Nyár

Cini egyébként rengeteget nyaral és táborozik. Idén kétszer volt Balatonozás. Volt anyukámékkal belföldön nyaralni és a Tátrában is elvitték, illetve már három táboron is túl van, de lesz még egy tábor és még egy Balaton is lehet befigyel. El is fáradt ebben a sok programban, ezért most úgy látom, jól esik neki itthon lenni, tovább aludni, játszani és a saját tempójában ellenni. A Kicsivel jókat játszanak. Együtt kézműveskednek, de együtt is szoktak megőrülni és csak azt hallom, hogy sikítanak és közben fekszenek a nevetésétől a földön. 

Ha nincs őrületesen meleg, akkor van, hogy kivonulunk az építkezéshez, megnézzük és utána átsétálunk a mellette lévő tóhoz. Ott eszünk-iszunk, a gyerekek játszanak, de például múltkor a Kicsi befeküdt a babzsákokra és nézte az olimpiát. 

Ha őrület meleg van, akkor pedig medencés buli van. Erre nem tudnak ráunni a lányok, mert tényleg megvan a strandélmény. Kint zenét kapcsolunk és vagy sütök sült krumplit és palacsintát vagy hozunk a közeli helyről lángost és hamburgert. A lányok órákon át pancsolnak és jól le is fárasztja őket. Ami igazán durva, hogy idén többször kellett hűtenem a medence vizét. Volt mikor felment 34 fokra. Viszont ennek köszönhetően volt, hogy este 9-kor is még a vízben voltunk, mert akkor meg pont jól esett a melegebb víz. 

Többször moziztunk is. A Kicsi még mindig szereti a Bogyó és Babócát. Nem tudom mikor fog ráunni, mert különben korának megfelelő meséket néz, de a Bogyó és Babóca az más kategóriában esik nála. Még nem láttuk a hónapok sorozatot, ezért megleptük vele, hogy a házi moziban nézhette meg.  Legutóbb családilag megnéztük a legújabb Garfieldot és Cini már nagyon várja az Agymanók második részét, ami lehet már megy a mozikban, de ő azt mondja kivárja és a házi moziban akarja megnézni. 

Esténként el szoktuk vinni a kutyát sétálni. Ilyenkor odakanyarodunk a játszótérhez vagy ha csak Cinivel megyek, akkor ő szokott rollerezni. 

Olyan szempontból nem szerencsés ez a nyár, hogy a kánikula megtépázta a lehetőségeket, mert volt olyan, hogy azért nem indultunk el sehova, mert a gyerekek sem akartak. Már egy sima bevásárlás is túlélési feladata lett és kimerültünk benne. Ha jól számolom vagy 3 hétig szinte "be voltunk zárva" és nem tudtunk olyan tempóban élni, mint akartunk. Cini ebben az időszakban volt a Tátárban, ott jól le tudott hűlni. Mikor hazajött közölte, hogy akkor költözzünk oda és ha most nem is, ő felnőttként oda fog költözni. Mi itthon voltunk végig a 39 fokban és bizony a Kicsi sírt a kánikulától, még a medencébe se akart csak este bemenni. Engem a vége felé már nagyon zavart, hogy a lesötétített szobákban mászkálunk és csak szenvedünk. Jövőre kell egy klíma, mert eddig megvoltunk nélküle, de ha ilyen nyarak lesznek, akkor sajnos muszáj lesz. 

Holnap még beiktatunk egy kirándulást, de aztán ahogy elnézem megint jön egy hét kánikula, ezért maradunk a medencés bulinál és most több rokon is jön látogatóba, tele lesz a ház gyerekekkel. Ma volt az első olyan nap, amikor már nem abban a szögben sütött be a nap a konyhaablakon, mint amit nyárnak hívok és ebből szoktam tudni, hogy ráfordultunk az őszre. Közben nekem már készülnöm kell a sulira és az ovira. Elkezdtem beszerezni az írószereket, venni kell még cipőket, új tesiruhát, átmeneti kabátokat. Az őszt várom, remélem hosszú és szép színes lesz.