Rendszerelem

Be kell valljam, mostanra szeretem a rendszereket. Korábban lázadoztam ellenük, most meg kapaszkodom beléjük. Valószínűleg biztonságot adnak. Ha tudom, mi lesz az ebédem három napig, az valahogy csökkenti a fejemben a zajt. 

Ráálltam a meal prep-re, és nekem nagyon bevált. Három napra főzök előre, dobozolok, főleg ebédet és vacsorát. A négy nap már sok lenne, addigra megunom, az állagok is szétcsúsznak szerintem három nap az arany középút. Továbbra is teljes értékű növényi étrenden vagyok. Valamivel könnyebb így tervezni, mert a húsos ételeknek hosszabb az előkészítési ideje. Ugyanakkor jobban kell figyelni a tápanyagokra. Igen, szedek B12-t. Mielőtt valaki aggódna. Sőt, cink+réz, magnézium, D-vitamin. Nem, nem hagyok ott egy fél fizetést a patikában. Ha jól csinálom az étrendet, a kiegészítők csak finomhangolás.

Reggelit nem dobozolok már három napra. Azt mindig előző este készítem el, mert szinte mindig ugyanaz, és hajlamos bepenészedni, amire én történetesen allergiás vagyok. Szóval este összedobom, reggelre összeér. Zabpehely, chia mag, kakaópor, lenmag, vegán fehérjepor, fagyasztott málna, kókusztej. Reggelre megpuhul, evés előtt három szem dió aprítva rá. Ennyi. Stabil. Kiszámítható és nyugodt tőle a reggel. 

Az ebéd ugye - ahogy írtam - az előre elkészített étel. Egy tanács annak, aki kipróbálná; mindig legyen mellé szósz vagy saláta. Egy szárazabb étel (pl. babfasírt) másnapra elég fojtós tud lenni. Legalábbis nekem így jól jön valami mellé. Uzsonnát helyben csinálom, nem készítem elő. A Lidlben kapható vegán Vemondo kókuszjoghurt az egyik nagy szerelmem. Ehhez keverek egy kis vegán fehérjeport, fagyasztott gyümölcsöt, ráreszelek egy kocka 85%-os étcsokit. Ha edzés is lesz aznap, jön mellé egy banán. Ha nem, akkor nem. Ennyi mozgásteret hagyok magamnak. A vacsora általában valami meleg étel, egy tonna saláta és némi szénhidrát. 

Egy ideje használom a Yazio appot is. Nem megszállottságból, inkább ellenőrzésből. Van bennem para, hogy valamiből keveset viszek be, ott viszont szépen látom a makrókat, mikrotápanyagokat, és nem kell fejben sakkoznom. Nekem ennyit megér. Meg van egy csomó recept is ott, ami szintén jól tud jönni amikor semmi ihletem a főzéshez. 

Májustól újra a bio kertészetből hozom a zöldségeket. Anyukámék is betársulnak, mert tavaly nyáron konkrétan alig bírtam megenni azt a mennyiséget, ami jött. Így a költségeim csökkennek, zöldség meg lesz bőven. Szeretem, hogy kapok egy láda idényzöldséget, és nincs döntési fáradtság. Az van, ami van. Abból kell főzni. Furcsa módon felszabadító.

A gyerekek kapnak húst, de csak számít, hogy mit látnak tőlem. A Kicsi kezd ráfixálódni a zöldségekre. Salátát magában rágcsál sokszor, de van, hogy ubit is. Tegnap konkrétan szólt, hogy ő répát kér. Nem volt itthon, ma vettem, lett is zöldségleves borsóval, répával. Cinus inkább gyümölcsös, de a répát ő is szereti. Ami meglepő, mert ő tényleg nem egy nagy zöldséges. 

A mozgás is rendszer lett. Karácsonyra kaptam a gyerekek apjától egy jóga éves tervező naptárt. Elsőre kedves ajándék. Másodikra rájöttem, hogy veszélyes fegyver a kezemben. Mert ha valamit vezetek, azt hajlamos vagyok túlteljesíteni.Ott jegyzem az edzéseimet, és elég gyorsan kiderült, hogy simán túledzem magam. Sportolói gyerekkor maradvány. Akkor volt jó, ha fájt. Akkor volt értéke. Most épp azt gyakorlom, ami nehezebb, mint egy 45 perces intervall edzés... a szünnapokat.

Továbbra is a DanceMasterClass a kedvenc appom. Mindig vannak új órák, új edzők, live edzések is. Heti három táncot próbálok beiktatni (plusz három jógát). És furcsa vagy sem, egy 30 perces barre class elképesztően meg tud nyugtatni. Strukturált, követhető, nem kell gondolkodni. Csak csinálni. Pont nekem való. Edzéssorok is vannak. Most például egy 12 hetes pointe technikai programot csinálok. Előkészítés ahhoz, hogy a spicc cipőben ne akarjak meghalni. Egyébként nem erőltetem a spiccet, de a lábfejemnek, bokámnak nagyon jót tesz az erősítés. Főleg, hogy a görkorivásárlás kapujában állok. Általában úgy csinálom, hogy az esti híradó alatt elindítom a telefonomon, és a jógaszőnyegen ülve megcsinálom. Nem kell terem ehhez csak dedikált idő van, ennyi.

A jógát mostanában sokszor a nappaliban csinálom. A -15 fokban nem mentem le a terembe, mert képtelenség volt úgy befűteni, hogy a földön ne fázzak. Táncolni lemegyek az más. Vettem új balettcipőt, de 10 centis sarkú cipőt is, mert heels edzéseket is csinálok. Néha kicsit burleszk. Érdekes, hogy táncolni sokkal jobban tudok benne, mint járni. Utcára ilyen cipőt soha nem vennék fel. Gyakorlatilag életveszély. Ugyanitt beszereztem egy Michael Jackson féle cipőt is. Van kalapom, fehér zoknim, minden. Néha gyakorlom az ő technikáját is, mert miért ne.

Meglepően sokféle tánc cipőm van, és ezek nagyon boldoggá tesznek. Főleg ha le tudok menni a terembe. Akkor ott átáll az agyam más üzemmódba és csinálom. Imádom. Néha nem is egyedül, mert vagy valamelyik gyerek van velem, vagy volt már itt barátnő is. 

Amin még dolgozom, az az alvás. Ha este edzem előfordul, hogy konkrétan beájulok. Másnap viszont az égő izmok, az itt fáj-ott ég miatt nehezebb az elalvás.  A GAL Relax tabletta meglepően bevált alvásproblémákra. Gyógynövényes, kellemesen ellazít, nem üt ki, csak kisimít. Ehhez jön az esti két oldal olvasás az ágyban és kész, alszom is.Ha éjjel felébrednék kattogni (régen gyakori volt, most már ritka), adok magamnak 20 percet. Ha nem alszom vissza, felkelek, csinálok egy citromfűteát, olvasok még két oldalt és visszaalszom. 

Amióta rendszerben étkezem és appok segítségével edzem, konkrétan időt spórolok. Nem kell gondolkodni. És ez a kulcs. Előveszem az ételt, meg kell enni. Elindítom az edzést, tudom hány perces, meg kell csinálni.

Általában 45 perc alatt leedzem. Nem kell több. Nem kell variálni, nem kell inspirációt keresni, nem kell motivációs beszéd a tükör előtt. A főzős napokon beleteszek 2-3 órát. Igen, az nem kevés. De utána három napig nem kell ezen gondolkodnom. Nincs "mit főzzek ma", nincs délutáni pánikvásárlás. A döntési fáradtság eltűnik, félrekajálni pedig így nem is akarok. A gyerekek a suliban esznek, vacsorára pedig vagy esznek az enyémből, vagy van valami egyszerű. Például két napja csináltam nekik krumplis tésztát, és még mindig azt eszik, mert sláger. 

Rájöttem, hogy a rendszer nem elvesz a szabadságból, hanem ad. Mert nem az apró döntéseken ég el az energiám. A spontaneitást pedig nagyon nem a hűtő előtt szeretném megélni 18:30-kor, éhesen. És igen, van benne egy kis kontroll. De ez most nem szorító kontroll, hanem éppen segítő, nyugtató.