Továbbá

Most már írok másról is, mint a férfikáoszról, mielőtt úgy tűnik, hogy az életem egy végtelen casting.

A nyár elég hektikusan telt. Egyrészt nekem ez kifejezetten jó volt, mert most szerettem, ha történik valami, másrészt egy ponton már kezdtem úgy érezni, hogy esetleg történhetne egy kicsit kevesebb valami. Mostanra viszont kezdek egyenesbe jönni. 2 hete rendesen ráfeküdtem a kalóriaszámolásra, és a nagy terv az, hogy ezt az évet már deficitben töltöm. Micsoda program. De nem? Mások ősszel elutaznak Toszkánába, én pedig lemérem a majonézt... 

Heti háromszor edzek, és a cél szentesíti az eszközt alapon most a súlyzós edzés lett a fő irány, saját edzéstervvel. Minden edzés végén van még egy húszperces mini Pilates is, mert úgy látszik, önmagában nem elég elfáradni, utána még kulturáltan, egy matracon is meg kell halni. Onnan lehet felismerni, hogy a végén magzat pózban izzadtan sírok... mert azt nem mondom, hogy minden pillanatát élvezem. Ma például volt egy pont, amikor már nem az izmaimmal dolgoztam, hanem puszta élni akarással. Viszont látványos. Nagyjából egy hónapja csinálom így és tényleg működik, úgyhogy sajnos folytatnom kell. Pedig sokkal kényelmesebb lenne arra jutni, hogy "genetika", és nem csinálni. 

Emellett a nyár másik fő programja a fogászat volt. Nem tudom, hányszor jártam fogorvosnál az elmúlt hónapokban, és azt sem szeretném kiszámolni, mennyi pénzt hagytam ott. Vannak számok, amelyeket az ember lelki egészsége érdekében egyszerűen nem ad össze, na ez ilyen. Viszont minden szenvedést és forintot megért. A bölcsességfogaimat kiműtötték. Volt köztük egészen egyszerű eset, meg volt egy kicsit problémásabb felső is, ami az arcüreg közelében volt. Szerencsére az arcüreg nem nyílt meg, cserébe lassabban gyógyult, és jó ideig az evés sem tartozott a kedvenc szabadidős tevékenységeim közé. Mondjuk kalóriadeficit szempontjából meglepően hatékony módszer, de azért senkinek sem ajánlom.

Fogászatra még mindig járok, bár innentől ezeket már elegánsabban esztétikai kezeléseknek nevezzük. Ugyanaz a szék, ugyanaz a lámpa, csak most már kevésbé félek, és többe kerül. Ha minden jól megy, jövő tavasszal végzek az egésszel. Persze ez leginkább attól függ, mennyi pénzem lesz, mert ezen a ponton a projekt már nem idő, hanem pénzfüggő. Szóval nagyjából itt tartunk, edzek, kalóriát számolok, fogakat csináltatok, és lassan az összes pénzemet átváltom porcelánra.Tulajdonképpen egész stabil felnőtt életnek tűnik. :D

A kalóriadeficit pedig... tapasztaltabb sorstársak már jelezték, hogy ebbe a deficitbe azért néha majd bele kell csalnom 1-1 lazább napot, mert január 1. még meglehetősen messze van, és állítólag nem feltétlenül az a cél, hogy addigra a személyiségem 80%-át az éhség tegye ki.Meglátjuk. Egyelőre keményen tartom, és legjobb barátom a korgó gyomor lett. Mindig velem van, számíthatok rá, reggel ír, este is jelentkezik, stabilabb kapcsolat, mint némelyik eddigi. De el tudom képzelni, hogy néha tényleg elengedem az egészet. Mondjuk a születésnapomon. Ott azért mégsem szeretném grammra mérni a saját tortámat, miközben mindenki más énekel.

Ezen kívül túl sok izgalommal nem tudok szolgálni. Egy csomó tervem volt a nyárra, például ki akartam festeni a fürdőszobát. Ezt először a 40+  fok akadályozta meg, amikor már maga az életben maradás is egész napos programnak tűnt, nemhogy az, hogy én festőhengerrel hadonásszak a fürdőben. Most pedig az edzés fáraszt le pont annyira, hogy hosszas mérlegelés után arra jutottam, tulajdonképpen nincs is semmi baja annak a falnak. Kibírta eddig is. Majd tavasszal újraértékeljük a kapcsolatunkat...

Ezek a tevékenységek, mint az edzés, a kalóriaszámolás, meg az, hogy úgy főzzek, hogy nekem is jó legyen, a gyerekek is megegyék, és lehetőleg ne kelljen három külön vacsorát gyártani, nagyjából elviszik az összes maradék kapacitásomat. Ezen felül már maximum annyit tudok hozzátenni az élethez, hogy random helyeken lefekszem, és ha szerencsém van, el is alszom. Mert közben persze minden más is ugyanúgy itt van. A munka, a háztartás, a gyerekek, az ügyintézés, az összes 'anyaaaa, hol van…?", meg ősszel ráadásul a kert is hirtelen úgy dönt, hogy most lenne ideje intenzíven foglalkozni vele,

Emlékeim szerint decemberig innentől nagyjából nem is látunk ki a programokból. Jön mindenféle sulis várás, szülinapok, kirándulás, szüret, felvonulás, Halloween, ami körülbelül az egész októbert megszállja, aztán mire az ember azt hinné, hogy végre kifújhatja magát, már ott áll a karácsony a küszöbön egy doboz égősorral.

Szóval most még kiélvezem ezt a pár napot, amíg elméletileg nyár van és nem kell vekkerre kelni. Aztán kezdődhet az őszi őrület, csak most már időre. :D