Elindult a kertszezon, és tudniillik ilyenkor a felelős kerttulajdonos időben nekikezd a munkáknak. Kivéve amikor nekikezd ugyan, de rögtön rájön, hogy a ház még nincs kész. Volt még egy szürke zóna. A nagyobbik lányom szobája. Ahol a gardróbszekrénytől kezdve a nemlétező Szűzanya-szoborig mindent is át kell pakolni. Alig egy éve halogattam. Aztán két nappal ezelőtt, pontban 13:05-kor megszállt az OCD szelleme, és nekiláttam. Ma délután 14:36-kor kész lett minden. Elhiszitek? Kész van a ház.
Mivel nem blogoltam közben, nem tudtam itt rinyálni arról, hogy hány gardróbszekrényt cseréltem meg, hány körben pakoltam ki-be mindent, mennyit szelektáltam. A Kicsi szobáját fenekestül felforgattam. A konyhát újraraktam. Naivan azt hittem, ez egy nyár alatt lemegy. Több mint egy év kellett. És most végre szabad vagyok. Most már csak esztétikai beavatkozások jönnek, meg zárt szekrények időközönkénti átnézése. De a ház szép, szellős, tágas, fényes. Nincs mindenhol bútor bútor hátán
Most pedig mehetek ki a kertbe, és élére állíthatom. A mandulát, a szőlőt és még ezt-azt már megmetszettem, de vár még rám pár dolog. És közben elindul a következő projekt is, a szuterén rendbetétele. Erre időt nem tudok meghatározni, de próbálok haladni. Az ingyenesen elvihető csoportok viszont készülhetnek, mert lesz mit feltöltenem. Olyan rend lesz ott, de olyan, hogy bődületes. Kitaláltam, hogy lesz egy fal. Egy nagy szekrénysor és egymás mellett, katonásan sorakoznak majd a metszőollók, ágvágók, elektromos fűrészek, fúrók. Mindennek helye lesz. Mert az utóbbi időben elkezdtem rászokni a férfimunkára. Átszerels, építés, javítás és egészen beleszerelmesedtem a szerszámokba. A Lidl Parkside-részlegén például párás tekintettel sétálok végig. Legutóbb néhány férfi ezt kifejezetten érdeklődve figyelte, de hát könyörgöm...olyan szép az a magasnyomású mosó. Kell.
Elképzelem ahogy sétálgatok lent a szuterén szinten. Eljövök a diszkó és a konditerem mellett és majd bekanyarodom majd a műhelybe, ahol rend lesz, rendszer lesz. Már él a fejemben a kép szóval csak idő kérdése. Most ilyenek tesznek boldoggá, bár el tudom magam képzelni egy tengerparton is koktéllal, az is boldoggá tenne.
Szerintem a kertről kiraktam már ezt az előtte- utána fotót. Mondjuk most tényleg úgy rakom ki, hogy büszke vagyok magamra. Lesz műhely, lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése