogy azért na, a falusi ember is lehet menő, sőt. Férfiaknak is lehet ez lesz a  kedvenc posztjuk, hiszen egy focistáról van szó ugye. 

Tökéletesen örökké

Hétvégén megnéztem a Bryan Johnson dokumentumfilmet a Netflixen. Tudjátok ő az a pasi, aki vissza akarja magát fiatalítani és erre dollármilliókat költ. Érdekes emberkísérlet. Spirituális vonatkozásban pedig több, mint érdekes látni egy ilyen embert, akinek anyagilag megvan mindene és mégsem elégedett még sincs harmóniában, legalábbis szerintem. Elég rossz a pasi csíje, engem inkább taszított, mint vonzott. Pedig ez az egészséges élet csúcsa aztán mégis. 

Azt gondolnánk mennyire előrehaladott a csávó, mert a tudomány minden segítségét igénybe veszi, hogy leéljen egy olyan életet, ahol tökéletes a teste, de közben teljesen magányos és látszik, hogy nem akarna az lenni. Szerintem magával a testtel foglalkozni csak és kizárólag az egy nagyon alap szintje a létezésnek. A konditermek tele vannak ilyen emberekkel, akik a no pain, no gain gondolattól elalélnak, hogy mekkora filozófia, aztán még löknek magukba egy kis kokszot... Bryan Johnson ezeknek a kondis arcoknak a véglete. Abból a rengeteg pénzből nem sokat költ a mentális jólétére, nincs is ideje rá, mert az egész élete betáblázva arról szól, hogy ő egy szuper test legyen. Ez ugye az ő útja, az ő élete, én azért követni fogom őt, mert nagyon érdekes a sorsa. A felnőtt fiához próbál minden tekintetben kapcsolódni, ami nem egészséges. Nézzétek meg ha tudjátok, mert azontúl, hogy megmutatja a tudomány mit kínál, ékes példája az embernek, aki az összes pénzét bevetve sem tud egy értelmes emberi kapcsolatot összehozni magának. Kicsit utópisztikus, kicsit már a jelent mutatja meg, hogy az emberek mennyire tudnak a külsőségeknek élni.